“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A SZERETET MÉRLEGÉN (2/4)
Nem keresi a maga hasznát
“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” 1Kor 13,4-6
Uram, Te tudod igazán, hogy hozzád térő gyermekeid vagyunk-e? Kértünk, vidd véghez bennünk ezen az estén a bűnlátást, és vidd véghez a bűnbocsánatot. Áldj meg minket Uram jelentéteddel, és szólíts meg minket Igédben, Szentlelked által.
Ámen.
Azt mondja az Ige, hogy semmi, de semmi nem érték Isten színe előtt, csak a szeretet. Az Ige mindent áthúz egy vonással, amit értéknek gondolunk. A legszebb szó, a legszebb beszéd semmi Isten előtt. A legnagyobb tudomány, titok, jövendőmondás, semmi. Ha vagyonomat mind felétetem is, ha testemet tűzre adom, semmi, semmi. Nagyon komolyan meg kell látnunk, hogy ezek az értékek, amire azt gondoltuk, hogy visszük Isten elé, – ha előbb nem, – ott semmivé válik. Azért mondja az Ige előre, hogy világosan lássuk és tudjuk, hogy Nála egyetlen érték van: a szeretet.
Nagyon komoly kérdés, mit nevez Isten szeretetnek? Azt gondoljuk, hogyne volna bennem szeretet, hát szeretem az enyéimet, és sok mindenkit. De hányszor voltam türelmetlen azzal, akire azt mondom, a legjobban szeretem, az anyám, a gyerekem, a házastársam. Egy valakit szeretek: önmagam. Nagyon, kiábrándíthatatlanul.
Az Ige ma a következő ismertetőjelét mondja el a szeretetnek: “A szeretet nem keresi a maga hasznát.”
Egy indiai tanítónak, – így hívják ezeket, hogy guru, – kezébe került a Biblia. Szent ember volt már ez a tanító, fiatal, 18-19 éves fiú, de már ismerős volt az ő vallásának minden titkával. A keleti misztikának mindenféle csodájával és jelével. Már úgy ült ott a nagy ünnepélyeken lótuszülésben középen, hogy hajlonganak, és fölre borultak előtte. Ez a guru valakitől megkapta a Bibliát. Az első, ami mélyen megrázta őt, hogy járt valaki ezen a földön, aki nem kereste a maga hasznát. Jézus életét nézte. Ahogy olvasta, hogy jön a vérfolyásos asszony, és Jézus meggyógyítja, elgondolja, hogy mennyi pénz kaphatott volna ez a Jézus ennek az asszonynak a családjától. Olvasta, hogy Jézus feltámasztja Jairus egyetlen leányát. Az egész vagyonát odaadta volna. Mindent ingyen? Valaki járt ezen a földön, aki nem kereste a maga hasznát? Vakokat tett látóvá, süketeket hallóvá, halottakat támaszt, – és mindent ingyen?!
Minden a szívébe vésődik. Ott ül a nagy ünnepség utolsó napján, a tömeg ott zsong körülötte, dobálják a pénzt az ölébe Isten számára, és várják, hogy a guru kinyújtsa szent kezét, hogy mindenki áldást kapjon. Lát egy szegény kis öregasszonyt, aki az utolsó pénzét adta oda, és sóvárogva várja, hogy megáldja. Abban a pillanatban az a fiatalember felugrik, a pénz szerte gurul, ő berohan szobájába, és ráveti magát az ágyára, és órákon keresztül sír. Hát ebben az életben minden üzlet? Igaz ez, hogy minden üzlet?
Milyen rettenetes az, hogy az életünkben a pénz a lényeg. Már kicsi gyermekkorban megtanulja az ember, hogy mindent pénzért csinál. A gyerekek pénzért viszik haza az ötösöket. Már a gyerek is mindenből pénzt csinál.
Vonaton utaztam valahol Szabolcsban, egy férfi, akinek nagy almása van, és eladja az almát, azt mondja ott valakinek: a gyerekeimnek nem adnék abból az almából, amit termelek. – Miért? – Mert tudom, hogy mivel permetezem. Milyen rettenetes, ez a világ megmérgezi önmagát, mert mindig többet akar. Mi nem tudjuk, hogy mit eszünk. Terjed a rák, a különféle betegségek. A világ megmérgezi önmagát a kapzsiságával. Milyen régen felborult már a biológiai egyensúly. Már a méhek mérgezett virágból gyűjtik a mézet. A madarak kihalnak az erdőkből, mert mérgezett bogarat esznek. Minden felborul, mert az ember a maga kapzsiságával nem tud már hova lenni. Mindig több kellene. Családok borulnak fel, nincs apa, nincs anya, nincs családi együttélés, mert mindenki rohan a több után, a pénz, a haszon után.
A szeretet nem keresi a maga hasznát. Valaha ráébredtél már erre? Olyan rettenetes volt, amikor olvastam ennek a gurunak a vallomásában, – és az Istennél is a hasznot keresed? Vele szemben is üzlet minden? Adok imádságot, templombajárást, adakozást, és szeretnék áldást kapni. Valaki elmondta, hogy amikor ment haza a templomból, útközben megszólították, hogy minek mégy oda? Mit adnak ott neked? Nem jól imádkozol, beteg a feleséged. Nem vált be az üzlet.
Ebben a mi vallásos életünkben sok minden nem más, mint üzlet. Ha nem kapom meg, amit vártam, az egészséget, az áldást, akkor talán csalódott vagyok, ökölbe szorul a kezem, – mert nem hallgatott meg Isten. Minden üzlet! Minden haszonra megy. A legszebb, és legszentebb érzések is. Hány házasságot ezért kötnek. Gazdag a lány, és jó üzlet ez a házasság. Még rettenetesebb, hogy sokszor a gyerek is üzlet. Vállalunk még egy gyereket, hogy lakásunk legyen. Három gyerekkel már kapunk lakást. Hát minden üzlet?!
Egy falusi családban panaszkodtak a szülők. A panasz így hangzott: tetszik tudni nem jól fizet a gyerek. Döbbenten álltam, – mi ez, disznó? Arra szokták mondani, hogy nem jól fizet a disznó. Annyit belefektettünk, annyit taníttattuk, és most nem törődik velünk, fütyül ránk, éli világát. – Nem jól fizet a gyerek! Kicsit gondolj már bele, milyen iszonyú dolog ez, hogy a legszentebb dolgok is üzletté válnak.
A szeretet nem keresi a maga hasznát. A barátság is üzlet. Milyen kedvesek tudunk lenni a gyerekek tanárjaihoz, hízelgünk, elmondunk mindent, mert abból a gyereknek előnye lesz, jól bánnak majd vele. Milyen kedvesek vagyunk azokkal a rokonokkal szemben, akiknek összeköttetéseik vannak, protekciójuk van. Majd szól egy szót az érdekemben. A férje a minisztérumban van. A barátság is üzlet? Megdöbbentő belenézni, – ez szeretet? Szereted a barátaidat, rokonaidat? Milyen kedves tudsz azokhoz lenni, akik tudnak segíteni.
Jó volna kicsit belegondolni az egész életünkbe. A névnapi köszöntés. Vitted az ajándékot, és várod, hogy majd ő is jön. Jaj, ha nem hoz majd virágot, csokoládét, vagy valami ajándékot, vége a barátságnak.Rettenetes ez az állandó visszavárás.
Nemrég arról kellett beszélnem: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36). A szíved belül, az a belső boldogság, öröm, békesség nem hallgat már régen? Az az igazi szeretet, öröm, ami volt valaha. Ma este figyelj be a szívedbe, nem ez az üzleti érzékem, ez a mindig nyerni akarásom tette tönkre szeretetemet, örömömet, kapcsolataimat, az életemet? A szeretet nem keresi a maga hasznát. A szeretet mindent adni akar, és nem kapni.
Jó volna szembenézni – van bennem szeretet? Tudok bármit ingyen tenni? Adjatok, semmit ne várjatok érte. Valamit mindig várok. Van-e benned igazán szeretet? Újra mondom: a szeretet nem keresi a maga hasznát. Nagyon sokszor nem pénzt akarunk. Mi sokszor magasabb valutában gondolkozunk. Lehet, hogy dicséret kellene. Hány ember megtesz mindent a dicséretért. Kész elmenni a világ végére, mindent megcsinálni egy kis dicséretért. Vagy még magasabb valutád van? Lehet, hogy szeretetet keresel? Szeretetet akarsz venni? Hány nagyanya mondja, hogy mindent megadok az unokámnak, jobban szeret, mint az anyját. Az elég baj! Ne vedd meg az unokáid szeretetét ajándékkal, játékkal. Ne próbálj szeretetet vásárolni.
Ezen a világon pénzért mindent meg lehet venni, mindent. Házat, autót, nyaralót, külföldi utazást. Élvezetet, szeretetet, egészséget, mindent meg lehet venni. Te is úgy vagy vele, hogy akinek pénze van, mindene van. Egyet nem lehet megvenni – szeretetet. Mert a szeretet nem keresi a maga hasznát. Amit meg lehet venni, az már nem szeretet. Ami haszonért, forintért van, az már nem szeretet. Egy csöppet sem tudsz venni, mert a szeretet nem megvehető.
Isten szent! Istent nem lehet megvenni. Szeretet csak onnan fentről árad Isten szívéből erre a világra, és ezt nem lehet megvenni. Vajon mi haszna volt Istennek, amikor adta az Ô Egyszülött Fiát – szeretetből. Mi érdek fűzte ehhez? Emlékszen az első adventjére életemnek, amikor megértettem, Isten hogyan adta az Ô Fiát. Akkor értettem meg, hogy mit jelentett advent a mennyben, amikor Isten eldönti, hogy Egyetlenét elküldi erre a világra. Keresztelő Jánossal ezt mondatja: Készítsétek az Úr útját, a jászolbölcsőt, a töviskoronát, a keresztet, – küldöm a Fiamat.
A nővérem fia adventkor ment katonának. Olyan sokszor láttam esténként sírni. Miért sírsz? – Nem tudom, hogy hol lehet most? Hátha fázik, hátha nincs ennivalója. – Ugyan már, hát minden fiú elmegy katonának, hát nem olyan nagy dolog ez.
A háziasszonyomra emlékszem, akinek fia a háborúba ment. Sokszor láttam a konyhában ülni, – hátha nem is él már. Hátha ott vérzik valahol a fronton. Hátha most sóhajt utolsót. Mások is vannak háborúban, majd csak visszajön. – De tudod, a fiam! Ha szülő vagy, tudod, hogy az egészen más. Valaha átélted-e igazán szívszerint, hogy készítsétek az Úr útját, azt a véres utat. És mi haszna volt Istennek? Mit kapott érte? Mi haszna volt Jézusnak, aki az éjjelét, nappalát adta? Szeretnélek nagyon komolyan figyelmeztetni, hogy Isten nem keresi a maga hasznát. Isten téged keres! Nem a pénzedet, nem a teljesítményedet, a szívedet keresi. Az elveszettet keresi. Istennek hiányzol. Azért keres, mert szeret. Ha valaha hiányzott a gyermeked, akkor tudtad, hogy miért hiányzik. Mert szereted, mert nem tudsz nélküle meglenni. Isten nem hasznot keres benned és rajtad keresztül.
Mi haszna volt Jézusnak abból, hogy otthagyta a mennyet, odaadta a családját, tanítványait, mindenki elhagyta. Ô téged keresett. A Jézus szeretete az embert keresi, téged, magadat.
Jó volna, ha belegondolnál minden kapcsolatodba, hogy mit miért teszel? Valamit valamiért! Olyan sokszor bennünk van ez az üzleti szellem, hogy adok, veszek. Isten csak ad. Isten téged keres, azért jött le a földre, azért ment fel a keresztre, azért adta életét. És mit kapott? Korbácsot, töviskoronát, keresztet, négy szöget. Ha a szemed kinyílik, akkor látod Ôt függni a kereszten. Az utolsó rongyot is lehúzták róla, a bőrét is. Egy vérző roncs függ a kereszten. Bűneid büntetése rajta van. A szeretet nem keresi a maga hasznát.
Egy kis történetet szeretnék elmondani. Gyerek történet, de ezen keresztül értettem meg egyszer Isten szeretetét. Egy kisfiú gyermekkorában megismerte már Jézust. Befogadta Isten szeretetét szívébe. Édesapja, édesanyja meghalt. Mindkettő a katonaságnál dolgozott. Haláluk után a gyerek ott maradt. Így hívták: a kis Vilmos, a század fia. Úgy is hívták a katonák: a ragyogó szemű gyerek. Ez a gyerek imádkozott. Nem azért, hogy mit kaphat, hanem azért, hogy Úr Jézus, mentsd meg ezeket a katonákat, segíts, hogy el ne vesszenek, hogy valamilyen módon megmenekülhessenek. Amikor Jézusról beszélt nekik, kinevették, butának mondták.
Aztán ez a század nyári gyakorlatra ment. Egy német könyvből olvastam ezt a történetet. Maga a százados írta le, igaz, így történt meg. Azt mondtam az őrmesteremnek: ne vigyük el a kis Vilmost a gyakorlatra, gyenge gyerek, nem fogja kibírni. Az őrmester azt válaszolta, hogy ne hagyjuk itthon, a többiek egész évben csúfolni fogják, olyan gyenge legény vagy, hogy táborozásra sem vihetünk el. Hát elvittük. Abban az évben nagyon durva ujjoncaink voltak. Rengeteg csínyt tettek. Már azt mondtam az őrmesternek, ezt nem lehet tovább tűrni. Szigorúan meg kell büntetni, aki ezt csinálja, különben nem lesz rend a táborban. Azt mondtam, aki legközelebb csínyt tesz, akárki legyen, megkorbácsoltatom.
Pár nap múlva egy reggelre az egész tábor területén lerontották a céltáblákat, úgy, hogy nem lehetett lőgyakorlatot tartani. Elkezdődött a nyomozás. Minden nyom abba a barakkba vezetett, ahol a kis Vilmos is lakott. A százados kiállította az egész barakk lakosságát. Ott álltak vigyázban. – Fiúk, az éjjel valaki lerontotta a céltáblákat. Álljon elő aki ezt tette. Néma csend – senki nem mozdult. Ha senki nem válalja, – mondta a százados, – az egész barakk lakosságát megbüntetem. Mindenkit megkorbácsoltatok. – Csend. Fiúk, hát legyen valaki férfi, aki vállalja, és a többi szabad. A nagy csendben kilép a kis Vilmos. Ott áll a többiek előtt. A százados ránéz, – fiú, ezt te nem tudtad megtenni. Százados úr azt mondta, ha valaki vállalja, a többi szabad. Én pedig vállalom.
Életem legkellemetlenebb pillanata volt, valóban szavamat adtam. Nem tudtam mást tenni, meg kellett korbácsoltatnom a kis Vilmost. A többieket azzal büntettem, hogy nézniük kellett. Vilmos levetette az ingét, akkor láttuk, milyen gyenge gyerek. Amikor az első ütés csattant a hátán, leesett a földre. Egy kicsi sikoly hagyta el száját. Abban a pillanatban előugrott a század fekete báránya, a gonosz Jimmy, és azt mondta: hagyjátok abba! – én voltam. A kis Vilmos a földről szólalt meg: Százados úr, a Jimmynek nem lehet már semmi baja, én elszenvedtem a büntetést, Jimmy szabad.
Jimmy szabad volt, de a kis Vilmost elvitték a kórházba. A százados leírta, másnap elmentem a kórházba. A folyosón találkoztam az orvossal. Megkérdeztem, mi a sorsa ennek a gyereknek? Sajnos, a gyerek meg fog halni. Gyenge volt, csak ez a korbácsolás kellett neki. Nem tudunk rajta segíteni.
Így mondja a százados, meghatottan léptem a kórterembe, de az ajtónál nem jutottam tovább. Az ágyon ott feküdt a kis Vilmos. Az ágy mellett pedig ott térdelt Jimmy. A katona zokogott. – Mondd Vilmos, hogy voltál képes értem ezt megtenni, elszenvedni a korbácsot? Vilmos nagyon halkan válaszolt, – Jimmy, annyiszor beszéltem nektek Jézusról. Ôt nemcsak megkorbácsolták, Ô a véres vállára felvette a keresztet. Három órán keresztül függött ég és föld között. Ti nem értettétek, most már érted, Jimmiy? Zokogva hangzott a válasz, – most már értem.
Testvér, érted? Neked keményebb a szíved a gonosz Jimmy szívénél? Végig tudtad nézni minden nagypénteken, hogyan korbácsolták meg helyetted Jézust? Sosem mondtad, hogy hagyjátok abba, én voltam! Végig tudtad nézni, hogy viszi a keresztet? Keményebb, gonoszabb, kegyetlenebb a szíved?
Így írta a százados, három nap múlva volt a kis Vilmos temetése. Az egész század sírt. Szem nem maradt szárazon. A kis keresztre odaírtuk: Értünk halt meg! De mindenkinek eszébe jutott a nagy kereszt a Golgotán, ahol Isten Fia értem halt meg. Mert a szeretet nem keresi a maga hasznát.
Menj ma oda és mondd Neki – köszönöm, Jézus.
Imádkozzunk!
Uram, csupa haszonlesés az egész életünk. Hadd mondjam így: az egész életem. Bocsáss meg, hogy önzetlenül még gondolkozni sem tudunk. Kérlek, könyörülj rajtunk. Köszönöm, hogy most világosan kimondhatjuk: nincsen bennem szeretet. Köszönöm Uram azt a mérhetetlen szeretetet, ami ezen az estén árad felénk. Kérünk, segíts csendben elfogadni. Könyörülj rajtunk, hadd lehessen igazán új életünk, olyan szeretetünk, amelyik nem önmagát keresei. Áldj meg így minket, nevedért.
Ámen.