“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MENJ ÁT A JORDÁNON (1/6)
Menj át te
“És lett Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólt az Úr Józsuénak, a Nun fiának, Mózes szolgájának, mondván: Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind az a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. E pusztától és a nagy Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khittheusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. Csak légy bátor, és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, és vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jószerencsés a te útaidon és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben amiben jársz.
Parancsolt azért Józsué a nép előljáróinak, mondván: Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szólott Józsué, mondván: Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. Feleségeiteket, gyermekeiteket és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket; Amíg megnyugtatja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
Azok pedig feleltek Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahova küldesz minket, odamegyünk. Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel. Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak és nem hallgat a te beszédedre mindabban, amit parancsolsz néki, megölettessék. Csak légy bátor, és erős!” Józs 1,1-18
Tudjuk azt, hogy Isten Igéje első értelemben is igaz. Így történt, ahogyan le van írva. Azt is tudjuk, hogy a mi tanulságunkra íratott meg, tehát mélyebb mondanivalója van számunkra.
Mózes a törvény. Amikor megjelent Mózes és Illés Jézussal a tanítványoknak, világos volt, hogy Mózes a törvényt jelképezte. A Jordán a halál folyója, – a törvény csak odáig visz.
Isten a törvényt nem azért adta, hogy betöltsük. Tudta, hogy nem tudjuk betölteni. Azért adta, hogy kárhoztasson, hogy halálra ítéljen. A törvény által halálraítéltek vagyunk. A törvény nekünk kárhozatunkra van. Törvény által nem igazul meg egy test sem. A törvény Krisztushoz vezet.
Mózes elvitte Izráel népét a Jordánig, – de már át nem vezethette. Eljutottunk-e már a Jordánig? Elvitt már a törbény odáig, hogy tudom, hogy nincs az én testemben semmi jó? Eljutottunk-e oda, hogy nem is várunk magunktól semmit. Aki még vár, az törvény alatt van. Az kénytelen megérteni, hogy nem megy. Amíg még ott küszködünk a törvény alatt, addig az örökös kiskorú. Addig a törvény alatt őríztetünk. És amikor újra és újra visszajutunk minden csőd után, hogy ezután más leszek, megpróbálom, sikerülni fog, – akkor még a Jordánig sem jutottunk el. Addig nem jutottam el oda, hogy nincs más kiút ebből az életből amiben vagyok, csak az, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem.
Elméletben már tudjuk, de a valóságban tudjuk-e, hogy nem lehet velem mit kezdeni. Ha igen, akkor eljutottam oda, hogy ott állok a Jordán folyó mellett, és az Úr szólhat Józsuénak.
Józsué a legvalóságosabb előképe Jézusnak. Ô visz át a halálon, senki más. A kereszt visz át a halálon a feltámadott életre.
Isten parancsa Józsuéhoz, – Jézushoz ez: “Kelj fel, és menj át a Jordánon!” Ô felkelt, és átment a Jordánon, nem tudta Ôt a halál fogvatartani, – feltámadott.
De nemcsak azt mondta Isten Józsuénak, hogy te menj át, hanem te és a te néped. Tehát nekünk követni kell Ôt ezen az úton. Vele együtt átmenni a halálon, átjutni a feltámadott életre. Menj át te és a nép. Utána azt mondja az Ige, – mindenki menjen át. “Mózes, az én szolgám meghalt, most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon te, és mindez a nép.” Mindenki külön. Senki nem mondhatja, hogy helyettem más menjen át. Nem lehet egysütt megoldani. Egyenként kell átmenni.
Aki hívő életet akar élni, csak úgy járhat hitben és az ígéret földjén, hogy átment a Jordánon.
Istennek első üzenete ma: “Menj át a Jordánon!” Azután így hangzik: “arra a földre, amit én adok néked.” Az ígéretek földje a hit birodalma. De nem lehet átmenni úgy, hogy nem mentem át a halálon.
A következő mondat amit mond az Úr Józsuénak: “Minden földet, amit a talpatok érint, néktek adtam.” Ráállsz-e arra a földre, amit Isten neked szánt? Tudjuk, hogy minden egyes törzsnek megvolt az ígéret földje. Mindenkinek örökség szerint megvolt a része. Ott járhatott, és ott volt minden talpalattnyi föld az övé. Minden törzsnek ki volt jelölve a maga helye. Együtt kellett elfoglalni az ígéret földjét, de szét kellett osztani.
Megdöbbentő, hogy van határa az ígéret földjének. “A pusztától, a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig a Khittheusoknak egész földe, és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.”
Vigyázz, mert csak ott állhatsz, ahol Istennek néked szóló igéretei vannak. Tehát nem vehetem kezembe a Müller György könyvét, hogy olvassam nagy lelkesedéssel, és nem járhatok ott. Hívő életem elején olyan gondolataim voltak: ahogy Müller György, ahogy Wrede Matild. Van határa a földednek, és ne menj túl! Ahányszor túlmentem, mindig megverettem. A saját földemen, amit Isten nekem adott, azon belül élvezem a védettséget.
“Meg nem áll senki előtted…” – ha abban jársz, amit az Úr adott, – mert veled van az Úr. Megdöbbentő mondat: “Veled vagyok, sem el nem hagylak, sem el nem távozom tőled.” Ott győzelmek sorozata vár. Ne legyél hát olyan bolond, hogy a szomszéd földjén járkálj, ahol mindig újra elesel.
Újra mondom, együtt kell elfoglalni, de a magam részét kell bírni. Isten ezen a földön ajándékoz meg a Vele való közösséggel!
Azt mondja az Ige: “Légy bátor és erős.” Úgy szeretem a másodikat, amikor azt mondja, hogy “igen erős”. A német fordítás így mondja: nagyon örömteli. Ezen a földön örömteli lehetsz, ha közösségben vagy az Úrral.
Személyesen veled leszek. Ennél több nem kell egy hívő embernek. Ez a korona amit megnyerhetek, hogy már e földön velem van az Úr. A Vele való boldogság öröme mindennél nagyobb. Így mondja Ábrahámnak az Úr: Én vagyok a te felettébb bőséges jutalmad. Legnagyobb jutalma szolgálatomnak, hogy Ô velem van.
Kétszer mondja az Ige, hogy “Légy bátor és erős.” Jó volna megnézni, mire mondja ezt az Ige? Három dolog a fontos. Az első, hogy szabályszerűen harcolj. “Vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél…attól se jobbra, se balra el ne hajolj.” Annyit jelent, mindent úgy tégy, ahogyan az Úr mondja. Mózesnek mondta az Úr: Mindent a hegyen látott minta szerint cselekedj! Mindenre nézve utasítani fog az Úr, attól se jobbra, se balra el ne térj. Sem emberek véleménye nem számít, sem az, ki mit szól hozzá.
Szabályszerű annyit jelent: Isten szava szerint, ahogyan Ô megmondta. “Nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Nagyon sokszor befolyásolnak emberek, és elvesztem a szabályszerűséget. Nem tartok ki hitben, és nem áldhat meg az Úr. Hogy szabályszerűen küzdj, ahhoz komoly bátorság kell. Nagyon sokszor úgy néz ki, hogy minden ellene mond annak, amit az Úr mond. “El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van.”
A második, amiben bátornak kell lenni, hogy igeszerű legyen. Egyezzen az Igével, amit mondasz. Ne félj attól, hogy emberekkel kerülsz szembe. De félj attól, hogy az Igével kerülj szembe. Minden tévelygés ott kezdődik, mikor elvesztem lábam alól az Ige talaját. Amit teszek nem igeszerű. Vigyázz, mindig vizsgáld meg amit mondasz, amit teszel, egyezik-e az igével? Különben hitetők áldozata leszel.
Sok ember elindult az Úr szava szerint, de elvesztette második komoly szavát, hogy maradj az igénél! Amit tett, mondott, már nem egyezett az igével.
A harmadik: “Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős!” Életem komoly vereségei mindig ott voltak, amikor féltem. Egy darabig tettem amit az Úr mondott, aztán megijedtem és meghátráltam.
Amikor félsz, már használhatatlan vagy! Akkor már nagynak látod a veszedelmet, és kicsinek az Urat. Vannak olyan időszakok, amikor nagynak látszik az ellenség, a veszedelem, és elvesztem szemem elől a nagy és rettenetes Istent. Amikor egyszer így voltam, valaki kezembe nyomott egy Igét: “Te az Úrban bízzál!” (Zsolt 115,9). Lehet, hogy a szívem remeg, úgy érzem vége mindennek, mégis lehet mondani: “Mikor félnem kellene is én bízom Tebenned.” (Zsolt 56,4).
Tehát “Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr a te Istened mindenben, amiben jársz.” Ez az, amit az Úr Józsuénak mondott, – Jézusnak mondott. Jézus meg is tette. Figyeljük meg végig az életét, a kereszten sem félt, élete legrettenetesebb pillanataiban is bátran ment elől. Véghezvitte amiért Isten küldte.
A következő ers nekünk szól: “Parancsolt azért Józsué a nép előljáróinak.” Az Úr azt szeretné, ha mindnyájan előljárók lennénk. Nem jelent ez nagy dolgot, csak annyit, hogy egy pár ember előtt járok. Lehet, hogy egy család előtt, lehet, hogy egy gyülekezet előtt, de úgy kell járnunk, hogy a nyomdokainkba léphessenek. Mindig felháborít az a mondat, amikor hívők mondják, – ne rám nézzetek. Hát kire nézzenek? Hol láthatjak Jézust? Pál apostol a fordítottját mondja: “Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.” (1Kor 11,1). Példaképe kell, hogy legyek a nyájnak. Itt nem lehet megjátszani, hogy nem járok elől. Ha Isten odaállított akkor járj elől azzal a felelősséggel, hogy ami velük történik, azért te vagy a felelős. Nagyon sok hívő szeretné a felelősséget másra hárítani. Emberek előtt megtehetem, de Isten mégis számonkéri tőlem.
Ha Isten téged valahova odaállított, akkor lehet, hogy nem álltad meg helyedet, – de a felelősség a tied marad!
“Parancsolt azért Józsué a nép előljáróinak mondván: Menjetek által a táboron.” Az első szót szeretném aláhúzni: “parancsolt”. Nem kér, nem rábeszél, nem meggyőz, – parancsolt. Csak az tud parancsolni, aki parancsot vett át. Az előljárók parancsot vettek át az Úrtól, és ezt a parancsot adták tovább. Határozott beszéd, nem nyafogás, – parancs. Ahogy kapta, úgy adja tovább az előljáró a népnek. Nem azt mondja: ha gondoljátok, legyetek szívesek. Ha ti is jónak látjátok. Arról van szó: “Parancsoljátok meg a népnek mondván: Készítsetek útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon.” Parancsolnom kell, ha van határozott kijelentésem. Akinek kapcsolata van az Úrral, annak kijelentése van. Világosan megmondta az Úr, hogy mi lesz, és az előljárók elhitték amit az Úr mondott. Továbbadták a népnek. Itt már bátornak, és erősnek kellett lenni. Mi lesz, ha nem úgy lesz? Itt ilyen nem volt. Határozott, világos szót adtak tovább: “Készítsetek útravalót!” Ez a hit cselekedete. “Három napon belül átmentek a Jordánon.”
És a nép készít útravalót. Hadd mondjam: “Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra? (1Kor 14,8). Józsué trombitája nem volt bizonytalan zengésű, és az előljáróké sem volt az. Mindenki készült, mert tudták, hogy így lesz. Olyan emberek vagyunk-e, akiknek szavára nyugodtan lehet készülni, mert az úgy lesz, mert amit mond, azt az Úrtól vette.
Most látjuk, milyennek kell lenni a nép előljáróinak, ha az Úr őket azzátette.
Még egy parancs: Rúben, Dán és Manassé nemzetségének mondja: “segéljétek meg őket.” Van itt két és fél törzs, akik már elfoglalták a földet, amit Isten nekik adott. De ez nem annyit jelent, hogy ne törődjenek a többivel. Van még tíz törzs, akinek nincs helye. Segéljétek meg őket menjetek velük és segítsetek nekik, amíg ők is el nem foglalják a maguk földjét. Együtt kell elfoglalni, és azután szétosztani. Nem mondhatom, – én már elfoglaltam, benne vagyok, mit törődöm a többivel. Ez nem méltó az egy testhez, mert együtt áldatunk meg, együtt használ az Úr, együtt kell harcolni!
“Feleségeitek, gyermekeitek, és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl, ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket, amíg megnyugtatja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az úr a ti istenetek ád nékik. Akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl napkelet felől.”
Nem tudom érzitek-e, hogy mennyire Istenhez méltó ez a parancs? Mintha csak Jézust hallanám. “Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13,35). Ellene mond minden testi keresztyénségnek, minden kényelemnek, mindennek ami önzés, ami élvezeti keresztyénség, annak, hogy bánom is én a másikat, fontos, hogy az én életem győzelmes élet. Hát nem győzelmes élet addig, amíg a többi is el nem foglalta a maga helyét, a maga birtokát! Ha egy tag szenved, szenved az egész test. “Segéljétek meg őket!”
“Azok pedig feleltek Józsuénak, mondván: Mindent megteszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket odamegyünk. Amint Mózesre hallgattunk úgy hallgatunk majd reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel.” Milyen nagyszerű mondat. Bár el tudnánk mondani, – mindent megteszek, ahová küldesz oda megyek, úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk, csak legyen velünk az Úr. Nincs más kérésem, csak hogy lehessen velem, és lehessen az Ô egész népével, és hogy tehessen együtt győzelmessé minket.
Itt nincsenek részleges győzelmek. Akik biztonságban érzik magukat, – vigyázz, – azoknak mondja az Ige, amíg testvéred nem találta meg helyét, addig te sem nyugodhatsz!
Ennyit szerettem volna bevezetésképpen elmondani.