“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ILLÉS A KÁRMELEN (5/6)
Baál próféták
“És mondta Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülük! És megfogták őket, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott őket.
Akkor mondta Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél, és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallatszik. És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborult a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tette.” 1Kir 18,40-42
Uram, ajándékozz meg minket alászálló tűzzel. Tégy olyan emberekké, akik minden nehézség közepette boldog gyermekeid tudnak maradni. Segíts, hogy ami ezt akadályozhatná, félre tétessék az útból. Köszönjük Úr Jézus az elvégzett áldozatot, köszönjük, hogy mindent megtettél. Hadd lehessen ennek hatóereje a mi életünkben.
Ámen.
A szárazság a bálványimádás következménye Illés idejében is, és most is. Isten törvénye, Isten rendje mindig ugyanaz. A Biblia nem avult el! Pontosan úgy van most is minden, semmi nem változott. Külső dolgok, körülmények változhatnak, – az isteni rend ugyanaz.
A mi bűnünk, hogy nincs ébredés. Hiába mondjuk, hogy az embereket nem érdelki az Ige, a templom. Nem erről van szó. Isten az Ô népét nézi. Itt rólunk van szó! Istennek esőjét az Ô népe akadályozza azzal, hogy bálványokat imád. Isten megkérdezte tőlünk: Meddig sántikálunk még kétfelé? Nem tudom válaszoltál-e? Uram eddig, és nem tovább. A legveszedelmesebb dolog nem válaszolni.
Illés visszaállította az Isten szerinti istentiszteletet, amikor tizenkét kőből megépítette az oltárt. Hogy Isten esőt adhasson, annak nagyon komoly feltétele, hogy az Övéi ne háborúzzanak egymással, hanem egyek legyenek. Amikor Illés megépíti az oltárt, középpont lesz a kereszt, a fára feltett áldozat.
Az ébredés feltétele a tizenkét vödör víz, hogy ami emberi, testi, magamból való, semmivé lehessen. Aztán elhangzik az Illés imádsága, és alászállt a tűz, és a nép felkiáltott: “Az Úr az Isten!” Vajon eljutunk-e mi is eddig, hogy felkiáltunk: “Az Úr az Isten!”
A tűz alászállt, megemésztett mindent, és még mindig nincs eső. Még valaminek történni kell, még valami hiányzik. Abban a pillanatban, amikor a nép döntött és felkiáltott, Illés is felkiáltott: “Fogjátok meg a Baál papokat!”
A Biblia azt mondja: A ti beszédetek legyen igen-igen, nem-nem. Ami ezen felül van, az Ördögtől van. A nép kimondta: igen, az Urat választom, de nem mondta ki a valóságos gyakorlati nemet a Baál prófétákra. Isten nem a szájunk beszédét figyeli, hanem mit mondanak cselekedeteink. Sokszor igent mondtam Istennek, de az a gyakorlatban nem volt igen. Talán nem-et is mondtam. Elmondja az Ige, milyen súlyos gyakorlati következményei vannak a nem-nek. A nem-nek így kell elhangoznia: “Fogjátok meg a Baál papokat, és öljétek meg őket!”
Nem az a kérdés, hogy Baál, vagy Asera, a bálvány mindig ugyanaz, tökéletesen mindegy, hogy világi én, vagy hívő én. Mindegy, hogy melyik oltárnál hajoltál, hogy nagy hívő, nagy szolgáló akartál lenni, a sikereidet akartad mutogatni, vagy pedig a világnak tetszeni akaró, testi dolgokban futó én.
Rettenetes, amikor a megtéréssel az “én” csak ruhát változtat. Baálból Asera lett. Fogjátok meg a Baál prófétákat! Hogy örülünk sokszor a hízelgő szónak. Sokszor a mások mondatában is azt figyelem, amit rólam mond el. Mi azt szeretnénk, hogy mások hajoljanak meg előttünk. Amint valaki meghajlik, az kedves, azt szeretem.
Szeretném, ha azokat az embereket látnátok, akik nem hajolnak meg a Baál előtt. Nabukodonozor felállíttatta a nagy arany állóképet, és aki nem hajolt meg előtte, kemencébe vettette. Aki talán mondja, hogy milyen vagy, mi az, ami nem jó az életedben, – tüzes kemencébe vele!
Ha mások nem dicsérnek, jön a dicsekedés. Olyanokat mondok, aminek egyetlen célja van, hogy dicsőítsék a Baált, dicsőítsenek engem. Észrevettétek már, hogy mennyire mélyen bennünk van a dicsekedés? Talán ügyesen elrejtve, hogy senki ne vegye észre, de megint magamat mondom, hogy valamit megtudjanak rólam, hol szolgáltam, hol tettem bizonyságot. Mindezt azért mondom, hogy hajoljanak meg az “én” Isten előtt.
A panaszkodás sem más, minthogy vegyetek észre, sajnáljatok, törődjetek velem. Valahol azt olvastam: aki panaszkodik elárulja Jézust. A dicsekedés és panaszkodás, sőt a kritikus mondataim sem más, mint hajlongás. Ha hallanád a mondataidat, mind viszi az áldozatot a Baálnak, füstöltetsz magad előtt, tömjénezünk magunknak. Sokszor már úgy vannak veled, mindenki észreveszi, hogy mennyire nehéz hallgatni, mindig önmagáról beszél. Még veszélyesebbek a gondolataink, amikor elkezdek magam körül forogni. Mit tettem, mennyit adtam, milyen áldozatkész vagyok. Ó nem mondok semmit, annál kitanultabb vagyok, csak gondolom, saját dicsőségemre.
Vigyázz! – a gondolat a legveszélyesebb terület. A beszédnél csak rájövök, csak szégyenlem magam, – Istenem csak ezt ne mondtam volna. A gondolatok szabadon futnak. Szeretném ha megnéznéd a belül hajlongó Baál papokat, akik körülugrálják az oltárt, mutogatnak téged, hogy ilyen, meg olyan vagy. Csak felhasznál téged az Úr. Csak megtérnek emberek nálunk. Nagy ébredés nincs, de azért mégis van nálunk valami. Észre sem veszed, és jönnek a Baál próféták, füstölnek és tömjéneznek.
Figyeld a gondolataidat, mert ez életveszélyes dolog. Beszennyezi a szívedet! A Biblia világosan mondja: “Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23). A szívedben folyik az önimádat.
Hudson Taylonról olvastam, aki egy hétig volt valami evangéliumi otthonban. A vezető azt mondotta: Ez megszentelt életű ember. Egy hétig volt itt, és ez alatt az idő alatt nem mondott magáról semmi jót, és semmi rosszat másról.
Ha a gondolataid tiszták volnának, nem jönnének elő mindig. Ha egyszer elhallgatsz is, másodszor már újra ott van, és mondod. A baj ott van, amikor megengeded egy gondolatnak, hogy térdet és fejet hajtson. Az első Baál prófétát követi a második, és harmadik. Csak jó anya vagyok én, milyen rendesen neveltem gyermekeimet. Egyre veszélyesebben jönnek, ha megengeded magadnak az első tömjénezést, már ott nyüzsögnek körülötted az öndicsőítő, vagy önsajnálkozó gondolataid.
Az a baj, hogy mi mindig magunkat nézzük. Ahelyett, hogy hálával zengedeznétek szívetekben az Úrnak. Vajon úgy vagy-e, hogy az Úrral van tele a szíved? A gondolataid körülötte forognak? Ôt dicsőíti a szíved, a szájad? Igazán úgy van-e, hogy egyetlen Isten az Úr?
Szeretném ha komolyan vennétek amit az Ige mond: “Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne szaladjon közülük”. Megtanultad-e, hogy amint felismerted fogd meg azonnal. A 2Kir 10, 24-28-ban Jéhu csinálja ugyanezt a megtisztítást. “És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égő áldozatokkal áldozzanak, Jéhu odaállított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni. Mikor pedig elvégezték az égő áldozatot, mondta Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülük me ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták az ő holttestüket a vitézek és hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába, És kihordva a Baál templomának bálványait, megégették azokat. És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig. Így vesztette ki Jéhu a Baált Izráelből”.
Itt már nemcsak a papokról van szó, hanem minden eszközről. Kimondod-e a nemet olyan tárgyakkal kapcsolatban, amelyek téged dicsőítenek, az Úrnak pedig utálatosak? Azok a ruhák, amiket azért vettem és hordom, hogy csodáljanak benne. Azok a dolgok amik engem dicsőítenek: tűzbe velük. Hajlandó vagy-e minden olyan dolgot, ami az önimádathoz tartozik, kidobni? Minden szemét, ami engem dicsőít.
Nemcsak a Baál prófétákról, érzelmekről van szó, minden olyan dologról, amivel dicsekedni szoktam. Jó volna teljes tisztigatást végezni, ne maradjon egy sem! Vedd számba, mi az, ami nem az Urat dicsőíti. Milyen tárgyak, dolgok azok, amiket azért tartok, mert engem dicsőít. Fogjátok meg! Ezt nem lehet általánosságban csinálni. Minden egyes Baál papot külön fogjak meg. Itt egyenként vitték alá őket a Kison patakjának, hogy ott megöljék.
Tedd meg komolyan a Baál templom megtisztítását, hogy lehessen Isten templomává. A parancs nagyon komoly: Fogjátok meg, egy se fusson el! “És megfogták őket, és alávitte Illés őket a Kison patakja mellé, és megölte ott őket”.
Mit jelent a megölés? Nagyon sokszor megvallást jelent. A világosság megöli a bűnt. Kihozom a világosságra, ha kell Isten színe előtt, ha kell ember előtt, ahogy Isten mondja, ahogy számomra hatásos. Nem számít mit fognak rólam mondani, ha kimondom. Vigyem ki a világosságra, mondjam ki, úgy ahogyan Isten mondja, és nem úgy, ahogyan nekem kellemes. Nagyon sokszor megusszuk ami nehéz, és életben marad a Baál próféta.
Nagyon komoly döntésre hív az Úr, ha azt akarod, hogy eső legyen.
Itt alászáll a tűz, itt közel volt az Úr, – de eső nem lett. Az alászálló tűz és a lehulló eső között történik valami. Fogjátok meg és öljétek meg, hozd ki a világosságra és valld meg, és kérjed az Úr Jézus védelmét a gondolatvilágodra és szívedre. Ha újra be akar férkőzni, mond azt: Úr Jézus véred által védj meg a hízelgő szó elől, amikor a másik ember felől közelít hozzám egy dicsőítő mondat, vagy amikor a másik ember részéről ér egy kritika.
Vigyázz, mert jönnek a kritikus, másokat gyalázó, téged dicsőítő mondatok. Ha valamilyen módon új Baál próféták jönnének, helyezd a szíved az Úr Jézus vérének oltalma alá. Az öldöklő angyal nem mehetett be abba a házba, ahol az ajtófélfán ott volt a bárány vére. Nem kell válaszolni, mondani semmit, csak magadat szépen félretenni. Uram tönkretesznek ezek a gondolatok, őrízz meg engem!
“Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Mt 5,8). Elvesztetted testvér a Jézus látásodat, az Ô közelségét. Nagyon kérlek fogd meg a Baál prófétákat egyenként, és öld meg, hozd ki a világosságra, hogy egy se fusson el. Figyeld meg, egy mindig el akar rejtőzni. Mindenről beszélek, csak arról az egyről nem. Az Ige világosan megmondja: “és Illés megölte ott őket”. Vagy ahogyan a másik Igében olvastuk: “És azt árnyékszékké tették mind e mai napig”. A munkát majd otthon kell folytatni. Ha igazán akarod, az Úr megmutat mindent, ami nem Ôt dicsőíti életedben.
Amikor Illés végzett a Baál papokkal, akkor szólt Akhábnak: “Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallattszik.” Nem hallattszott még semmi, csak Illés hallotta. Ô már a hit fülével hallotta az eső zúgását, mert megtette amit Isten mondott, és tudta, hogy Isten válaszolni fog. Lehetetlen, hogy Isten ne válaszoljon, ha egyszer igazán, becsületesen, őszintén engedelmeskedem Neki.
Akháb, te menjél, egyél igyál, ami ezután történik, ahhoz neked semmi közöd nincs. De én, Illés, felmegyek a Kármel tetejére. Olyan sokszor látjuk ezt a két utat, a farizeusok elmentek mikor Jézus felől tanácskoztak, ki-ki a maga házába, – Jézus pedig a Gecsemáné kertjébe.
Egyél-igyál, mondja Illés Akhábnak, éld a magad életét, – én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert még valami hiányzik. Az Illés imádsága. Lássuk most Illést, azt a hatalmas hőst, aki nem remeg Akháb előtt, aki nem keresi a népnek kegyét, aki egymaga áll nyolcszázötven próféta előtt, akinek volt bátorsága arra, hogy szóról-szóra véghezvigye azt, amit az Úr mondott.
Az az Illés a földön fekszik az Úr előtt, a szent Isten előtt. Kicsivé, porszemmé, semmivé válik. Ott nincsennek nagy szavai.
Így mondja Igénk: “leborult a földre és az ő orcáját két térde közé tette.” Nem tudom mit szólt volna a nép, ha látta volna most itt Illést. Ott fekszik a földön, arcát térdei közé teszi, elrejti arcát Isten előtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg.
Tudsz-e ilyen kis féreg lenni az Úr előtt? Ilyen senki, mert akkor használhat majd az Úr nagy dolgokra.
Illésnek semmi szava nincs az engedelmességéről, hogy mindent megtett az utolsóig, ahogyan az Úr parancsolta. Hát hogy szólhatna a hatalmas Isten előtt ez a kicsi féreg ember.
Hogy állsz az Isten előtt testvér? Tudsz-e egészen semmivé lenni, teljesen összeroskadni, leborulni igazán? Mi sokszor mondjuk: Uram leborulok Előtted, és közben olyan nagyok vagyunk, szemére hányunk Istennek dolgokat: miért, meg hogyan, meg miért nem?
Csak az az ember használható a világ előtt, és az Ô népe előtt, és a próféták előtt, aki az Úr előtt kicsi gyermek.
Bár maradna szívünkben ez a kép, – Illés a Kármelen.
Igen, – Akháb eszik és iszik, – de Illés leborul és imádkozik.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy ki merem nyitni a számat Előtted. Hogy nem vagy a számomra olyan nagy, olyan szent, és olyan csodálatos, hogy kezemet a számra tegyem. Kérlek vidd véghez életemben a teljes megfordulást, és a teljes megsemmisülést színed előtt.
Áldj meg minket Uram, és adj ma bátorságot egyenként elfogni a Baál prófétákat. Segíts azonnal észrevenni, szóhoz sem engedni őket. Akik Veled együtt megfeszíttettünk Jézus, segíts öldökölni mindazt, ami életünkben ellened mond. Kérünk hadd maradhasson szívünk tiszta, hogy maradhasson templomod. Adj ma teljes templomtisztítást, és segíts, hogy ebben a tiszta templomban hangozhasson a Te dicséreted.
Ámen.