“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SZÁNJÁTOK ODA TAGJAITOKAT (2/6)
Az odaszánt szív
“Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek Téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Ôrízd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat.” Jn 21,15-17
Tegnap az odaszánt fülről beszéltünk, ma pedig az odaszánt szívről lesz szó. Azért ez a sorrend, mert van egy külső ajtó, – a fül, és van egy belső ajtaja életünknek, és ez a szív. Nagyon sok embernél megáll az Ige a fül és szív között és nem jut be a szívbe. Szeretnénk megérteni, ha nálad is megáll az Ige, és nem ér a szívedig, mi a hiba, és hol van a baj?
Az ajtónál van a baj, mert akit szeretek, azt beengedem, annak elmondok mindent, és minél jobban szeretek valakit, annál jobban beengedem. Nem félek tőle. Azért csukja be az ember az ajtót, mert fél. A legbensőmet is féltem, hogy megrabolnak, megsebeznek. Sokan mondják, nem bírnám ki, ha megint csalódni kellene, vagy valami rossz történne velem. Féltjük a szentek szentjét, a legbensőnket, azért van sokszor bezárva a szív. Úgy szeretem az Urat azért, hogy nem tör be a fülön keresztül sem, de a szíven keresztül sem. Csak az ajtó előtt áll, és zörget, mondja a Jelenések könyve. A szívedet sem foglalja el erővel. Várja, hallod-e az Igét, mozdul-e a szíved?
A Bibliában csak egy parancs van: “Szeresd az Urat a te Istenedet!” A felebarát csak “és”. Mit jelent ez az “és”? Azt, hogy függvénye, következménye annak, hogy az Urat szeretem. Az “és” sokszor fáj nekünk, hogy nem tudom szeretni a másikat. De fájt-e valaha neked, hogy nem tudtad szeretni az Urat? Testvér egy parancs van, – Péterhez egyetlen kérdés van, – nincs több! A tagadás, a bukás után egyetlen kérdés. Nem mondta Jézus, – miért tetted, hogy voltál erre képes? Semmit nem kérdez, mert egy parancs, és egy kérdés van. Jelenések könyvében mondja az Ige: Tudom, hogy terhet viseltél, hogy béketűrő vagy, hogy az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el, cselekszel és szolgálsz, – de egy panaszom van ellened, – a szeretet elhagytad.
Egy, – hallod? – egy. Egy a szükséges dolog, nem a több! Ez a jó rész, nem a több! Egyetlen dologról van szó az egész lelki életeben.
A kérdése így hangzik Jézusnak: “Jobban szeretsz-é engem ezeknél?” Mik azok az “ezek”? Jobban szeretsz-é a munkánál, anyagiaknál? Nem úgy van, hogy sokszor a munka az első, a fontosabb, aztán majd ha ráérek, majd akkor azt is megteszem. Megkérdezheti-e az Úr, mikor minden sürget, – és most jobban szeretsz? Jobban szeretsz, amikor valami anyagi veszteséged van, mikor valamit oda kellene adni? Mi elméletben mindig mondjuk, hogy szeretem az Urat, de a valóságban jobban szereted-e Ôt.
Nem tudok elmenni csendeshétre, – mondta valaki, mert nincs aki locsolja a virágokat. Jobban szeretsz engem a virágoknál? És ha mind kiszárad is, számít az? Nem tudom mi az ami kötöz most, amit jobban szeretsz. Péter azt mondta: Uram én mindenkinél jobban szeretlek, – csak éppen a gyakorlatban volt más a valóság.
Hadd jöjjenek most az emberek. Egyáltalán az embereknél jobban szeretsz? Nem hallgatsz el nagyon sokszor azért, hogy jaj mit fognak szólni az emberek? Nem merem megmondani amit kellene, mert nem fog majd szeretni. Persze még véresebb a kérdés, ha közelebb ér, a tieidnél, a gyermekeidnél. Sokszor élem át evangélizáción szombat estéken, vágynak eljönni, de egész héten nincs itthon a gyerek, és most mondjam, hogy elmegyek? Inkább meghátrál.
A gyerekeidnél, a férjednél, az anyádnál, – aki nem szereti jobban, nem lehet Jézus tanítványa. Gondold végig az embereket, akik a legközelebb állnak hozzád, akiké a szíved, hadd kérdezze most az Úr: Jobban szeretsz-é engem ezeknél? És hadd mutasson rá ara az egyre, a legvéresebbre, – jobban szeretsz önmagadnál? Amikor reggel felébredsz, – a kényelmednél, -megkérdezi egy hang: jobban szeretsz? Megtudod-e tenni, hogy Érte nem eszel meg, vagy Érte eszel meg valamit? Jobban szereted Ôt az élvezeteidnél, a dicsőségvágyadnál, amikor azt akarod, hogy észrevegyenek? Amikor benned egy hang azt mondja, – és ha most átengednéd nekem a dicsőséget?
Persze lehet Jézust azt kérdezte Pétertől, hogy a többi tanítványnál szereti-e jobban? Mert Péter előzőleg azt mondta: ha ezek mind megtagadnak is, én akkor sem, mert jobban szeretlek mindenkinél. Így érzed, hogy jobban szereted Ôt a többinél? Hányszor mondtam, amikor valaki azt mondta: a többi hívő sem csinálja ezt ilyen komolyan. Mi közöd hozzá? Hát nem úgy vagy, ha mindenki elhagy én akkor sem? Ha mindenki félig követ én akkor is egészen. Ha az összes hívő félvilági életet él, akkor is Neked akarok szolgálni. Hajlandó vagy-e egyedül futni, és nem azt nézni, hogy a többi hívő mit csinál? Annak szabad? Szabadjon, – mi közöd hozzá? Úgy vagy-e, hogy Ô, és én. A többi nem számít. Jobban szereted Ôt ezeknél? Te vagy az, aki a legeslegjobban szereti Ôt? Aki a legjobban szeretne mindent odaadni, akinek semmi nem kevés, és nem sok érette? Nézz itt körül, eltudod mondani: Uram én jobban szeretlek Téged ezeknél.
A másik vonalon ott a kérdés, – nincs-e benned versengés, ha ezt mondod? Tudod-e azt, hogy különbek nálad ezek? Mert Péternek meg kellett látnia, hogy mindenki különb nála. Senki nem tagadta meg úgy Jézust, – senki.
Odajutottál-e már, hogy “ezek” nekem testvéreim, hogy egy vagyok velük? Szeretném, ha ők is úgy szeretnének Téged, hogy együt szeretnénk. Nem akarok különleges lenni, nagy lenni. Úgy vagy-e, hogy vajha az Úrnak minden gyermeke próféta volna, hogy adhatná nekik az Ô Lelkét. Vajha minden testvérem jobban szeretné az Urat, mint én. Vajha mindannyiunknak a teljes szíve az Úré lenne. Ne akarjak csak magam. Nem azért kell sokszor buknod, mert szeretnél különleges, extra hívő lenni, és nem vágyol arra, hogy ők is.
Simon, Jónának fia, – szeretsz-é engem? Olyan jó volna, ha az ajtódon bejutna ma ez a kérdés, és nem peregne le rólad, ha szíveden átjutna, áttörne az Ô szeretete.
Honnan tudhatom meg, hogy szeretem-e? Milyen egyszerűen megtudjuk ezt emberekkel. Szeretek vele lenni. Sokszor elmondtam már, karácsonykor meg szoktam kérdezni az Urat, mit adjak születésnapodra? Egyszer azt mondta nekem: több időt. Ma reggel azt kellett mondanom, – Uram, nem adtam meg, hogy több időt töltsek Veled.
Így vagy-e az Úrral, szereted Ôt, várod a pillanatot, hogy négyszemközt maradhass Vele? A szeretteiddel olyan természetes ez. A házastársi kapcsolatnál, ahogy szeretik, és ismerik egymást.
Ismered Jézust, akit szeretsz? Adtál Neki időt arra, hogy megismerkedjetek? Jobban ismered, mint amikor megismerted? Vagy csak erre az egyre nincs időd? És akkor szereted Ôt, ismered Ôt? Nem kell-e azt mondani, amit Filepnek mondott, hogy köztetek van, akit ti nem ismertek. Annyi ideje veled vagyok, és mégsem ismertél meg Filep?
Nem volt időd, hogy megismerd Ôt, és akkor jajgatsz, hogy nem változik az életed, olyan vagyok, mint voltam. Azt mondja az Ige, hogy “Ôt nézvén változunk át.” Más út nincs. Nem nézed Ôt, és akkor csodálkozol, hogy nem változol, de neked mindig rohanni kell, vagy testileg, vagy lelkileg. Annyi a dolgod, hogy erre az egyre nem érsz rá, hogy megismerd Ôt. Ezért nem változol, ezért nincs üzeneted, ezért nincs erőd. Ezért csap be, és nevet ki az ördög.
Márta, – vagy Mária vagy? Egyetlenegy a szükséges dolog: Jézus lábainál ülni, és nézni Ôt. Egy kisfiúnak azt mondta édesapja: kisfiam ha kérsz, mindent megadok neked, csak kérjél. Amikor egy nap bement hozzá a gyerek, az apa az íróasztalnál ült és azt kérdezte: kisfiam mit jöttél kérni? Édesapám, – nem kérni jöttem, – csak engedd meg, hogy itt üljek, és nézhesselek.
Mentél-e így az Atyához életedben, vagy mindig csak kértél? Nem az Atya érdekelt, csak az ajándékai, mit lehet még kapni magamnak.
Egy szomorú szempár keres ma téged Péter. Szomorú szempár, amelyik azt mondja Hóseáson keresztül: “Szeretetet kívánok, és nem áldozatot; az Istennek ismeretét inkább, mintsem égő-áldozatokat.” (Hós 6,6). Nem kell az egész életed, tartsd meg magadnak. Egy az, ami szükséges. Látod elismeri az efézusi gyülekezethez írott levelében, hogy “az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el”, de “az első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2,3-4).
Simon, Jónának fia, kié a szíved? Énekelted, hogy “Övé szívem”. Igaz ez? Te szereted Jézust, aki menekülsz a Vele való együttlét elől? Amikor imádkozni kellene felugrasz és tovább mégy. Gondoltál-e már az egész hívő életedben arra, hogy mivel szerezhetnél az Úrnak örömöt? Tettél már valamit csak azért, hogy Ô örüljön? Az egész életedben volt-e valaha ez a mozgató, indító rugója a szívednek, hogy Jézus Neked. Tudom hogy embereknek tettél sok mindent, de Jézusnak? – Hogy az egyetlen célod az lett volna, hogy Neki. “E nép csak szájával közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.” (Ézs 29,13). Újra hadd mondjam, – nem kell az egész.
Egyetlen parancs, – egyetlen kérdés, – és egyetlen panasz ellened, – igen, ellened. Simon, Jónának fia, szeretsz te engem? Testvér válszolj, mert az egész életed ettől függ.
Emlékezzünk Mózesre, aki az Úrral volt a hegyen, és amikor lejött a hegyről, sugárzott az arca. A tied nem sugárzik. Mózes lejött a hegyről, és el tudta mondani, amit az Úr mondott neki. Neked nincs mondanivalód, igazi üzeneted, pedig minden ezen múlik. Hadd kérdezzem újra, – kié a szíved? Ugye azért nem az Úré, mert a másé. Így mondja egy helyen az Ige: parázna Izráel. Úgy félek, hogy a te szíved is másé.
Miután válaszolt Péter, utána megkapja a megbízatást: “Legeltesd az én juhaimat!” Most már mehetsz, most már legeltethetsz.