“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
DÁNIEL (2/6)
Nabukonodozor álma
“És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nabukodonozor, és nyugtalan lett az ő lelke, és álma félbeszakadt. És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bementek azok, és álltak a király elé. És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. Dán 2,1-3
“Feleltek a Káldeusok a királynak és mondták: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király, senki nem kivánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. Mert a dolog amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel. Emiatt a király megharagudott és igen felgerjedt, és meghagyta, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el. És a parancsolat kiment, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik Dánielt is, és az ő társait, hogy megöljék. Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felelt Arióknak, a királyi testőrség fejének, aki kiment, hogy megölesse a babiloni bölcseket. Szólott és mondta Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondta a dolgot Dánielnek. És bement Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak. Ekkor Dániel hazament és elmondta a dolgot Ananiásnak, Misáelnek, és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. Akkor Dánielnek megjelenteték a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.” 10-19.
Bement azért Dániel Ariókhoz, akit rendelt a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket, elment azért és mondta néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé, és a megfejtést tudtára adom a királynak. Akkor Ariók sietve bevitte Dánielt a király elébe és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, aki a megfejtést megjelenti a királynak. Szóla a király és monda Dánielnek, akit Baltazárnak neveztek: Csakugyan képes vagy nekem megjelenteni az álmot, amelyet láttam, és annak értelmét? Felelt Dániel a király előtt és mondta: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és Ô tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi lesz az utolsó napokban. A te álmod, és a te fejednek látása a te ágyadban ez volt: Néked, óh király! gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ezután, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből, amely bennem minden élő felett volna jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak, és te megértsed a te szívednek gondolatait.
Te látod óh király, és imé egy nagy kép, mely hatalmas volt, és kiváló az ő fényessége, előtted áll és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Nézed, amig egy kő leszakad, kéz érintése nélkül és letöré azt az állóképet vas és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat. Akkor eggyé zúzódik a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lettek, mint a nyári szérün a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyöket sem találták azoknak. Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet, nagy heggyé lett és betöltötte az egész földet. Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
Te óh király! királyoknak királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; És valahol emberek fiai mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.” 24-38
“Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad le kéz érintése nélkül, és szétzúzta a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen, és igaz az álom, és bizonyos annak értelme. Akkor Nabukodonozor király arcra borult és imádta Dánielt, és meghagyta, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. Szólt a király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti istenetek, ő az Istenek Istene, és a királyoknak ura, és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! Akkor a király felmagasztalta Dánielt, és sok nagy ajándékot adott néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tette őt. És Dániel kérte a királyt, hogy Sidrákot, Misákot, és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában volt.” 45-49
Láttuk eddig, hogy az a kicsiny mag, az a kicsiny nép, amelyet most itt négy ember képvisel, hogyan tud győzelmes életet élni a világgal szemben. Hogy Nabukodonozor birodalma mekkora volt, azt el sem tudjuk képzelni. Világbirodalom volt, az egész világot a hatalma alá hajtotta. Ebben a birodalomban élt ez a négy kicsi ember, akik Isten gyermekei voltak. Hogyan lehet megállni ezzel a nagy túlerővel szemben egy ilyen kicsi, semmi népnek, mint amilyen most az Isten népe, erről beszél nekünk az Ige. Isten szeretné megértetni velünk, hogy ez a kicsi nép győzelmes életet élhet a túlerővel szemben. Lehet a világban világító szövétnek. Ti vagytok a világ világossága. Jézus ezt először önmagára mondta, és azután az övéire. Ami Ô volt ezen a világon, ugyanannak kell most lenni az Ô népének. Ahogy Jézus legyőzte ezt a világot, úgy kell legyőznie az övéinek is. Igénk komoly üzenete, hogy lehet ebben a világban győzelmes életet élni.
Mi a titka a győzelmes életnek? Az, hogy Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem eszik a király ételéből. Hogy ő az Isten parancsai szerint fog élni, járni, bármibe kerül. Emlékszünk az éles nem-re, ami megszületett a szívében, hogy semmi olyat nem tesz, ami az Úrnak nem tetszik. Erős, győzelmes élete csak annak az embernek lehet, aki eltökélte szívében, hogy az én Istenem parancsától sem jobbra, sem balra el nem térek.
A mai Igében Isten elénk festi Nabukodonozorban és az álmában ezt a bizonytalan világot. Milyen lehet az a birodalom, amelyiknek nincs vezetése, amelyik elvesztette Isten kezét és álmokra hallgat. A világbirodalom feje egy tétova gyermek, akit rossz álmok gyötörnek, és az a kérdés, mi lesz ezután a világbirodalommal? Az az ember akinek nincs talaj a lába alatt mindíg fél, mi lesz velem, mi lesz a családommal? Nabukodonozor, akitől reszket az egész világ, az ágyában forgolódik és fejének gondolatai megháborítják. A fogoly Dániel és társai nyugodtan alszanak, mert tudják, hogy életük biztos kezekben van. Nabukodonozor az álmain keresztül akarja megtudni, hogy mik lesznek ezután. A legmagabiztosabb ember élete mögött is ott reszket a nyugtalan lelkiismeret, mert tudja, hogy egyszer lesz elszámolás. Ha nem ismeri be, akkor is tudja.
Az Ige elmondja, hogy “uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nabukodonozor, és nyugtalan lett az ő lelke.” Hívja rögtön a varázslókat, álomfejtőket, mondjatok valami bizonyosságot. Minél jobban eltávolodik ez a szegény világ Istentől, annál jobban belemegy a varázslásba, a babonába. Soha nem volt így, hogy a gyermekek asztrológiával foglalkoznak, hogy kérdezik egymástól: melyik hónapban születtél és egymásnak fejtik meg a jövőt.
Nabukodonozor hívja a Káldeusokat, a varázslókat, az álomfejtőket, és rettenetes, hogy nem adnak neki nyugalmat. A világnak van vallása, de nincs kijelentése. A király hiába hívja a papjait, akik az ő vallása szerint kellene, hogy feleletet adjanak. Nincs válasz. Szeretném ha megfigyelnéd a zsarnok viselkedését, és önmagadat látnád meg benne. A zsarnok miután nem kap választ, dühös lesz, nyugtalan, akaratos, indulatos. Mivel nem tudták az álmot megfejteni, meghagyta, hogy a bölcsek veszíttessenek el. Ismered ezt a magad szívében és életében: ha nem úgy lesz ahogy akarom, akkor gyilkos indulat ébred benned, a zsarnoki indulat, a düh, a méreg, a harag; veszittesenek el! Nekünk nincs hatalmunkban csak annyi, hogy egy pofont adjunk a gyereknek, hogy indulatosan beszéljünk, és elmondjuk a magunk rettenetes mondatait.
Olyan jó, hogy ebben az Igében párhuzamosan láthatjuk a kettőt egymás mellett: Nabukodonozorban az óembert, és Dánielben az új embert, Isten emberét. Hogyan viselkedik Dániel? Az első csoda, hogy megtudja ezt az egész dolgot. Jó kapcsolata van az emberekkel, akik előtt az Úr kedvessé tette őt. Lehetősége van rá, hogy a testőrség fejedelmétől kérdezzen. És Ariel elmondja a dolgot Dánielnek, a fogoly ifjúnak, pedig mondhatta volna: mi közöd hozzá? A szeretet-kapcsolatok ennek a világnak az embereivel, a munkahelyeden mennyi mindenre adnak lehetőséget. Ne szakítsuk el ezeket a lehetőségeket, hadd tudják elmondani a bajukat. Nehéz lehetett Arielnek is, hogy minden bölcset meg kell öletnie, azért mondja el Dánielnek. Ezen fordul meg minden. Figyeljük meg Isten szolgájának a viselkedését. Nem háborodik fel, nem keseredik el, nem fordul a hatalmasság ellen, nem mondja a többieknek, hogy a fönököm ilyen, meg olyan.
Az első, amit megtanulhatunk Dánieltől, hogy időt kér. Vegyétek a szívetekre ezt a mondatot, ne mondj, igent, vagy nemet, hanem kérj időt, hogy az Úrral megbeszéljed. Valaki mondta: rosszul döntöttem. Hát nem tudtál csendben lenni? Nem, mert rögtön kellett dönteni. Ennél sürgősebb helyzet nem volt, mint itt, hisz ki volt adva, hogy öljék meg a bölcseket. És mégis tudott Dániel időt kérni. Mindig van idő, nem igaz, hogy nincs. Aki sürget, az mindig az ördög. Amikor Heródestől a Keresztelő János fejét kérték rögtön, azonnal, sürgetés volt a dologban. Milyen jó lett volna, ha a lány időt kér arra, hogy mit kérjen, és Heródes nem azonnal küldte volna a hóhért, hanem azt mondta volna, hogy Salóme, – holnap. Soha nem kell azonnal dönteni, ha nem tudod, mi az Isten akarata. Kérj időt attól, aki tőled választ vár kicsi és nagy dolgokban, döntésekben. Ez az első dolog, amit megtanulhatunk Isten szolgájától.
És bement Dániel a király elé, – be mert menni, hogy időt kérjen a királytól. A kérés mellett már ott van a hit is. Megmondja, hogy megjelentem az álmot, csak időt kérek. Milyen jó volna, ha azt mondanád, tudni fogom Isten akaratát, csak időt kérek. Bár ott volna benned a bizonyosság: tudni fogom, mert az Úr megígérte. Szemeimmel tanácsollak téged, és megtanítlak az útra, amelyen járj.
Csodálatos, hogy a király, a zsarnok, aki dühös volt, adott időt Dánielnek. Hogyan viselkedik Dániel ezalatt az idő alatt? Hazament és elmondta a dolgot a társainak. Nyugodt, értelmes, és hitben van Dániel. Nem ijedt meg. Megőrízte a nyugalmát. Miután megkapta az időt, egyszerűen hazamegy a testvéreihez. Nem tudom vannak-e neked testvéreid, akikkel igazán egy vagy, és akiknek el tudsz mondani mindent. Istennek csodálatos ígéretei vannak a kettőkre, meg hármakra, – ott van közöttük. Ahol egy akaraton vannak minden dolog felől, az Isten meghallgatja őket. Dániel nem egyedül járta végig ezt az utat. Elment a testvéreihez. Isten embere szabad az én-től. Amilyen vadul ott uralkodik Nabukodonozorban a nagy én, – én megöletem, – ugyanannyira nincs Dánielben. Ha megbízást kapsz az Úrtól, nagyra vagy vele: az én dolgom, az én szolgálatom.
Dánielék együtt viszik a dolgot az Úr elé. Testvéri imádság ez. Ennek a csodálatos következménye: az egek Istenétől irgalmasságot kértek a titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. Dániel végig alussza életének minden valószínűség szerint az utolsó éjszakáját. Van-e valaki, aki ezek után, ezen az éjszakán aludni tudna. Nabukodonozor nem tud aludni. De Dániel, aki fölött ott van a kivégzési parancs, nyugodtan alszik. Ugye tudod, hogy erre a hitre Isten válaszolni fog? Éjszakai látásban jelentetik meg neki a titok. Erre a gyermeki bizalomra válaszolni kell. Nem teheti meg Isten, hogy ne válaszoljon. Aki Benne bízik, az soha nem csalatkozik. Nabukodonozor birodalmában, az ő kivégzési parancsa alatt nyugodtan alvó gyermekekre az Isten szeretete mosolyog le. Aki így bízik azt nem lehet cserbenhagyni. “Akkor Dánielnek megjelenteték a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.” Hála, dicsőítés, magasztalás, – ez az első amit Dániel tesz. Ez marad el nálunk. Zsebrevágjuk az ajándékot, és megyünk tovább.
De hogyan viselkedik Dániel, amikor elmondja a titkot a királynak? Azonnal az Úrra mutat. Nem azt mondja, hogy király van egy nagyszerű embered, akinek olyan kapcsolata van az Úrral, hogy meg tudja mondani a titkot. Az egészből amit elmond, teljesen kimarad Dániel. “De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti, és tudtára adta Nabukodonozor királynak.” Hol van Dániel? Isten és Nabukodonozor. Dániel sehol! Még az sincs, hogy általam. Kimarad Dániel, mint aki nem is létezik. Ez az Isten szolgáinak a lelkülete. A bűnös elveszett világ, – és a kereső Isten Fia. A Vőlegény, és a menyasszony. Hol a Vőlegény barátja? Félreállt, nincs ott. Nem mondja vissza az ajtóból: nekem köszöhetitek. Mi hányszor mondjuk, ha netalán az Úrhoz segítünk valakit: mennyit imádkoztam ezért.
Elmondja Dániel az álmot, a megfejtést, ő végig kimarad. Az örökkévaló birodalom az Isten országa, a kő amelyik kéz érintése nélkül leesik, a visszajövő, ítélő Jézus Krisztus. Arról beszél, nem önmagáról. Sőt azt is elmondja: “Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből… jelentett meg.” Egy komoly mély tiltakozás az ellen, hogy valamit is neki tulajdonítsanak. Ez nem szó, ez a szívnek az indulata. Mi már megtanultuk: ne nekem, az Úrnak köszönjed. Ha hallanátok azt a hamis hangsúlyozást, hogy mégis hogy aláhúzzuk önmagunkat. Ezért nem használhat minket az Úr, vagy csak nagyon kevéssé, mert nem tanultuk meg Isten szolgájának a magatartását, aki szív-szerint alázatos.
A hit és az alázat összetartozik. Ha bennünk megvan a hit, nincs alázat. Akkor vagyunk alázatosak amikor buktunk, és csak addig, míg ott vagyunk a földön. Amikor kezdünk hitben felkapaszkodni, már bennünk van: mert tudod rögtön felkelek ha elesek is, nem úgy, mint te.- Isten embere élesen szemben áll a testi emberrel. Isten most megkérdezi melyik vagy? Melyikhez hasonlítasz?
Dániel a birodalomról szóló jövendőlésében elmondja, hogy a világtörténelem mögött készül, közeledik az Isten országa. Minden azért van, hogy egyszer, kéz érintése nélkül megmozduljon a kő, amelyet az építők megvetettek. A történelem óriási léptekkel megy a végállomás felé. Közeledik Jézus! Tegnap olvastam az Igéből, nem minden aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába. Isten a gyümölcsről ítéli meg az életedet. Aki cselekszi a mennyei Atya akaratát, aki eltökélte úgy mint Dániel, hogy bármilyen nehéz is, csak azt teszem, ami Isten akarata. Az marad meg örökké, aki Isten akaratát cselekszi. Testvér cselekszed a mennyei Atya akaratát? Vagy semmi más a hívő életed, mint egy itt-ott elhangzó Uram! Uram!?
Isten hívő népéből nem fog megmaradni, csak aki a határon belül van. Az Isten királyságában egy akarat van. Itt nincsenek kiskirályságok, kis-én, kis-ország, kis-akaratom. Itt egyetlen akarat van, az Isten akarata, és aki ennek nem rendelte alá az életét, az nem lépett át a határon. Nem azt kérdezem, kaptál-e bűnbocsánatot, hanem alárendelted-e magadat feltétel nélkül, mindenben Istennek?!
Két kép egymás mellett, a lelki, és a testi ember képe. Melyikre hasonlítasz? Milyen jó volna, ha átformálhatna Isten az Ô szolgájává.