“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ESZTER KIRÁLYNŐ (3/6)
Menyasszony vagy asszony
“És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében. És a király Esztert minden asszonynál jobban szerette, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett. És nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogatott király módjára.” Eszter 2,16-18
Szeretnénk kérni Uram, hogy jobban vonj magadhoz. Kérünk, hogy minden más vonzást, ami visszatart Tőled, magad tégy semmivé. Segíts elszakítani minden szálat körülöttünk és kérünk legyünk feltétel nélkül egészen a Tiéd
Ámen.
Az első ami nagyon személyes volt a számomra ebből az Igéből így szól: “És a király Esztert minden asszonynál inkább szerette, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet talált.” Az efézusi levél 5. részéből olvassuk mindazt, amit Pál apostol a férjjel és feleséggel kapcsolatban a házasságról elmond. A végén ezt mondja a 31-32. versben: “Lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
Az életem teljes átadása, a Vele való teljes egyesülés a lélek számára az üdvösség ezen a földön. Amikor eljutok oda, hogy egészen átadom az életem, akkor leszek menyasszonyból asszony. A Biblia időnként menyasszonynak nevezi, időnként feleségnek. A Krisztus testben vannak tagok akik a menyasszony életét, és vannak, akik a feleség életét élik. Jó volna meglátni, a kettő közül melyik az életformád? Átjutottál-e már a teljes átadáson?
Emlékszem a napra amikor férjhezmentem, amikor egészen átadtam magam az Úrnak. Odajutottál-e már, hogy társam, férjem, Teremtőm, teljesen az Övé vagyok, és ez egész életre és örökéletre szól. A kérdés most az, melyik állapotában vagy Eszternek, abban, amikor még nem jutott oda, hogy egészen a királyé lett, vagy már ott tartasz, hogy egészen a királyé lettél?
Mi a különbség az asszony és menyasszony között? Odaadtam-e már magam teljesen és egészen az Úrnak, meg volt-e a házasságkötés? Az Úrral való kapcsolat az Ô teljes szeretetének a kitöltése. Erre mondja az Ige, hogy “Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által”. (Róm 5,5). Amikor még nem ismertem Jézust azt mondtam, annyira nem illik ez a szó, hogy szerelem, az isteni dolgokhoz. De mikor eljutottam ide, azt mondtam, leginkább ez a szó közelíti meg ami Krisztus és az Ô házastársa között van, akit rendelt Neki az Isten. Azt mondja az 1Kor 6,17: “Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek Ôvele.” Teljes lelki közösség, teljesen eggyé lehetek Vele. Odaadhatom magam egészen, mert Ô is egészen adta magát érettem. Erre csak az lehet a válasz, hogy egészen adom magamat.
Eljutottam-e már oda, hogy rá merem magam bízni feltétel nélkül? Eljött már az az idő, hogy az Isten szerelme kitöltetett a szívembe? Hogy a Vele való kapcsolatom más, mint azelőtt volt? Más a házasság, és más a jegyesség. A menyasszonyság időleges kapcsolat. Időnként találkozunk, együtt vagyunk, és akkor nagyon jó. De egész nap nem vagyunk együtt. Lehet hogy van egy félórád reggel, este, amikor jó Vele együtt lenni, de ez nem az egész nap. Ezek a szép órák, amikor elmondok Neki mindent, érzem hogy szeret, és én is szerethetem Ôt. Ez csak időleges kapcsolat, találkozás bizonyos alkalmakkor. Talán most egy hétig jó, hogy Vele lehetek, hogy sokat beszélhetek, olyan mintha együtt elmentünk volna valahová, de időleges, mert véget ér. Örömteli alkalmak ezek, de a menyasszonynak megvan a függetlensége. Úgy él ahogy jónak látja, megtartotta a saját akaratát, maga határoz dolgokban.
Míg menyasszony vagyok, az Úrral való kapcsolat is ilyen, nem kell magam mindenben Hozzá szabnom, hiszen nem élünk együtt. Az akaratom, a döntésem, az ízlésem is a saját magamé lehet még. Emlékszem mikor menyasszony voltam a függetlenségemet erősen tartottam, és a vőlegényem azt mondta, ne kerékpározzak. Azt mondtam, akkor kerékpározok amikor akarok. Érdekes volt a sógorom azt mondta a vőlegényemnek, mikor az panaszkodott neki, – hagyd csak, nem kell vele vitatkozni, majd ha hozzád megy, abbahagyja.
Míg menyasszony vagyok azt tehetem, amit akarok. Megtartom a függetlenségem, a gondolkozásmódomat, az ízlésemet, azt olvasok, amit akarok, odamegyek, ahova akarok, hát végeredményben még nem vagyunk összeházasodva.
Sokszor már a jegyesség alatt észrevesszük, hogy valamiben másképp gondolkozik a másik. Emlékszünk Heródesre, sok dologban engedett Keresztelő Jánosnak, – de nem mindenben. Te is engedsz az Úrnak, de nem mindenben. És itt van a különbség. Az asszony állandóan együtt van a férjével. Együtt vannak éjjel-nappal, ez nem időleges kapcsolat.
Együtt? – mindent együtt? Feladtad a teljes függetlenségedet az igazad dolgában? Nekem nagyon nehéz dolgom volt, mert képzőművészetire jártam, és kialakult ízlésem volt. Hozzá alakult az ízlésem és egészen mást látok szépnek, mint amit eddig láttam.
“Aki az Úrral egyesül, egy lélek Ôvele.” Ez az együttes élet amikor éjjel-nappal együtt van a feleség a férjjel. Feladott függetlenség, feladott akarat. Megyünk? – mert én már nem megyek sehova egyedül. Nagyon éles emlékem ezzel kapcsolatban a keresztfiam, aki nagyon szeretett én is szerettem. Eldöntötték, hogy egyházi esküvő nem lesz. Aztán azt mondotta, ha én akarom, akkor igen. És azt mondtam: hogy gondolod hogy én rá akarlak venni hazugságra? Aztán azt kérte, jöjjek el a házasságkötő terembe. – Nem megyek, mert nem hívtad meg az én Uramat, és ahol Ôt nem látják szívesen, oda én nem megyek. Azt mondotta: értem, megértem. – Imádkozni fogok értetek. – Nagyon köszönöm. És nem volt sértődés. Az egész család együtt volt, én pedig mérhetetlen boldogan mentem Vele hazafele, és nem mentem oda, ahova az én Uramat nem hívták meg.
Ez mindig megméri, hogy hova megyek. Megkérdezem, megyünk most erre a hangversenyre? Uram felvehetem ezt a ruhát, – tetszik ez Neked? Vajon tényleg az Ô tetszését keresed? A menyasszonynak még lehetősége van arra is, hogy másoknak is akarjon tetszeni. De az asszonynál ez már egészen szoros. Jó volna ma nagyon élesen tisztázni, feladtam mindent? Igaz az hogy teljesen átadtam magam? Igaz az, hogy a gondolkozás módomat kívánom egészen Ôhozzá szabni?
Menyasszony – vagy asszony? A gyülekezetre, az Isten népére vonatkozik ez a két kép váltogatva egymás mellett. Valamelyikbe beletartozunk. Az igazi házasságban nincs rejtegetni való. Úgy vagy-e, hogy nincs titkom Előtte? Igazán elmondasz Neki mindent őszintén? Megbeszélheted Vele az érzéseidet? Az első akinek elmondok valamit és kikérem a vélményét, az Úr. Van aki már tiz emberrel is megbeszél valamit, csak az Urral nem. Képeket akasztok fel, megkérdezem: Uram jó lesz itt? – Hát a Te házad! Aztán jönnek emberek akik a szobában aludtak, és elmondják: olyan jó volt nekem az az Ige, ami a fejem fölött volt.
Központi fűtést szereltünk, és nem mertem volna megtenni, amíg az Úr nem mondta, hogy csináljuk. Valaki azt mondta: és ha nem sikerül? Sikerülni fog, mert Ô mondta. Egészen más úgy belefogni valamibe, hogy előzőleg megbeszéltem Vele. Olyan jó ez az ének amit tanulunk: “Vonj magadhoz jobban, jobban Jézusom, Keresztedhez közelebb.” Ahogy József is mondta a testvéreinek: “Jőjjetek közelebb hozzám! (1Móz 45,4).
Annyi ideje vagy már menyasszony, hát szánd már el magad végre a házasságra! Ne akarj egy életen keresztül úgy élni, hogy független maradj. Egy asszonyonak mindig volt egy kis külön pénze. Nem szeretek mindent megmondani a férjemnek, ezzel okolta meg a dolgot. Ugye érzitek ti is, hogy ez nem igazi házasság? Nem úgy vagy-e te is, hogy anyagilag nem mered egészen rábízni magad az Úrra, mert mi lesz akkor, ha nem tudok valamit megvenni magamnak? József nemcsak azt mondta a testvéreinek, hogy jőjjetek közelebb, hanem azt is: “eltartalak én titeket”. (1Móz 50,2l). Hát mit akarsz te, ha feleségem vagy eltartalak én. Mit kell aggódni, félretenni, gondoskodni? Hát az ég és föld Ura a te férjed és Teremtőd! Eltartalak én titeket! Olyan csodálatos volt számomra, amikor az egész életemet rábíztam, otthagytam az állásomat, mert így akarta, és anyagilag is teljesen rábíztam magamat az Úrra. Hogyha majd hazaérek, és az Úr megkérdezi: volt-e valamiben fogyatkozásod? – azt mondhatom: semmiben. Csodálatosan gazdagon, királyi módon eltartott! Ne aggodalmaskodj hát, ha asszony vagy. Ha menyasszony vagy még, el lehet válni, még nincs végleges döntés a részedről. Vajon mondtad-e valaha az Úrnak: ahová mégy odamegyek, néped az én népem, és még a halál sem választ el Tőled?
Eggyé lettél-e Vele igazán? Eszterrel megtörtént és mindenkinél jobban szerette őt a király. A mi üdvösségünkbe angyali hatalmasságok kívánnak beletekinteni. Mert senki nem élt át ilyet, hogy az ő Vőlegénye életét adta volna érte. Ezt a szerelmi vallomást, ami a kereszt, Isten az Ô népe felé mondta ki. Erre azzal válaszolni, hogy féltem magam, – nem lehet! Eszter nem gondolkozott csak ment, és belekerült abba a csodálatos kapcsolatba, hogy királyné lett, a király felesége. Szeretném ha megértenéd amit itt az Ige mond: “És a király Esztert minden asszonynál jobban szereté és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert Ôelőtte, és tette a királyi koronát az ő fejére.” Nem tudom érted-e, hogy az a ragyogás, ami az Isten igazán átadott életű gyermekein van, – az királyi korona a fejükön. Azt nem lehet csinálni. Menyasszonynak az nincs!
Vajon rád tehette-e már a királyi koronát, azt a dicsőséget, ami azoké, akik egészen az Övéi, és adhatott-e már királyi hatalmat? Mert hatalom jár ezzel együtt, hatalom az igehirdetésben, hatalom a cselekvésben. Közölhette-e már veled azt, ami egészen az Ôvé? Menyassony vagy, vagy királyné? A király felesége vagy? Beszélhetett már veled az Ô országára tartozó dolgokról? Érdekelnek téged az Ô problémái? Fáj neked az ami Neki fáj? Érdekel-e az ami Ôt érdekli? Átadhatja-e, amit neked szánt, mint az Ô Teste egyik tagjának?
Azt mondja az Ige, hogy a király nagy lakomát adott minden fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját. A Bibliában a lakoma mindig a túláradó örömöt jelenti. Emlékezzünk a királyi mennyegzőre, a legnagyobb lakomára. A mérhetetlen öröm nemcsak rád fog kiáradni, hanem a családod tagjaira, a körülötted élőkre. Akik ott éltek, részesültek abban, ami az Eszter öröme volt. Kiáradó öröm, kiáradó üdvösség. A király királyi ajándékokat ad Eszterért és meg akarja áldani az egész népet érette. Meg akarja áldani a falut, a gyülekezetet ahol élsz, éretted.
Amikor látom hogy elszakadok az Úrtól, azt tapasztalom, hogy a körülöttem élők sem vesznek áldást. Amint engedetlen leszek, meglátszik mindenen körülöttem. Sokszor ha valami felháborító dolog történik otthon, azt mondom, hogy miattam. Nem szeretem már úgy az Urat, én nem vagyok már úgy vele közösségben. Sokszor olyan élesen mondja az Úr: elhagytál engem! De ha egészen átadod magad az Úrnak, kiterjeszti szeretetét körülötted.
Lakomát adott a király, Eszter lakomáját, és nyugalmat adott a tartományoknak, és ajándékot királyi módra. Szeretnéd-e testvér, ha körülötted áradhatna az áldás? Most rajtad múlik. Ma állapítsd meg, átadtad-e magad egészen? Igazán, fenntartás nélkül az Övé vagy?
Menyasszony, vagy asszony? Eszter, mi vagy?
Imádkozzunk!
Uram tudom, hogy feltétel nélkül és teljesen Hozzád mentem. De látod hogy mint asszony olyan hűtlen lettem, és hűtlen vagyok sokszor Hozzád. Bocsásd meg Uram, hogy újra felmerült bennem az emberek tetszésének keresése. Előjön ami a saját kényelmem, érdekem. Könyörülj rajtam, segíts hogy jobban ismerhesselek Téged a Veled való együttélés közben. Segíts hogy jobban alakulhassak Hozzád. Áldalak hogy mint elhagyott és hűtlen asszonyt hívsz. Könyörülj rajtunk, hogy újra tudjunk menni. Könyörgünk hogy aki még sosem lett a Tiéd, hadd mehessen Hozzád. És aki elhagyott hadd tudjon visszamenni Hozzád. Hogy szerezz örömöt, lakomát, nyugalmat, és adhasd a felülről származó ajándékot nekünk, és akik körülöttünk vannak.
Ámen.