“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
FILEP ÉS A KOMORNYIK (3/5)
A harmadik férfi
“Az írásnak helye pedig melyet olvasott, ez volt: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az őt nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, és az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvéteték a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig a száját megnyitván és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.” ApCsel 8,32-35
Köszönjük Urunk az új napot. Hadd dicsőítsünk, hogy ezen a napon is szólni fog Igéd. Köszönjük, hogy veted az Ige magvát. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy befogadjunk. Kérünk oldd meg az életünk, hadd legyen ez a nap döntő nap az életünkben. Kérünk mindnyájan nevedért, az Úr Jézus Krisztus által.
Ámen.
Az engedelmes szolga Filep, az Úr egyetlen szavára elindult. Útközben is szól hozzá Jézus a Szentlélek által. Mert így mondja az Ige: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Tehát nemcsak elindult a járatlan útra, hanem közben is figyelt. Sokszor elindulunk, aztán csináljuk amit elgondolunk, és nem figyelünk arra, hogy az Úr lépésről lépésre vezet. Filep odafutott a szekérhez, tehát engedelmes volt, azonnal, egészen, és örömmel tette azt, amit az Úr mondott. Nem kérdezte Filep, hogy egy idegen emberhez menjek oda, aki méghozzá fekete is? Ezt az embert szólítsam meg?
Megszólítja: “Érted-é amit olvasol?” A komornyik kérte Filepet, hogy üljön mellé. Egy küldetéshez mindig kell egy hívás is. Látjuk, itt mind a két dolog megvolt. Az Isten küldte Filepet, a komornyik hívta. Vigyázzunk, soha ne erőltessük magunkat emberekre, várjuk meg, amíg a hívás elhangzik. Amikor tényleg Istentől elkészített út és helyzet van, a másikban is ott van az igény. Isten munkájában nincs erőszak. Jézus soha nem volt erőszakos. “Ha valaki akarja…”, de Jézus soha nem kényszerített.
Az engedelmes szolga odafutott a szekérhez. Ott van a vágyódó lélek és mégis megvárja hogy az hívja, szálljon fel a szekérre. Olyan jó volna ha megtanulnánk: “Nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Az Istentől rendezett alkalom minden részletében Istentől rendezett. Az engedelmes szolga megszólítja a másikat. Azt a kérdést teszi fel, ami a legaktuálisabb: Érted-é amit olvasol? Jó volna ha felénk is elhangozna a kérdés: ha olvasod az Igét érted-e mit mond, vagy csak olvasod? Mert ugye minden reggel olvasni kell az Igét, elolvasom, túl vagyok rajta, de nem értettem mit mondott. Jó volna addig nem továbbmenni, míg meg nem értem, ami ebből a nekem szóló üzenet. Jó volna kétszer háromszor elolvasni és közben hadd hangozzon a Filep kérdése: érted-é amit olvasol? Megértetted-e mit kíván az Úr? Ma reggel megértetted-e?
A komornyik arra kérte Filepet, hogy üljön mellé. Olyan csodálatos ez az egész történet. Olyan jó az, ha két ember egymás mellett ül, az, akinek megvan az Istentől kapott üzenete, és az, aki vágyik az üzenetre. A szekér megy tovább és ülnek egymás mellett. A világmindenség legnagyobb történései ezek a pillanatok. Úgy érzem, az egész menny figyelte: most mi fog történni? Találkoztak azok, akiknek találkozniuk kellett. Tulajdonképpen az engedelmes szolgában Jézus, aki az övéiben jár ezen a földön és a vágyódó emberben egy nyitott szív, ott vannak egymás mellett. Valaki azt mondta: ez a legsikeresebb evangélizáció, ami valaha volt a világon. A teljes hallgatóság megtért. Egy szolga és egy ember volt a gyülekezet.
Az is olyan megrázó, hogy a textust is megkapja Filep. Megmondja: az írás helye pedig ez volt… Amikor a komornyik odaért a Jézusról szóló bizonyságtételhez, pont akkor ért oda Filep, pont akkor szállt fel a szekérre. “Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az őt nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját.” Tehát Filep mindent kapott, hallgatóságot, a nyitott szívet, az igerészt amiről beszélnie kellett. Olyan sokszor mondják el igehirdető testvéreim: olyan nehéz megtalálni, miről kell beszélni, mi az Isten üzenete. Látjátok, Filep készen kapja, a komornyik éppen ezt olvassa. “Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, és az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik monda Filepnek: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről?” A mai alkalmon erről a “más valakiről” szeretnénk beszélni, a harmadik férfiről. Két férfi találkozik, de ott van a harmadik, a más valaki. Ugye tudjátok Jézus az egészen más valaki ezen a földön. Mindnyájan egyformák vagyunk. A legtöbb ember különbnek érzi magát a többinél. Az egész emberi nemzetség egy vérből teremtetett. Mi kiköpötten egyformák vagyunk. Senki nem tudja itt a bűineit úgy elmondani, hogy ne mondanám, hogy én is.Valaki elmondja, hogy hiú, dicsőségvágyó vagyok, azt kell mondanom: én is. Eszembejut az a férfi, aki presbiter volt és azt mondotta: bűnös vagyok, de nem olyan mint a Sós. Akkor volt az a rendőrgyilkosság. Attól kezdve csak arról beszéltünk, olyan vagyok én is mint a Sós, csak egy kicsit rosszabb. Mert ki tudja, hallott-e ő valaha Jézusról, vagy hallgatott-e valaha Igét? Értjük, hogy egy kicsit rosszabbak vagyunk?
Valahol erkölcsileg internáltakkal találkoztam és beszélgettem velük. Emlékszem egy lányra, aki mellém ült és elmondta az életét. Legszívesebben együtt sírtam volna vele. Azt mondtam, ha ilyen körülmények között nőttem volna fel, pont ott vagyok ahol ő. Egy perc alatt tudtam, semmivel nem vagyok jobb. Csak nekem jobbak voltak a körülményeim. Az Ige azt mondja: majd az ítéletkor eljön az igaz Bíró, Ô majd világosságra hozza a szívnek titkait, és akkor mindenkinek Tőle lesz ítélete. És akkor sok utolsó lesz első. Az az erkölcsös, nagyszerű családanya, háziasszony, akinek szennyes gondolatai, kívánságai vannak, utálatosabb, mint az a szerencsétlen utcalány, aki benne él a paráznaságban, és a testéből él. Az igaz Bíró tudja azt, mi miből született.
Sokszor elmondtam már, ha egy erdőszélen két makk leesik, az egyik száraz helyre, a másik pedig oda ahol nagyon jó talaj van. Pár év múlva már nagy fa lesz belőle, a másik pedig évek múlva is ugyanaz marad. Nagyon sokszor a körülmények teszik, hogy az egyik emberből felnő a bűn óriási fává. Tehetek arról, hogy nekem soha nem kellett olyan dolgokon gondolkozni, mint annak a lánynak? Jó volna meglátni, hogy egyformák vagyunk. Soha ne botránkozz és ne háborogj senkin, hogy nahát! Ugyanazok között az adottságok és körülmények között megtetted volna. Sok minden formálja az embert. Egy vérből teremtettünk, bennünk van a bűn. De Jézus, a más valaki, az egészen más, Akinek a szájában a legrosszabb körülmények között sem találtatott álnokság.
Ez a más valaki, aki mikor gyilkosai a szögeket verik kezébe, lábába, ez jön ki belőle: “Atyám bocsáss meg nekik!” Érzed, hogy milyen más, egy csepp harag, egy csepp gyűlölet nincs benne, mert Ô az egészen más. Ha egyszer figyeled az életét, rá fogsz jönni, hogy lehet valaki ilyen alázatos, ilyen szerető, ilyen tiszta. Ha valakinek egyszer felragyogott a Krisztus, az van a szívében, ilyen szeretnék lenni, ilyen egészen más. Más valakiről szól az Ige, érted-e már, hogy egészen más? Felragyogott-e már neked ez az egészen más Krisztus arc?
A keresztfiam mondta egyszer: tetszik tudni, hogy a nagy hajókat milyen kicsi motor hajtja? Azt mondtam, minket is egy kicsi motor hajt. Isten azt mondja: “Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban.” (Fil 2,5). Egyszer hallgass bele, mint mond az a kis motor, a szíved? Engem, nekem, rólam. Jézus szíve egészen mást mond. Ô értünk odaszentelte magát szeretetből. Valakinek azt mondtam: látod, motorcserére volna szükség. Szeretném ha megértenéd azt a más valakit, akinek az egész életét a szeretet mozgatta, nem ez a mérhetetlen önzés, ami éppen úgy meg van bennem, mint bennetek.
A komornyik a bárányról olvasott, mely mészárszékre vitetett.. A Biblia első lapjától kezdve a bárányról van szó. Gondoljunk arra, mit áldozott Ábel? A bárányt! Azért nézett rá kedvesen az Isten. Ábel az első bárányt vitte. Először egy emberért egy bárányt. Aztán, amikor eljön az idő, hogy Izráel népének ki kell szabadulnia Egyiptomból, akkor azt mondja az Úr: házanként öljetek meg egy bárányt. Csak akkor szabadultak ki, amikor családonként megöltek egy bárányt. Aztán tovább megy a Biblia, jön a nagy engesztelő ünnep, amikor egy népért ölnek meg egy bárányt. A Főpap a kezét a bárány fejére teszi, megáldozzák a bárányt és a bárányra száll a nép bűne. Ezért mondja Keresztelő János: “Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Ján 1,29). Egy ember, egy család, egy nép, az egész világ. Az egész Biblián végighúzódik ez a piros vonal, a megölött bárány.
És amikor ott ülnek egymás mellett, a komornyik a bárányról olvasott, amely néma volt az őt nyírők előtt. Arról a más valakiről beszél az Ige, aki önmagát adta. Annyira megrázott egyszer engem ez az Ige: kínoztatott, pedig alázatos volt. Olyan elítéltet szoktak megkínozni, aki nem válaszol, vagy szemtelenül válaszol. És csodálkozik Ézsaiás: pedig alázatos volt, száját nem nyitotta meg. Nem beszélt vissza, hát miért kellett kínozni? Akkor értettem meg, hogy a helyettesítés teljes. Mindig visszabeszélünk Istennek is, embereknek is. Mindig van visszaszavunk, kell valamit mondani, amivel igazolom magam. A helyettesítés teljes, Jézusnak kellett megfizetnie a te nyelved sok bűnéért, azért a sok szóért, amit soha nem kellett volna kimondanod. Biztosan tudhatod, hogy én vagyok a hazug, a nagyszájú, akinek mindig van kifogása. Tudod-e most már, keze a kezedért, lába a lábamért szögeztetett keresztre. Vajon láttad-e valaha a helyettes Bárányt?
Elmondja itt az Ige nagyon világosan: “pedig alázatos volt”. Azt mondja az Ige: “Az ő ítélete elvétetett”, hát nem volt ítélete! Ítéleted elvétetett. Ha egyszer elfogadod a helyettest, hogy én helyettem Ô szenvedett, Ô halt meg, akkor ítéleted elvétetett. Isten egy ember bűnéért kettőt nem büntet. Ha helyetted Jézust büntette, téged már nem fog. Milyen jó volna így hazamenni: nincsen immár semmi kárhoztatásom, minden ki van fizetve, bűneim büntetése rajta van.
Filep megnyitotta száját és ezen az Igén keresztül hirdette a komornyiknak Krisztust. A legjobb Ige volt, amin keresztül meg lehetett látni Jézust. “Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?” Ugye most már tudod, hogy Ô az egészen más? Ha egyszer meglátod Ôt, a tisztát, akkor mindent fogsz tudni magadról. Filep hirdette a Krisztust, a Bárányt, aki helyettem és helyetted vérezett. Ha soha nem láttad meg Ôt, ma kérjük az Urat, nyissa meg a szemünket, mert ez az egyetlen út az üdvösségre. Az örökkévalóságba nincs más híd, csak egy kereszt. Vajon átmentél-e már egyik partról a másikra, a kárhozatból az üdvösségre ezen a hídon keresztül?
Valaki egyszer azt kérdezte, nem tesz ez titeket könnyelművé, hogy kegyelemből minden meg van bocsátva? Azt mondtam, aki egyszer megértette, mi volt annak az ára, hogy bűneimnek büntetése Jézuson van, azt soha nem teszi könnyelművé. Át fogsz-e most menni ezen a hídon? Látod Filep ott ül a vágyódó ember mellett és hirdeti a Krisztust.
Az egyik lelkész testvérem mondotta el, volt egy professzora a teológián, aki meg kérdezte, mit kell hirdetni? Mondogatták: a bűnt. Nem. A bűnbocsánatot. Nem. Az örökéletet. Nem. A keresztet. Nem. A megfeszítettet. Nem. Nagyon csendesen azt mondta: jegyezzék meg: a Krisztust! Ha ismered Ôt, akkor majd fogod hirdetni. Ôt kell felmutatni minden embernek, mert minden embernek legmélyebb vágya olyannak lenni, mint Ô.
Ezen a héten szeretnénk neked Krisztust hirdetni, az érted megfeszítettet. Azt mondja Pál: “Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” (1Kor 2,2). Az Úr tegye meg most velünk, hogy ez is olyan százszázalékos evangélizáció legyen, mint egykor Filepnél és a komornyiknál.
Imádkozzunk!
Tudod Uram, hogy milyen mélyen boldogtalan a szívünk és hogy milyen mély vágy van bennünk az igazi boldogság és szeretet után. Tudod, milyen régen keressük már sok mindenben, italban, szórakozásban, családban, gyerekben. Hadd köszönjük meg, hogy elénk jöttél az Igében. Hadd köszönjük meg, hogy ezen a héten ott ülhetünk Melletted, hogy beszélni akarsz velünk. Adj mindnyájunknak nyitott szívet, hogy megértsük az egyetlen útat. Kérlek áldj meg minket, senki nem tudja ezt velünk megtenni, csak Szentlelked. Hadd kérjünk, emeltessék fel helyettünk lényed, szereteted, kereszted, hogy teljes szívből igent tudjunk mondani. Áldd meg ezt a napot így a számunkra.
Ámen.