“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS A KÁRMELEN (3/6)
Az oltár
“Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá ment az egész sokaság, és megépítette az Úr oltárát, amely leromboltatott volt. És vett Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségei szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt épített a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne. És odakészítette a fát, és felvagdalta a tulkot, és felrakta azt a fára; És mondta: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és fára. Mondta ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tették. Mondta mégis: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelték; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És mikor eljött az áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és mondta: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy Isten az Izráelben, és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem.” 1Kir 18,30-36
Uram, hadd legyen ma első szavunk a magasztalás. Hadd dicsőítsünk mindenért, amit eddig velünk tettél. Köszönjük türelmedet, szeretetedet, és kérünk áldj meg a mai napon, hogy jobban, teljesebben megismerhessük kegyelmedet. Segíts minket egyedül kegyelmedből élni.
Ámen.
A Balál papoknak, a kétfelé sánkikáló népnek istentiszteletét nem olvastam fel. A végeredményt szeretném egy mondatban olvasni: “de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás” (1Kir 18,29).
Nem tudom imaéletünknek nem ez-é az egyik jellemzője, hogy nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás? Nem ezért fáradtunk bele az imádkozásba, mert nem kapunk választ?
A kétfelé sántikálás eredménye a két Isten. Egyszer az egyiknél, máskor a másik előtt hajlongok, és nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás. Megszólal Illés, és szeretnénk, ha számunkra Jézus Krisztus szólalna meg, ahogyan akkor megszólalt, mikor a földön járt: “Jőjjetek én hozzám mindnyájan.” Milyen megrázó a hasonlatosság. “Jőjjetek én hozzám!” Ez Isten szava ma hozzánk! Nincs más lehetőségünk. Semmi nem történik, amíg ezt az egyszerű lépést meg nem tesszük.
Mi nagyon sokszor mindent csinálunk, megvallunk dolgokat, imádkozunk, csak éppen nem megyünk. Emlékezetes maradt számomra egy reggeli csendességem, amikor ezt az Igét olvastam, becsuktam a szemem és azt mondtam: Uram itt vagyok, jöttem.
Lehet megint agyonbeszéljük ezt az egész hetet, sok minden történik, csak ez az egy dolog nem, hogy Hozzá jöttem. Az Ige olyan egyszerűen mondja: “És Hozzá ment az egész sokaság”. Menjél Hozzá teljes szíved szerint, őszintén, egészen, kifogások nélkül. Állj meg Előtte és mondjad, – Uram Hozzád jöttem.
“És hozzá ment az egész sokaság, és megépítette az Úr oltárát, amely leromboltatott volt”. Az Úr oltára ebben az országban leromboltatott. Lerombolta azt az Ördög, a bűn. A tizenkét nemzetség, aki Izráelnek neveztetik, Isten népe szétgurult kövekben van, és ez az, ami Istennek fáj. Az Ördög ellentéteket szított, és szétdobta azokat, akik addig együtt voltak. Nem három, harminc éve nincs eső. Harminc évvel ezelőtt Isten népe felébredt nép volt, és együtt tudott imádkozni és dicsőíteni az Urat.
Látod-e lelki szemeiddel a feldult, szétdúlt oltárt, két kő nincs együtt. Nincs kő kövön, Isten népének fiai szerte-széjjel vannak egymás ellen.
Mit tett Illés azért, hogy eső legyen? Mik voltak az előzmények, ami nélkül nem lehetett volna eső? Semmit nem lehet kihagyni, mert Isten Igéje felbonthatatlanul igaz. Ha meg nem építtetik az Úr oltára, nem lesz eső. Hiába kérik egyes szétgurult kövek: Uram adj ébredést, nem számít a többinél mi van, szeretnénk, ha nálunk lenne eső. A többiek nem érdekesek, azok nem jól csinálják.
Mindenkivel baj van, csak veletek nincs?! Csak ti jártok jó úton? Teljesen jehovista elképzelés: Uram, csak nekünk adj áldást.
Illés a szétgurult köveket összeépítette, követ kőre rakott. Azt mondja az Ige: “Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2,5). Hajlandó vagy-e épülni, vagy úgy vagy: ezekkel nem épülök együvé? Egy református testvéremnek kellett azt mondanom, hogy szektás. Mert csak református, és ezzel elkülöníti magát a többitől. Nem az a szektás, aki azt mondja: tud együtt építeni a többiekkel, hanem aki azt mondja: csak mi. Elkülöníti magát, szétvágja a Krisztus-testet, nem hajlandó együvé épülni, és egyik kő elgurul a másik kő mellett.
Illés megépítette az Úr oltárát. “Vett tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek Isten azt mondta volt: Izráel legyen a te neved”. A tizenkét nemzetséghez tartozik mindenki, akik “megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették a Bárány vérében” (Jel 7,14b).
Rombolod, vagy építed az oltárt? Vajon a különbözőségeket mondogatod és a vitákat, ellentéteket szítod? Rettenetes, hogy Isten gyermekei képesek rombolni az egységet, amiért Jézus imádkozott: “hogy egyek legyenek, mint mi” (Jn 17,11b).
Mindent megteszel, hogy az oltár épüljön Isten mindenfajta gyermekéből, akik egyképpen hiszik az üdvösséget a Jézus vére által? Mert mindenki testvér, és neked is mindenki testvéred. Mindenki beletartozik a Krisztus testébe, ha kéz, ha láb, ha szem. “Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem.” (1Kor 12,21). A másik persze hogy más, egy másik kő, de össze kell épülni! Nem lesz ébredés, ha nem épül meg az oltár a tizenkét nemzetségből.
Mit tettél annak érdekében, hogy ott, ahol élsz, felépüljön az oltár? A nagy eső így kezdődött, hogy Illés azt mondta: “Jőjjetek én hozzám. És hozzá ment az egész sokaság, és megépítette az Úr oltárát, amely leromboltatott volt”. Illés vett tizenkét követ, egy sem hiányozhat, akinek Izráel a neve. Olyan sok komoly evangélizátor mondja, nem megy el addig evangélizálni, amíg az ott élő kövek nem tudnak együtt imádkozni, és nem tudják egymást vállalni.
“És oltárt épített a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne”. Világosan meg kell látnunk, ott van az elválasztó árok ettől a világtól. Ne egymás közé húzzunk árkot. Az árok körül volt, ami elválasztott a többitől, a külsőktől. Mi együvé tartozunk, sokkal mélyebben össze vagyunk szerkesztve, mint gondoljuk. Mi nem tudunk egymás nélkül élni. Amit Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza el vélekedésekkel, tanításokkal, elvekkel. Mennyire meg tud keményíteni az elv, az igazam. Élessé, kegyetlenné tud tenni. Az igazunk elválaszt egymástól, a szeretet összeköt.
Dobj el minden vélekedést, elgondolást és kezdj együvé épülni. Ha igazán várod az esőt, akkor ne akadályozd Illést, Jézus Krisztust, hogy az Ô imádsága beteljesedjen, hogy újra felépüljön az oltár, ami leromboltatott. Sose hallgass meg véleményt másokról, ami tönkretenné benned az egységet. Soha ne terjesz olyat, amivel rombolója lehetsz Isten oltárának, a Krisztus testének.
A második dolog amit tett Illés: “És odakészítette a fát, és felvagdalta a tulkot, és felrakta azt a fára.” Ahhoz, hogy ébredés legyen, középpontba kell hogy kerüljön a kereszt, az áldozat a Golgota fáján. Ahol nincs a középpontban a kereszt, ahol nincs ott az oltáron, az összes kő tetején az áldozat, ott nincs ébredés. Mindenkinek egy dolga van: hordani a fát, és feltenni az áldozatot, semmi más. Minden gyülekezeti közösségnek ez a dolga.
Ha Isten népe közé tartozol, nem az a dolgod, hogy háborúzz egy másik hívővel, hanem hogy velük együtt hordozd, felemeld, felmutasd a keresztet. Középpontja életednek a kereszt? Nincs más megoldás! Istennek ma egyetlen beszéde van ehhez a világhoz: a kereszt beszéde! Hadd kérdezzem – te mást mondasz, érdekesebbet, okosabbat?
Ha igazán az Úr és a Szentlélek az, aki beszél, akkor középpontban a kereszt áll. Itt nincs más megoldás, csak a régi, a megszokott, – a kereszt. Istennek nincs más mondanivalója, minthogy a tizenkét nemzetségből álló oltár tetején ott van a fa, és rajta az áldozat. Semmi másra nem száll le a tűz. Idegen tűz leszállhat. De a felülről, a mennyből való tűz csak a keresztre, csak a felemelt, megdicsőült Isten Fiára száll le. Amikor Budapest minden templomában a kereszt hirdettetett, amikor nem volt szó másról, jött a tűz, jött az eső, és épült Isten országa.
A harmadik, egy különös dolog amit tesz Illés: “Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égő áldozatra, és a fára. Mondta ismét: tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tették. Mondta mégis: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelték”. Tizenkét veder víz!
Azért tette Illés, hogy ne lehessen öngyulladás, ne lehessen benne semmi csalás, semmi emberi. Hajlandó vagy-e mindent ami emberi, leönteni vízzel? Nagyon sok ember az értelmén keresztül akar öngyulladást csinálni. Nagyon sok közösség feljebb bölcselkedik, mint kellene. Az értelem kerül a középpontba. A mai időben amiben élünk az érzelem tüze ég öngyulladásban. Azért tapsolnak, azért verik magukat földhöz, hogy az érzelem tüzét gyújtsák. Ez nem felülrőlvaló.
Hajlandó vagy-e vízzel leönteni a saját érzelmi életedet, amelyik hajlamos arra, hogy: jaj de örülök, jaj de boldog vagyok! Figyeld meg a rajongókat, öngyulladásban élnek.Tanuld meg testvér ráönteni az áldozatra a tizenkét vödör vizet, hogy semmi testi, semmi emberi, semmi alulrólvaló ne lgyen benne.
Isten öntötte a négy vödör vizet az én nagyon erős akarati életemre. Nagyon akartam az Úr akaratát. Pár évvel ezelőtt elmondtam az Úrnak, hogy reggel az első órám mindig az Övé lesz. És nem tudtam megtenni bármennyire akartam. Jött a betegség és minden. Világosan megértettem: belőlem semmi nem kell Istennek, különösen nem, amit tűzön-vízen keresztül akarok vinni. Sok vödör vizét öntötte rá az Úr. A betegségem egyik mondanivalója ez volt: nem megy, – ha nagyon akarod sem megy.
Az ilyen dolgoknál mindig ott van az “én”. Isten leönti, és újra leönti, hogy a dicsőség egyedül az Övé lehessen. Nincs lehetőség öngyulladásra, mert ha mi nem öntjük a vizet, akkor Ô önti. Lehűt engem mindenféle saját elképzelésemből, akaratomból, olyan odaszánásokból, amiket magam akarok.
Lehűthetett-e már az Úr? Rád önthette-e már a tizenkét vödör vizet? Semmiféle emberi, semmiféle öngyulladás nem kell az Úrnak. Elég a kereszt, és elég Jézus.
Tanuljunk meg nem akarni, nem csinálni, fokozni az érzelmeket, ne akarjunk tüzet csinálni. Nagyon sokszor akartam érzelmi, értelmi, és akarati vonalon gyújtani a tüzet. Nem tudtam, – nem ment.
Aztán eljött az isteni áldozás ideje. Istennek rendelt ideje van. Nem mindegy, mikor állt oda Illés az oltár elé. Nézzétek ezt a csodálatos rendet, – megépíti az oltárt, felteszi a fát, az áldozatot, leöntette vízzel, – most itt az idő! Illés odaáll az oltár elé, és elmondja az imádságot. Ez az imádság egyszer alapjaiban rázta meg az életem. Hogy volt erre bátorsága Illésnek, hogy mindent fel mert tenni arra, hogy Isten tűzzel fog válaszolni? Hogy merte vízzel is leöntetni, amikor ott állt az egész nép, hogy volt bátorsága erre?
Egy mondatban megmagyarázta az Úr: Illés imádságában. “Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a Te szolgád vagyok és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem.” Ez a titka annak, hogy volt bátorsága Illésnek, hogy “a Te parancsolatodból cselekedtem.”
Illésnek az Úr elmondta, hogy így kell tennie. Mered-e megtenni, amit neked az Úr mond, bármilyen lehetetlennek látszik is. Mered-e megtenni, hogy megismerjék, hogy Ô az Isten? És hogy szolgája vagy, alárendelted magad, és mindazt amit teszel, Ô parancsolta. Ha így van, ha megépült az oltár, ha egyedül Jézus magasztaltatik fel, ha volt bátorságod semmivé lenni, akkor az Úr parancsára szabad megszólalni. Mert akkor Isten válaszol. Mersz-e bízni Isten szavában, ígéretében, hogy megtehesse amit tenni akar? Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű. Nem úgy van-e az életedben, hogy sem szó, se felet, se meghallgattatás? Meddig sántikálsz kétfelé?
Kívánod-e az Illés életét? Isten megmondta, hogy hogyan. Ne rombold tovább az Ô oltárát. Nem fog Isten melléd állni, ha tovább is ezt teszed. Vigyázz minden mondatra, ami az Ô népét szétdobhatná, amelyik nem épít, hanem rombol.
Középpont életedben a kereszt? Vagy pedig cselekvéseid, bizonyságtételeid vannak a középpontban?
Hajlandó vagy-e önteni a tizenkét vödör vizet, hogy egyedül csak az Úr cselekedhessen? Majd eljön az esteli áldozás ideje, amikor hívhatod Ôt, amikor azt mondja: íme itt vagyok. És leszáll a tűz.
Először a tűznek kell leszállnia, hogy azután eső lehessen. Először belülről kell rendeződnie mindennek. A Szentlélek tüze kell, hogy meggyújtsa életedet, hogy aztán minden bekövetkezzen, amit az Úr megígért.
Ma elmondta az útját az Úr. Hajlandó vagy-e engedelmeskedni Neki?!
Imádkozzunk!
Uram, hadd valljam meg színed előtt, hogy saját dicsőségem keresésével annyit romboltam oltárodat. Annyit kritizáltam embereket, hívő irányzatokat. Hadd kérjelek, hogy véred feddezen el.
Uram szeretnék Veled együtt építeni. Könyörülj rajtunk, szeretnénk szeretni a másik követ és együtt épülni vele. Bocsásd meg mindazt, amit néped, oltárod, tested ellen vétettünk szóban, cselekedetben, gondolatban.
Uram segíts, hogy a kereszt emeltessen fel életünkön keresztül. Könyörülj rajtunk, hogy mindig időben le tudjuk önteni azt, ami életünkben nem Te vagy, és nem Lelkedtől származik. Áldalak Úr Jézus, hogy Te vagy az egyedüli, akit fel kell emelni, akin megnyugszik Istennek Szentlelke. Köszönjük, hogy életünkben akarsz felemeltetni. Légy abban segítségül Urunk, hogy növekedhess életünkben, miközben mi alább szállunk.
Áldj meg minket Urunk, és mutasd meg, hogy hol vétkeztünk ügyed ellen. Hogy ebben az országban épülhessen az oltár, hogy adhass tüzet és esőt, egyéni életünkben, és a környezetünkben. Uram vidd véghez nevedért, és minden akadályát mutasd meg, hogy megáldhass minket engedelmes szívvel.
Ámen.