“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS ÉS A BAÁL PAPOK (2/6)
Meddig sántikáltok
“És elküldött Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyére .És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten kövessétek Ôt, ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” 1Kir 18,20-21
Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt vagy közöttünk, és előtted állhatunk. Köszönjük, hogy szeretsz, és kérünk, hogy megérthessük személyes üzenetedet. Szóljál velünk, és végezd bennünk gyógyító, szabadító munkádat.
Ámen
Izráelben szárazság volt. Megértettük a lelki szárazság okát, amit röviden így mond Illés Akhábnak: “elhagytátok az Urat!”
Illés összegyűjtötte a Baál papokat, és az Aserák prófétáit a Kármel hegyére. Minket is összegyűjtött az Úr, hogy megkérdez: kinek a szolgája vagy? Melyik oltáron áldozol? Kinek áldozod az időd, erőd, gondolataidat, anyagiakat, érzéseket? Jó volna megnézni, mi foglalja el a gondolatvilágunkat, mi az, amire a legtöbbet gondolok.
Aztán elhangzik a kérdés: “Meddig sántikáltok kétfelé?” Megdöbbentő, hogy Isten mielőtt ítél, mindig kérdez. Azért kérdez az ítélet előtt, hogy még egy utolsó lehetőséget adjon az embernek. Isten a legelső alkalommal Ádámot kérdezte: “Ádám hol vagy?” Mielőtt kimondta volna Isten az ítéletet, még kérdezett. Mindig szívdobogva olvasom a kérdéseket a Bibliából. Sok minden fordul meg ezen, hogy mit válaszolok.
Kainnál is elhangzik a kérdés: “Hol van a te atyádfia, Ábel?” Még meg lehetett volna alázkodni, el lehetett volna mondani, megtérni. Majdnem a legtöbb esetben nem használja fel az ember ezt a lehetőséget, amikor Isten kérdez.
Géházinak is feltette Elizeus a kérdést, mielőtt kimondta volna az ítéletet: “Honnét Géházi?” Megmondhatta volna. Az Újszövetségben Anániás és Safira esetében is elhangzott a kérdés: “Vajjon ennyiért adtátok-é el a földet?” Milyen irgalmas az Isten, hogy az ítélet előtt kérdez.
Ma megint egy kérdés: “Meddig sántikáltok kétfelé?” Erre is lehet azt csinálni, amit itt a nép tett: “És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” Vagy pedig mondok valamit, megszoktuk már a mellébeszélést a dolgokban.
Isten kérdez, – a kérdés csak ennyi, – meddig? Ez, hogy kétfelé sántikálsz, nem kérdés, ez megállapítás. Isten Szentlelke tényként állapítja meg, hogy Isten népe, és benne te is, kétfelé sántikálsz! Ezt egyszerűen most kimondja felettünk. Nem tudom testvér, ki tudod-e vonni magadat ez egyszerű ténymegállapítás alól, hogy kétfelé sántikálsz?
Isten csak egészet fogad el. A kétfelé sántikálásnak ez az oka, hogy két úrnak szolgálsz! Jó volna megnézni, ki a másik. Egyszer olyan komoly volt számomra ez a mondat: “Ne aggodalmaskodjatok!” Az előtte levő mondat így hangzik: “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti.; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak.” (Mt 6,24). Mi köze az aggodalmaskodáshoz a két úrnak? Azért szolgál valaki kettőnek, mert aggódik, hogy az egyik nem tudja eltartani. Azért kell másodállás, mert aggódom, hogy nem lesz elég, amit az egyik ad. Aggódás miatt van a hitetlenség.
Ki a másik? A Biblia azt mondja: nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak. A pénz a másik? Lehet most azt mondod, ez aztán igazán nem. És talán mégis. Olyan sokszor beszélek asszonnyokkal, akik valahol dolgoznak. Elmondom, hogy nem kellene. Miért csinálod? A pénzért? Kénytelen azt mondani, – igen. Amit keresünk kevés. Ha igazán az Istennek szolgálnál, – Ô nem ad keveset. Ô jól tudja, hogy mire van szükségünk. Itt valami komoly baj van. Olyan Istened van, aki nem tud eltartani? Kell egy másodállást keresni? Persze nemcsak rájuk vonatkozik, hanem az Úrnak minden szolgáló gyermekére. Hadd kérdezzem, – kevés amit Ô ad? Nem jó gazda, nem tud eleget adni, kell még hozzá valamit szerezni?
Olyan sokszor fájó nekem, mikor látom, hogy Isten gyermekei nem bíznak igazán az Úrban.
Nem a pénz a másik isten? Abban a pillanatban, amikor pénzért csinálsz valamit ott van a másik isten. Olyan éles emlékem, amikor még dolgoztam, nem a fizetésért, azért, mert embereket keresett ott Isten. Azért kellett vasutasnak lennem. Vajon úgy van-e minden dolgod, hogy ezért? Isten az indító okokat nézi. Nézd a munkahelyed, van-e valami, amit pénzért csinálsz? Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak. Ezt nem lehet! Van-é valami, amit nem az Úrért teszel, mert abban a pillanatban ott a másik isten, akinél szolgálatot vállaltál. És ez olyan út, amit az anyagiakért teszel meg.
Nagyon éles emlékem az is, hogy amikor szolgáló utakon voltam, soha nem engedte meg az Úr, hogy ott valamit vegyek. Budapesten nem volt tojás, de nem vehettem vidéken. Azt mondhatták volna, – most már tudjuk, miért jön ez ide. Nem szolgálatért, – dolgokért. Vannak-e útjaid, amit az Úrért teszel?
Szeretném a másik istent mondani: a család isten, az enyéim. Hihetetlen kapcsolat a vérség. Nem hiába olyan éles Jézus, amikor erről beszél: “Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvérét és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,26). Nem tudom használja-e Jézus ezt a szót valahol máshol, mert jól tudja, milyen mélyen oda vagyunk kötve a mieinkhez, és mennyire versenyre kel ez a szeretet az iránta való szeretettel. Voltál-e már úgy, hogy halálosan fájt, amikor választani kellett? Volt-e már úgy, hogy bele kell pusztulni. Itt mindig újra választani kell, mert nagyon sokszor a másik isten a testi hozzátartozónk.
Tudod ki az Isten? Azt mondja az Ige: “Ôtőle, Ôáltala és Ôreá nézve vannak mindenek.” (Rm 11,36). Van-e valami, amit a családodra nézve teszel, és nem az Úrra nézve? Hogyha értük, nekik is, – de az Úrért. Vannak-e olyan döntéseid, amit nem az Úrért teszel? Abban a pillanatban ott a másik isten, és az Úr azt mondja: elhagytatok.
Hadd mondjam a harmadik istent, a legnagyobbat, hiszen a másik kettő is ezért van. Az én-isten. A család is az enyém, az anyagi is, mert “nekem”, és “nekünk”. Ez az egyetlen nagy ellen-isten. Szeretném még kérdezni, – van-e valami, amit magadért teszel? A kényelmedért, az élvezetedért, az egészségedért testiképpen, a dicsőségedért, hogy szeressenek, hogy hódoljanak, hogy legyél valaki. Van-e valami, – vagy minden?
Jó volna ma őszintének lenni, hogyan is van ez a kétfelé sántikálás, melyik a hosszabb lábam, melyik a rövidebb? Mi az, amiért sokkal többet teszek, és amiért sokkal kevesebbet? Isten látja a szívünket. Jó volna Isten és egymás előtt nem hazudni.
Az én-isten a nagy aranybálvány. Nem az ő számára akarsz-e minden dicsőséget, hálát, szeretetet, hódolatot, mindent. Nem úgy van, hogy az Úrnál is mindig magadat kerested? Nem azért csinálod a hitbeli dolgokat, hogy boldog legyek, örömöm legyen, hogy megint olyan jól legyek, mint voltam. Neked talán csak egy istened van, nem is kettő. Csak a Baál, a nagy arany állókép a bálvány.
“Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten”, – szeretném most ezt a mondatot komolyan a szívedre helyezni, – “Ha az Úr az Isten.”
Nagyon éles emlékem, valahol Magyarország déli részén egy baptista gyülekezetben szolgáltam. Előtte valaki arról beszélt, hogy az Úr velünk van. Nagy örömmel mondogatta: itt is velünk, ott is velünk. Én mindig mondogattam, – “Ha az Isten velünk.” Az egészet meg kellett kérdőjeleznem ezzel az egy szóval: “ha”. A lelkész egy percig arra gondolt, – nem kellett volna engedni ezt a nőt szóhoz jutni, most mindent megkérdőjelez. De muszáj volt, annyira szorongatott a Lélek. Nem szabad Igét úgy hirdetni, hogy elmarad egy szó.
Szeretném a szívünkre helyezni: “Ha az Úr az Isten!” Jézus az Úr! Valaki arról beszélt, hogy idvezül a házanépe. Testvér “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe.” (ApCsel 16,31). Hadd kérdezzem, – úr Jézus az életedben? Van aki ezzel áltatja magát, hogy úgyis üdvözülni fognak. És nem úr Jézus az életében. Házadnépe életeden keresztül úrnak látja Jézust? Olyan feltétlen úrnak, aki mellett nincs más isten? Akinek szava megkérdőjelezhetetlen? Akinek alárendelted magad?
Tudod mit jelent ez, hogy Isten az Úr? Hogy minden területen Ô az Úr. Egyetlen kérdésed van, hogy mi az Ô akarata. Akarata feltétlen parancs számodra? Ha az Úr az Isten, Tőle van minden számodra? Hinni annyit jelent: mindent Tőle várni. Igazán mindent Tőle vársz? Vagy emberektől is, magadtól, eseményektől? Nagyon sokszor úgy van, hogy Tőle várod, aztán te viszed véghez. Tehát nem Ô viszi véghez, aki elkezdte, aki a cselekvő, akit közben is kérsz.
Úgy szeretem Filepet, amikor az Úr küldi az útra, végig Vele marad, Ôáltala történik minden. Nemcsak elkezdi, Ô viszi véghez is. Nemcsak a küldés az Övé, hanem az egész út minden részletében.
Testvér, Ôreá nézve élsz, Ôreá nézve gondolkozol? Neki akarsz tetszeni, Ôreá nézve csinálod otthon amit csinálsz? Kérdezed, – Uram csináljam, Neked tetszik? Így csináljam, ide menjek? Mert “Ha az Úr az Isten, kövessétek Ôt!” Tudod mit jelent követni? Úgy járni, ahogyan Ô járt! A gondolkozásódod olyan-e, mint az Övé? Ha az Úr az Isten követed Ôt?
Isten kérdez. Hogy kétfelé sántikálsz az egyszerű ténymegállapítás. A Szentlélek Isten aki látja életedet megállapítja a tényt. A kérdés csak ez, – meddig?! Meddig akarod ezt így folytatni? Most válaszolhatunk rá, – Uram eddig, és nem tovább. “Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük.” (1Pt 4,3). Elég? Kiteszed-e most a pontot az egész eddigi életed után? Megmondod-e most igazán Istennek, mint egyetlen Úrnak?
“Ha az Úr az Isten kövessétek Ôt. Ha pedig a Baál, kövessétek azt.” Testvér, vagy-vagy! Isten útján nincs is-is. Ezt is egy kicsit, azt is egy kicsit. Persze az Úrnak is egy kicsit. Dehogy hagynám el az Urat. Olyan sokszor mondtam már embereknek, – tedd le a Bibliádat. Jaj dehogy, – mi mind a kettőt akarjuk.
Isten ma azt mondja, – valamelyiket hagyd abba. Vagy az önimádatot, az öndicsőítő, önmagadat szerető életedet, vagy az Úr Jézus követését. “Vajha hideg volnál, vagy hév.” (Jel 3,15). Isten ma választás elé állít. Megtehetjük, amit Izráel is tett: “És nem felelt néki a nép egy szót sem.” Nem merte azt mondani, hogy az Úr az Isten. De azt sem, – akkor hadd legyen Baál az isten.
A hitetlen ember dönt, – a világ, vagy Jézus. A hívő ember dönt, – Jézus, vagy én. Ma a második döntés elé állított az Úr.
Az ítélet előtt elhangzott a kérdés, – meddig sántikáltok kétfelé? – de nem tudom, mi következik utána.
Imádkozzunk!
Köszönöm Úr Jézus Igéd élét, és köszönöm, hogy első sorban belém vág. Te ismered az én-istent, akit megtűrtem és megtűrök jogaival, kívánságaival, igazával. Kérlek könyörülj meg rajtunk, hadd tudjunk nagyon élesen és világosan válaszolni. Köszönöm, hogy mondhatom kérdésedre, Uram ne akarom tovább életben hagyni a kétfelé sántikáló életemet, légy segítségül Jézus. Tudjuk véglegesen halálra adni azt, akit arra ítéltél. Segíts, hogy Krisztus élhessen bennünk. Kezd el ezt az életet bennünk Uram, amit megáldhatsz, felhasználhatsz. Könyörülj meg rajtunk, és mutass meg mindent úgy, ahogyan Te látod, és adj döntést. Nevedért kérünk.
Ámen.