“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SZÁNJÁTOK ODA TAGJAITOKAT (3/6)
Az odaszánt értelem
“Ezt mondom annakokáért, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyébb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül önmagukat bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust. Ha ugyan Ôt megértettétek, és Ôbenne megtanítattatok úgy, amint az igazság a Jézusban.” Ef 4,17-21
Ma az ajtón keresztül belép az Úr az értelmedbe, és szeretné, ha értelmed odaszánt értelem lehetne.
Studd Károly azt mondta: hívő embernél az a fontos, helyén legyen a szíve. A fej akár egy répa is lehet. Az Ige azt mondja: “Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből.” Tehát ha Isten értelmet adott az embernek, akkor azt használni is akarja. Ez a különbség az Ördög használta ember, és az Isten használta ember között.
Isten soha nem csinál médiumokat. Isten embert használ, és nem eszközt. Isten nem alantosítja le az embert soha, nem kapcsolja ki szívemet, értelmemet, akaratomat, nem bábokat, nem értelemnélküli lényeket használ, hanem az egész embert. Minden próféta eldönthette, elmondja-e az üzenetet. Jeremiás is megharcolta: szeretném nem mondani, de el kell mondanom. Saját magamnak kell eldönteni. Isten a szabad akaratot amit az embernek adott, soha nem sérti meg. Isten nem tör be sem az értelem, sem az érzelemvilágomba, csak kér, hogy szánd oda Neki tagjaidat, mert használni szeretné.
Hálát kellene adnunk, hogy Isten értelmet adott nekünk. A hitnek nem ellentéte a tudás. A látás az ellentéte. “Hitben járunk, nem látásban.” Nem azt mondja, hogy tudásban. Amit Isten mond nekem hit által, azt világosan, értelmesen tudhatom. Nem úgy van, hogy aki hisz, az szemben áll az értelemmel. Nem áll szemben a Szentlélek által megelevenített értelemmel. Isten Lelke megőrzi az értelmemet, és nem igázza le.
A hit annyit jelent: bizonyosan tudom, mert az Úr mondta, csak még nem látom. De látni fogom. Jézus mondja Mártának: “Nem mondtam-é néked, ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?” (Jn 11,40). Amíg nem látom addig is tudhatom. Bár megvilágosíthatná az Úr értelmetek szemeit, hogy lássatok belülről, hogy adhasson majd külső látást is. De az első az értelem szeme.
A 17. vers így mondja: “Ti többé ne járjatok úgy, mint egyébb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában.” Hát most mégis hiábavaló az értelem? Nem! Jó volna visszanézni a bűnesetre, hol történt a becsapódás? Az értelemben. Ha valakit meglőnek, megkeresik, hol hatolt be a golyó. Villámcsapásnál a becsapódás helyét keresik.
Az emberi értelem a becsapódási nyílás. A bűn az értelmen keresztül hatolt be.
A napokban megbotránkoztattam valakit, amikor azt mondtam: a mennyei Jeruzsálem, az aranyváros szellemi valóság. Elvettem tőle a valóságot. Most elveszem tőletek az Ördögöt, akinek szarva van, meg farka. Isten után a legnagyobb intelligencia a Sátán. Amikor megjelenik, egy értelmi kérdőjelet támaszt, és ezt csinálja a mi értelmünkkel is, hogy: igazán ezt mondta neked Isten? Évánál is egy értelmi kérdőjel után felajánlja: “olyanok lesztek, mint az Istent: jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3,5b). Évánál megszületik a döntés: “És látta az asszony, hogy jó az a fa az eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért.” (lMóz 3,6).
Az utolsó nyomós ok: Jónak és gonosznak tudói lesztek, és bölcsek. A Sátán itt szakította el az embert Istentől. Ekkor történik meg amit az Ige így mond: “Ti többé ne járjatok úgy, mint egyébb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában.” Az ember elkezd járni a hiábavalóságban, és az ész lesz az istene. Azt tartom fontosnak amit kigondolok, elhatározok, és nem látom fontosnak azt, amit Isten mondott. Istentől függetlenített értelem, az alárendeltséget elveszített értelem teljesen idegen Isten gondolkozásmódjától. Ezért mondja az Ige: “Ti többé ne járjatok úgy, mint egyébb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában.”
Amikor a Sátán elszakítja az embert Istentől, ezzel mindentől elszakítja. Az ember hármas felépítésű lény: test, lélek, szellem. A lélek pedig: érzelem, értelem, akarat. A szellemi kapcsolat megszakadt Istennel, maradt a lélek és a test. Az éhes lélek, miután nem kap semmit felülről, mert megszakadt a kapcsolat, a testhez fordul, hogy kielégítse önmagát. Keresi a szeretetet, megértést, elismerést, egy jó szót.
Szegény lélek mindig éhes, mert a test nem tudja kielégíteni. Figyeljétek meg, hogy az akarati életem, és az értelmi életem is a testhez fordul vissza. Jó az a fa az eledelre, – mondja Éva, – kedves a szemnek, és kívánatos a bölcsességért. Ez a három dolog az, amit az ember a testen keresztül keres. Azt, ami jó az ízléstől kezdve, a jó ételig-italig, mindaz amit úgy érzek, nekem jó. Az ember a felülről kapott öröm helyett az élvezetek utjárta tért, és ott keres kiélégűlést. Figyeljük meg, a nyomorult lélek mennyire rászorult, hogy keresse a jót, még az erkölcsi jót is. Annyira kábítás mindez, hogy abban keresem a jót, hogy most adtam, és én milyen jószívű vagyok, inkább meghalok, minthogy egy csirkét levágjak.
Tökéletesen mindegy, milyen fokon keresem a jót, vagy mámoros vagyok a saját jóságomtól, vagy valami más élvezeti cikk után futok. A szomjas lélek a testen keresztül keresi a szépet. Gyönyörködöm, ha egy szép arcot látok. Vagy egy szép lakást. A szemem gyönyörködik és élvez, mert nincs igazi öröme. Olyan mindegy, hogy egy szép zenében gyönyörködik a fülem, vagy a szemem egy festményben keresi a szépet. Keres, mert elveszítette az igazi szépet. És nem elégül meg, mert nem abból a vízből iszik, ami igazán megelégíthetné.
A harmadik dolog az értelem, amelyik a tudásban keresi az élvezetet. Iskolás koromban élveztem a matematikát, az ábrázoló geometriát. Ugyanaz a test, mint aki az evésben találja az élvezetet, vagy parázna életet él. Minden műveltségi foknak a számára az Ördög meg tudja adni a kielégülést.
Isten előtt ez mind semmi. Nem is elégülhet ki az ember, mert a lélek mást kíván, és csak a szellemen keresztül elégül ki, csak Istenben. Csak Ôbenne nyugszik meg lelkem.
Az Istentől elszakadt emberre mondja az Ige: hogy “értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szivük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.” Nem biztos, hogy a testben bujálkodsz, – lehet hogy az értelmedben. Mindenfajta élvezetkeresés Isten előtt bujálkodás, tisztátalan és függetlenít Istentől és bűnbe visz. Mennyire élvezetbe visz az értelem, hogy több, okosabb vagyok a másiknál. A másik nem érti, mert buta. Én azonnal megértem. Nem veszem észre, hogy rettenetes amit csinálok.
Mi vagyunk ezek, akik elrkölcsi érzés nélkül önmagukat a bujákodásra adták. Nem is fáj már, ha lenézek valakit. Elvesztem az erkölcsi érzékem, ha kimosolygok valakit. Soha nem szabadna eltaposni, kiviccelni a szegényt, élvezni a fölényemet, az élesebb eszemet. Minden viccelődésem után, ami értelmi fölényből származik, úgy érzem, beszennyeztem magamat. Úgy érzem magam, mintha erkölcsileg buktam volna.
Az értelemnek is van bujálkodása, és az érzelemnek is. Sokszor belefájdul a szívem, amikor észreveszem, hogy nagymamák hogy veszítik el erkölcsi érzéküket, mikor azt mondják: az unokám jobban szeret, mint az anyját. Látod a kis aranyost, nem is fut az anyjához. Nem érzed, hogy ez erkölcstelenség, elveszed az anyától azt, amit Isten neki adott. Lopsz, – mert az a másé!
Mi elveszítettük az erkölcsi érzékünket, mert nem fekszünk valahol az árokban, azt hisszük, nincs bennünk bujákodás. Mi mindig tilos élvezeteket keresünk. Olyan mindegy, hogy akarati vonalon igázol le embereket, akik kénytelenek azt csinálni, amit te akarsz és mondasz. Tetszik neked, hogy tudsz uralkodni. Olyan mindegy, hogy akarati vonalon igázol le embereket, vagy értelmi vonalon. “Értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt.” Becsukom az értelmem szemeit. Nem akarom, hogy Isten megvilágítson értelmen keresztül.
Meghomályosodtál, elidegenedtél az isteni élettől, attól a kristálytisztától, amelyik elégedett, mert övé a menny. Nem nyúl a másik szeretete után, a másik csodálata után, semmi után, – mert megelégített élet. Mi milliomosok vagyunk. Tegnap este olvastuk az Igében: az örökség jogerős. Testvér te örököltöl, – tiéd a menny! Mit akarsz te itt ebben a szennyben, mikor Istenen keresztül tökéletesen ki vagy elégítve.
Szeretném megkérdezni, koldus vagy, vagy milliomos? Milliomos, aki nem szorul senkinek az elismerésére, sem a csodálatára, aki nem akar értemi módon felülkerekedni, meggazdagodni, mert már milliomos. De ha elidegenültél az isteni élettől, ha nem vetted át a milliókat, akkor úgy jársz itt a földön, hogy bujákodásra adod magad, és a testen keresztül próbálod kielégíteni. De mindig érzed utána, ha felébred a lelkiismereted, – hogy voltam képes erre?
Ez a világ minden lelkiismeretfurdalás nélkül, erkölcsi érzés nélkül elvesztette önmagát, odaadja magát a bujálkodásra, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekvésére. És mégis elégedetlen, mert neki több kellene, más kellene, – mennyei. Így mondja tovább az Ige: “Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust.” Az az öröm amit nyertél Jézusban, az az első szeretet, boldogság, ami betöltött, nem így van. Nem így vetted, nem így tanultad a Krisztust. Így soha nem fog kielégülni az értelmed, amelyiket Isten olyan tökéletesen ki tudott elégíteni az Ô bölcsességével.
Pál apostol így kiált fel: “Óh Isten gazdagságának, bölcsességének, és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ô ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ô utai!” (Róm 11,33). Ha Isten egyszer megnyithatja előtted az Ô titkait, ha megjelentheti magát előtted, akkor az értelmed arcraborul, és imádni fogod Ôt, ha kijelentheti magát neked. Akkor értelmed is kielégül.
Értelmed odaszánt értelem-e? “Szánjátok oda a ti tagjaitokat!” Szíved után az értelmedet is. Ejts foglyul minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.
“Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Ôt megértettétek, és Ôbenne megtaníttattatok, úgy, amint az igazság Jézusban.” Testvér megértetted-e most? Egy helyen így mondja az Ige: készakarva nem tudják. Nagyon sokszor készakarva nem tudom, mert féltem a magam vacak kis élvezeteit. Tíz körömmel fogom, hogy nem kell ezt tulzásba vinni.
Megértetted, vagy készakarva nem érted most sem, bcsukod értelmed szemeit, hogy ne engedelmeskedjen a Krisztusnak. “Ha ugyan megértettétek, és Ôbenne megtaníttattatok, úgy, amint az igazság Jézusban.” Testvér, tanítható vagy? A legveszélyesebb, ha valaki taníthatatlan. Ha mindig mindent jobban tud. Mindig olyan okosok vagyunk a magunk szemei előtt, és nem fogadjuk el, hogy Isten Szentlelke tanítani, továbbvinni, világosítani szeretne. Minden hívő azt gondolja, ő mindent jobban tud.
Jó volna életem végéig tanuló vezetőnek lenni, és kocsimról nem levenni a “T” betűt. Tudni azt, hogy nekem a Krisztusban taníthatónak kell lennem. Isten megtaníthat arra, ami igaz a Krisztusban. De te minden kicsi igazságot megragadsz, és körömszakadtig harcolsz érte. Valaki arról beszélt, hogy akinek az én-je, az óembere nem tört még meg, az csak olyanktól fogad el tanítást, akik nagyobbak, okosabbak nálánál. Attól elfogadom. De ha nálam kisebb mondja, attól nem.
Ha valakinek megtört az én-je, akkor mindenki felé nyitott lesz, és mindenkitől kaphat. Olyan jó úgy együttlenni, hogy mindenki épülhet mindenkin keresztül. Olyan könnyű kapcsolatot teremteni egy emberrel, akinek megtört az óembere. És olyan nehéz hozzáférni ahhoz, akinek töretlen az én-je.
Veled könnyű kapcsolatba kerülni testvér? Taníthatnak a kisebbek? Mindig olyan értetlenül nézem, a tanítványok együttjárnak Jézussal, és mégis elidegenültek az isteni élettől. Nem értik Ôt. Nem értik, hogy: aki közöttetek nagy akar lenne, az legyen a legkisebb. Jézus a Golgota felé megy, és ők azon vitatkoznak, ki a nagyobb közöttük. Elidegenültek az isteni élettől. Bujálkodnak a nagyságban, és értelmük felfuvalkodottságában. És nem lehetnek közösségben egymással.
Mi tudunk itt közösségben lenni? Tanítható vagy? Eljutottál már ide? – ha ugyan megismerted Ôt. Ha ugyan kijelenthette magát neked. Ha ugyan tanítható vagy arra az igazságra, ami Ôbenne igazság. Ha le tudod tenni ma terveidet, elgondolásaidat, mindazt, ami olyan értelmesen megvan benned alapozva. Ha ugyan le tudod tenni.
Mert látjátok “nem így tanultátok a Krisztust”. Akkor ott az elején olyan kicsi voltál, mindenkire fölnéztél, mindenkitől elfogadtál. Milyen jó volt akkor. Mert látod így vetted, és így tanultad a Krisztust.