“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS A KÁRMELEN (4/6)
Az Úr az Isten
“És mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodra cselekedtem. Hallgass meg Uram engem, hallgass meg engem, hogy tudja meg a nép, hogy Te az Úr vagy az Isten, és Te fordítod vissza az ő szívüket. Akkor alászállt az Úr tüze és megemésztette az égő áldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult és mondta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! 1Kir 18,36-39
Uram, szeretnénk megállni szentséges tekinteted előtt. Kérlek, könyörülj rajtunk, hogy láthassuk, hogyan nézel reánk. Adj ézékeny szívet a bűnnel és saját lényünkkel szemben. Áldj meg és taníts hitben felnézni Rád, és hinni szavadnak. Áldd meg egész napunkat, és cselekedj bennünk Igéd és Szentlelked által.
Ámen.
A Biblia örök és valóságos. Nincs addig eső, amíg oda nem jut Isten népe, hogy: “Az Úr az Isten!” Amikor ez a kiáltás elhangzik, megvan a lehetősége, hogy Isten esőt adjon. Elhangzik-e most szívedből ez a kiáltás? Tudsz-e igazán Isten előtt arcra borulni? Meghajlik-e most Előtte a kis-isten?
Isten Igéje szerint mindig kétfajta ember van: Akháb, vagy Illés. Ha nem Illés vagy és nem vagy Krisztusban, akkor biztos, hogy a másik fajta ember vagy. A kétfelé sántikáló végül mind egyfelé jár, a Baál útján. Ezért nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás.
Illés magához hívta a sokaságot. Mentél-e Jézushoz? Isten nem egyes gyülekezeteknek, az Ô népének ad esőt. A szétdobált oltárt hajlandó vagy-e összeépíteni? Megépült az oltár tizenkét kőből, azokból, akik Izráelnek neveztetnek. Az oltáron ott van a fa és az áldozat. Jézus Krisztusnak kell felemeltetnie.
Illés elmondta az imádságot. Az imádság kezdete: “Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene”. A szentséges és hatalmas Isten nem szégyenli magát emberek Istenének nevezni. Úgy félek, hogy a hívő népnek olyan kicsivé vált Isten, valahogy elvesztette szentségét Isten. Szembenéztél már vele, hogy az Úr az Isten, az erős, a hatalmas, a szent Isten, akit nem lehet irányítani, befolyásolni? Ô egészen más, mint ahogyan mi gondolkozunk Róla. Ôt nem lehet kényszeríteni, rábeszélni semmire, elfordítani attól, amit elhatározott. Mi azt gondoljuk, kicsi emberi szavak által mozgathatjuk, irányíthatjuk Istent.
Emlékezzünk, amikor az engedetlen, önfejű Izráel háborúba ment, és azt mondták: vigyük ki az Úrnak ládáját, vigyük ki az Urat a harcba. Az egész Izráel ujjongott: a táborba jött az Úr! Az ellenség is megijedt. És az Úr nem jött a táborba. Ôt nem lehet kényszeríteni, Ô azt csinálja, amit akar. A vereség iszonyú lett és elvitték a ládát is.
Azt gondolom, Isten megáldja a családom, majd megteszi, amit kérek. Csak meg kell találnom a módját. Oda kell vinni a ládát. Ez varázslat! A pogány istent odakényszeerítették, varázsolták, ahová akarták. Istent nem lehet elképzeléseinkkel dirigálni. Ô Isten, és emberek által nem mozgatható.
Vajon az Úr az Isten? Nem úgy vagy-e, hogy akaratom, elképzelésem szerint történik ha böjtölök, ha még többet imádkozom? Csak erősen kell hinni és úgy lesz, ahogyan akarom. Majd Isten megcsinálja. Ô az Isten, – lássuk meg ezt komolyan. Nagyon sokszor téves isten-fogalmaink vannak, amikor azt gondolom, csak megtétetem Istennel, csak kiimádkozom azt, amit akarok.
Ô az Isten! Ô öl és elevenít, és azt cselekszi, amit akar. Senki nincs, aki elfordíthatná attól, amit akar. Jó volna leborulni Előtte és mondani: Ábrahám, Izsák és Izráel Istene a hatalmas Isten, a csodák Istene! És soha többé ne gondold azt, hogy befolyásolhatod, irányíthatod a saját akaratoddal. Ô a VAGYOK, az egyedüli VAGYOK! Kis porszem emberek csak leborulhatunk Előtte. Szolgái és eszközei lehetünk akaratának.
Sokszor ámulok, mikor rajongók mondják: mi bírjuk a Szentlelket. A Szentlelket nem lehet bírni, a Lélek bírhat engem. Nagyon vigyázz, az Úr az Isten, Ô a Kijelentés Istene, a Biblia Istene, aki előtt mindenki aki megjelenik és találkozott Vele, porba esett szentsége előtt. Megsemmisülsz-e jelenlétében? Valóság-e számodra szentséges tekintete?
Illés azt mondja: a Te parancsolatodból tettem, nem én terveztem meg, csak szolga vagyok, parancsolatodból csináltam. Imádkozhatok, böjtölhetek, többet imádkozhatok, hiába, ha nem Isten rendje és akarata szerint történnek a dolgok. Istennek megvannak a feltételei. Amíg a nép nem szabja magát a feltételekhez, addig Isten nem válaszol. Isten szabja meg az ébredés feltételeit, családod hitrejutásának feltételeit. Ha ezeket betartod, akkor cselekszik Isten. Illés történetének, és Isten itéletének a Kármelen ez a világos mondanivalója.
Tegnap elmondta az Úr az ébredés feltételeit: a tizenkét kő összehordása, a kereszt felemeltetése, minden öngyulladásnak, emberinek a félretétele. Isten világosan megmondta, másképp nincs. Csinálhatsz amit akarsz, Istent nem lehet megidézni, nem lehet kényszeríteni, Ô az Isten.
Illés imádságban mindent elmond. Te vagy az Isten, én a Te szolgád vagyok, a Te parancsolatodból cselekszem, hogy megtudja a nép, hogy Te vagy az Isten, és Te fordítod vissza szívüket. Itt mindent Te cselekszel, és minden a Tőled rendelt módon történik. Amikor Illés elmondja az Isten szerinti imádságot, akkor alászáll az Úr tüze. Isten válaszol. Isten csak akkor válaszol, ha a Tőle kapott feltételeket betartod. Addig csinálhatunk amit akarunk, hirdethetjük az Igét ahogy akarjuk. Egy lelkipásztor elmondta a statisztikát, mit csinált egész évben, szomorúan hozzátette: és nem tért meg senki. Hiába több imaóra, több igehirdetés. De amint betöltöm a Tőle kapott feltételeket, és alárendelem magam Istennek, azonnal válaszol.
Alászállt az Úr tüze. A tűz a keresztre szállt alá. Onnan lehet az idegen tüzet az igazitól megkülönböztetni, hogy Isten tüze a Golgota keresztjére szállt alá. Emlékszünk a legelső áldozatra, Kain és Ábel áldozatára. A tűz a bárányra szállt le, – az kapott választ. Akárhogyan vitte Kain földjének gyümölcsét, – nem volt válasz. Ha végignézzük az Ószövetséget, a megoldás mindig a bárány, az áldozat. Az Egyiptomból való kiszabadulásért mindent megtehettek, szabadulás csak a megölött bárányon keresztül volt.
Ha végignézzük az Ószövetség vérpatakjait, mind erről beszél. Isten válasza csak a keresztért, csak Jézus áldozatáért van. Emberi okoskodásra nem száll alá a tűz. Sem bármi szépre, jóra, amit hirdetsz. Ha Jézust Krisztust hirdeted, arra válaszol Isten.
Nézzük meg, milyen tűz az, amelyik alászállt. Kettős tűzről van szó. Az Istentől alászált tűz mindig kettős. Az egyik az ítélet tüze. A keresztre leszállt a bűn felett való ítéletnek a tüze. Hogy Isten ítélete milyen iszonyú a bűn fölött, azt a kereszt mutatja meg. A keresztről megláthatod: rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Megláthatod, hogy nem játék a bűn. “A mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29).
Egyszer ebbe az ítéletbe jut bele az az ember, aki nem ragadta meg teljes hittel a kereszt ítéletét. Látod már, hogy az az arculütés, az a korbács, és azok a szögek a te ítéleted? Mert az ítélet Istene az Úr, és a keresztre leszállt az ítélet tüze. Ezt érdemeltem. De leszállt az Isten szeretetének a tüze. Isten Igéje kétélű éles kard. Egyik éle az ítélet, másik a kegyelem. Egyszer valaki azt mondta: a kegyelem élesebb, mint az ítélet. Jobban fáj ez a tűz, mint az ítélet. A helyettes áldozat tüze annyit jelent, én vétkeztem és Jézus szenvedett. Aki ezt átéli, nem fog könnyen vétkezni.
“Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ô Egyszülött Fiát adta”. (Jn 3,16). Megkopott, megfakult számodra Isten szeretetének ez a tüze? Ó, bár alászállna most Isten szeretetének ez a tüze, és égetne mindent, ami bűn. Milyen jó volna, ha elkezdene égetni téges is ez a tűz, amelyik olyan régen égetett már. Úgy megszoktuk, olyan közömbösen, megszokottan, természetesen tudunk beszélni a keresztről. Mikor rázott meg utoljára, mikor égetett utoljára az alászálló tűz?
Mit tett ez a tűz? Alászállt, és megemésztette az áldozatot. Ez az ami megtörtént a kereszten. Nem emberek cselekvése, Isten tüze emésztette meg Jézust. Isten bűn fölötti haragjának a tüze. A Biblia azt mondja: Isten gyűjti az Ô haragját egy pohárban, és egyszer majd kiönti, és issza a földnek minden lakója. Ez az a kehely, amit Jézus kiürített ott a kereszten, Isten haragjának pohara.
Az égőáldozatot ott a Golgota keresztjén Isten tüze emésztette meg. De megemészti a fát, azokat a közömbös embereket, akik úgy elfásultak már. Mennyi ember van körülöttünk, akiknek minden megszokott, minden természetes. Talán te is közöttük vagy. Isten tüze megemészti a fát, és égni kezd a megfásult emberi szív. Megemészti a követ, a kőkeményeket, akik már annyira megkeményedtek. A felülről alászálló tűz megemészti a port is. Azt a szürke port, amiből talán a legtöbb van. Az a fajta ember, aki talán mindent tud, mindent ismer. Azt az állhatatlan embert, akit ide-oda visz a szél, mint a port, aki egyszer itt van, egyszer talán ott. Isten tüze megemészti, és égni kezd a por.
De a tűz továbbmegy. Megemészti a vizet, a tűznek az ellenségét. Legnagyobb ellensége a víz, amivel el lehet oltani. A felülről, a mennyből alászálló tűz felnyalja a vizet is az árokból. Lehet azt mondod, nagyon nehéz emberek vannak körülötted, akikre talán most azt gondolod, – ez soha nem tér meg. Ha Istennek tüze alászáll, minden megtörténhet. Akkor Isten ellenségei térdre borulnak.
Kéred-e, hogy az ítéletnek ez a kibírhatatlan tüze kezdjen el belül égni? Amikor utolért Isten ítéletének a tüze, sokáig alig mertem a Bibliát kinyitni, féltem, újra ahhoz az Igéhez jutok, amelyiken keresztül megítélt az Úr. Voltál-e már úgy, hogy féltél kinyitni, hogy szembetalálkozol az élő Istennel. Akkor nem lesz olyan egyszerű, nem lesz olyan könnyű a bűn. Hazudtam, – nem számít. Haragudtam, szeretetlen voltam, – ugyan már. Van amire talán azt mondod: nálam komolyabb hívők is így csinálják. Az alászálló tűz mindent eléget. Mondod-e most: bár már égne, hogy újra nagy lehetne a kegyelme Istennek, a kimondhatatlan szeretete, hogy vihetnéd a tüzet, hogy lehetne futótűz. Mert az igazi tűz mindig futótűz, az mindig terjed, abból tűzvész lesz.
Alászállt az Úr tüze és égett minden. Gondolod-e, milyen megrázó lehetett az ott álló népnek, amikor a tizenkét vödör víz után minden égni kezdett. Azt hiszem, semmi nem lesz meggyőzőbb környezetedben, mintha meglátják a közömbös, fásult, beteg életedet újra égni. Ha egyszer csak azt mondják: ég az egész ember, Isten szeretének tüzében ég.
Akkor az egész tömeg arcra borult, és kiáltották a döntő szót: “Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” Vágyol-e rá? Az Úr az Isten, teljes az alárendelés, teljes a meghajlás. Azt mondja az Ige: “Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult”. Ott nem kellett mondani, hogy hajoljunk meg. Ott teljes meghódolás történt.
Isten ma velünk beszél. Rajtad múlik, hogy alászáll-e az Úr tüze. Alászáll-e először a mi életükre, hogy azután másokéra is alászállhasson.
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg, hogy annyiszor vártam ébredést hazug módon, mert nem engedelmeskedtem annak, amit mondtál. Köszönöm Uram, hogy Te vagy az Isten, Akit nem lehet semmiféle táborba hozni, ha magad nem jössz. Úr Jézus, mennyi mindent tettünk már, hogy ébredés legyen. Segíts meglátnunk, hogy a feltételeket Te szabod meg.
Könyörülj rajtunk, hogy meglássuk hatalmadat, szentségedet, Istenségedet. Segíts mindent alárendelni akaratodnak. Könyörülj, hogy tudjunk parancsolatod szerint tenni, hogy cselekedhess, hogy ne mi legyünk akadályai az erőlködő, akaró, mindenfélét csináló életünkkel, hogy Te cselekedhess. Hadd szálljon ma alá szívünkbe a Te tüzed, hadd kezdjen égni minden a legkisebb porszemig, ami Előtted utálatos. Hadd vihessük tovább tüzedet másoknak. Hadd kérjük ezt őszintén, becsületesen, hogy cselekedhess.
Ámen