“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYÜTT HAJÓZUNK (1/5)
Veszélyes út
“Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Julius nevű századosnak a császári seregből. És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be bennünket. Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes volt, mivelhogy a bőjt is elmúlt immár, inti Pál őket. Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. De a százados inkább hisz a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, amit Pál mond. Mivel pedig a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozta, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz, kitelelhetnének. Mivel pedig déli szél kezdett lassan fújni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.” ApCsel. 27,1,6,9-13
Köszönjük Urunk, hogy látod életünk hajóját. Tudod, milyen zátonyokra futottunk eddig. Tudod, mi az, amiben most vagyunk. Köszönjük, hogy itt lehetünk Előtted. Könyörülj rajtunk, hogy végre kiengedjük kezünkből a kormányrudat, hogy vezethesd, irányíthasd életünket. Áldj meg, szólíts meg és beszélj velünk. Nevedért kérünk.
Ámen.
Nem tudom örömmel néztek-e erre a szóra: “Midőn pedig elvégeztetett”. Isten ezzel kezdi mondanivalóját: üdvösségünkre nézve minden elvégeztetett! Bűneim bocsánata, szabadulásom, örökéletem elvégeztetett. Életünkben sok minden más elvégeztetett. Lukács 24,47. vers mondja: “Így kellett szenvedni a Krisztusnak.” A Biblia “kell” szava arról beszél: ennek így kellett történnie.
Pál is tudta, ennek így kell lennie. Cselekedetek 23-ban olvassuk, a következő éjszakán mellé állt az Úr angyala és ezt mondotta: “Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.” Isten akarata: “kell”. Pál tudta, mert Isten kijelentette neki, hogy Rómába kell menni bizonyságot tenni. Istennél ez elvégezett dolog volt.
Isten döntései emberek üdvösségére nézve, mind beletartoznak ebbe az “elvégeztetett” szóba. Pálnak azért kellett Rómába menni, mert Isten ott is keresett olyanokat, akiket üdvösségre elhívott. Jó ha útjaim ennek a “kell”-nek a határain belül járnak, nem pedig saját akaratom és fejem szerint. Istennél minden emberek üdvössége érdekében történik. Ha küld, megtisztítja életedet. Ha ítélet alatt állsz szükséged van rá, hogy lehess Istennek olyan eszköze, akin keresztül az Ô szava hangozhat ebbe a világban emberek üdvösségére. Addig kell a földön maradnod, míg Isten elvégezte benned és rajtad keresztül, amit akart.
Midőn elvégeztetett, hogy Itáliába hajózzunk: Testvérek, együtt kell hajóznunk! Fogadd el az Úrtól: együtt kell hajóznunk! Ne akarj máshova menni. Nem véletlen a család, amibe születtél. A munkahely, gyülekezet, körülmények. Neked ebben a korban kellett születned. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ebben az időben, ebben az országban születtem. Isten idehelyezett, ebbe a környezetbe állított. Köszönöd-e az Úrnak a családodban levő problémákat, amik között élsz, köszönöd-e a várost, a falut?
Azt mondja a Biblia: “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal”, – látod ebbe a földbe esett az életed, nem véletlen a föld, amiben neked el kell halnod. Ha a gabonamag nem akar elhalni, lázadozik a körülmények ellen. Azért kerültél oda, mert ott kell elhalnod, hogy sok gyümölcsöt teremj. A földbe esett magot támadja a föld sava, azért kezd rohadni, azután csírázni. Emberek panaszkodnak: senki nem tér meg körülöttem. Világosan mondja az Ige: “ha el nem hal, csak egymaga marad.” (János 12,24). Mondod a jogaidat, az igazadat, nem akarsz elhalni. Együtt kell hajózni azokkal, akikkel együvé tett az Isten!
A búza és konkolyról szóló példázatban kérdezik a szolgák: “Akarod-é tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat?” (Máté 13,28/b). Valaki mondotta: más szomszéd kellene. Olyan is volt, aki eldöntötte: elköltözöm ebből a faluból. Isten a másik helyen is megteremti ugyanazokat a körülményeket, amikre neked szükséged van. Nagy ajándék, hogy Isten nem enged ki szorítójából! A magnak törni kell! Ha nem elég a pálca, jön a szekérkerék, de a magnak törni kell ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Beleesni a földbe annyit jelent: elfogadom azokat a körülményeket, ahová Isten helyezett, elfogadom azokat, akikkel együtt hajózok.
Pálnak sem lehetett könnyű dolga, ki tudja milyen múltú emberekkel volt együtt, akikkel a császár elé kellett állnia, hogy megítéltessenek. A hajósok, a kormányosmester, a százados aki vitte, a vitézek, mind világi emberek. Hányan mondják: ha olyan helyen élhetnék ahol mindenki hívő… Az lenne a legrosszabb. Hitetleneket könnyebb elviselni mint hívőket. Hitetlenektől soha nem vártam semmit. Úgy néz rájuk az ember: nem ismerik az Urat. Mikor olyanok közé kerültem, akik már ismerték az Urat, és mégis olyan amilyen, nehezebb elviselni.
Pálnak a hajón nem volt egy testvére sem. Nem kísérhették el azok, akik munkatársai voltak. Egyet tud: fogság és ítélet vár rá. Világiakkal, ellenséggel körülvéve elindult egy útra. Milyen csodálatosan felhasználta őt Isten ebben a környezetben! A veszélyes út csodálatossá válik, mert vele volt az Úr! Többet ér barátnál, testvérnél, családnál.
A hajó elindul, elvégeztetett, hogy együtt hajózzanak Itáliába. Pál Isten szolgájaként van ott. Amikor problémák jönnek, megszólal Pál. Teljesen egyedül van, senki nincs, aki megértse, és meg mer szólalni. Lehet, hogy úgy vagy, hívők között olyan jó beszélni, de világi környezetben, munkahelyen ahol egyedül vagyok, ahol mindenki ellenséges az Úrral szemben, inkább hallgatok. Pál megszólalván azt mondja: “Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek és a hajónak, hanem életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.” Valaki azt mondta: a hívők mindig kárognak. Pál is károg, nem lesz ez jó. Nem kell mindig károgni, de amikor kell, bátran mondjad: ebből nem lesz jó, amit most csinálsz.
Pál elmondja, amit lát, a kormányosmester elmondja, amit tud. Azt mondja az Ige: “A százados inkább hisz a kormányosmesternek és a hajó tulajdonosának, hogynem annak, amit Pál mond.” Ôk azt mondták amit tudtak. Azt teszed amit az Úr mutat és amit mond, vagy amit az értelmeddel megállapítasz? Mi vezet, az eszed, a tudásod? Sokszor inkább hiszünk annak, amit tudunk, mint annak, amit az Úr mond, és lelkileg látok. Ez baj! Az Úrnak hinni annyit jelent: életveszélyesen megtenni azt, amit mond. Rajtad múlik, hiszel-e az Úrnak, annak amit Ô mond, vagy inkább hiszel a körülményeknek, a láthatóknak. Pál azt mondja: “Hiszek az Istennek!”
“Mivel pedig déli szél kezdett lassan fújni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.” Nagyon veszélyes a többség véleménye, amelyik mindig az ész mellett dönt, nem amellett, amit az Úr mondott.
Ha a többség véleménye után mégy, a széles úton haladsz. Valaki figyelmeztetett hívő életem elején, vigyázz, döglött halak úsznak az árral, élő halak szembe úsznak! Nehogy olyan ember legyél, aki azt mondja: ez a divat, ez a közvélemény, általában így gondolkoznak emberek, utánuk megyek. Csak nem szállok szembe mindenkivel? Aki az Úré mindig szemben áll, szembe úszik az árral, van bátorsága erre. A százados döntését különféle külső dolgok határozták meg, és úgy látszott, nekik van igazuk, déli szél kezdett fújni. Két vélemény! Vajon te Isten véleményére hallgatsz? Nagyon sokszor ott következik be a bűn életünkben, hogy a közvélemény után megyünk. Mindenki ezt csinálja, mindenki viszi, munkahelyen egymás helyett bélyegeznek emberek.
Hitrejutásom után munkahelyemmel kapcsolatban azt mondta az Úr: “A világosság a sötétségben fénylik.” (János 1,5). Ezzel az Igével mentem dolgozni. Azért voltam ott ahová az Úr állított, hogy élesen más legyek mint a többi. Ha sötét szobába behoznak egy lámpát, azonnal odanéz mindenki. Felfigyelnek rá. Ahogy Jézus jár ezen a földön, folyton csodálkoznak az erején, a szeretetén, a csodáin. Körülötted csodálkoznak? Mindig élesen másnak kell lenned!
Pál mást mond mind a többiek. Mivel a többi egy véleményen van, azt hiszik, minden rendben van. Az ember abban a pillanatban boldog, ha Isten vezetésére hallgat, ha egyedül van akkor is. Azon a hajón egyetlen boldog ember volt: Pál. A munkahelyeden neked kellene boldog embernek lenned! Jó lenne ha csodálkoznának körülötted, – mindenkihez van egy kedves, jó szava, soha nincs panasza, neki soha semmi nem sok. Nem mondja, kevés a fizetés. Körülötte mindenki morog, ő pedig mintha dicséretet énekelne. Csak azért vannak körülötted azok, akiket az Úr tett köréd, hogy jobban ragyoghasson a világosságod. Mikor Pál és Silás ajkáról, kalodába zárt lábakkal, rettenetes körülmények között éjféltájban elindul a hálaének, minden megmozdul. Isten nem tud hallgatni, amikor valaki a nehézben, próbák között is Ôt tudja dicsőíteni.
Erre vár az Úr, hogy minden megforduljon az életedben, teljes szívvel beleess abba a földbe, amibe vetett, hogy mindennek ellenére dicsőítsd Ôt, és Neki adj hálát. Isten útja az engedelmesség útja. Pál engedelmesen ment oda, ahová vitték. Jönnek a nehezek, jön a vihar, és a nehézségek között is boldog – a boldog ember. Énekelsz-e az éjszakában, dicséred-e az Urat? Idő kell, amíg valaki a próbán, ködön, homályon keresztül meglátja az Urat. A hit ha nem próbáltatik meg, nem hit. Elfogadtad-e már a körülményeidet, eljutottál-e már oda, hogy hálát tudsz adni az Úrnak? Isten várja az Ô gyermekeinek szívéből a dicséretet, hálát a próbákban, és az éjszakában is.
Isten cselekszik, soha ne félj. Pálnál is cselekedett! Vajon megáldhatja-e az együtt hajózásunkat, otthoni állapotodat, nehézségeidet, körülményeidet?
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük a vihart, a nehézségeket, a próbákat. Kérlek, Úr Jézus cselekedd most, hogy abban a helyzetben amiben vagyunk, elkezdjünk csendben, teljes szívvel hálát adni. Köszönjük türelmedet, formálásodat, szeretetedet. Köszönünk minden nehezet az életünkben, legyen áldott érte szent neved. Hadd hangozzon tisztán, valóságosan neved dicsérete. Áldj meg minket Uram, hogy felhasználhass majd minden helyzetben, minden körülmény között neved dicsőségére.
Ámen.