“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
BÁLÁM (5/5)
Csillag származik
“Most pedig én elmegyek, ímé az én népemhez; jöjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a következő időben. És elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű ember szózata. Annak szózata, aki hallja Isten Fiának beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom Ôt, de nem most, nézem Ôt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait. És Edom más birtoka lesz, de hatalmasan cselekszik Izráel. És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.” 4Móz 24,15-19
“Újra kezdé az ő példázó beszédét és monda: Óh, ki fog még élni, amikor véghez viszi ezt az Isten? És Kittim partjairól hajók jönnek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész. Felkelt azért Bálám, és elment, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elment az ő útján.” 4Móz 24,23-25
Urunk, szeretnénk hálát adni megújító kegyelmedért. Áldunk, hogy nem fáradtál bele, és nem untad meg a velünk való bajlódást. Köszönjük Igédnek, szavadnak minden ajándékát. Kérünk add meg még, amire szükségünk van, hogy valóban úgy mehessünk tovább, hogy “röpül a víg madár.” Áldd meg hátralevő életünket, hogy dicsőíthessen Téged.
Ámen.
Érdekes mai Igénknek első két szava: “Most pedig”. Ez a búcsú. Utolsó alkalomhoz érkeztünk, és az Ige összefügg azzal, amit Isten cselekszik. Reggel Útmutató szerint olvashattuk az Igét: megtörték a kenyeret, – mi is ezt fogjuk ma tenni.
Pál apostol így kezdi búcsúbeszédét az efézusi vénektől: “Most pedig ajánlak titeket az Istennek, és az Ô kegyelmessége Igéjének…” (ApCsel.20,32). Ideérkeztünk, az Úr ajánl bennünket Isten Igéjének, Ônéki magának. Isten az egész útra adta nekünk ezt az Igét: “Most pedig én elmegyek népemhez.” Mielőtt még elmégy azt mondja: “Jöjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a következő időben.”
A Kijelentés mindig a következő időre szól, és mindig Jézusról beszél. Személyes életünkre lehet kijelentés, de az egész Biblia Jézust jelenti ki. Ez a varázsló, ez a próféta elmondja a Jézusról szóló kijelentést. “Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.” Szavad a megnyílt szemű ember szózata, aki most már lát? Lehet, vakon jöttél ide. Úgy vagy-e már mint a vakonszületett, akit vallattak és forgattak össze-vissza, de ő azt mondta: “egyet tudok, noha vak voltam, most látok.” (Ján 9,25/b). A megnyílt szemű ember tudja: ezelőtt nem így volt, nem láttam, nem hallottam, és most látok.
Jó volna, ha szavad otthon mindig a megnyílt szemű ember szózata lehetne, “aki hallja Isten beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását.” Ha megnyílt a szíved és szemed, akkor látsz, hallasz, tudod mit mondott Isten. Jó volna ezt komolyan végiggondolni, de csak így: “leborulva, de nyitott szemekkel.” Ne felejtsd el, hallani csak leborulva lehet, amikor már nem vagy senki és semmi. Ha már megaláztad magad Isten előtt, és leborulva alárendelted magad. Akkor nemcsak hallod, tudod is, mit mond Isten. Jó volna mindig tudni: reggel mit mondott az Úr.
Egy lelkipásztor gyermekeit istentisztelet után mindig megkérdezte: mit mondott az Ige? Egyik megszólalt, – azt, hogy ne veszekedjem Jancsival. Biztos, hogy édesapja nem így prédikálta, de ő lefordította saját körülményeire.
A napi Ige elolvasása után mindig tudod, mit kell, vagy mit nem kell tenned? Aki leborul az Úr előtt, annak minden érzékszerve megnyílik hit által. Thornwaldsennek, az északi híres szobrásznak van egy Krisztus szobra, amire azt mondották, hogy a legszebb szobor. Valaki arrajárt, megnézte és azt mondta: nem tudom miért mondják ezt a szobrot szépnek, inkább azt mondhatnám: csúnya. A teremőr hallotta és azt mondta: Kérem térdeljen le, ezt a szobrot csak onnan lehet látni.
Jézust csak leborulva, csak onnan lehet látni. Nem testi helyzetedet gondolom, belülről leborulva. Kicsivé, semmivé lenni Előtte, hogy valóban láthasd Ôt. Szeretném ha ez a két szó örökre szívedben maradna: “Látom Ôt”. Nagy baj, hogy mi nagyon sokszor önmagunkat látjuk. Ha beszélünk is, magunkat mondjuk. Egy Ady vers írja: Megvakultak szemeim a világ számára. Jó volna így mondani: Megvakultak szemeim a magam számára. Nem kell mindig magamat látni.
Aki csoportképet kap, azonnal magát keresi rajta. Ha azt látom jól nézek ki, minden rendben van. A Biblia azt mondja: “Az Úr letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?” (Zsolt 14,2). Ha az Igében nem látod Ôt, nincs mondanivalód, és megint csak magadat fogod mondani. A Biblia azt mondja: Ôt nézvén változunk el. Nem azáltal, hogy magadat nézed és próbálsz más lenni. Ha Ôt nézem akkor leszek más emberré, új emberré.
Ezt mondja most Bálám utolsó mondatában, amikor búcsúzik: “Látom Ôt…nézem Ôt”. “Látom” csak annyi, hogy egy pillanatra meglátom. De a “nézem” egy hosszú, tartós szemlélés. Az ördög ettől akar elszakítani, hogy ne tudjam nézni. Nagyon sokszor figyelem csendességem, imádságom, amikor már az van bennem: most menj, nem lehet ennyi időt itt tölteni. Már az ördög nem akarja, hogy nézzem Ôt. Ha egy pillanatra meglátod, nagyon nagy öröm, de nézd tovább, mert ezáltal fogsz megváltozni. Azáltal lesz az Ô képe rajtad, minél hosszabban nézed. Napközben is lehet Ôt látni eseményeken keresztül. Jó volna mindenen keresztül Ôt látni. Ezt megint Jézus tette. Vajon az a foglalkozásod, hogy nézed Ôt?
Valaki megkérdezte tőlem: mi szólt a reggeli Igéből. Az, hogy a kert közepén volt az Élet fája. Ismerős az ének: “Paradicsomnak te szép élő fája, Ó kegyes Jézus Istennek Báránya.” Az élő fa a kert közepén: Jézus! Erről lehetett volna enni. De az embert mindig a “tudás fája” érdekli, hogy legyek valaki. Ma reggel így értettem meg: akkor lesz nálatok Paradicsom, ha Jézus van középen. Ha senki más nincs ott, egyedül Ô. Olyan sokszor veszekszik férj, feleség, kinek az akarata legyen meg, ki legyen középen. Munkahelyen azért van versengés, ki az ügyesebb, okosabb, ki álljon a középen?
Húsvét után amikor a tanítványok együtt voltak, középen üres volt a hely, azért tudott Jézus odaállni. Se Péter, se János, nem mert már odaállni senki, mindnyájan bukott tanítványok voltak.
Nálatok üres a hely középen, vagy még mindig ott állsz? majd én elintézem. Hány asszony mondja: nekem kell intézkedni mindenben, a hatóságokhoz is nekem kell menni. Ezzel már középre is állt. Egyszer annyira a szívemig ért, amikor Jezabel mondta Akhábnak: “én majd neked adom a jezréelbeli Nábót szöllőjét.” (1Kir 21,7/b). Ezzel már középre állt. Nagyon kérlek lépj el onnan, hadd állhasson oda Jézus.
Bálám azt mondja: “Csillag származik Jákóbból”. CSILLAG! Nappal a nap világít, éjjel a csillagok. Most éjszakában vagyunk ezen a földön. Észreveszed, hogy milyen sötét éjszaka van a földön? Tudod, hogy akkor van a legsötétebb, amikor már közeledik a hajnal? Jézus visszajövetelének ideje közel van. Ilyen sötét talán még soha nem volt. Az erkölcsi életben csak szexuális vonalon, anyagi vonalon. Nézz körül, milyen koromsötét van.
Jézus Krisztus ama fényes hajnali csillag. Bálám évszázadok távlatából mondja: “Látom Ôt, de nem most, nézem Ôt, de nem közel, Csillag származik Jákóbból”. Honnan tudta ezt Bálám? A Csillag amelyik Jákób népéből származik, Isten népéből származik. Az Ószövetség lapjain már látod Ôt? Jézus azt mondja, amikor Mózesről beszél: Rólam írt ő.
Jézus Krisztusnak fénye az Atyától volt, Ô mindig látta az Atyát. Kapcsolata volt Vele. Isten azt szeretné elérni, hogy belőled csillag legyen. Akkor egy CSILLAG volt, de mindenki, aki befogadja Jézust, csillaggá kell, hogy legyen. Így mondták egyszer a bennszülöttek a misszionáriusra, aki mindig ragyogott, – nem tudjuk mi van vele, olyan mintha villanykörtét nyelt volna, belülről állandóan világít valami.
Ennek a világnak éjszakájában a benned levő Jézus Krisztus világít. Ne gondold, hogy más fény lehet Isten gyermekének arcán. Szeméből, lényéből Jézus Krisztus áradhat ki. Akarsz-e csillag lenni? Gyermekekkel beszéltünk erről, hogy jönnek a napkeleti bölcsek, csillag vezeti őket. Mikor az Úrral találkoznak csillaggá lesznek. Más úton térnek vissza. Így mondtuk a gyerekekkel: csillag-úton.
Más úton fogsz elmenni? Csillag-úton, Isten útján? Addig maradsz csillag, ameddig csendességedben Ôt nézed, és úgy jössz elő, mint Mózes, akinek ragyogott az arca, mert Istennel beszélt. Semmi más oka nem volt ragyogásának, minthogy az Úrral volt. Ezért akarja az ördög elvenni csendességed, nehogy csillagként járj a családban, nehogy elkezdj ragyogni.
Lehet, hogy egyre rövidebbek csendességeid, talán el is hagyod már, és akkor csodálkozol, miért nem csillag már a csillag? Jó volna kérni: Uram segíts, hogy csillag maradjak, ha most megfényesíthetted szívemet, életemet. Olyan sokszor mondja Pál: öltözzétek fel a Krisztust! Mindennap felöltözheted, mindig ott lehet életedben a ragyogás.
A másik, amiért fényes lehet egy csillag: a használattól. Az a kapa fényes, amivel kapálnak, az a kés fényes, amivel vágni szoktak. A használattól fényes. Engedd magad használni, ne gondold, hogy elkopsz. Valaki azt mondta: azért ez már sok. Semmi sem sok! Sose félj, persze hogy elkopik, de nem baj. Milyen jó lenne, ha életed ahogy kopik, egyre inkább fényesedne. Míg egyszer felkerül Isten országába, és ott örökké fénylik. Bár éjjel-nappal használhatna az Úr. Ne ess kétségbe, ha éjjel nem tudsz aludni, csak azért ébresztett fel az Úr, hogy imádkozz, hogy Ôt dicsérd.
Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? Ha csak terhére vagy azoknak, akik között élsz. Jó volna úgy élni utolsó lélegzetig, hogy mindig a kezében vagy. Azt mondja az Ige: Mindig kezénél vannak az Ô szentjei. Legyél kezénél az Úrnak minden percben.
Érdekes és megdöbbentő az utolsó pár mondat, amit még mond nekünk az Úr: “Óh, ki fog még élni, mikor véghez viszi ezt az Isten?” Mikor Isten ígéreteire nézek, amit csak ezzel a hellyel kapcsolatban adott, – ki fog élni még, mikor ezek beteljesednek? Amit Isten kezdett annak nincs vége, csak az örökkévalóságban. Ki tudja, mit fog még tenni az Úr, amiket megígért, és azon felül, amiről sejtelmünk sincs. Sajnálom a testvéreket, akik a házuknépe üdvösségén kínlódnak. Lehet, aztán teljesedik be, amikor már hazamentél. A mennyben is örömöd lesz, ha meglátod, hogy minden igaz. Hát muszáj nekem még akkor élni? Isten az örökkévalóságra nézve végzi dolgát. Hogy fogunk majd csodálkozni, hogy mindent megtett, sokkal jobban, mint elképzeltük. Isten minden ígéretét beteljesíti, csak ne légy annyira önző, hogy mindenáron látni akard.
“Felkelt azért Bálám, hogy visszatérjen az ő helyére.” Mennyire aktuális minden, mintha nekünk írták volna. Pedig nem éltünk akkor, amikor ezt leírták. Ilyenkor láthatjuk, mennyire örökkévaló az Ige. Ma felkelsz és elmégy a helyedre. Tudod, hogy az a helyed, ahová Isten állított? Akármilyen nehéz hely is, az a tied. Tudsz-e örömmel visszamenni a helyedre? Oda, ahol mnden bajtól, nehézségtől, szenvedéstől, csak fényesedik az új életed.
Bálám visszamész-e a helyedre? Tudsz-e most innen örömmel nézni a helyedre, minden bajával, nehézségével együtt? A jó kertész minden növényt, vagy virágot a neki kijelölt helyre tesz, ahol legjobban kifejtheti pompáját. Némelyiket napra kell tenni, mert ott virágzik csodálatosan, másikat árnyékba, ismét mást sötétbe. Isten jelölte ki a helyedet, és Ô tudja, hogy ott azok között a körülmények között tudsz legjobban világítani.
Olyan sokat jelentett nekem egyszer ez a mondat: “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad.” (Jn 12,24). Látod bele kell esni, mert ha nem, egymagad maradsz. Láttál-e már olyan magot, ami a föld színén maradt, és aratáskor meg lehetett találni? Megkeményedve egymaga maradt, mert nem esett bele a földbe.
Ismered körülményeidet, nehézségeidet, földedet, – beleesel most? Elfogadod-e, beleadod-e magad azokba a dolgokba, amik otthon várnak? Lehet, soha nem estél bele, menekülni akartál, nem rothadni. Pedig csak akkor terem a mag, ha elrothad. Isten most visszatesz helyedre. Elfogadod-e?
Bálám elment, hogy visszatérjen az ő helyére. Egy másik mondat: Bálák is elment a saját útján. Nem csillag úton, nem új úton, – saját útján. Maga feje szerinti úton, maga igazában, jogaiban. Milyen rettenetes volna ugyanazon az úton visszamenned, sérelmeidbe, körülményeidbe, nyakasságodba, ahol eddig éltél.
Elmégy-e az Úr útján saját helyedre, hogy gyümölcsöt teremhess harminc, hatvan, sőt százannyit? Olyan sokszor mondtam az Úrnak, – úgy szeretnék százannyit teremni. De olyan jó, hogy a mennyben ugyanazt a jutalmat kapja az is, aki harmincannyit terem. Csak azzal ez eggyel van baj, aki elásta a tálentumot, aki nem adta magát oda, aki nem engedett az Úrnak.
Hogy mégy tovább, ahogy Bálám ment, – a magad helyére, vagy mint Bálák, – a maga útján?
Jó volna, ha úgy mennél, mint ahogy a Bibliában van, amikor Filep talákozott a komornyikkal, és az tovább ment az ő útján örömmel.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm a helyemet. Áldalak, hogy elplántáltál, és nagyon kérlek, taníts meg igazán beleesni a földembe. Kérlek könyörülj rajtam, olyan sokszor nem akarok elhalni. Segíts magamat egészen beleadni, hogy gyümölcsöt teremhessek dicsőségedre. Uram, segíts minket csillag-úton járni. Ne engedd, hogy az ördög elvegye az időt és alkalmat, hogy Veled lehessünk mindennap, minden reggel. Áldd meg csendességünket, és segíts, hogy soha ne féltsem és féltsük magunkat a használattól. Szeretnénk kezed ügyében lenni, egészen közel Hozzád, hogy amikor akarod kézbevehess, cselekedhess rajtunk keresztül. Úr Jézus ébressz bennünk mély vágyat az igazi élet után, az egyetlen hívő élet után, a Te életed után.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. szeptember 15-20.