“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A SZERETET MÉRLEGÉN (3/4)
A szeretet mindent elfedez
“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” 1Kor 13,4-8
Uram, bár igazán énekeltük volna, hogy a szívünk várva vár. Kérünk, hogy jőjj hozzánk személyesen. Szólíts meg minket úgy, ahogy senki nem tud megszólítani. Kérünk, hadd tapasztaljuk meg, hogy Te beszélsz velünk. Áldj meg minket jelenléteddel, Szentlelked erejével, Igéd hatalmával. Az Úr Jézus nevéért kérünk.
Ámen.
Egyetlen érték van a mennyben, – a szeretet. Az első három versben Isten áthúzott minden mást. A szép szólást, az adományokat, nagy elhatározásokat, a tudományt, a hitet, mindent, ami értéknek látszott, sorban áthúzta. Semmi, semmi.
Hálásak lehetünk azért, hogy mi már itt a földön megtudjuk az Igén keresztül, hogy Isten hogy fog értékelni, és hogy fog ítélni. Milyen rettenetes lenne, ha ott derülne ki, nincs bennem semmi, ami érték lehetne, mert nincs bennem szeretet. Napról-napra elmondja nekünk az Ige, nehogy félre értsünk valamit, hogy az, ami a szívünkben van, szeretet.
Rájöttünk arra, hogy a szeretet hosszútűrő, tehát nem türelmetlen. Próbáltuk megmérni a szeretetet, és az én szeretetem? Azzal, akit legjobban szeretek, nem voltam soha türelmetlen, ideges? Ez nem szeretet. Arról is hallottunk, hogy a szeretet nem keresi a maga hasznát. Nem tudom, ráébredtünk-e arra, hogy minden mögött számítás van. Minden üzlet. Mindenért kapni akarok valamit, várom a viszonzást. Megláttuk, hogy ez nem szeretet.
Valamikor olvastam, hogy egy faluban az emberek nagy tömegben mentek a piacra. Valaki szembejött velük és megkérdezte: miért mentek a piacra? – Mérő nap van. Mi az, hogy mérő nap? Csak menj a piacra. majd meglátod. Amint odaért az ember, látta, hogy ott állnak Isten angyalai. Egy arany mérőrúd a kezükben, és minden embernek meg kellett állnia a mérőrúd alatt. Abban a pillanatban, ahogy ott megállt, akkora lett, amennyi szeretet volt benne. Ez az ember elkezdett reszketni, mert látta, hogy egy híres evangélista odaállt és megy össze, össze, egészen kicsivé lett. Odaállt egy kis varrónő, és nő, nő fölfelé. Így mondta, aki leírta: nekem is elkezdett remegni a lábam, ha nekem oda kell állni, mi lesz velem. Érezte, hogy egyre jobban megy össze. Már lent vagyok a föld magasságában. Onnan kértem az angyalokat, hogy most az egyszer ne írjátok fel a mértékemet. Az egyik angyal megszólalt és azt mondta: sajnos, ezt nem tehetjük. De egy tanácsot adunk: ezentúl sokkal inkább élj az Isten szeme előtt, mint emberek szeme előtt.
Ahogy olvastam, abban a püillanatban tudtam, hogy ezt a tanácsot nekem adta Isten. Lehet, hogy emberek szemében kiváló vagy, – mennyi szeretet van benne, jóságos, – és az Isten szeme előtt?
Ezeken a napokon szeretet-mérőnap van. Szeretnénk megállni Isten szeretet mérlegén. Jó volna, ha nem másra gondolnál, hanem engednéd, hogy téged magadat mérjen Isten. Jó volna odalépni nagyon komolyan – Uram, ami bennem van a gyermekeim, a családom iránt, emberek iránt, az szeretet?!
Azt az Igét, amin ma mér minket az Úr, újra elolvasom: “A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy!” Így tudnám egy mondatban mondani: A szeretet mindent megbocsát. Mindent elfedez! A te szereteted nem olyan-e, hogy mindent felfedez? Még akit szeretsz, abban is felfedezed a hibákat, a bajokat. Nem olyan-e a szemed, hogy hibakereső? Szinte keresed a másikban a hibát, hogy mondhasd: látod ilyen vagy. Hogy különb lehess a másiknál. Olyan sokszor figyeltem magamat, milyen kritikus, hibakereső szemem van. Azonnal észreveszem emberekben azt, ami nem jó, aminek nem úgy kellene lenni. Nem ilyen a szereteted, hogy mindent felfedez, és aztán a szemére is hányod az illetőnek, látod, látod? Ez szeretet? Ez a hibakereső kritizáló szem? Talán így nézed a tieidet is.
Egyszer, a vonaton utazva, belefáradtam, amit egy anya a gyerekével csinált. Hogy ülsz? Hogy áll rajtad a ruha? Miért ezt a cipőt vetted fel? Istenem, szegény gyerek egész úton csak ezt hallotta, hogy mi a rossz rajta, mit kellene másképp. Vajon a gyereked nem hall-e folyton ilyeneket? Ne beszélj így, most megint mit csinálsz? Miért mondtad ezt? Sokszor akik legközelebb élnek hozzánk, a szeretteink is hihetetlenül szenvednek a mi sok-sok mindent felfedező szeretetünktől. Nem elfedez, hanem felfedez. Keressük a hibát abban, akire érezzük, hogy talán jobb, okosabb, értelmesebb. Ez szeretet? A szeretet mindent elfedez, – mondja a Biblia. Előtte egy pár verssel így mondta: “Nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.” Gondolj arra megint, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen tudsz kemény szavakat mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj a másiknak. Amikor haragszol, nem vagy-e nagyon bántó? Nincsenek-e indulat kitöréseid? Mert a szeretet nem gerjed haragra. Akkor, ami benned van, az nem szeretet. Hányan mondták, persze, hirtelen haragszom, de olyan hamar megbocsátok. Egy-két óra és már megbocsátottam. Nem vagyok haragtartó.
A következő mondat: “A szeretet nem rója fel a gonoszt.” Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, felgerjed, aztán elmúlik. Te talán a másik fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani. Felrovod. Tudjuk, mit jelent ez, hogy sok van a rováson. Mi valahol a szívünkben mindent felrovunk. Mindenre emlékszünk. Évtizedekre visszamenőleg. Ha történik valami, azonnal mondom, – látod megint. Mindig ilyen voltál. Ismerlek már. És felrovok mindent. Lehet, hogy nem vagy hirtelen haragú, de ott a szíved mélyén nem tudsz felejteni.
A napokban mondta valaki: megbocsátok, de nem tudok felejteni. Ez nem megbocsátás. Tudod mit imádkozol a Miatyánkban? Átkot magadra. Úgy bocsásson meg nekem Isten, ahogy én a ellenem vétkezőknek. Mi lenne, ha Ô is ezt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek. Egyszer még számolunk érte. Isten a Biblia kijelentése szerint úgy bocsát meg, hogy említést sem tesz róla. Sem itt a földön, sem ott fenn.
Hány ember van, aki semmit nem mond, de belül morog magában, kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy megsértett királynő, vegyék észre, hogy velem így nem lehet bánni. Nem vagy-e ilyen sértődékeny? Házaspároknál figyeltem meg, nagyon sokszor így vannak együtt, egy hirtelen haragú egy megbocsátani nem tudóval. Mire a hirtelen haragúnak elmúlt a haragja, akkor mondaná, engesztelné a másikat, de az addigra már megkeseredett.
Melyik vagy a kettő közül? Felrovod a gonoszt? Sértődékeny vagy? A szeretet nem rója fel. A szeretet nemcsak megbocsát, hanem elfelejt. Szeretet az, ha úgy jársz otthon, hogy hiába engesztelnek, hiába szólnak, befele fordulsz, és úgy teszel, mintha aludnál. Hozzám most ne szóljon senki, mert megbántottak.
A szeretet egyiket sem teszi. Mert a Biblia azt mondja, hogy a szeretet megbocsát, mépedig úgy, hogy “Nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra.” Nem sértődik, nem emlegeti, nem tör ki, mert szeret, mert megbocsát és elfedez. Ez egészen más! Nem úgy, ahogy az előbb mondtam, hogy felfedez, hanem eltakarja, mintha nem történt volna meg.
Amikor beteszed a bögréket a konyhaszekrénybe, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül. Miért nem teszed ezt az emberekkel? Miért mindig a csorba oldalát teszed kívül? Az elfedezés annyi, hogy a szép oldalt nézem. Hát van neki szép oldala is, – nem? Miért kell mindig úgy állítani magam elé, hogy azt lássam benne, ami rossz. Az elfedező szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló. Azt látja meg mindig újra, annak örül, azért hálás.
És mert ilyen a szeretet, azért mondja tovább, hogy “A szeretetet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél.” A szeretet meg nem történtté teszi azt, ami történt. Éppen ezért mindent hiszen. Úgy bocsát meg, hogy újra lehetőséget ad a másiknak. Hiszi, hogy más lesz. Nem úgy van, hogy megbocsátok, de tudom, hogy milyen vagy. Nekem mindig olyan megrázó, ahogy Jézus Péterrel beszél, és tagadást, mindent megbocsát. Jézus megbocsátása azzal jár, hogy azt mondja Péternek: “Legeltesd az én bárányaimat.” (Ján 21,15). Péter, bízom benned. Újra rád bízok mindent. Sokszor bcsátottam úgy meg, hogy azt azért nem bízom rá többet, amit elrontott. Ezt a bizalmat azért nem adom vissza neki.
“A szeretet mindent hiszen.” Hiszi azt, hogy most egész más lesz, minden jó lesz. Egyszer azon gondolkoztam, miért volt Jézus olyan vonzó. Mindig nagy tömegek jöttek hozzá. Messziről is vonzototta az embereket. Egész napokat ott töltöttek. Mi vonzotta őket, a gyógyításai, a csodái? Az is, de mindenek mögött a szeretete. Jézus szeretete ilyen szeretet volt, és most is az. “Mindent elfedez, és mindent hiszen.” Hite van hozzád, ha buktál, ha vétkeztél, hite van hozzád, hogy mássá lehetsz, egészen újjá.
Van neked hited a szeretteidhez? Van neked hited ahhoz, hogy az a nagyon nehéz gyerek egészen mássá lehet? Van-e hited a férjedhez, hogy abba tudja hagyni az ívást, hogy lehet belőle egészen más ember. Szereted őt, és nincs hited? Nem tudsz megbocsátani és ezért nincs hited hozzá? “A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen.” A hitetlenségünkkel kötözzük egymást. Jézus azért volt olyan vonzó, mert minden emberre úgy nézett, hogy mi lehet belőle. Jézus azt mondja Péternek: Te Simon vagy, a Jóna fia, Péter lesz belőled, kőszikla. Milyen jó, ha az ember így néz. Mennyire épít, erősít, áld, ha van itt valaki, akinek hite van hozzád.
Van itt Valaki láthatatlanul, de nagyon valóságosan, aki idehívott, mert volt hite ahhoz, hogy belőled új ember lesz, ha az a szeretet, amiről itt szó van, megtöltheti a szívedet. Jézusnak van hite hozzád. Van-e hited magadhoz?
A szeretet mindent megbocsát, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél. Jó volna most úgy nézni az Úrra, hogy Ô ma így lát téged, hogy áldás lehetsz, Isten ajándéka sokak számára. Napsugár a családban. Egy boldog, vidám ember, akinek jó a közelében lenni.
Biztos hallottátok Michaelangelóról azt a példát, amikor egy kőtömb előtt állt, és egyik tanítványa megkérdezte: Mester, mit néz ezen a kövön? Egy angyal alszik benne, mondta a mester, – azért jöttem, hogy felébresszem. Ô előre látta, mit fog abból a kőből kiformálni, ami előtte volt. Ma téged néz így, és azt mondja: angyal alszik benne, azért jöttem, hogy kiformáljam. Van hozzád hite. Mert a szeretet mindent megbocsát, nem foglalkozik a múlttal. Mindent hisz és mindent remél, és mindent eltűr.
Ez az Ige olyan sokszor megállított. Olyan keveset tudok eltűrni. Néha egy szó, amit nem úgy mondanak, ahogy szeretném, és már megvan a baj. Te mit tűrsz el? Szereteted mennyire tűrőképes? Olvastuk, hogy hosszútűrő. Mindent hiszen, mindent elfedez, mindent eltűr. És az utolsó mondat: “Soha el nem fogy.” Tudjuk, hogy minden fogy ezen a világon. Ez a hét is fogy, már csak egy napunk van. Az élet is fogy. Ki hitte volna fiatal korodban, hogy így el fog szaladni. Fogy a szépség, az ügyesség, az erő, a képességeid. Egy fogyó világban élünk. Az anyagi dolgok is fogynak. Akármennyit keresel, elfogy. Gondolj csak a tékozló fiúra, egyszer csak üres volt a két keze.
Sajnos az emberi szeretet is elfogy. Az, ami elfogy, az nem szeretet. Mert a szeretet soha el nem fogy. Egy északi írónak a könyvében olvastam, egy asszony mondja: szerelmük a férjével olyan volt, mint egy szép tarka kendő. Mindennap néztem, milyen szép, mennyire szeretjük egymást. Aztán elmúlt egy pár hét, és a férjem egyszer elkezdett káromkodni. Néztem rá, és olyan volt, mintha a kendőnek egy sarkát levágták volna. Istenem, hát ilyen?! Megint múlt az idő, s egy nap az anyámat szidta. Úgy éreztem, most egy nagyobb darabot vágtak le. Nem aludtam azon az éjszakán. Mi lesz, ha egyszer egészen elfogy? Hogy fogunk akkor tovább együtt élni, ha ez a szerelem, ez a szeretet elfogy?
Ma gondolj a házastársadra. Elfogyott, nagyon kicsi van már? Mi lesz, ha egyszer azt mondod, hogy nem bírom tovább. Hányszor mondják emberek, – nincs más, válunk. Elfogyott! Az emberi szeretet nagyon komolyan csalódik sokszor. Nem így képzeltem, nem így vártam. Nem csak a hitvesi szeretet fogy el, sajnos, a szülői szeretet is. Pedig ez a legnagyobb emberi szeretet. Úgy szeretem, amikor Ézsaiás könyvében az Ô szeretetét hasonlítja hozzá. “Elfeledkezhetik-e anya a gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián.” Utána azt mondja: “És ha elfeledkeznének is ezek”, – mert elfeledkezik. Van olyan szűlő, aki becsukja az ajtót a gyermeke előtt. Annyira csalódtam benne, ide ne jöjjön többé. Ha elfelekeznének is, “Én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15).
“A szeretet soha el nem fogy.” Isten szeretetéről szól ez az Ige, arról a szeretetről, amit Ô hozott. Amikor valakinek Isten szeretetéről beszéltem, hogy nem fogy el, azt mondta: attól függ, hogy mennyi a fogyasztó. Lehet, hogy azt mondod, igen-igen, de az én szeretetemet nagyon fogyasztják. Talán a részeg férjem, aki megcsal, ki lehet ezt bírni? Meg lehet ezt bocsátani? Talán a rossz gyermekem, aki itthagyott. Nagyon sok a fogyasztó. Lehet, hogy arra gondolsz, a főnököm, a munkahely, minden tönkretesz. Túl sok teher van rajtam, nem lehet ezt kibírni. Hamar fogy.
Az emberi szeretet valóban elfogy, mert sok a fogyasztó. És Isten szeretete? Ne félj attól, hogy elfogy. Kétezer éve fogyasztják az Úr Jézus szeretetét, és látod nem fogy el. Nem fogyott el Júdással szemben. Utána nyúl a bemártott falattal. Ennyit jelent: Júdás, most is szeretlek téged. Tudom, hogy elárulsz engem. De még most is szeretlek. Az utolsó utána nyúlás után még egy utolsó. Amikor Júdás megcsókolja Jézust a Gecsemáné kertben, utána elhangzik: Barátom! Júdásnak mondja Jézus, hogy barátom, aki elárulja? Nem tudom, érted-e, hogy a Júdás hite fogyott el, nem a Jézusé. A tagadó Péterrel szemben sem fogyott el. Szeretném, ha most látnád, amikor éppen megtagadja Ôt. Átmegy Jézus az udvaron, és ránéz Péterre. Abban a tekintetben az isteni szeretet néz. Péter kimegy az udvarról, és keservesen sír. Utolérte a visszautasított szeretet.
Ma szeretném mondani, testvér, akármi van veled, akármilyen módon élsz, az Ô szeretete nem fogyott el. Ma bátran mehetsz Hozzá. Jézusnak volt szeretete azok felé, akik megfeszítették. Gondolj csak arra, hangzik az imádság: “Atyám, bocsáss meg nekik!” Milyen megrázó, hogy a latorral szemben sem fogyott el Jézus szeretete. “Még ma velem leszel a paradicsomban.” Az Úr Jézus kereszten kijelentett szeretete nem fogyott el, és nem fogy el. Akármennyi az adósságod, a bűnöd, a terhed, Hozzá mindig lehet menni, mert ez a szeretet soha nem fogy el.
Valaki egyszer azt kérdezte: biztos, hogy az én sok bűnömre is elég? Emlékszem, egyszer végiggondoltam, ha ott lettem volna a főpap udvarától a keresztrefeszítésig, – amikor elfogták a Gecsemánéban, amikor megkötözték a kezét, amikor a főpap elé vitték és arcul ütötték, biztos azt mondtam volna: Istenem, hagyd abba, elég! Nem bírom nézni. Amikor megkötözve végigvezették Jeruzsálem utcáin, amikor Pilátus előtt megostorozták, nem tudom, hogy tudtad volna-e nézni? Nem mondtad volna-e – ne tovább, elég! Amikor fejére tették a töviskoronát, amikor összeesett a kereszt alatt, – hát még mindig nem elég? A bűneimre fizetségül még mindig nem elég?! Amikor verték a szögeket, amikor húst és csontot ért. Egy korabeli leírásból olvastam, hogy az elítéltek üvöltötek. Jézus némán tűri. Még mindig nem elég, amikor három órán keresztül ott van ég és föld között kigúnyolva, kisemmizve?
Testvér, amikor Jézus kimondja, hogy “Elvégeztetett” – elég. “Elég néked az én kegyelmem.” Elég! Nem lehet olyan nagy bűn ezen a földön, amire ez nem volna elég.
Ma úgy nézz föl Jézusra: köszönöm, hogy nekem is elég.
Azt mondottuk, hogy a szeretet mindent megbocsát, mindent elfedez. Egy kislány összeveszett az édesanyjával, mérgesen elszaladt otthonról. Mire visszajött, édesanyját elütötte egy autó. Az ápolónő nem engedte be a kislányt, azt mondta: nem neked való látvány. A kislány ott küszködött: meghal az anyám és nem tudok bocsánatot kérni, nem engednek be. Aztán egy palatáblára csak ennyit írt: bocsánatot kérek. Odament az ápolónőhöz, azt kérte, ha nem mehetek be, tessék ezt bevinni. Egy idő múlva visszakapta a táblát. Le volt törölve. Tisztán kapta vissza.
Ma este csak egyet kérhetsz, az egész életed palatáblájára írd rá, – Atyám, bocsánatot kérek. Vissza fogod kapni tisztán. Egy tiszta új életet. Mert a szeretet mindent megbocsát.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy szereteted elég volt nekem is. Áldalak azért a napért, amikor bűnös szívemet tisztára, hófehérre törölted. Köszönöm, hogy a vér töröl. Köszönöm, hogy említés sem lesz róla sem ebben, sem az örök életben. Hadd áldjalak érte. Köszönöm, hogy nincs senki közülünk, aki ma csendben elmondaná – bocsánatot kérek az Úr Jézus véréért, – aki ne élné át ma a Te csodálatos, mindent elfedező, mindent hívő, és soha el nem fogyó szereteted. Kérlek, adj ma nekünk engedelmes szívet.
Ámen.