“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KÉT ASSZONY KÉPE (5/5)
Miriám – Mária
“Miriám pedig és Áron szólottak Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vett, mert kúsita asszonyt vett feleségül. És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallotta az Úr. (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd volt, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak. ) Mindjárt mondja azért Mózesnek, Áronnak, és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátorába; és kimentek ők hárman. Akkor leszállt az Úr felhőnek oszlopában, és megállt a sátornak nyílásánál, és szólította Áront és Miriámot, és kimentek mindketten. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám, Mózes ellen? És felgyulladt az Úr haragja őreájok, és elment. És a felhő is eltávozott a sátor felől, és ímé Miriám poklos volt, fehér mint a hó; és rátekintett Áron Miriámra, és ímé poklos volt. Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! Kérlek, ne legyen olyan Miriám, mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetett, mikor kijön az ő anyjának méhéből. Kiáltott azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt! Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az anyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza. Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívül hét napig. És a nép nem indul tovább, míg vissza nem hívatott Miriám.” 4 Mózes 12,1-15
“A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bement az angyal őhozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az pedig látván, megdöbbent az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az Ô nevét JÉZUSNAK.” Lukács 1,26-3l
Köszönjük Neked Uram, hogy annyiszor lehajoltál már hozzánk a Te kegyelmeddel. Nagyon kérünk Téged, most az Igében is tapasztalhassuk meg, hogy ismersz, látsz, és tudsz rólunk mindent. Kérünk, hogy beszélj velünk. Amit még akarsz, végezd el bennünk. Áldunk Téged Igéd mélységéért, erejéért. Kérünk szólj hozzánk.
Ámen.
A mai napon is két asszony áll egymással szemben. Az egyik az Ószövetségnek talán legnagyobb alakja: Miriám. A másik az Újszövetség kétségtelenül legnagyobb alakja: Mária. Miriám neve is annyit jelent, hogy Mária. Miriám neve a görög atyák szerint annyit jelent: tűrni. Mária neve egy másik értelmezés szerint: szeretet.
Szeretnénk megint meglátni, melyik a te képed? Mi a jellemző rád, az uralkodás, vagy az alázat, a szeretet? Először Miriámot lássuk. Egy asszony, aki vezető a nép élén. A Biblia értemezése szerint az asszony ne vezessen. Mégis látunk az Ószövetségben egy asszonyt aki a három legnagyobb közé tartozik: Mózes, Áron, és Miriám. Mikeás könyve mondja: “Előtted küldtem Mózest, Áront, és Miriámot.” (Mikeás 6,4). Miriám testvéreivel együtt ott áll Izráel népének élén, és végigcsinálja velük a nagy kivonulást. Ô az aki énekel, amikor átmentek a tengeren, ő az aki dobot fog az asszonyokkal, és az asszonyok vele együtt dicsőítik az Urat. Miriám az első prófétanő a Bibliában. Isten megadta neki, hogy prófétája lehetett, ő a legnagyobb asszony az Ószövetségben.
Azt olvastam egyszer: sok anya volt, sok feleség, de egy Miriám. Kiváltságos helyzet egy asszony számára, hogy Isten odaállítja népe élére. Mindent megkapott ehhez, szolgálatra elhívott szűz leány volt. Miriámnál is, Máriánál is ugyanaz a helyzet. A korinthusi levél leírja, hogy más a lány dolga, és más az asszonyé. A lány arra visel gondot, ami az Úr ügye, az asszony a férje dolgára. Az asszonyt Isten a családba állította. Ha valakit azért nem tett az Úr házasságba, hogy az Ô szolgája legyen, ez nem lemaradottság, – kiváltság. Istennél kiváltság, ha egy lány lány marad, ha ezt a valakit szolgálatra hívta el az Úr. Azoknak szeretném mondani, akik közöttünk lányok, ne félj attól, ha az Isten nem ad társat. Lehet, hogy sokkal többre hívott el. Lehet hogy Isten szolgája lehetsz, és Isten Szentlelke fog betölteni.
Miriámnak borzasztó nagy baja van: elbizakodott. És ez Miriámnak a veszte. Nem itt van nálad is a baj, hogy az Isten nem tud neked nagyobb ajándékot adni, mert ha ad, elbizakodott vagy? Miriám kritizál. Nem jó lépést tett Mózes, pogány asszonyt vett feleségül. Isten nem engedi meg az övéinek, hogy hitetlen pogánnyal házasodjon össze. De Miriámnak nem ez a dolga, hogy kritizáljon. Isten szolgáinak megvannak a hibái, de a mi dolgunk nem az, hogy beszéljünk azokról. Nyilván Áron volt az idősebb a családban, azért szólt neki Miriám a kúsita asszony miatt, kritizálja Isten szolgáját. Nagyon vigyázz az Isten szolgáival. Azt mondja az Ige: “Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg.” (Lukács 10,16). Nagyon vigyázz, mert az Úr ellen vétkezik, aki az Ô szolgái ellen vétkezik. Milyen komolyan veszi az Úr, hogy Miriám és Áron összesúgnak, és mondják, hogy nem így kellett volna. Így beszélnek ketten: “Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? Avagy nem szólott-é mi általunk is?” Nem vagyok-e én is olyan? Nincsenek-é nekem is olyan jogaim, mint a másiknak? Vigyázz, az elbizakodottság súlyos következményekkel jár.
Nézzétek Júdást, az Úr elhívja őt a tizenkettő közé. Egyszer valaki nagyon komolyan beszélt arról, hogy Júdásnál nem a pénz szeretete volt az alapbaj, nem az a harminc ezüst pénz. Az alapbaj ott volt az utolsó vacsoránál. Világosan látszik: aki velem együtt márt a tálba, az fog engem elárulni, mondotta Jézus. A tálat vendégségben a legnagyobbnak adták. Minden tanítvány odaadta az Úrnak. Júdás Vele együtt mártott a tálba, annyit jelent: vagyok olyan mint Te. Még az ajtónál is előre engedem a nagyobbat, tisztelem annyira. Júdás nem engedte előre Jézust. Nyilván már előtte kritizálta: miért nem veszi már át a hatalmat, miért nem ül már a trónra? Talán az anyagiasságnál is ott volt: mindent ingyen? Teszi a csodákat, és mindent ingyen? Én már jobban tudnám, mit hogyan kell csinálni. Júdás aztán kezébe veszi a kezdeményezést. Olyan világosan leírja ezt a Biblia, Jézust elfogják, elviszik őt, és látva Júdás, hogy Jézust elfogták, megbánja a dolgot. Ezt nem így gondolta. Olyan sokszor akarták elfogni Jézust, és nem lehetett. Ismerte Jézus hatalmát, és most látja, hogy viszik megkötözve. Rohan a főpapokhoz, visszadobja a pénzt, ártatlan vért adtam el. Ô nem ezt várta. Olyan megdöbbentő, hogy Jézus nem mozdul, nem cselekszik, megy a keresztre.
Látjátok, Miriám is ezt teszi: csak általa szól az Úr? Hát mi is vagyunk olyanok! “És meghallá az Úr.” Eddig mindennap elmondtuk, hogy az Úr lát, most szeretném mondani: hallja amit mondasz. Hallja, ha egy embernek csak titokban mondasz valamit, hallja amit megbeszéltek. Olyan jó, hogy zárójelben ott van a Bibliában, hogy (“Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd volt.”) Nem kereste a maga igazát. Lehet, hogy régen érezte, hogy kritzálják, de nem csinált semmit. Gondolj arra, Jézus régen tudta, Júdás mit akart csinálni, és nem tett semmit, tovább szerette.
Isten megjelenik és ítél. “Akkor leszállt az Úr felhőnek oszlopában, és megállt a sátornak nyílásánál, és szólítá Áront és Miriámot.” Milyen szívszorító lehetett, amikor ott volt a felhőoszlop, Isten jelenléte, és kettőjüket hívta az Úr. A kettővel volt beszélnivalója. Biztos vagyok benne, hogy reszketve ment ki Áron és Miriám. Elhangzik az ítélet: “Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ővele, és nyilvánvaló látásban, nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?” Miért nem féltél, ha te vagy az, aki Isten szolgája fölött tudsz ítélkezni? Így mondja tovább az Ige: “Felgyulladt az Úr haragja őreájok, és a felhő is eltávozott a sátor felől.” Rettenetes, ha az életedről, a családodról, a házadról eltávozik az Isten jelenléte. Olyan sokszor kérjük itt mi, hogy meg ne szomorítsuk az Isten Szentlelkét, nehogy eltávozzon innen. Nem tudok rettenetesebbet elképzelni, mint amikor érzem, hogy nincs itt az Úr, mert megszomorítottuk, és el kellett hagynia ezt a helyet.
Miriám észrevette, hogy poklos lett, fehér, mint a hó. A poklosság a bűnnek a jellemzője. A poklos embernek kiáltania kellett maga előtt, hogy tisztátalan. A szájad tisztátalan, lehet hogy a gondolatvilágod tisztátalan. Az a rettenetes, hogy ez a bűntetésük. Ha elolvasod egyszer a római levél első részét, ott leírja: nem mint Istent imádták és dícsérték, azért adta őket Isten tisztátalan indulatokra. Az Isten adta. És ott jönnek a legsúlyosabb bűnök. Leírja, hogy az asszonynépek elváltoztatják a természet folyását természetellenesre. Önkielégítés, homoszexualitás, a férfi nép férfi néppel fertelmeskedik. Adta őket Isten. És mi az oka? Kérdezem, tiszteled az Urat? Mint Istent dicsőíted Ôt? Hálákat adsz Neki? Nem magad vagy a kis-isten, aki mindenkit ítél, akinek semmi nem jó, csak amit én teszek, amit én csinálok? Istened neked az Úr, és tiszteled az Ô szolgáját?
Miriám poklos lett mint a hó, és azután kizárták őt hét napra. Ha Mózes nem könyörög érte, örökre kizárják. Soha többé nem léphet be Izráel táborába. Mózes imádságára hét nap lett a büntetése, de a megdöbbentő az, hogy többé nem hallunk Miriámról. Ez a vezéregyéniség, ez a csodálatos asszony örökre eltűnik. Hogy visszavette-e tőle az Úr a prófétai ajándékát, nem tudjuk. Már csak a halálát olvassuk, több szó nincs róla. Visszatérhetett az övéi közé, de úgy látszik, többé nem lehetett az, aki volt. Az Isten nagyon komolyan figyelmeztet most téged, beképzelt ember, aki nagyra vagy magaddal, aki mindenkit le tudsz kritizálni. Kritizálni csak lekritizálni lehet. Vigyázz, az Isten nemcsak lát, hall is! Miriamnak ez a vége. Az Úr elmondja amit elmondott, aztán azt mondja az Ige:és elment.
Érdekes, pont ugyanezt mondja az angyalról, mikor elmondja a mondanivalóját az Újszövetség Máriájának, aki szintén egy asszony, akkor még szűz. Bement az angyal ehhez az asszonyhoz, aki az alázatos szeretet. Egészen másképp zajlik le az Istennek ez a megjelenése az angyalon keresztül. Azt mondja az Ige, hogy Mária megrettent, és akkor elmondja az Úr, hogy “Örülj kegyelembe fogadott, az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között.” Milyen jó volna, ha ma feléd hangzana el ez a mondat, amikor majd ott állsz az Úrasztala előtt: “Örülj kegyelembe fogadott!” Így mondja tovább az Úr Máriának, az Ô választottjának: “Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél.” Látod, egész héten ezt mondtuk, akik Ôt keresik, azok megtalálják.
Aztán elmondja az angyal, hogy Jézus meg fog születni. “Ez nagy lészen és a magasságos Isten Fiának hívattatik és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét. És uralkodik a Jákób házán mindörökké, és az Ô királyságának vége nem lészen. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” Olyan nagy probléma ennek a világnak a szeplőtelen fogantatás. Aki pedig az Úré, annak olyan egyszerű, mert vele ugyanaz történik meg. A Szentlélek rászáll, és egy új élet kezdődik benne. Jézus tebenned. Máriánál test szerint történik, nálad Lélek szerint. Ahogy Mária a méhében fogant, ugyanúgy te a lelkedbe fogadhatod be Ôt. Az Isten testté lett kegyelme Jézus, és Ô benned akar lakni. Érted-e a legnagyobb kiválasztást? Örülj kegyelembe fogadott. Hazamehetsz ezzel, az Úr velem van, bennem van. Ez a csoda történik meg azzal az emberrel, aki befogadja Ôt: egy új élet bennem, valaki szól rajtam keresztül. Ha megkérdezik tőled: mi történt veled? – tudod-e majd mondani: él bennem a Krisztus!
Az Úr van te veled. Milyen jó volna, ha ez lenne a te képed. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Mária válasza: “Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint.” Vállalod-e ma ezt a mondatot: Uram itt vagyok, odaadom magamat Neked, legyen nékem a Te beszéded szerint. Hadd élhessen bennem a Krisztus. Odajutottál-e, hogy ez a legnagyobb vágyam, erre odaadom az egész életem, azt a keretet, amiben élek? Hívő életem legnagyobb fordulópontja az volt, amikor megértettem a Róma 12,1-et: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” A testem kell az Úrnak? Eddig azt hittem, a szívem, a lelkem. A szívem nem kell neki, mert abból származnak a bűnök. Új szívet adok nékik, és elveszem a kőszívet. A lelked sem kell, mert az én lelkemet adom beléjük. A kezed, a lábad, a szemed kell. Szánjátok oda a ti testeiteket! Az Istennek mindene van ezen a földön, csak teste nincs. Mikor Jézus ezen a földön járt, volt egy tiszta, szent, ártatlan teste. Most nincs. Az Övéiről mondja: Ti a Krisztus teste vagytok. Akarsz az Ô lakása lenni? Igy mondja a Biblia: Ti az Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek. Ô most a testedet kéri: a kezedet, a lábadat, a szemedet, a szádat. Mondod-e: ha Te ezt kéred Uram, – adom. Ha neki adod, csak Ô használhat téged. Egy megszentelt embert az Úr használ még a konyhában is, a munkahelyen is. Adod-e most amit az Úr kér tőled? Mondod-e most egyszerűen: Imé az Úrnak szolgálója! Uram akarom!
Látjátok a két asszonyt? Miriám akarsz lenni, önálló úrnő, – vagy az Úrnak szolgáló leánya? Melyik a te arcképed? Az Isten keres téged, hogy Miriámból Mária lehess.
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy természet szerint, óember szerint mindnyájan Miriámok vagyunk, akik valakik akarnak lenni, szebbek, erősebbek, ügyesebbek, okosabbak mint a többi ember, akik szeretnék, hogy lássák őket még mint hívő embereket is. Áldalak Úr Jézus, hogy újjá tudsz teremteni. Kérlek segíts, hogy ne kelljen végigjárnunk Miriámnak az útját. Ne kelljen kitaszítottakká lenni, kárhozatra kitaszítottakká. Köszönjük, hogy ezt a hetet azért adtad, hogy elfoglald az életünket a magad számára. Köszönjük, hogy az Úrvacsorában is újra befogadhatunk Téged, Téged magadat Jézus. Kérlek légy segítségül, hogy mondhassuk alázatosan, csendesen: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékünk a Te beszéded szerint.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. augusztus 5-9.