“Istennek beszéde élő és ható” Zsidók 4,12
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1996. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁTADOTT ÉLET (6/6)
Néked akarok szolgálni
“A nap feljött a földre, mikor Lót Czoárba ért. És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. És hátra tekintett az ő felesége, és sóbálvánnyá lett. Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol az Úr színe előtt állott. És tekintett Sodoma és Gomora felé, és az egész környékföldje felé; és látta és ímé felszállot a földnek füstje, mint a kemence füstje. És lőn, mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezett az Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, mikor elsűllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót. Lót pedig felment Czoárból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert félt Czoárban lakni; lakozék tehát egy barlangban, ő és az ő két leánya.” 1Móz 19,23-
Isten Igéje kétfelé oszt bennünket, ,jobb és bal kéz felől állókra. Juhokra és kecskékre. Vagy egyik vagy, vagy a másik. Harmadik lehetőség nincs! Megláttad-e az Igében a fényképedet? Van-e igazi kapcsolatod az Úrral, mint volt Ábrahámnak. Vezetése alatt élsz-e, engeded-e, hogy Ô válasszon neked? Az Úrhoz fordulsz-e, vagy saját eszedhez, ha valamit csinálni szeretnél?
Lót maga választott, Ábrahámnak az Úr, és néki adta az egész földet. “Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” (Mt 5,5). Nem kell érte harcolni.
Beszéltünk Lótról, aki beljebb került a világba, amíg el nem jutott Sodomába. A szavának nem volt ereje, nem hittek neki. Lehet, hogy mondott Igéket, Istenről szóló kegyes szavakat, de senki nem tudta komolyan venni.
Sokszor az ember saját maga tapasztalhatja, hogy amit mond, csak üresen kongó szavak, csak erőtlen nyafogás, sem él, sem erő, semmi nincs benne. Lótnak a szavát vői csak tréfának vették.
Lótot, feleségét és leányait kézenfogták az angyalok és kimentették a városból. Az Úré a szabadítás, Ô az aki cselekedni tud veled, velem. Vajon kiemelhetett-e abból az életből, ahol voltál? El tudod-e mondani, Jézus engem valósággal megszabadított?
Amikor Pétert kiviszi az angyal a börtönből, Péter rádöbben: ez nem álom, Isten megszabadított. Körülnézett és akkor látta, hogy kint van mindenből. Isten elbocsátotta az Ô angyalát, az Ô Szentlelkét, és megtörtént általa a szabadítás.
Szabadítás – engedelmesség. Azután a négy parancs: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, meg ne állj a környéken, a hegyre menekülj! Megteszed-e ami rajtad múlik, hajlandó vagy-e engedni szavának? A szabadítás az Úrnak a dolga, de megtartatásom az engedelmességen múlik.
Isten mindent megtett érted a kereszten. Hajlandó vagy-e kicsi és nagy dolgokban
engedelmeskedni Neki? Egyszer kislányokat engedtem haza ezzel az Igével: “Valamit mond néktek, megtegyétek!” (Jn 2,5).
Figyelj az Úrra, neked mit mond, engedelmeskedj, hogy megmaradj. Lót nem akart a hegyre menekülni. Már az első lépésben nem volt engedelmes. Jobban szeretett volna a kicsi városban maradni, nem akart a hegyre menni. Emlékezzünk kicsi bűnökre, kicsi engedetlenségekre. Hol akarsz élni ezentúl, a hegyen, vagy Czoárban?
Az utolsó alkalommal megnézzük a két végállomást. Azt mondja az Ige: “Nem késik el az ítélettel az Úr.” (2Pt 3,9). Észre veszitek-e, hogy milyen gyors tempóban érik a világ az ítéletre? Az Úr azt mondja az özönvíz előtt, megnézem úgy van-e minden, ahogy felhat hozzám a földről? Irtózatosan láthatja az Úr azt a mérhetetlen gonoszságot, ami a földről felhat hozzá. Közel az ítélet! Hiába mondogatják Sodomában, hogy nem lesz abból semmi. Isten az övéit kiragadja, és jön az irtózatos ítélet. Éppen vasárnap volt napi Ige: “Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.” (Róm 14,10/b).
Ne felejtsd el, van ítélet most is, és lesz is. Aki nem enged most Isten komoly, szent ítéletének, arra majd vár az ítélet. Vagy engedsz most, és akkor nem fogsz elítéltetni. Az Ige szerint “Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttök mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24).
Isten azért hívott ide, hogy ítéljen. Most még kegyelem alatt ítél. Akkor majd nem lesz kegyelem. Isten sokszor hívott, de mi nem mentünk. Isten elő akarta hozni a bűneidet, de nem engedted, fenntartottad az utolsó ítéletre. Bolond ember, nincs olyan dolog, ami elő ne jönne az ítéletkor.
Ha nem engeded, hogy Jézus vére megtisztítson, hiába bújsz el a hívők közé, a király ott is megtalál, onnan is előhoznak. Ne gondold azt, hogy Isten népe búvóhely lehet a számodra. Előhoz az Úr és azt mondja: juhok a juhok közé, kecskék a kecskék közé mennek. Hiába bújik a kecske a juhok közé, hangzik az ítélet: a külső sötétségre – nem idevaló. Júdás sem tudott elbujni a tizenkettő között.
Szent komolysággal engedd, hogy végbe menjen rajtad az ítélet. Hogy Isten előhozza apró dolgaidat, amíg nem késő. Amikor jön az ítélet már késő. Hiába kiáltozott valaki Sodomában: én akartam, én a vője voltam… nincs tovább. Isten hosszan tűr, de van vége.
Nem a halál a rettenetes elválás, hanem az ítélet. A halál semmi. Nem kell annyira kétségbeesnem, ha egy szerettem elmegy. A rettenetes elválás az ítéletben való elválás lesz. Ott nincs többé találkozás, sem visszaút. Gondold el, ha tieid a meg nem szentelt életed miatt a másik oldalon lesznek.
Egy édesapáról hallottam, aki a családjától búcsúzott. Négy gyermeke volt, három már hitben volt. Sorban búcsúzott tőlük: Jánoskám, áldjon meg az Isten, élj boldogan. Viszontlátásra a mennyben. Sándorkám, az Isten áldjon, őrizd meg az Ô útát, találkozunk a mennyben. Elköszönt a harmadiktól is, aztán odaért a legkisebbhez. Csak ennyit mondott: Sárikám, élj boldogul. – Édesapám! sikoltott a kislány, nekem miért nem mondta, hogy találkozunk a mennyben?! – Kislányom a szívem szakad meg, mi nem leszünk együtt a mennyben. Mindent megtettem, de nem leszünk együtt. A kislány térdre rogyott az édesapa ágya előtt és így kiáltott: Jézus fogadj el engem is, én együtt akarok lenni édesapámmal a mennyben!
Testvér, most nézd meg, mi sürget életedben, a végső elválás? Vajon igaz lesz majd az ének, hogy “Ott állunk üdvbe öltözötten, Én, és szeretteim köröttem?”
Írtózatos dolog, amikor elkezdődik az ítélet. Itt látjuk a lóti élet végét, ha tovább olvasod a 19. részt. Lót leányai becsapják apjukat, titokban leitatják és paráználkodnak vele. Megszületik a két gyerek, az egyik neve Moáb, ez lesz majd a moábiták atyja, akik annyi bajt okoznak Isten népének. A másik Bennamin, az ammoniták atyja, akikre azt mondja az Ige: harca lesz az Úrnak örökké velük.
Mi lesz, ha belőled származnak Isten népének legnagyobb ellenségei? Meg nem szentelt életű hívők hozzátartozói olyan ellenségei Isten népének, amilyen alig van. Ilyenek lesznek gyermekeid, unokáid? Érvényes rád az ítélet?
Hová mégy innen, a kis városba, vagy a hegyre? Milyen jó látni Ábrahámot, arra a helyre indult, ahol előző nap könyörgött Sodomáért. És Isten meghallgatta Ábrahám imádságát. Pedig azt hittük, meg nem hallgatott imádság. “És hozzá járula Ábrahám, és monda: Avagy elveszted-e az igazat is a gonosszal egybe?” Isten meghallgatta Ábrahámot, és nem vesztette el Isten az igazat. “Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Hát igazságot szolgáltatott. Isten meghallgatta Ábrahám kérését. “És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót.”
Miért tartatik meg Lót? Azért, mert az Ábrahám házanépéhez tartozik. Ábrahámért menti meg az Úr Lótot. A kegyelem ezeríziglen érvényes azokra, akik Istennek engedelmeskednek.
Melyik vagy? Mi múlik azon, hogy Czoárban akarsz élni, vagy a hegyen? Odaadod-e most magad egészen az Úrnak, hogy Isten szolgája akarok lenni? Milyen csodálatos az az áldás, hogy Ábrahámért kegyelmez meg Isten Lótnak.
Szeretnék még elmondani egy kis történetet, amit az idén hallottam. Arról az időről szól, amikor még rabszolgák voltak. Volt egy nagyon kegyetlen rabszolgatartó. Ugye tudod, hogy a Sátán is az? Kiuzsorázza az embert. Ez a rabszolgatartó is ilyen volt.
Nézem sokszor a Sátán rabszolgáit, a meggyötört arcokat, rettenetes, hogy mit csinál azokkal az ördög, akik a hatalmába kerülnek. Azt mondta ez a rabszolgatartó a szolgájának, aki csupa csont-bőr volt, most kiviszlek a piacra és eladlak. Ha valaki meg akar venni, úgy fuss, úgy dolgozz, hogy megvegyenek, mert ha nem, hazaviszlek és megkínozlak.
Már remegett a rabszolga, mert tudta, hogy mi vár rá, mehet vissza a régi urához, és az a halálát jelenti. A gazda már gonosz pillantásokat vetett feléje, amikor nem tett ki magáért. Egyszer csak egy fiatal, szelíd tekintetű férfi ment keresztül a piacon, meglátta a rabszolgát, és megsajnálta. Nem jártatta, nem futtatta, csak azt mondta: meg akarom venni. A gazdája ezt látván, duplájára veri az árát. Remeg a rabszolga: ennyit nem adnak értem. De a férfi nem alkuszik, a teljes árat fizeti érte.
Indulnak együtt haza. Mikor a birtok határához értek, az akkori szokás szerint szembefordultak és szót váltottak egymással. A férfi azt mondja a rabszolgának: szabad vagy, mehetsz ahová akarsz. A rabszolga a lábaihoz borul és azt mondja: Uram nálad akarok maradni örökre, neked akarok szolgálni örökké!
Így váltott meg Jézus és így fizette ki érted az óriási árat, és azt mondotta: gyermekem, szabad vagy. Mondtad-e Jézusnak ezen a héten egyetlen válaszul: Neked akarok szolgálni örökké. Mondtad-e igazán?
Testvér nem maradhatsz szabad, csak mellette. Mondod-e most: hálából Uram, azért, amit értem tettél a kereszten, visszavonhatatlanul és örökre, Néked akarok szolgálni
Ámen.
Biatorbágy, 1972. november 20-25.