“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A SZERETET MÉRLEGÉN (1/4)
Szeress
“Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot, és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” 1Kor 13,1-4
Egy lekész testvérem mondta el egy öregotthoni élményét. Az ágyon egy idős bácsi ült, és nézett maga elé, mint aki a levegőbe néz. Karácsony utáni napok voltak, a lelkész odalépett hozzá és megkérdezte; Károly bácsi, nem örül? Karácsonyra semmit nem kapott? A válasz: dehogynem, a lányomtól egy csomagot. – Mi volt benne? Elővette, és kivett belőle mindent, ami egy idős embernek örömöt szerez. Meleg alsóneműt, meleg pulóvert, papucsot, kesztyűt, és egyre szomorúbb lett. Károly bácsi, – hát nem örül? – kérdezte. Ebben minden benne van, amire magának szüksége van. Igen-igen, – csak szeretet nem volt benne!
Ha szeretet nincsen bennem, semmi hasznom abból. Leírta az Ige, hogy szólhatok csodálatosan, lehetnek olyan igehirdetések, hogy mindenki felfigyel, beszélhetsz gyönyörűen. Lehet mindenféle tudományod, lehetsz a legokosabb ember, adakozhatsz, lehet hatalmas hited, és Isten ezt mondja rá: semmi. A legnagyobb emberi érték is semmi.
Szeretnénk a héten kicsomagolni az életünket, mi van hát benne, és van-e benne szeretet. Mert ha egyszer odaállsz majd Isten elé, kiderül, hogy az egész Ôelőtte semmi. Az adományaid, a munkád, – semmi.
Istennél egyetlen érték a szeretet. Megértettük, mert egyetlen parancsa van. Amikor Jézus a parancsolatokról beszél, akkor egy parancsba foglalja össze. Ez a parancs így hangzik: Szeress! Kettős ez a parancs. “Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27).
Kettős parancs. Isten ezt keresi most bennünk. Jó volna, ha mi is megvizsgálnánk az életünket, van-e bennünk szeretet? Lehet, azt mondod, – igen, hát bűnt követek el, de azért annyi bennem a szeretet. Nem biztos, hogy ami benned van, amire azt mondod, hogy szeretet, az Isten szeme előtt is az.
Együtt csomagolunk majd, együtt állunk rá a szeretet-mérlegre, hogy kiderüljön, ami bennem van, szeretet-e?
Jézus elmondja a szeretet ismertető jeleit “A szeretet hosszútűrő.” Az újfordítás szerint “türelmes, jóságos”. “A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” A szeretet nem viselkedik bántóan. Szeretném, ha mind a két vonatkozásban megnéznénk a szeretetünket. A felebarát iránti szeretettel kezdjük, mert az közelebb van.
Nagyon szeretnék most mindenkit arra kérni, hogy gondoljon valakire, akit a világon a legjobban szeret. Nem az ellenségre, bár a Biblia szerint azt is kellene szeretni. Nem is a szomszédra, aki kárt okozott neked, nem az anyósra, aki tönkretette az életedet. Nem olyanra, akit nehéz szeretni. Gondolj olyan személyre, akit a világon a legjobban szeretsz, hogy igazán mérhessünk. Mondjuk az anyádra, a testvéredre, a gyermekedre, akiről úgy érzed, hogy igazán szeretem. Gondolj az unokádra, akiről elmondhatod, hogy őt igazán a legjobban szeretem a világon. Ha gondoltál, akkor kezdhetünk mérni.
Gondolj a szüleidre, akár élnek, akár nem. Hadd nézzük meg, mint gyermek, igazán szeretsz-e? Nem is öreg szülőket nézek, fiatal szülőket. Mostanában a gyerek sokszor többet tud, mint a szülő. Okosabb, tanultabb, értelmesebb. Kérdezem, mindig türelmes voltál, amikor olyat mondott az anyád, vagy az apád, amire azt mondod, ó, elavult. Micsoda nevetséges, ezen rég túljutottunk már. Vajon türelmes voltál, és szerető? Nem voltál fölényes? A szeretet nem kérkedik. Nem fuvalkodik fel, nem fölényes. Nem beszéltél sokszor úgy, hogy sem türelem, sem szeretet nem volt benne? Nem voltál-e ideges velük szemben, nem utasítottad-e vissza őket. Nem mondtad-e, hogy régimódi?
Menjünk tovább. Jó volna, ha most előtted állna az öreg édesanyád. Kérdezem, hogy mindig türelmes voltál vele, amikor ügyetlen volt, amikor valamit tönkretett, amikor nem úgy mozdult, ahogyan kellett volna, amikor valamit leejtett? Testvér, szeretet az, ahogyan bántál vele? Kérlek, hogy őszintén mérjél most. Gondolj csak arra, amikor úgy ítélted, hogy már nem olyan tiszta, nem lát jól. Éppen a napokban mondta valaki: a gyereknek a szűrőjét elmosta az anyám, és visszavittem neki, hogy mi ez benne? “A szeretet nem kérkedik.” Testvér, ez szeretet? Nem viselkedik bántóan. Lehet, hogy annak az anyának a könnycsepp kiszaladt a szeméből.
Emlékszem édesanyámra, hogy nem jól hallott. Sokszor, amikor másodszor, vagy harmadszor kérdezte, már kiabáltam. Akkor azt mondta: nem vagyok süket. Aztán egyszer csendesen azt mondta: lehet, hogy majd egyszer te is rosszul fogsz hallani, és akkor tudod majd, hogy milyen rossz. Nem tudom, nem volt-e valaki a családban, aki nagyot hallott, és olyan türelmetlenül modtad, hogy hányszor mondjam még?! Ez szeretet? A szeretet türelmes azzal a valakivel, aki egyszer veled nagyon türelmes volt kicsi csecsemő korodban? Nagyon kérlek, mérjél most, – szereted? Amikor talán már beteg lesz, – vagy talán ne is mondjam tovább? Bár most igazán megfordulna a kés a szívedben, hogy voltam erre képes?
Olyan sokszor elmondják nekem gyerekek, ápoltam, mindent megcsináltam vele. Biztos?! Senki úgy nem gondozta a szüleit, mint én. Igazán? Akkor is, amikor feldöntött valamit, amikor nem tudott megenni valamit? Hányszor mondják: ne válogasson! Ez sem jó, az sem, jó, magának semmi nem jó? – Hát nem tudja megrágni. Testvér, emlékezz!
Hányszor mondták el, amikor nem tudott időben felkelni, és megtörtént a baj: hogy nem tud vigyázni, hányszor tegyem tisztába egy nap?! Hát ha nem tud. Hogy tudsz ilyen szívtelen lenni? Persze, aztán visszük a virágot a sírra, csináltatjuk a síremléket. Valaki azt mondta: vigyázz, a krizantén a rossz lelkiismeret virága. Viszik a sírra. Mert – mikor kellett volna – nem volt szeretet. Szeretném, ha ma azt a képet látnád, ami a szívedbe vésődött, és amit szeretnél elfelejteni. Szeretném, ha azt a hangot hallanád, ahogyan szóltál szüleidhez, és látnád a rengeteg múlasztást, amit elkövettél velük szemben.
Valaki elmondta, hogy nála halt meg az édesanyja. A bátyja ritkán jött el meglátogatni. Egyszer azt momdta édesanyám: a fiam egy kicsit többször is meglátogathatna. Órákon keresztül nézte az ajtót, mikor lép már be a fia. Ez szeretet?
Szeretném, ha most csendben, komolyan mérnél Isten színe előtt a szeretet mérlegén. Vajon mindig szerető voltál, mint testvér? Már kicsi korban elkezdjük az irigykedést. Mindig a másikat szerették, – mondták nekem. Ô volt a kedvenc, aki mindig többet kapott, én is – több pofont. Az osztozkodásnál is övé volt a nagyobb rész, a ház, a jobb kert. “A szeretet nem irigykedik.” Mint testvér, mindig szerető voltál? Nem úgy van, hogy soha többé nem megyek hozzájuk? Nagyon kérlek, mérjél.
Vajon mint házastárs, mersz-e még mérni? Az úrasztala előtt ígérted: szeretem. Isten engem úgy segéljen! Holtomiglan – holtáiglan! Aztán jöttek a rigolyák, a furcsaságok, és azt mondottad: nem gondoltam, hogy ilyen. Valaki így mondta: nem bírom a férjemet, még azt sem, ha köhög, vagy szürcsöl az ebédnél.
A házastársadnak megvannak a furcsaságai, rigolyái, – türelmes vagy, kedves vagy hozzá? Ha rendes, vagy rendetlen. Nem úgy van, hogy túl rendes, mindig mindent elrak? Vagy az a bajod, hogy mindent szétrak, én rakodjam utána? A szeretet hosszútűrő, türelmes, kedves, jóságos. Mit nem tudsz elviselni a másikban? Hogy folyton beszél? Valaki elmondta: megyek a felségem elől egyik szobából a másikba, jön utánam, és beszél, beszél, addig, amíg nem bírom tovább. Vagy az ellenkezője, hogy mindig hallgat. Nem is ismered igazán, mert nem szól hozzád semmmit. Türelmetlen vagy, mert sáros cipővel jön be, már megint, még mindig, pedig százszor mondtam már. Kemény szavak. Sok házasságban más sem hangzik, csak kemény szavak. Ez szeretet? Isten színe előtt kérlek – mérj!
Ebben a légkörben nőnek fel a gyermekek, – csak kemény szavak. Hátmögött is, szemben is. Hány asszony mondja el,- soha nem engem szeretett, csak az élvezeteit. Nem is ismer engem. Nem is érdeklem, nem is kérdez. Ami nálatok van, az házastársi szeretet? A szeretet nem viselkedik bántóan.
Mint szülő, milyen vagy a gyermekeddel? Hányan mondták el: amikor kicsi voltam, futottam az anyám után. Tele voltam kérdéssel. S azt mondta: nem érek rá, megint nem érek rá, sok a dolgom. Mint apa, anya ráértél vele beszélgetni? Amikor az 5-6 éves gyerek tele volt kérdéssel, amikor sok minden nyiladozott előtte, amikor kellett volna valaki, aki a kérdéseire válaszol, – ott voltál? Lehet, hogy rászorult a barátoknak, az iskolában a rossz társaságnak a válaszaira. Egy gyerek mondotta: mindent megad az anyám, amit csak kívánok, vagy pénzen meg lehet venni, – csak anyám nincs.
Lehet, hogy lerázod a saját gyermeked, nincs rá időd. Ez szeretet?! Amikor kicsi volt, nem értél rá. Most hiába kérdezed, hogy hol voltál, mit csináltál ma délután? Haggyál! – válaszol. Amikor gyermekkorban felébredhetett volna a bizalom egymás felé, amikor olyan kapcsolat kezdődhetett volna közöttetek, ami soha nem múlik el, nem értél rá. Olyan goromba a fiam, mondta valaki. Próbáljak csak valamit kérdezni, rám vágja az ajtót. Mered-e mondani, hogy szereted a gyermekedet, hogy kicsi korától kezdve volt rá időd, mert szeretted. Mérjél! Elhiszem, hogy értük dolgozol, hogy mindenük megvan. Mindent ők örökölnek majd.
Igaz-igaz. Minden van a csomagban, – csak szeretet nincs. Az nincs benne.
Olyan jó volna most igazán megnézni minden viszonylatát az életednek, és egyszer komolyan meglátni és megbánni Isten előtt. A koporsónál már késő lesz. Akkor késő!
A szeretet türelmes, nem irigykedik, nem kérkedik. Hány férj mondja az asszonynak, – látod, mindent nekem kell csinálni, még főzni is jobban tudok. Én az ügyes, én a nagy. A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan. Hadd kérdezzem meg – van benned szeretet? Az ellenséget, a rosszakaratút nem is kérdezem.
Térjünk át az első parancsolatra: “Szeresd a te Uradat, Istenedet!” Óh, nagyszerű, Ôt igazán szeretem. Szereted Istent? Akit az ember szeret, azzal sokat szeret együtt lenni. Egy napon hány órát töltesz Vele, mennyit beszélgetsz Vele? Mennyi időd van a Számára? Talán vasárnap sincs rá időd. Nem kívánsz Vele együtt lenni. Valaha akartál-e Neki örömet szerezni? Akit szeret az ember, azzal kapcsolatban mindig azt keresi, mit tehetnék, aminek örül. Életedben tettél valamit azért, hogy Isten örüljön? Jutott-e valaha eszedbe, hogy örömöt szerezz Neki? Lesed a parancsait? Ha valakit szeretek, minden percben lesem, mit tehetnék érte. Vajon nem az a helyzet, hogy lábbal tiprod parancsait semmibe veszed, amit mond? Mit érdekel téged.
Talán most mondod, hogy mindig itt vagyok a templomban. Ézsaiás könyvében olyan élesen mondja Isten: “Ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?” (1,12b). Hiszen oda sem gondolsz, amikor énekelsz. Nem imádkozol énekléskor. A munkádnál jár az eszed. Ez a nép csak a szájával közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem”. (Ézs 29,13). Tudsz-e egyáltalán imádkozni? Jó volna kicsit belenézni abba a hideg szívbe, amelyik jéghideg Istennel szemben.
Hányszor hallgattad végig nagypéntek történetét kőkeményen? Hányszor vettél úrvacsorát anélkül, hogy megrendült volna a szíved, hogy mibe került ez Istennek, Jézusnak? Jön a karácsony, úrvacsorát veszek, mert így szokás. Jézussal mindent lehet csinálni – mert a szeretet hosszútűrő. A szeretet türelmes! Azt mondja a Biblia: hosszan tűr érettünk, mert nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk.
Nézzük meg Jézus szeretetét, nem a legjobbal, – Júdással. Jézus tűrte, hogy lopja az erszényt, soha nem szólt neki. Tűrte az árulását. Senki nem tudta, ki az áruló. Minden tanítvány azt kérdezte, amikor Jézus mondta, hogy egy valaki elárul, – csak nem én? Nem úgy volt, hogy mindenki rámutatott, – persze, Júdás. Ilyen tapintatos volt a Jézus szeretete. Jézus még az utolsó vacsorakor is neki adja a bemártott falatot, ami mindig a kedvencé. Annyit jelentett – Júdás, most is szeretlek! Tudom, hova mégy, mégis szeretlek. A szeretet hosszútűrő.
A falat után – így mondja a Biblia – bement a Sátán Júdásba. A szeretetet lehet elfogadni, és lehet visszaélni vele. Lehet itt ülni a templomban, és lehet visszaélni vele. De jaj akkor, ha bemegy egy idegen lélek, vagy idegen erő. Peregnek az események egymás után. Jön az áruló csók! Lehet csókkal elárulni Jézust, Bibliával a kezedben, énekkel, templommal? Csókkal árulod el?
Jön a Gecsemáné – elviszik Jézust. Júdás megy tovább. Jaj, hová visz az út? Megbánta, – csak későn. Az út végén egy akasztófa.
Jó volna ma a másik útra menni, aminek végén ott van a kereszt. Isten hosszútűrő szeretetének a bűnbocsátó szeretete. Menj Hozzá ma este!
Imádkozzunk!
Köszönöm, hogy engem mértél, Uram. Hadd mondjam nagyon mélyen, és nagyon őszintén, hogy senkit nem szeretek, csak magamat. Hadd köszönjem meg, hogy megismerhettem a minden értelmet felülhaladó szeretetedet. Hadd áldjalak, hogy betöltötted a szívemet önmagaddal, és ezzel a szeretettel. Könyörülj rajtunk! Hadd menjünk ma csak egy lépéssel közelebb Hozzád. Segíts mindent megvallani, amit megértettünk. Segíts elfogadni a bocsánatot a megfeszített Jézusért.
Ámen.