“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ESZTER KIRÁLYNŐ (4/6)
A közbenjáró
“És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket. Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ők elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hívatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.” Eszter 3,8-9.
Márdokeus pedig megtudta mindazt, ami történt; és Márdokeus megszaggatta ruháit, zsákba és hamuba ölltözött, és a város közepére ment és kiáltott nagy és keserves kiáltással. És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában. És minden egyes tartományban, azon helyen, ahová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu volt terítve sokak alá. Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondták néki, és megszomorodott a királyasszony nagyon és küldött ruhákat, hogy felöltöztessék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadta el. Akkor előhívatá Eszter Hatákot a király udvarmesterei közül, aki az ő szolgálatára volt rendelve, és kiküldte őt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az, és miért van az? Kiment tehát Haták Márdokeushoz a város utcájára, mely a király kapuja előtt volt. És elmondta néki Márdokeus mindazt, ami érte őt, és az ezüst összegét, amelyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. És az írott rendeletnek is, melynek mását Susánban adta ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz könyörögni néki és esedezni az ő nemzetségéért.
Elment azért Haták, és elmondta Eszternek Márdokeus szavait. És monda Eszter Hatáknak és meghagyta néki, hogy tudassa Márdokeussal: A király minden szolgája, és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, aki bemegy a királyhoz a belső udvarba hívatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, akire a király aranypálcáját kinyújtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harminc napja. És megmondták Márdokeusnak Eszter szavait. És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, máshonnan lesz könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?
És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: Menj el és gyűjts össze minden zsidót, aki Susánban találtatik, és böjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig sem éjjel, sem nappal, én is és leányaim is így bőjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz; ha azután elveszek, hát elveszek. Elment azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, amint néki Eszter parancsolta.” Eszter 4,1-1.
Teremts bennünk csendet Uram, hogy valóban jöhess hozzánk. Áldd meg számunkra az Igét, hogy hadd szülessen teljes, igazi döntés bennünk, hogy lehessünk a Tieid. Uram tudod, hogy kié vagyunk. Kérlek adj teljes átadást, hogy felhasználhass.
Ámen.
Mindig megdöbbent engem, ha a napi Igék együtt hangzanak a hirdetett Igével. A mai Igénk így hangzott: “Gondold meg, hogy ez a nép a te néped.” Olyan jó szembe nézni ezzel, van egy nép szétszórva most is, minden nemzetség között az egész világon, minden országban és minden városban. Azt mondja az Ige, hogy ennek a népnek a törvényei egészen mások.
Testvér, tudod, hogy hozzá tartozol ehhez a néphez? Isten népe az én népem, és a tudatom mélyén ott kell lenni, hogy odatartozom. Nem e világból való vagyok, mindig idegen vagyok azok között, akik között élek. Így mondja az Ige: “nem tartja meg a király törvényeit”. Kénytelen rá, hogy sok mindent másképp tegyen. Az Ige azt mondja: engedelmeskedjetek az emberi rendeléseknek az Úrért, – de azzal a határral, hogy Istennek kell inkább engedni. Ez volt a helyzet akkor is, amikor a három ifjú nem hajolt meg az arany állókép előtt, inkább a tüzes kemencét választották. Vagy Dániel, aki a tilalom ellenére naponta háromszor imádkozott és az oroszlánok vermébe kellett mennie. Nagyon sokszor van olyan helyzetben a hívő ember, hogy nem engedhet és nem engedelmeskedhet.
Ami ezzel a néppel történik, az mindig ugyanaz. Akkor is, most is aktuális a Biblia, ez a régi könyv. El akarják veszíteni az Isten népét. Mindig így van ez, figyeljük meg. Van egy hatalmas ellenség, akinek egyetlen célja van veled és testvéreiddel, hogy el akar veszíteni, ahogy Hámánnak is meg volt a terve. Az ördög törekvése az, hogy elveszítse Isten népét. Elolvastuk, mennyire megszervezte Hámán elgondolását. De olyan jó, hogy Istennek is megvannak a maga útjai.
Márdokeus megtudja a Hámán tervét, zsákba és hamuba öltözik és üzen Eszternek. Ha a király felesége vagy, akkor neked meg kell tudnod mindent, mindazt a veszedelmet, ami Isten népére vár. Meg kell tudnod, ha testvéreid bajban vannak. Ha együtt jársz az Úrral, ha társa vagy, akkor nem mindegy, mi van a többivel. Ha a közösségben, vagy a gyülekezetedben van a baj, nem húzhatod meg a vállad, hogy nekem mindegy, engem nem érdekel. Ha ahhoz a néphez tartozol akkor szívedre kell venned ami velük történik.
Márdokeus üzen Eszternek és meg is mondja, hogy mit vár tőle. Megmondja Eszternek, hogy menjen a királyhoz könyörögni és esedezni az ő nemzetségéért. Ha megtudod a te néped nyomorúságát bárhol, akkor az a dolgod, hogy menjél a Királyhoz! Ha igazán társad az Úr, ha igazán Vele élsz, a legrövidebb út, hogy menj a Királyhoz, hogy esedezzél és könyörögjél!
Tudsz-e egyáltalán esedezni és könyörögni.? Vajon igazán társa vagy az Úrnak? Úgy gondolkozol mint Ô? Fáj neked az, ami Neki is fáj? Egy lelkész testvérem mondta el, hogy a gyermekük beteg lett és akkor egyszerre tudtunk együtt imádkozni a feleségemmel térdenállva. És akkor azt mondta az Úr: a gyerekedért tudsz könyörögni? A gyülekezedért soha nem tudtál sírva könyörögni! Nem érdekel téged az Isten dolga, – a magad kicsi dolga az igen! Isten össze tudja szorítani a szíved és oda tud kényszeríteni, hogy megtedd. Isten tud adni olyan dolgokat, amikor majd fogsz tudni.
Szereted az Ô népét? Szívügyed ennek a népnek a dolga? Menj be a királyhoz, könyörögjél és esedezzél! Sok minden nem történt volna meg az Ô népével, de az a kicsi kör sem érdekel igazán, ahová odaállított az Úr. Azokért sem tudsz könyörögni esedezni, az sem szívügyed, az a néhány ember. Dehát akkor miben áll a szolgálatod?!
Hadd mondjam újra, üzenet érkezik ma hozzád, aki azt mondtad, hogy feleség vagyok, átadtam az életem egészen, – hozzád érkezik az üzenet: menj be a Királyhoz! Esedezzél és könyörögjél a népedért, akit annyit kritizálsz. Menj be a Királyhoz! Nem kicsi dolog és nem könnyű. Mindig életveszélyes. Mindig belekerül az életedbe!
A legnehezebb dolog imádkozni. Mindent könnyebb csinálni. Sokszor vitatkozom magamban, most még nem, majd később. Miért van ez így? Azért, mert valaki életre-halálra akadályoz. Mert ezen múlik minden. Lehet te is mindent megtettél, csak a Királyhoz nem mentél úgy, hogy életre-halálra esedezz és könyörögj. Azt hiszem Isten ma elmarasztal minket együtt, hogy ez az amit nem tettünk meg. Sokszor úgy érzem, fáradt vagyok az imádságra. Olyan nagyon komolyan találkoztam ma reggel az Úrral a magam életében, amikor szembe néztem az Igével: Eszter menj be könyörögni és esedezni! Térdenállva szoktam imádkozni, és most hogy beteg lettem arra gondoltam, most nem lehet, neked feküdnöd kell, lehet úgy is imádkozni. Ma megértettem, ha életveszélyes akkor is!
Aztán újra kezdődött, de ez a szoba köves, itt csakugyan nem lehet. Ha bajom lesz, ha megfázom, ha már egy kis veszély fenyeget, akkor nem. Kímélni kell magadat. Csak nem vagy bolond, hogy itt letérdelj és megfázz! Látjátok, a pici veszély már megállít és nem megyek és nem úgy megyek, ahogy itt most a Szentlélek Isten kívánná tőlem. Úgy sajnáljuk, féltjük és szeretjük magunkat, – ezt nem kívánhatja tőlünk Isten. Mi ez ahhoz a veszélyhez képest, amiben Eszter királyné lépett a király elé. “Aki bemegy a királyhoz hívatlanul, egy a tövénye, hogy megölettessék.”
Egyszer valahol azt olvastam: nem igazi keresztyénség az, ami nem életveszélyes. Nem hívő ember az, aki nem életveszélyesen hívő, aki nem erre teszi fel az életét. Az csak egy kis vallásoskodás, egy kis kegyeskedés. Nem ez az én útam és te útad? Ma reggel eldőlt bennem és cselekvéssé vált: most úgy mégy a Király elé, ahogyan Ô kívánja. Ha ebben elveszek, hát elveszek. Ha megfázom hát megfázom.
Ha királyné szeretnél lenni, a Király társa, vajon eldöntötted-e magadban, hogy megteszem amit tőlem vár, nem számít mibe kerül. Lehet hogy valakihez el kell menned, és úgy érzed, hogy ezt nem, ebbe bele kell pusztulni. Minden engedelmességi lépés élet-halál harc belül. Jó volna ma látnod, mit kíván tőled az Úr. Lehet hogy valakinek meg kellene mondanod valamit, amit Isten régen mond már, de úgy érzed, ez nem megy.
A családomat már régen átadtam az Úrnak, és éles emlékem, hogy valamit meg kellett mondanom a nővéremnek. Odamentem délután, már este volt és nem tudtam megmondani, hogy fáj neki, majd sírni fog. Utána mentem a konyhába is. Aztán azt mondtam magamban: ilyen gyáva vagy? Vannak körülmények hogy nem jutok oda: ha elveszek hát elveszek. Jó volna ha ezt most mélyen beleírná az Úr a szívedbe: “Ha elveszek hát elveszek!” Ha be kell menni a főnökömhöz és megmondani neki valamit, vagy a hitetlen, vagy hívő szomszédnak, akkor elmegyek és megteszem. Valakinek meg kellett írnom valamit. Sokat harcoltam ellene, mert tudtam, ha megírom megharagszik. Megtettem, meg is lett a következménye, hónapokig nem szólt hozzám. Nem volt könnyű, mert közel állt hozzám az illető. Aztán elérkezett az idő, mikor megköszönte azt a levelet.
Úgy vagy-e, ha az Úr mondta akkor nem számít. Ha végleg megszakad köztünk a kapcsolat nem számít, ha kidobnak az állásomból nem számít. Érzed Eszter szívében a harcot? Egy fiatal lány a szövőgyárban dolgozott. Mikor közel került Jézushoz rájött, hogy amit csinál az bűn. Minden anyag végét, amit úgyis a szemétbe dobtak volna, hazavitte és blúzokat csinált belőle. Azt mondottam neki: menj be az igazgatóhoz és mondd el. A nyakamba borult, – ezt nem tudom megtenni. Aztán mégis eljutott oda: ha elveszek hát elveszek. Az igazgató végighallgatta és megkérdezte: tudja mi lesz ennek a következménye? Tudom – kidobnak a gyárból. És akkor mi vitte arra, hogy mégis elmondja? És akkor beszélt a főnökének az Úr Jézusról, akinek könnyes lett a szeme és csak ennyit mondott: majd még beszélgetünk erről a dologról.
Az engedelmesség akkor engedelmesség, ha életveszélyes. Ha elveszek, hát elveszek! Ha nem latolgatok, ha nem számítgatom a következményét, hogy megharagszik, ha nem állnak többé szóba velem, ha kidobnak az állásomból. Itt az volt, hogy “megölettessék”. Ha mindenbe belekerül, ha börtönbe kerülök, ha az életembe kerül – nem számít. Újra szeretném megkérdezni: királyné vagy csakugyan? Mert a királynénak ez a szerepe, hogy életveszélyesen engedelmeskedjék Isten akaratának.
Nem tudom, hogy mi az a lépés, amit meg kellene tenned azon a helyen népedért ahol vagy? Mert gondold meg, az a nép az Isten népe, a te néped is! Jó volna most arra gondolni, amit Isten rád bízott ott, ahol élsz. Félsz a megbízatástól? Félsz, hogy mit kell lépned és mit kell tenned? Eszter világosan megüzeni Márdokeusnak: “A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak aki bemegy a királyhoz a belső udvarba hívatlanul, egy a tövénye, hogy megölettessék, kivévén akire a király az aranypálcáját kinyújtja, az él, én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek már harminc napja.” Márdokeus ezt nem kívánhatjátok tőlem, hát ez életveszélyes játék!
Visszaüzent Márdokeus Eszternek: “Ne gondold magadban, hogy a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben hallgatsz, máshonnan lészen könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak, te pedig, és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” Szeretném ha nagyon komolyan és élesen megértenénk ezt az utolsó mondatot: “Ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?”
Ki tudja, talán azért hívott el téged az Úr, azért lettél az Ô gyermekévé, azért kaptál kegyelmet, azért hívott el a szolgálatra, hogy ezt megtedd. Ki tudja mi az ami rajtad múlik – Eszter! Kicsi dolgokon kezdődtek ébredések. Egy elhangzott mondaton, vagy el nem hangzott mondaton fordulhat meg nálatok minden a közösségben. Ki tudja mi fordul meg azon, amit tenni fogsz? A legkisebb engedelmességnek óriási következményei vannak, hihetetlen áldások követhetik. A legkisebb engedetlenségnek, gyávaságnak óriási következményei vannak. Élesen emlékszem, mikor el kellett volna mennem valamit rendezni, Isten Lelke indított, és azt mondtam, nem, nem. Élesen emlékszem, tudtam, hogy következményei lesznek, de azt nem hittem, ami a következménye lett. Ami ott akkor elromlott, világosan tudtam, hogy én voltam az oka. Egy kicsi engedetlenség, és tönkremegy minden. Egy kis büszkeség, – ezt nem kívánhatja tőlem senki. Mi történik akkor, ha ezt megteszem? Egy elhallgatot bizonyságtételnek ki tudja milyen következményei lesznek?
Ha királyné akarsz lenni, ha társa akarsz lenni a te Uradnak, akkor hagyj fel minden gyávasággal. Mert a keresztyén élethez bátorság kell, mégpedig halált megvető bátorság.
Vajon eldől-e ma a szívedben: ha elveszek, hát elveszek! Ha mondod lépek, ha mindenbe belekerül akkor is. Eszter életének ez volt az értelme. Ezért jutott királynéságra, ezen keresztül lett áldássá. Ki tudja, hátha ez az egy mondat a legnagyobb szolgálatod?! Ma döntsd el a szívedben, ahogy Eszter eldöntötte.
Nem tudom mi az amit tőled vár az Úr. Azt tudom, amit tőlem vár. Tudom hogy ebben az állapotban és ebben a helyzetben a teljes szolgálatot kéri tőlem. Valaki azt mondta: teljes felelőtlenség amit csinálsz, egy fél évig feküdnöd kellett volna. – Az ágyam felett ez az Ige van: “Életöket nem kímélték mindhalálig.” (Jel 12,11b). Akkor meg kellene fordítani az Igét, vagy leakasztani, mert nem volna igaz. Hajlandó vagy-e most eldönteni, életemet nem kímélem mindhalálig. Ha az utolsó szavam a szolgálat lesz, akkor hadd legyen az. Életveszélyesen eldöntötted-e, hogy nem kíméled magad? Nem félek. Nincs ember a földön aki ne félne. A hívő életem első pillanatától kezdve mindig nyomomban van az ellenség. Sohasem tudom mit találtak ki megint. Mindenki ellenem van. Milyen jó volna olyan csendben élni, mint a többi hívő. Mindig jön valahonnan a hír, most ezt mondták, vagy ezt csinálták. Olyan sokszor elmondtam a Dávid mondatát: Egyszer csak a Saul keze által kell meghalnom, egyszer csak utólér valahonnan ez az egész, mikor innen fenyegetnek, onnan elmondják, hogy nem sokáig leszel már ott!
Minden ember fél. De olyan jó ez az Ige: “Mikor félnem kellene is én bízom tebenned!” (Zsolt 56,4). És olyan sokszor mondom magamban, amikor tényleg reszket a szívem: “Istenben bízom nem félek, ember mit árthat nékem?” (Zsolt 56,5). Ha elveszek hát elveszek. Kivéve, ha kinyújtja az aranypálcáját rád. Nincs más mentség, csak “kivéve”. És ez a “kivéve” mindig megtörtént eddig, az a kegyelem amit kinyújtott rám. A szolgálatot nem lehet végezni veszélytelenül. Csak egyetlen védelmed lehet, ha az Úr minden emberi értelmet felülhaladó szeretét kinyújtja rád.
Járt Valaki ezen a földön, akire az Atya nem nyújtotta ki az aranypálcát. Ha látnád Jézust aki azt mondta: “Atyám ha lehetséges” ezt ne…! És nem nyútjotta ki feléje a kegyelmet. “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagyál el engemet?” És nem nyújtotta ki, – és elveszett. Ha királyné vagy, ha társa vagy, akkor veled is megtörténhet!
Éppen az elmúlt időkben jártam végig ezt az útat. Éjszaka kiáltottam: Uram nem bírom tovább! Segíts hát rajtam! És nem nyújtotta ki az aranypálcát. És akkor elkezdtem tanulni a Bárány útját.
Lehet hogy egyszer belekerülsz a tüzes kemencébe és ki kell mondani: “de ha nem tenné is!” Valaki kezembe adott egy könyvet, egy hívő misszionáriusról szólt, akinek minden sikerült, minden jól ment. Visszaadtam a könyvet azzal: ez nem igaz. Mert nem mindig lesz minden, és nem mindig nyújtja ki az aranypálcát. Ezzel számolni kell! Nem lehet úgy elindulni, hogy úgysem veszek el. Úgy emlékszem a szívrohamom első leckéje ez volt: és ha tényleg, ha most igazán belekerül mindenbe, kinyújtja az aranypálcáját, de azt is megteheti, hogy nem. Lehet hogy útad a kereszt felé vezető út. Lehet hogy arra méltat az Úr, hogy részed legyen a Krisztus szenvedéseiben a te testedben az Ô testéért, ami az Egyház.
Hamis a szívünk, arra számít, hogy úgy sem kell megtenni. Eldöntöm, ha baj lesz akkor is, – de úgy sem lesz baj. Az “elveszek”-ben benne van az is, hogy Isten megengedi. Lehet hogy most nem véd meg, lehet hogy most nem segít. Lehet hogy hiába fogsz kiáltani.
Szeretném most kérdezni – királyné leszel igazán?
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram a leckéket, amiket adtál az elmúlt időkben. Áldalak mindazért, ami nehéznek tetszett. Bocsásd meg, hogy sokszor úgy éreztem, hogy nagyon messze vagy és talán nem is hallod amit mondok, és nem is gondolsz velem. Köszönöm a bizalmadat, ami emögött volt, és hadd kérjelek Uram, hogy taníts igazán becsületesen halálra adni az életemet ügyedért. Köszönöm hogy azt mondottad, hogy Jézus az Ô életét adta értünk, és mi is kötelesek vagyunk életünket adni atyánkfiaiért. Atyám öntsd ki szeretetedet és irgalmadat, és hadd tudjuk ma meggondolni, hogy ez a nép a Te néped, akármilyen kemény, lázadó és ellenálló. Segíts hogy megérthessük, ezért a népért áll a kereszt, ezért folyt véred, és ezért adtad az életedet. Uram áldj meg, hogy közbenjárók lehessünk imádságban, szolgálatban dicsőségedre
Ámen.