“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SZÁNJÁTOK ODA TAGJAITOKAT (6/6)
Az odaszánt kéz és láb
“A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És mikor meglátták őt leborultak előtte, némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus szólott nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen.” Mt 28,16-2
A tizenegy tanítvány elment a hegyre. Mi is jöhettünk a hegyre, jöhettünk Isten közelbe. Nem fizikai hegyről van szó, hanem hogy az Úr közelébe megyek. A megdicsőűlés hegye sem mindig hegy. Nem testi, lelki dologról beszél az Ige.
Mi is jöttünk Isten közelségébe, a kijelentés hegyére, ahol Isten beszélni akart és tudott velünk. A hegy mindig ott van, ahová Isten rendelt bennünket, és ahol találkozni lehet Vele. Minden reggel mehetsz a hegyre, találkozhatsz Istennel. Ahová rendelt, csak ott lehet Vele találkozni. Nem úgy van, hogy miért, nem imádkozhatok otthon? Miért nem lehetek csendben otthon? Lehet, ha Ô odarendelt. De Ô az Isten, aki megmondja a találkozás helyét, lehetőséget ad rá, de elmenni nem kell. Isten azt a tudatos szabadságot amit nekünk adott nem lépi át. Ide sem kellett eljönni, de jöhettél a hegyre, Ô rendelt ide, és jó, hogy engedtél a hívásnak. Így mondja az Ige: A tizenegy tanítvány elment a hegyre, ahová Jézus rendelte őket, és ott meglátták Ôt. Ez az, ami mindig csak ott történik, ahová Ô rendelt.
Amíg Ôt nem látod, addig nem láthatod magadat. Ô a világ világossága, és amíg bele nem ragyog ez a világosság szívembe, életembe, addig nem láthatom meg magamat. Isten gyújthat világosságot. Ô gyújtotta meg a hatalmas gyertyát a Golgotán, ahol az áldozat égett. Ô gyújtotta meg azt a fényt, aminél láthatunk.
Akkor láthatod meg magad, ha megláttad Jézust. A tanítványok meglátták, és leborultak. Akik a Biblia szerint meglátták Jézust, azok mind leborultak. Péter a hajóban. Senki nem mondta neki, de ő leborult. Amikor Saul ment az úton meglátta Jézust, és leborult. János, aki meglátta a feltámadottat, leesik lábaihoz, mint egy holt.
Leborultál-e, odajutottál-e igazán, hogy térdre borultál? Testvér mire használod a térdeidet? Az embernek két dologra kell vigyázni: mit vall a nyelvem, és mire hajlik meg a térdem. Le ne borulj emberek előtt, dolgok előtt. Meglásd, ne tedd. Az Istent imádd! Megtörtént-e már, hogy térdre kényszerültél, hogy leborultál? Nem is a test-helyzet a fontos, lehet, hogy leborultál, és mégsem borultál le. A tanítványok elmentek a hegyre, meglátták Ôt, és leborultak.
Amikor leborultál, térdre kényszerültél, Jézus jön, és szól. Amit mond így hangzik: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Így látod-e most Jézust, akinek adatott minden hatalom? Övé minden hatalom emberek fölött, dolgok fölött, anyagiak fölött, Ördög fölött, tévelygések fölött. Ki adta Jézusnak ezt a hatalmat? Az Atya!
Magad fölött adtál Neki hatalmat? Isten szabadságot adott az embernek, feletted csak akkor lesz hatalma, ha átadod Neki az uralmat. Mennyen és földön Övé minden hatalom. Életedben is Övé minden hatalom? Ez komoly kérdés. Átadtad a hatalmat a füled, szíved, értelmed, szájad, szemed, tagjaid felett? Senki nem veszi el tőled, neked magadnak kell átadnod. Isten vár, és tovább is vár, mert semmit nem cselekszik erőszakosan az életedben.
“Néki adatott.” A te életed is Néki adatott? Nem kényszerít rá senki, önként adhatod oda. Ezért hozott ide az Úr, hogy most add oda. Ha kezébe került minden hatalom, akkor Övé a karhatalom is. Mondottuk: az a fontos, kinek kezében van az adó. De az is fontos, kié a karhatalom, kié a hadsereg. Hiába gondol az elmém valamit, ha nem hajtom végre, ha lusta a kezem, ha lábam nem akar menni. Azt mondja Pál: az akarást már elkezdtétek, most már a véghezvitelt is kezdjétek el.
Ha Övé minden hatalom, akkor Övé a karhatalom is, a kezed, a lábad. Szándd oda most azt, ami olyan sokszor végrehajtott mindent, amit az Ördög akart.
Ha Jézus kezébe került a karhatalom, akkor mondja a parancsot: “Elmenvén azért.” Azért. Nem kell félnem, sokkal nagyobb ellenséggel szemben bátran mehetek. A király, aki háborúba megy, meg kell gondolja, hogy egy nagyobb ellenséggel szembeszállhat-e?
Tudod hogy hova mégy, és elfogja szívedet a félelem, ha azokra a dolgokra, helyzetekre gondolsz, amik rád várnak. Néki adatott minden hatalom, abban a helyzetben is ahová te mégy. Egy pár óra múlva megmozdul a lábad, és különféle irányba kezd menni. De nem mindegy hogyan megy el, és hova megy el. A gadarénusnak azt mondta Jézus: “Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgot tett Isten veled.” (Lk 8,39). Lehet hogy először téged is hazaküld. De lehet, hogy az utakra küld, ahogy ment a samaritánus is, aki meglátta a félholtravertet. Lehet hogy küld, – ahogy szolgáit is küldte az útfelekre, hogy kényszerítsenek bejönni mindenkit.
Az Úr meg akarja gyógyítani szemed, hogy látva menj el, hogy már útközben is láss. Elmenvén széles e világra, – minden népekhez. Elmenvén arra a helyre, ahová Ô állított, az a te helyed és szolgálatod. Széles e világon arra a kicsi részre, ami a tiéd. Így mondja egy helyen az Ige: elküldte tanítványait az Ô orcája előtt arra a helyre, ahová menendő volt.
Isten minden ujjászületett gyermekét valakinek adja. Wrede Matildot a foglyoknak adta, Müller Györgyöt az árváknak, Pétert a pogányoknak adta. Kérdezd meg: Uram kiknek adtál? Kezedben van életem, őszintén átadtam a hatalmat. Most már nem akarok saját fejem szerint menni. Most már elértem a hívő életben oda, hogy más övez fel, és odamegyek ahová Te akarod.
Maradjon meg szívedben a kérdés: Uram kiknek adtál, kiknek adattam? “Azon felül”, hogy “menj haza a tieidhez”, hogy “menj a keresztutakra”, azon felül széles e világra minden néphez. Életemnek legnagyobb öröme, hogy tudom mire adattam, és hogy abban állhatok, amire adattam.
Valamelyik csendeshéten beszéltünk arról, hogy amikor Ruth megszüli gyermekét, és Naomi dajkálja a gyermeket, mondják neki: “menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér neked hét fiúnál.” (Ruth 4,15). Olyan nagy lehetőség van ebben az Igében. Mindig sajnáltam, hogy nem fiúnak születtem. Annyiszor mondják: mit akar ez a nő? Hányszor vetették szememre, nem nők dolga az igehirdetés. Egyszer világosan megértettem, azt a szolgálatot amire adattam, így, itt ebben az országban nem végezheti csak egy nő. Isten megadhatja neked te nő, hogy többet érsz hét férfiúnál. Jobban tud használni, megtehet veled mindent, ha engedelmes vagy, és engeded, hogy erőt adjon arra, amire Ô akar használni.
Ha most kezébe kerültél, ne kezdj magadtól semmit. Azzal a lelkesedéssel, ami most a szívedben van, bele ne fuss külön útakba. Ne engedd, hogy az eszed már elgondolja, hogyan fogom csinálni. Maradj csendben! El ne menjetek Jeruzsálemből, Isten közelségéből, amíg nem tudod hova küld. Ne kezdj el addig buzgólkodni, futkározni. Szegény kicsi láb, mennyi felesleges fáradság, cipőkoptatás. Észrevetted már milyen rossz az önbuzgólkodás? Értsd meg, magadtól, – Nála nélkül – semmit ne tégy. Amit magamtól csinálok az mind semmi. Milyen rettenetes lesz, ha látom a végén, hogy Isten mindent áthúz, mert semmi, – semmi az egész. Pedig azt hitted, hogy tele vagy kalászokkal. Azt hitted annyit dolgoztál. “Óh vigyázz kicsi kéz, kicsi láb”. Maradj kezében, hogy küldhessen oda ahova Ô akar, ahova Ô adott. Csak ott leszel áldás, sehol máshol. Az Ige is csak ott lesz jószerencsés, ahová Isten küldte. Az embert is csak ott áldhatja meg, ahová küldte.
Engedd magad küldeni. Legyen türelmed ott maradni lábainál, amíg meg nem szólal. Olyan sokat jelent nekem az az Ige: “Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; ink´bb akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában.” (Zsolt 84,11). Hát ülj a küszöbön, ha ő nem szól. Mondjad: Uram itt vagyok, magamtól nem mozdulok. Tudok várni. Ha nem tanultál meg várni, hiába adtad oda szíved, értelmed, szád, kezed, lábad, elindul majd újra magától könnyelműen. Fékezd meg úgy, ahogyan a lovakat tartják vissza.
“Elmenvén azért”, mert “Néki adatott minden hatalom”, és azért, mert Ô küld. Neked van birodalmad. Olyan terület, amit neked szánt az Úr. Senki másnak, – csak neked. Amire minden képességet megadott, és minden kegyelmi ajándékot meg fog adni, ami ahhoz a szolgálathoz kell. Először a szolgálat kell, aztán azok az eszközök, ami ahhoz a szolgálathoz szükséges. Haszonra adatik a Szentlélek, és minden ajándéka. Ha elküld, akkor ami ahhoz a szolgálathoz kell, azzal fel is ruház ne félj.
Egyszer valaki azt mondta: Isten országában mindenes vagyok. Isten nem tart mindeneseket. Ez annyit jelent: még mindig nem találtam meg a helyem.
Mennyien vannak még, akiknek nincs emberük, mert te lennél az emberük. Ha beleteetted életed Isten kezébe, várjál. Azon felül, hogy elmégy a tieidhez, és megjelented nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled Isten, azon felül, hogy a keresztutakon meglátod az elveszetteket, azon felül kérdezd: Uram kiknek adtál engem?
“Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Mk 16,15). Hirdesd az evangéliumot. Itt beszélni kell. “Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket.” Bemerítvén őket. Úgy szeretném, ha mélyen a lényeget értenéd. Hová ment Jézus? A keresztre! Jézus Krisztus útjának végcélja ezen a földön a kereszt.
Egyszer beszéltünk arról, hogy egy a keresztség. Nem egy, – többféle keresztség van. Gyermek keresztség, felnőtt keresztség, Szentlélek keresztség, vízkeresztség. És akkor szembe kerültem ezzel: hogy akik bemerítettünk, a Krisztus halálába meríttettünk be. Vajon akarsz Jézussal eggyé lenni a halálban? Meg vagy keresztelve? Vállaltad ezt? Bemeríthetnek nem tudom hányszor, a Jézus halálába még mindig nem vagy bemerítve.
Testvér, ugyanabba a halálba, amibe téged belevitt Jézus, vigyél bele másokat is. Segíts bele másokat is, ahogy te átélted, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, ugyanoda, az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek erejével, az Ô nevében, vigyél oda másokat is.
Így mondja az Ige: “Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Ez a dolgod: Menj, és hirdesd az evangéliumot. Segíts bele embereket a halálba, és a feltámadott életbe. Abban, amit küldetésnek kaptál, ezt neked kell elvégezni. Csak az meríthet be, aki maga is benne van a vízben. Nincs olyan, hogy a másikat küldöm, magam pedig kívűl maradok.
Menj elől az evangélium hirdetésével, a halál vállalásával a tanítványi életben.
Csemő, 1974. július 29, augusztus 3