“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2

AAA
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1997. május


Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
ILLÉS A KÁRMELEN (6/6)

Kis felhő

“És mondta az ő szolgájának: Menj fel és nézz a tenger felé. És felment és arrafelé nézett, és mondta: Nincsen semmi. És mondta Illés: Menj vissza hétszer. És lett hetedúttal, mondta a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek tenyere, jő fel a tengerből. Akkor mondta: Menj fel, mond meg Akhábnak: fogj be és menj el, hogy meg ne késleljen az eső.

És lett azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe. És lett az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.” 1Kir 18,43-46

Köszönjük Urunk, hogy hálaadásra és dicsőítésre hívtad fel a figyelmünket. Szeretnénk Urunk magasztalni Téged. Köszönjük jótéteményeidet, amelyeket cselekedtél velünk Igéden keresztül. Hálát adunk, hogy bízhatunk Benned a jövőre nézve, hogy velünk és bennünk fogsz járni. Kérünk vidd véghez amit mondtál nekünk, bennünk lakozó Igéd és Szentlelked által. Kérünk segíts Benned megmaradni.
Ámen.

Hogyan jöttem ide, Baál prófétaként, vagy Illésként? A kérdés nem az volt, hogy kétfelé sántikálsz-e, hanem hogy meddig? Isten látta, hogy kétfelé sántikálunk, és amit Ô lát azt kijelenti. Válaszoltál-e érthetően, világosan: “Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük.” (1Pt 4,3) .

A Baál próféták előtti hajlongásra nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás. Az eső feltétele: “Jőjjetek én hozzám!” Bár hallanád minden reggel. Addig ne kelj fel csendességedből, míg Jézusnak ezt a hívását nem hallod. Ne a Bibliádhoz menj, ne az imádsághoz, – Jézushoz!

Az ébredés komoly feltétele: építsd az oltárt! Ne rombolója, építője légy Isten népének. Ne a különbségeket keresd, a hibákat, hanem azt, amiben egyek vagyunk mindnyájan. Jézus Krisztus vére szabadító, megváltó vér, ebben egyek vagyunk. Valaki azt mondta egy másik emberre: annyira nem bírom. – Pedig a mennyben együtt leszel vele. Akikkel ott együtt leszel, azokkal már itt közösséget kell vállalnod.

Építsd az oltárt tizenkét kőből, azokból, akik Izráelnek neveztetnek. Az oltár tetején Jézus Krisztus keresztjének, az áldozatnak kell felemeltetnie. Az ébredés feltétele: Jézus legyen a középpont. “Nem végeztem, hogy egyébbről tudjak ti köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” (1Kor 2,2).

Mindent ami emberi erőlködés, akár érzelmi, értelmi, akarati, legyen bátorságod leönteni tizenkét vödör vízzel, hogy minden emberi csinálmányt kizárj.

Megépült az oltár, rajta az áldozat, Illés imádkozik, a tűz leszáll, ahogyan Isten ígérte. A nép döbbenten nézi, hogy a tűz mindent felnyal, mindent megemészt. És még sincs eső. Hátra van még egy mozzanat: “Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülük!” Egy se fusson el. Vigyázz, mert a legkisebb téged dicsőítő, neked hódoló mondata tönkretesz mindent. Újra kezdődik a Baál imádat, újra felállítják valahol Baál oltárát. Ha eléd jön egy gondolat, ami feléd tömjénez, azonnal fogd el, öld meg.

Amit itt megláttál, otthon mindenben aszerint cselekedj. Ahogyan Mózesnek mondta az Úr: “Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked” (2Móz 25,40). A völgyben minden másképp néz ki, de te azt hajtsd végre, amit Isten közelében láttál.

Akháb felment enni és inni, Illés felment a Kármel hegyére. Fejét térde közé hajtva imádkozik. Szeretném, ha ezt a képet nem felejtenéd el. Ilyenné kell válnod Isten színe előtt, megsemmisülve, összetörve, mint aki tudja, hogy nincs semmi, amit felmutathatna Isten színe előtt.

Aztán elküldi szolgáját: “Menj fel, és nézz a tenger felé.” Illés először nem a felhő után nézett, először az Úrra nézett. Azután mondta szolgájának: most nézz a felhőre, most várd az esőt. “Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök” (Fil 1,20a). Várjad az esőt! Nagyon sok ember hirdet Igét, de nem vár ébredést. Nincs hite ahhoz, amit mond. Aki mondja, és nincs hite ahhoz, hogy az Ige hatalmas és cselekszik, hogyan várja, hogy mások hitre jussanak? Ha bizonyságot teszünk, vagy Igét hirdetünk, jó volna hinni, hogy emberek megtérnek, mert Isten végzi azt a munkát, amiért az Igét küldte. Ha annak sincs hite, aki Isten embere, mire válaszoljon Isten?

Illés látta a felhőt, nem úgy imádkozott, hogy vagy lesz, vagy nem. Tudta, hogy jönnie kell az esőnek. Isten szava igaz, Illés erre a szóra épített, tudta, hogy történni kell valaminek, és ez az ő várása esengő várakozás volt. Úgy vagy-e imádkozás után, hogy esengő szívvel várod, hogy az Úr cselekedjen, és meg nem szégyenülök. Illés tudta, hogy az Úr szava szerint cselekedett, ezért várhatta teljes szívvel a felhőt. “Bátorodjék szíved és várjad az Urat!”

Illés elküldte szolgáját, mert várt valamit. Milyen hatalmas nagy kék égbolt felettünk, mi azon egy tenyérnyi felhő. Ebben az évben sokszor vártuk az esőt és néztem körül a hatalmas égen egy kicsi felhő után.

Illés szolgája “arrafelé” nézett, ahonnan várta a felhőt. El tudjátok-e képzelni, amikor visszajött és azt mondta Illésnek, – semmi nincs. Isten elő akar készíteni arra, hogy a hitnek megvannak a próbái. Lehet, hogy hazamégy, és várod, hogy zuhogjon az eső, és semmi nincs. A kék ég mozdulatlan, nem mutatkozik semmi, emésztő körülöttem a szárazság, a nap tikkasztóan süt, – semmi nincs. Uram tévedtem? Talán Illés is megkérdezhette, – Uram hát semmi nincs?

Ha nem próbáltatik ki hited, akkor az nem hit. Az Ige azt mondja: “A ti hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált drága aranynál.” (1Pt 1,7). Engedd, hogy megpróbáltassék a hited.

Illés azt mondja szolgájának: “menj vissza hétszer.” A hét az isteni teljesség száma. Naámánnak is hétszer kellett megfürödnie. Isten Igéjében a számoknak jelentősége van. Vajon el fogsz-e menni hétszer? Az imádságod mindig hangozzon a teljességig, amíg meg nem történik, amit az Úr ígért. Kitartóan, hittel menj el hétszer.

Illés szolgája mindig újra elment, és arrafelé nézett. Semmi nem volt, csak a hatalmas vakító ég. Amikor hetedszer ment, akkor jött vissza ezzel a mondattal: “Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből.” Szeretném, ha észrevennéd Istennek felhőit, a kicsi bizonyságokat. Az Ige azt mondja: “kiket a bizonyságoknak íly nagy fellege vesz körül.” (Zsid 12,1). De van, amikor nincs kicsi felhő. Talán átéled egy embernek azt kicsi szavát, amikor azt mondja, – még nem vagyok hívő. Még, – még. Érzed benne a tenyérnyi felhőt? Érzed benne, hogy majd leszek? Kimond valamit, és tudom, az Úr adta abban a kilátástalan nagy szárazságban azt a kicsi tenyérnyi felhőt.

Valakinek a férje azt mondta: itt volt egy könyv, hova lett? (Lelki könyv volt). Biztos olvasta. Persze Isten őrízzen, hogy kérdezzem, csak halljam, észrevegyem azt az egy kis mondatot, ami árulkodik. Csak mint egy ember tenyere, akkora. Ha Illés vagy, ha Isten szolgája vagy látod, mert a szíved ott van az esengő várakozásban.

Egy kicsi szó, egy kicsi cselekedet is felhő. Valaki megkérdezte férjét: hol voltál? – Sétáltam. Közben istentiszteleten volt. Aztán valaki elmondta, – láttam a férjed, templomban volt. Egy tenyérnyi felhő annyi minden lehet, ami már enged látni. Talán megcsinál valamit, segít valamiben. Valaki mondta: képzeld a menyem azt mondta: tessék csak elmenni az alkalomra, majd én megcsinálom addig amit kell.

Egy tenyérnyi felhő, hogy fontos neki, hogy elmenj, ő vállalja, akarja, helyesli. Bár adna Isten szemet, szívet, hogy meglásd a tenyérnyi felhőt. Nem tudom mi az, amit Isten adni fog majd neked váratlanul. Egy ember elkezd vágyódni váratlanul, vagy valaki, aki eddig nem járt, egyszer csak ott van közöttetek.

Emlékszem egy faluban éltem át egy nagy esőt. Egy asszony, akihez tejért jártam, megkérdezte: honnan lehet tudni, hogy az ember üdvözül? Értitek, – ez már nagyobb felhő volt. Akkor kezdtem vele beszélgetni. A következő napon már több asszony volt, harmadik napon két szoba volt tele. Már esett az eső, már fújt a szél ahogyan csak akart.

Egy kicsi kérdés: hogy tudsz ilyen lenni, honnan van ez a békesség? Mi az, ami benned más? Egy ember, egy mondat, egy kérdés, minden lehet egy tenyérnyi felhő.

Illés azt válaszolja szolgájának: “Menj fel, mond meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.” Meg mered-e majd mondani, nem annak, akit te gondolsz, hanem akinek az Úr mondja, – jön az eső, hallom a zúgását.

Vajon a hit embere leszel-e? A felhőből következteted-e majd, – jön az eső. Fújni fog a szél, hozza a felhőket. Olyan megdöbbentő volt nekem, ahogy az Ige mondja: “És lett azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett.” Az eső előtt mindig sötétség van, nem kell megijedni. Soha ne ijedj meg az eső előtti sötétségtől, amikor úgy érzed, minden össze-vissza van a családban. Az ébredés előtt is sötétség van, a felhők a nap elé jönnek. Legyen szemed, és tanuld meg a hitből való életet, és lásd a láthatatlant.

“Menj el, mond meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.” Jó volna most azzal hazamenni, hogy ott volna a szívetekben a mély bizonyosság, – Uram engedtem, szavad szerint cselekedtem, jön az eső. Ne felejtsd el, hogy imádkozz! Ne felejtsd el a nagy kék ég alatt a kicsi, féreg imádkozó embert, a porbanfekvő, fejét térdei közé rejtő imádkozó Illést.

Vajon megtanulod-e az Illés imádságát? Hétszer, amíg meg nem jelenik a kicsi felhő, és utána a nagy eső. “Mondd meg Akhábnak, fogj be, menj le, meg ne késleljen az eső.” Miközben ezt mondta: “Azonközben besötétedett az ég a fellegektől és széltől.” Ez már nem egy kicsi felhő, ez már a bizonyságok fellege. Mostmár teljes a bizonyosság, – itt van az áldott esők ideje! Isten válaszolt, és az Ô válasza mindig valóságos.

Hadd mondjam el még befejezésül személyes üzenetem, csak azért, hogy értsétek, hogyan beszél Isten. Tegnap elmondtam, hogy nem kérdeztem az Urat, melyik vonattal menjek el. Ma reggel imádkoztam és kérdeztem, és majdnem felsikoltottam, mikor elolvastam a mondatot, – nem szekéren kell elmennem, Illés előbb futott el, mint Akháb. Nem szekéren, “Felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el.” Gyorsvonat, amelyik előtte fut el.

Csak kérdezz, nem kell a fejedet törni, Isten hogyan fogja megmondani. Miközben készültem, olvastam az Igét, személyes szót kaptam, hallottam válaszul. Olvasd csak el, és meglátod: “Akháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe.” Illés pedig: “Felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.”

Az Ige mindig nagyon személyes. Ma mindnyájan szekérre ülünk. Nem tudom milyen szekér lesz, vonat, gyorsvonat, majd gondolj arra ha már rajta ülsz, – megyek Jezréel felé.

Istennek sem mindegy, melyik szekérre ülsz, és az sem mindegy, mikor hova mégy. Ezt szerettem volna még elmondani.

Így mondja az Ige: “Aki pedig magot ád a magvetőnek, és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket, és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét.” (2Kor 9,10). Miközben megkaptam amit vetnem kell, volt egy mondat, ami nekem szólt.

Neked semmi más dolgod nincs, mint kicsi gyermek módjára kérdezni, mondani, – Uram Veled akarok elmenni. Övezd fel magad, és fuss el előbb. Hogy miért? Az Úr tudja, lehet soha nem derül ki, de akkor is tudom, hogy ezzel a vonattal kell mennem.

Testvér, hadd járjon veled a beszélő Isten, akihez kicsi mondatokkal, kérdésekkel fordulhatsz egész napon át.

Így mondja Igénk: Fogj be, – lehet, hogy neked szekérrel kell menned, – menj Jezréel felé,- jön az eső! Siess, hogy meg ne késleljen az eső!

Imádkozzunk!
Uram, taníts meg mindig teljes bizonyossággal építeni szavadra. Köszönöm Uram, hogy igaz beszéd ez! Segíts kicsi és nagy dolgokban Hozzád fordulni. Köszönöm, hogy olyan valakivel élhetek együtt, aki beszél hozzám.

Kérünk áldd meg utunkat, adj szemet a kicsi felhők meglátására. Taníts meg kitartóan imádkozni, állni őrhelyünkön Feléd fordított arccal. Kérünk Úr Jézus tegyél mindnyájónkat azzá, amivé Te akartál, embereddé, szolgáiddá.

Áldd meg Uram kimenetelünket, és áldd meg hazamenetelünket. Könyörülj azokon, akik közé megyünk, hogy Téged vihessünk Jézus. Kérünk Uram, hogy növeld a mi hitünket, és segíts gyakorolni a Veled való közösséget, a hitnek az életét.
Ámen.

Hajdúszoboszló, 1979. augusztus 13-18