“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS ÉS A BAÁL PAPOK (3/6)
Tűz által felel
“Akkor monda Illés a népnek: én maradtam csak meg egyedül az Úr prófétái közül, míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak. Adjatok azért nékünk két túlkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra, de tüzet ne tegyenek alája, én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét, én is segítségül hívomaz Úrnak nevét, és amely Isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság monda: Jó lesz.” 1Kir 18,22-24
Uram látod a félig-meddig életünket, és az egész életünket. Könyörülj rajtunk, kérünk, ne hagyj tovább sántikálni. Segíts önként engedni, segíts világosságra hozni azt, ami kár és szemét, hogy megtisztíthasd, felhasználhasd, és megáldhasd életünket.
Ámen.
Illés az Úr előtt állott, és merte vállalni az üzenetet, amit az Úr mondott neki Akhábbal szemben.
Az Úr megállapította, hogy kétfelé sántikálsz, és megkérdezte, hogy meddig? A legveszedelmesebb dolog nem válaszolni az Úr kérdésére, mint ahogy a nép sem felelt egy szót sem. A kérdést meghallgatjuk, kicsit megrettenünk, – de volt-e válaszod Isten szavára? Nem az számít, amit itt együttesen mondunk, hanem amit egyedül mondasz. Eddig, és nem tovább. Elég volt életem elfolyt idejében emberek akaratát cselekednem.
Illés feláll a nép előtt, és ezt a mondatot mondja: “Én maradtam csak meg egyedül.” Tudjuk, hogy nem volt egyedül, mert Abdiás próféta száz prófétát elrejtett, egy-egy barlangban ötvenet-ötvenet. Így mentette meg őket Jézabel elől. És tovább olvassuk, hogy az Úr hétezer embert is meghagyott. Tehát nem volt egyedül.
Ebben a pillanatban mégis teljesen egyedül van. A többiek a barlangban voltak, nem látszott semmi, szál egyedül volt. Szeretném ha elmondhatnánk ezt akkor is, ha csak én maradok egyedül az egyenes úton. Ha senki nem fog megérteni akkor is. Jó hogy Illés úgy érzi, egyedül van, mert úgy is kellett éreznie. Aki egyedül van, annak az Úr mellette van, sőt sokkal többen vannak, mintha az egész világ mellette volna. Egy ember, aki az Úrral van mindig többségben van! Mert az az oldal van többségben, ahol az Úr áll!
Isten nem csoporttal, nem tömegekkel, hanem egy emberrel kezd. Nála legnagyobb mennyiség az egy. Egy Ábrahámmal, egy Noéval, egy Mózessel, – egyel kezd mindig. Azzal, aki rábízza magát. Aki mindent Tőle vár, mert önmagától semmit nem várhat. Alkalmatlan ember. A senkiket választotta ki Isten, hogy a valakiket megszégyenítse. Azért nem vagyunk választhatók, mert még valakik vagyunk. Oda törhetett már az Úr, hogy választható vagy, hogy lehess az az egyetlen ember?
Illés a hitnek kockázatát vállalja, és ezt csak egyedül lehet vállalni. A hit kockázatában akadályoznak a többiek. Csak magamranézve vállalhatom a kockázatot, velem lesz ami lesz. Isten csak azt az embert tudja választani, aki már minden szálat elszakított, aki együl áll oda a törésre. Ott vannak négyszázötvenen, – nem számít, – nélkülük is vállalom. A hithez, az Úr követéséhez bátorság kell. Illés itt egymaga vállalja az egész néppel szemben a hitnek a kockázatát.
Amit ő mond az Úrtól kapta. Így mondja Igénk: “Csak egyedül maradtam meg az Úr prófétái közül. Adjatok azért két túlkot nekünk, ők válasszák az egyiket, vagdalják darabokra, és tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája, és amelyik Isten tűz által felel, az az Isten.” Isten tűz által felel. “Mert a mi Istenünk megemésztő tűz!” (Zsid 12,29). Mózestől kezdve tűz által felel, – a csipkebokor ég. Amikor odamegy Mózes megnézni, Isten a tűzből szólal meg. Amikor Izráel kivonul, Isten tűzoszlopban megy előttük. A Hóreb hegye tűzben ég, amikor az Úr leszáll reá, és a törvényt adja. Jézus Krisztus azt mondja: “Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak.” (Lk 12,49). Az Ô igéje, szava, tűz. Ahogyan törvényt hirdet, – tűz! “Hallottátok, hogy megmondatott: … Én pedig azt mondom néktek:” (Mt 5,38-39). Gondoljátok el, hogyan gyulladhatott meg a beképzelt farizeusok lelkülete? Hogyan kezdett égni minden, ami éghető.
Mikor eljön a Szentlélek kettős tüzes nyelvek alakjában, Isten megint csak tűzben jelenik meg. Ha szeretnél Vele találkozni, tűz lesz, mert ezen a héten is tűzben jelenik meg. Az első amiben megjelenik az ítélet tüze. Elkezd majd égni a lelkiismeret tüze, amelyik rettenetes tűz, emésztő tűz.
A kárhozat sem más tetsvér, nem Jézus Krisztus ítél, a beszédek amiket mond. Akinek itt a beszéd nem lett tűz, annak ott lesz majd tűz. Akit itt nem égetett, azt ott fogja majd égetni egy örökkévalóságon keresztül. Szeretném megkérdezni, – neked tűz az Ige? Kétélü éles kard? Vagy annyira megszoktad már, hogy a legélesebb, legítélőbb mondatokat nyugodtan végigtudod hallgatni? Kérem az Urat, hogy az Ô Igéje, ítélete legyen pusztító tűz számodra.
Emlékszem életem egyik tüzére, mikor Németországba kellett mennem, és láttam, mennyire szeretem a szolgálatot. Az Úr akkor megkérdezte: “Jobban szeretsz-é engem ezeknél?” Ha őszintén válaszoltam volna, azt kellett volna mondanom, – nem-nem, én a szolgálatot szeretem jobban. Nem tudom itthagyni az embereket, a szolgálatot, amibe Isten állított.
Emlékszem egy evangélizációra, arról kellett beszélnem, hogy Ábrahám feláldozza fiát. Akkor kellett elmondanom, – Ábrahám sem tudta, Sára sem tudta, de Isten szeme élesen látta azt a pontot, amikor nem az Úr volt a mindene Ábrahámnak. Az Úr láttja, mikor fordulok el, mikor van rosszul állítva a váltó, mikor kezdek elhajolni. Egy hajszálat észrevesz, mert tisztábbak szemei, hogysem nézhetné a bűnt. Isten látta, hogy szolgálatom több mint Ô, és ezért mondta, hogy – elhagytál engem.
És ment tovább az ítélet egészen ez év januárjáig. Keresztgyermekeim voltak ott azon a héten, mindig előszoktunk adni valami kis jelenetet, a gyerekek örömére, és a mienkre is. Ábrahám és Izsák története akadt a kezembe a Győri féle verses könyvből.
Életemben nem felejtem el, ahogy a gyerekekkel végigjátszattam. A legnagyobb fiú volt Ábrahám, a legkisebb Izsák. Négy széket toltunk össze oltárnak. Amikor odajöttek az oltárhoz, egy övvel összekötözte Ábrahám Izsákot és föltette az oltárra. Ábrahám fölemelte a hatalmas kenyérvágó kést, mindegyikünknek elállt a lélegzete. Azt hiszem egyikünk sem fogja elfelejteni. Az angyali kar beleszólt, és Ábrahám elejtette a kést.
Ott ültem és azt mondtam, – rólam van szó. Láttam, hogy a szülők arcán is folyt a könny. Valami bennem is végbement, amit nem kell többet megismételni. Mert az Úr öl, és elevenít. Ahol Ô cselekszik, ott történik valami.
Egy pár hónappal az édesanyám temetése után lett nagyon világossá, hogy volt egy olyan pillanat ott a temetéskor, hogy láttam önmagamat. Valami olyan volt bennem, hogy is állok itt a sír mellett? Azt hittem rögtön belehalok. Ennyire tudom magamat? Az életed legrettenetesebb pillanatában így tudod magad? Mi vagy te, színész, aki szerepet játszik még itt is?
Ott térdeltem az Úr előtt, ezt nem lehet kibírni, hát ilyen vagyok? Minden helyzetben figyelem magam? Hogy nézek ki, hogy látnak engem? Akkor azt gondoltam, – abbahagyok mindent. Így nem lehet szolgálni az Úrnak. Akkor értettem meg, hogy ez az első következménye a bűnnek, ami ott történt az Édenben a bűneset után. Meglátták önmagukat, és azóta mindig látjuk önmagunkat, és tudjuk hol voltam, mit csináltam, mint egy színház főszereplője. A bűn írtózatos következménye ez a nagy öntudat, hogy még az anyám sírjánál is tudom magamat.
Azt hiszem, az Úr ebben a vonatkozásban is kiéget belülről, hogy lehetne világosan minden helyzetben Krisztus tudatunk, hogy Ôt látnánk, Ô beszél, Ô cselekszik. Ahogy Pál mondja győzelmesen: “Élek pedig többé nem én, él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20).
Amikor Isten gyakorlatilag ítél, elkezd égni a tűz. A zsoltáríró mondja: “Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.” (Zsolt 118,27). Vigyázz, el ne fuss, amikor elkezd égni a tűz. Mert égni kezd, és az Úr tűz által felel, ha igazán ott az áldozat az oltáron. Addig nincs tűz, amíg nincs ott az áldozat. Isten elméletekre, szép szövegekre nem válaszol. Csak ha igazán odatetted az áldozatot, akkor fog égni a tűz.
Semmi más nem segíthet rajtad, csak az égből jövő tűz, amit nem emberek gyújtanak, amit nem te csinálsz. Próbáljuk gyújtogatni magunkat, – de nem megy. Próbálom, akarom, dolgozok, hogy égjen már valahogy. Amint ott van az áldozat az oltáron, van válasza Istennek. Tűzzel válaszol! Onnan fogod tudni, hogy most már valóban ott van. Ez most már nem szép mese, nem elképzelés. Valóban ott van az áldozat az oltáron.
Akinek nem kell az ítélet, soha nem fogja megismerni Isten szeretetének a tüzét. Eljegyezlek téged magamnak ítélettel, mondja az Ige. Ha ez nem kell, nem ismered meg a kegyelmet. Mert az, hogy továbbadhatom az Igét azok után, amit láttam magamból, ez kegyelemből van.
Isten első komoly ítéletére azt mondtam, – soha nem veszem számra az Igét. És az első Ige amit olvastam ez volt: Igémet amit szádba adtam, el nem veszem tőled soha örökké. Ugye értitek, mint jelenthetett ez a mondat annak az embernek, aki most tette oltárra az áldozatot. Mert Isten mondta, mert kegyelmet csak Ô tud adni.
Mi csináljuk magunknak az ítéletet, és vesszük magunknak a kegyelmet. Nem kell tüzet gyújtani, ha oltárra tetted az áldozatot, magadat élő áldozatnak. Isten fogja meggyújtani a tüzet, az ítélet tüzét, és a kegyelem tüzét is. Akkor fogod megérteni, hogy csontjaidba rekesztett tűz. Pál így mondja: “Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól.” (ApCsel 20,24).
Csak annak az embernek szájában lesz az Ige tűz, aki engedett az ítéletnek. Az az ember hirdethet ítéletet, aki keresztül ment a tűzön. Hadd kérjelek, ha igazán szolgája akarsz lenni Istennek, semmit ne félj a tűztől. Az ítélet tüze, és az Isten szeretetének a tüze éget, világosít, tisztít, melegít. Vajon Isten szeretete ég-e benned? Nagyon sokszor amikor valahol evangélizálok, úgy szeretem azokat az embereket, hogy meghalni volnék képes értük. A kis öregeket, a furcsákat annyira szeretem, nincs hozzájuk semmi közöm, hat nap múlva elmegyek onnan. Valaha átélted-e ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni. Hordozod-e ezt a szeretetet? Kevesebb nem elég, ez a szeretet tűz. Érzed-e szolgálat közben ezt a megjelenő isteni szeretetet? Látod így lesz ébredés, tűzvész, amelyik emberről emberre terjed, szívből szívbe.
Egyszer nagyon régen, amikor hatóságok vallattak, azt mondották, – nem baj, hogy maga hisz, az a baj, hogy a maga hite fertőző. Azt mondtam, – köszönöm.
Milyen jó volna, ha benned a tűz fertőző volna, ha tovább terjedne, ha sokan meggyúlladnának, ha nem lehetne kibírni azt az örömöt, erőt, ami kicsap belőled. Úgy gondolom, Isten környezetedben is akar adni ilyen gyújtó tüzet, amit minél jobban fújnak annál jobban lángol, minél inkább üldözik, annál erősebb. Isten ilyen tüzet szeretne bennünk gyújtani, hogy mondhasd boldogan, – ég, ég! Ég a szívem, életem, körülöttem minden! Újra mondom, ezt a tüzet nem ember gyújtja.
Illés is mondja: sem ti, sem mi nem teszünk alá tüzet. Ezért ez mennyből jövő, felülről jövő tűz, ezt nem lehet csinálni, produkálni, utánozni, vagy van, vagy nincs. Mondod-e te is, ahogyan a nép mondta, – Jó lesz. Az előbb nem felelt a nép egy szót sem. Most felel: Jó lesz. Jó lesz az ítélet. Jó lesz, ha majd sírni kell mindenki előtt nyiltan. Adod magad erre? Szeretném, ha ma igent mondanál az Úrnak mindarra, amit tenni akar veled.
Hívő életem elején evangélizáltam valahol, ahol sok gyerek volt. Este együtt olvastam velük a Képes Bibliát. Magyaráztam nekik az eseményeket. Az egyik képen Illés volt, ott volt az áldozat az oltáron, a mennyből leszállt a tűz, és mondtam a gyerekeknek a történetet. Az egyik nagyon értelmes gyerek megszólalt: Na de a gyufát lentről dobták fel neki.
Azon az estén a hitmélyitő alkalmon erről szolgáltam: nem kellett Neki feldobni a gyufát! Nincs szüksége Istennek arra, hogy segítsünk Neki. Ô meg tudja gyújtani a tüzet. Csak az áldozat legyen ott egészen. Nem kétfelé sántikálón, hanem feltétel nélkül, minden részletében egészen. Betegen, nyomorultul, ahogy vagy. Adod-e magadat egészen?
A gyufát nem kell Neki feldobni.
Imádkozzunk:
Uram, mi úgy szeretnénk a tüzet, ha nem ítélettel kezdődne. Úgy szeretnénk ébredést. Imádkozunk érte, vágyunk rá. Tudod milyen szívesen vennénk benne részt, hogy tudnánk örülni, ha nem kerülne bele mindenbe.
Köszönjük Urunk, hogy azért hívtál ide, hogy számot vessünk a költségekkel, mielőtt igent, vagy nemet mondunk Neked. Köszönjük, hogy gyengéket keresel. Kérünk könyörülj rajtunk, hogy fel tudjuk tenni a teljes áldozatot az oltárra. Áldalak Uram, hogy aki megteszi, nem várja hiába a tüzet. Köszönöm, hogy Isten vagy, és tudsz ma is tűzzel válaszolni.
Ámen.