“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS ÉS A BAÁL PAPOK (4/6)
Se szó, se felelet
“És monda Illés a Baál profétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először,mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vették a túlkot, amelyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívták a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magukat, míg csak ki nem csordult a vérük. Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esti áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.” 1Kir 18,25-29
Hálát adunk Uram hozzánk szóló szeretetedért. Köszönjük, hogy jelen vagy közöttünk, és ismersz minket. Hadd érjen most szívünkig az Igéd. Kélek Úr Jézus szólíts néven, és ne csak szólj, cselekedj is bennünk szabadításoddal, erőddel, Szentlelkeddel.
Ámen.
Ebben a nagy lelki szárazságban, amiben most élünk, Isten népe az, akit okolni lehet, – mert elhagytatok engem! Istennek mindig az Ô népével van dolga, és csak azután azokkal, akik a világban vannak. Rajtunk keresztül történik minden. Először mi vagyunk okolhatók, akik elhagytuk Ôt.
Illés az Úr előtt állott ebben a száraz időben is. Olyan gyermeke, szolgája vagy-e az Úrnak, akármit csinálnak a többi hívők, akármit engednek is meg maguknak, akármilyen messze kerültek is az Úrtól, ott maradsz-e az Úr előtt, ha kell egyedül. Jó volna, ha most eldöntenéd, ha egyedül maradok akkor is. Illés egyedül többségben van az egész Izráellel szemben. Mert akinek oldalán ott van az Úr, az az ahol többen vannak. Elizeus könyörgött az Úrhoz, hogy szolgájának nyissa meg szemét, hogy meglássa, többen vannak azok, akik velük vannak, mint akik ellenük.
Illés egyedül áll, és elkezdődik az ítélet a Kármelen. Illés mondja meg hogyan, de tulajdonképpen nem Illés, hanem az Úr mondja meg. Úgy vagyunk-e, hogy cselekedeteink, szavaink mögött ott van az Úr. Jó úgy szólni, úgy cselekedni, hogy mögöttem áll Isten. Ô az aki mondta, akinek szolgálatában cselekszem, akinek a megbízásából szólok. Egészen más, mintha valaki a saját elképzelései szerint dönt és szól.
Illés mögött ott áll az Úr és ezért magasodik fel ott minden ember fölött, mert az Úr az, aki küldte. Úgy szeretném, ha eszetekbe jutna, ahogyan Jézus mondta: “Aki titeket hallgat engem hallgat, és aki titeket megvet engem vet meg.” (Lk 10,16). Ez a mérhetetlen azonosítás csak akkor igaz, ha te is azonosítod magad az Urral. Így mondja az Ige: “Aki az Úrral egyesül egy Lélek Ôvele.” (1Kor 6,17). Úgy gondolkodik, úgy lát, úgy érez, egyre inkább beleolvad ebbe a nagy egységbe az Úrral, egyre inkább feladja önmagát.
Vajon a hívő életed múlásával egyre inkább beleolvadsz az Úrral való közösségbe?
Illés az Urat képviseli most. Elhangzik, hogyan fog majd az Úr válaszolni. Amelyik Isten tűzzel válaszol, az az Isten. Nem lehet más tüzet gyújtani. Az ember próbál hamis tüzet gyújtani, hamis lelkesedést, örömöt. Alulról nem szabad meggyújtani a tüzet, fentről válaszol az Úr tűzzel.
Illés azt mondja: “Válasszátok el magatoknak az egyik túlkot.” Milyen nagy dolog, hogy Illés átengedte a választást nekik. Ez Isten emberének az alázata. Tudom, hogy Isten az én oldalamon áll, de válasszatok ti. Emlékeztek Ábrahám és Lót elválására, Ábrahám azt tudta mondani: te válasz Lót. Nekem az Úr választ, nem kell erőlködnöm, harcolnom, szaladnom, nekem jó az, amit az Úr választ. Válasszátok ti a többet, a szebbet, a hibátlant.
Vajon bennünk van-e Isten emberének ez az alázata? Megdöbbentő Illés másik mondata: “Készítsétek el ti először.” Ugye érezzük, hogy ez nem a mi természetünk. Az ember természete a versengés. Én először, mi először. Mélyen benne van a szívünkben. Mikor Jézussal jártak a tanítványok, bennük volt, hogy ki a nagyobb. Mindig nagyobb szeretnék lenni a másiknál, valaki szeretnék lenni. A krisztusi indulat egészen a fordítottja, – “Aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok.” (Mt 20,27).
Az Ige azt mondja: “Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Szeretném, ha megfigyelnénk, Illésnek minden mozdulata szabályszerű a harcban. A ember türelmetlen, különösen, ha tudja, úgy van, ahogyan mondom. Illés végighallgatja, végignézi, és végigcsinálja velük az ő áldozásukat. Vajon végigtudod-e hallgatni azt, akiről előre tudod, hogy nincs igaza, hogy nem úgy van, nem jól mondja, mégis végighallgatja, mondd el először, aztán majd én is.
Mennyire szabályszerűen történik itt minden. Végigcsinálják az egész liturgiát mindenestől, és Illés tud várni. Isten szolgájának egyik legkomolyabb ismertetőjele, hogy ki tudja várni az Istentől rendelt időt. Az egészben ami történik rend van, nincs kapkodás, sietés, erőszak. Istentől rendelt módon nyugodtan, csendben megy végig a csoda.
Illés azt monta: Válasszátok ti az egyik túlkot és készítsétek el ti, mert ti többen vagytok. Nem baj, ha többen vannak. Mindig van az emberben egy kisebbségi érzés, és azért nem marad az Úrban, mert kicsinek, elnyomottnak, semmisnek érzi magát. Amikor belemegyünk a nagy tömegbe, olyan valószínütlen minden. Hogy lehet, hogy itt olyan igaz, ott annyira úgy láttam, és kint törpévé leszünk, mert a nagy tömeget nézzük. Milyen nyugodtan mondja Illés, – mert ti többen vagytok.
Isten szemszögéből nézve mégis mi vagyunk többen. Jó ezt így megállapítani. Illés józanul megállapítja, ti vagytok többen, “Válasszátok el magatoknak az egyik túlkot, és készítsétek el ti először, mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.”
Elkezdődik a Baál papok áldozása. “És vették a túlkot, és azt elkészíték, és segítségül hívták a Baálnak nevét reggeltől fogva délig.” Tulajdonképpen egyetlenegy Baál van, amire az Ige azt mondja, hogy a pusztító utálatosság odaül a szenthelyre. A pusztító utálatosság, maga az ember odakerül Isten helyére. Amikor az utolsó évben tanítottam, még akkor a kereszt mindenütt ott volt az osztályokban a falon. Aztán egyszer csak levették, és mást tettek helyére. De a nap kiszívta körülötte a falat, és a vége kilátszott négyfele. Mikor beléptem és először megláttam, élesen belémvágott ez a mondat: odaül a szenthelyre.
A pusztító utálatosság az ember, amelyik már az Édentől kezdve a szenthelyre tör. Most már akadálytalanabbul megy a szenthelyre. A kígyó azt mondta Évának: olyanok lesztek, mint maga az Isten. Jön a magam istenítése, a pusztító utálatosság magam vagyok, amelyik odaül Isten helyére, úrnak adja ki magát, akaratát keresztülviszi.
Ez az egyetlen bálvány, csak oltárok vannak. Ilyen a pénz is, amelyik függetleníti ezt az istent az Úr Istentől. Azért említi a Biblia másik Istennek a Mammont, mikor azt mondja: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. A pénz függetlenít a legjobban. Így nem kell vezetést keresnem, nyugodtan elutazhatok – ahogy mostanában mondják, – Olaszba, Németbe, Spanyolba. Megváltom a jegyet és megyek. Ha házat akarok építeni megépítem, – van pénzem.
Látjátok már micsoda hatalom a pénz? Önállóvá teszi az embert. A gazdag embert megsüvegelik. A pénz tiszteletet parancsol. Újra mondom, istenné tesz, dönthetek magam és mások fölött. Ha valakinek háza van, nincs benne az a lehetőség, ami a pénzben. A pénzt azzá változtathatom, amivé akarom. Mi nagyon szeretnénk ilyen tehetős, önálló emberek lenni, kisistenek. A pénzen keresztül függetlenítve Istentől.
Látjátok a nagy arany állóképet, amit körülugrál Izráel, mint Mózes idejében, amikor fönt volt a hegyen és késett. Mit csinált a nép? Elkészítette az aranyborjút, – velük együtt te is, és ott sántikálsz e körül az oltár körül. Úgy gondolom, az élvezet istene is ennek a függvénye. Ennek a világnak a nagy szex-hulláma semmi más, mint a korlátlan élvezetvágy. Már semmi korlátot nem tűr az evés-ivás, szórakozásvágy, ami a testnek szól.
Szeretném, ha belecsodálkoznál és belelátnál most, hogy nemcsak magam, hanem nagyon sokszor a kibővített én, amire azt mondtuk, hogy a család. Magamnak nem kívánom, de a gyermekeimnek, azok hadd mehessenek, hadd élvezzenek, azoknak ne legyen semmi korlát. Nagyon sok hívő a maga számára megtagadta a világot, de a gyermekeim hadd szórakozzanak, hadd táncoljanak, hadd legyen sikerük, miért ne legyen olyan ruhájuk, mint a többienek? Áttevődik minden a gyerekre, az unokára, – ez is te vagy! Az élvezetvágy, mint az uralkodó istene enneka világnak téged is elkap.
A harmadik nagy oltár a dicsőség. Ugye emlékeztek, mi a világ? A szemek kívánsága, a test kívánsága, és az élet kérkedése. Nem olyan régen mondta el valaki: ott ment tönkre az életem, hogy tanulni akartam. És most azon a helyen vagyok, ahová tudom, hogy nem Isten állított. De szégyeltem, hogy nekem nincs annyi iskolám, mint a többinek, nem akartam kisebb lenni. Ez a világ a dicsőség oltára körül sántikál,- jaj le ne maradjak. Azért nem tesz bizonyságot sok Isten gyermeke, nehogy butának mondják. Azért nem mer Illésként állni a sokkal szemben, mert úgy érzik, kigúnyolják, milyen elmaradott, milyen vénasszonyos. Fontos neki, mit gondolnak róla, hogyan néznek rá.
Nem sántikálsz te is ekörül az oltár körül, hogy jó véleménnyel legyenek rólad? Figyeljétek meg, mennyi magaslatunk van a kereszten kívül, a tanultság, az állás, mert tudod a nemtudom kicsodám a minisztériumban van. Olyan szomorú látni Isten gyermekét ebben a sántikáló tömegben. Figyeljétek meg, soha nem mer olyan elől lenni, de lemaradott sem akar lenni divatban, külsőben, dicsekedésben. Na nem mondja olyan nagyon, mint a többiek, csak belepötyögg itt-ott valamit, csakhogy le ne maradjon.
Testvér, te is ott vagy az oltár körül, hogy ne legyél olyan egészen furcsa, egészen más? A világ ott sántikál az önimádat oltárai körül. Azt szeretném, ha ma meglátnánk nagyon világosan, hogy Isten népe Istenből is tud bálványt csinálni. Nem tudom, neked milyen istened van? Nem olyan-e, aki nem is beszél, nem is cselekszik, nem is akar, mert nem úr. Aki csak olyan isten, akit akkor veszek elő, amikor akarom. Figyeljétek meg ezt az egész Baál-kultuszt, hogy mennyire úgy viselkedsz sokszor, mintha nem is látna Isten. Azt hiszed, lehet ezt a kettős életet élni? Azt hiszed Isten nem lát? A gondolataid mélységéig lát. És eljösz ide, és megjátszod a kegyest. Nem bálvány isten a mi istenünk?
Valaki azt kérdezte, – honnan tudod, hogy ezt mondta Isten? Onnan, hogy beszél. Nem kell találgatnom, mi az akarta, megmondja, hát beszél Ô. A te Istened beszél, vagy úgy vagy, hogy dolgokból, jelekből ki kell találnod, hogy mit akar? Nem jeleket kell keresni. Nem gondolni kell, kérdezni. Isten Ô, tud beszélni. Ha Isten, akkor lát. Kár Neki a kegyes szöveget mondani, ha él az Úr, aki előtt állsz. Ha valóban él, akkor van akarata, nem lehet ráruzházni a magad akaratát.
Igazán tudod te, hogy Istennek határozott, világos akarata van? Ô van, mert él, és nem bálvány. És mert él, azért lát, hall, szól, akar és cselekszik. Nagyon vigyázz hívő testvérem, nem néma bálványod van-e, akinek egy dolga volna, felelni imádságodra. Baál, Baál, hallgass meg minket, mert itt én vagyok az isten, aki akar, és azt akarom, hogy hallgass meg engem. Látjátok hogy hajszolja őket bele Illés. Ez a gúny nem igazán gúny, belehajtja őket, most tegyenek fel mindent, most próbáljanak meg mindent.
Amikor nagyon akartam a magam akaratát, nagyon imádkoztam, és mégsem lett meg, utána az volt bennem, ha mégjobban imádkozom, meg lett volna. Az imádság nem arravaló, hogy Istent befolyásoljuk. Nem arravaló, hogy megváltoztassam Isten akaratát.
Pál háromszor kiáltott, és az Úr azt mondotta: “Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12,9). Pálnak Istene van, – az Úr az Isten! Ô mondhat nemet. Pál nem hasogatta magát tovább, és nem böjtölt, nem síránkozott és nem mondta: segítsetek testvérek, most mindenki imádkozzon értem, most jöjjetek össze mind, metéljétek, vágjátok magatokat földhöz, mondjátok hangosabban. “Ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom.” (Ézs 1,15). “Se szó, se felelet, se meghallgattatás.”
Szeretném, ha ma megvizsgálnánk imádságainkat, nem úgy van-e, hogy megpróbáljuk megmozdítani a bálvány kőszívét, hogy most már indulj meg. És nem indul meg, sem szó, sem felelet, sem meghallgattatás. Sokszor csak később értjük meg, nem ez volt Isten akarata. Nem rosszat akar az ember, nem istentelen dolgokat, csak nem az Isten akarata.
Van-e igazi kapcsolatod az Úrral? Hadd kérdezzem: Úr az Isten? Milyen jó, hogy itt odajut a nép a bálványokkal, hogy “Az Úr az Isten!” Ahhoz, hogy Úr legyen az Isten, ahhoz, hogy kapcsolatod legyen vele, szentség kellene. Mert szentség nélkül senki nem látja meg az Urat. Hajlandó vagy tiszztulni, mosódni? Így mondja az Ige: “sőt, ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni.” (Ézs 11,15-16). Hajlandó vagy-e megtisztítani szívedet, kezedet? Tiszta kezeket emelve fel, komolyan, szentül keresni az Urat és akaratát?
Az imádság nem arra adatott, hogy megváltoztassam Isten akaratát. Hanem arra, hogy megértsem akaratát, és az Ô akarata szerint kérjek. Az Ige azt mondja, hogy amit kérni fogok az Ô akarata szerint, abban hallgat meg. És akkor átélhetem a Vele való kapcsolat örömét. Az ima meghallgatásban nem az a legnagyobb öröm, hogy megvan amit kértem, hanem hogy megismertem Ôt. Harcold meg a hitnek szép harcát a győztes oldalon, és az Úr megáldja imaéletedet. És ha úgy van, hogy se szó, se felelet, – alázd meg magad Isten előtt.
Bálvány istened van-e, akit akkor keresel meg, amikor bajban vagy, és kiáltasz, hogy segíts meg, Uram ne legyen ez, vagy az. Az Ószövetségben az egyetlen bűn, amiért Isten haragudott az övéire, a bálványozás. Első parancsolat: “Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” Mellettem! Az Úr ma megkérdezi tőled, – melyik oltár körül sántikálsz?!
Imádkozzunk!
Uram! bár eljuthatnánk igazán oda, hogy az Úr az Isten! Kérlek Igéd, Lelked világosságával világíts be a mi hitéletünkbe. Vigyél el oda bennünket, hogy tudjuk magunkat egészen, minden vonatkozásban alárendelni akaratodnak. Tisztíts meg akarásainktól, hívő elgondolásainktól, hogy lehessél a mi Istenünk hátralévő életünktünkben, hogy dicsőíttessék neved Jézus Krisztus által.
Ámen.