“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁBRAHÁM (2/6)
Válj el tőlem
“Feljött azért Ábrám Egyiptomból, ő, és az ő felesége, és mindene valamije volt, és Lót is ővele a déli tartományba. Ábrám pedig igen gazdag volt barmokkal, ezüsttel és arannyal. És ment helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda, ahol először volt az ő sátora, Béthel és Hái között, Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített, és segítségül hívta ott Ábrám az Úrnak nevét.
Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár, voltak juhai, ökrei és sátorai. És nem bírta meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt és nem lakhattak együtt. Versengés is támadt az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a kananeusok és Perizeusok is ott laknak akkor azon a földön.
Mondta azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mint az egész föld? Válj el kérlek tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy én balra térek.
Felemelte azért Lót az ő szemeit, és látta, hogy a Jordán melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan volt, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe. És választotta Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözött Lót kelet felé: és elváltak egymástól. Ábrám lakozik Kánaán földén, Lót pedig lakozik a Jordán-melléki városokban, és sátoroz Sodomáig. Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt.
Az Úr pedig mondta Ábrámnak: minekutána elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre, és nyugatra. Mert mind az egész földet amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. Elébb mozdította azért sátorát Ábrám, és elment, és lakozott Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt épített ott az Úrnak.” 1Móz 13,1-18
Köszönjük Uram az összetartozást Veled és egymással. Hadd áldjunk azért, hogy egyszer örökre együtt lehetünk majd. Hadd áldjunk az örömért, békességért, dicsőségért, ami vár ránk. Kérünk, hogy engedelmeskedhessünk Neked, hogy mindent elvégezhess bennünk. Most rögtön adj teljes készséget, hogy elfogadhassunk mindent, amit mondani szeretnél Igéden keresztül. Nevedért kérünk.
Ámen.
Istennek az a célja mindannyiunk életében, hogy újra felállíthassa az oltárt, hogy újra mindent az Úrnak. Ebből az igerészből láthattuk a furcsa kapcsolatot Lóttal. A neve után végig ott van, hogy “Lót is”. Lót is kiment ővele. Lót együtt élt Ábrahámmal, de magának nem volt elhívása, nem volt kapcsolata az Úrral, együtt élt valakivel, akihez ő valamilyen módon tartozott, és hasonult.
Nagyon sok hívőnek ilyen “is” élete van. Ô maga soha nem hallotta Isten szavát, csak azokét, akik beszéltek Róla, és ő is ugyanúgy. Isten országában legveszedelmesebb dolog az utánzás. Emlékszem hívő életem elején, amikor olvastam a könyveket, mindig az volt bennem, hogy én is. Jó is az, ha fellelkesíti az embert, de ne felejtsük el, hogy Istennek minden emberrel más terve és útja van. Ô nem dolgozik sablonra.
Újra és újra olvassuk, hogy “Lót is.” Nincs kijelentése, elhívása. Csak Ábrahámmal jár, és rajta keresztül hall az Úrról. Ahogy elválik Ábrahámtól, semmije nincs tovább. Én nem ilyen életet akarok, első kézből valót, az Úrtól való életet. Sőt, ha embereken keresztül, akkor is az Urat halljam. Ne emberekhez szabjam magam. “Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” (1Kor 7,23). Egy tipikus hívő kép a Lót képe, együtt ment, együtt csinált mindent Ábrahámmal, de neki külön nem volt szava az Úrtól.
Ábrahám számára ez volt az Úr parancsa: “Menj ki a te rokonságodból!” – és nem ment ki. Lótot vitte magával. “Felvette azért Ábrahám az ő feleségét, Szárait, és Lótot.” Előtte az “és”, utána az “is”. Nem volna jó ilyen embernek lenni. Megtértek emberek, és esetleg te is. Átadták magukat sokan, és én is. De ha megtagadták az Urat, én is. A tömegnek sodró, vonzó ereje van. El kellene tőle szakadni. Ha mindenki elhagyná is az Urat, én nem. Itt nagyon komolyan kell szakadni.
Ábrahám is engedetlen volt, Lót unokaöccse volt. Lehet neki is volt egy kis része abban, hogy Lót vele jött. Lehet arra gondolt, – így majd nem leszek egyedül. Vitte magával Lótot, és alighogy letelepedtek, megtörténik a baj. Versengés támadt az Ábrahám, és Lót barompásztorai között. Isten népének is ez a legnagyobb baja, hogy versengés támad a pásztorok között, és ez fájó dolog. A világnak nagyon éles szeme van, és rettenetes, mikor elkezdik mondani: hogy-hogy nem értetek egyet, hát ti sem vagytok egyek? Különösen szembenéztem most ezzel, hogy még ott laktak a Kananeusok, Perizeusok, talán hallottak is már az ő Istenükről, és most látják a versengést a pásztorok között.
Vajon Isten népének nem ez a baja, ez a versengés a pásztorok között? testvér tudod, hogy te is versengsz? Isten rám világított, és fény ragyogott rám a mennyből, amikor azt mondta az Úr: féltékeny vagy. Én? – ezt igazán nem lehet mondani. Féltékeny vagy szolgáló testvérekre, azért nem bírod ha valakit dicsérnek, mert irigy vagy. Sokáig küszködtem, de megadtam magam, – úgy van Uram. A versengés mögött ez van, hogy nem bírom, hogy valakit dicsérjenek.
Hívő életem első idejében annyira megdöbbentett, hogy valakit dicsértem egy másik hívő testvér előtt, és amikor elmondtam mindent, azt mondta, – ha tudnád… és elmondott rá valami rosszat. Mély csendben álltam, hogy hát ezek is? Hát így beszélnek egymásról? A világban ismerem, ha valaki kimegy a szobából azonnal mondják a hátamögött. De hogy ezek sem bírják, hogy mi sem bírjuk enélkül, hogy ne mondanánk valami rosszat?
Rettenetes ez a versengés, ez a kritika, az ítélkezés, csak azért, mert nem én, vagy nem mi. Jó volna most megnézni, hogy szíved mélyén tudsz-e örülni a másik ember sikerének? Isten országa dolgainak, amik máshol történnek. Vagy úgy vagy, hogy az nem lehet jó? Nézzük meg szívümket élesen a Fil 1,16 alapján. Akkor az Úr élesen nekem mondta ezt az Igét: “Mások versengésből prédikálják az igét, nem tiszta lélekkel.” Vigyázz, ne azért mond, hogy a tied jobb legyen, ne úgy legyen, hogy az én szolgálatom.
Vajon az Úr megvilágosíthat-e téged, amikor az Igét mondod, hogy nem tiszta lélekből, hanem versengésből. Az Úr megtisztíthat-e ettől a nem tiszta lélektől? Kérjük az Urat, ne maradjon bennünk a nagyobbnak lenni akarás, mert nem áldhatja meg szolgálatunkat.
A pásztorok közötti versengés hibakeresés is. A legkisebb hangsúlyt észreveszem csak azért, hogy ítélhessek, hogy ne kelljen megállni megalázkodni. Ábrahám hallja a versengést, és rájön arra, hogy ebből a kapcsolatból ki kell menni. Nincs-e olyan kapcsolat az életedben, amiből ki kell menni? – De szeretem Lótot. Isten megmondta, – ki kell menni! Nincs-e olyan kapcsolatom a világgal, emberekkel, amiből már régen mondja Isten, – menj ki!
Ábrahám eljut oda, hogy ez tovább nem mehet. És kimondja ezt a csodálatos mondatot: “Válj el kérlek tőlem! Ha balra tartasz én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” Válasz fiam, hitben gyermekem, te válasz.
Itt látjuk Lótnak az egész emberi természetét. Felemelte szemeit és látott. Látta azt a jót, ami előtte van. Az egész Jordán melléke bővizű föld. És választott Lót magának. Jó volna azt is megnézni, hányszor választottál magadnak, és mindig a jobbat választottad. Ismerjük-e, hogy mennyire bennünk van a jobbnak a választása? Kicsi dolgokban is, csak egy hely ahova le kell ülnöm. Olyan ösztönös, olyan természetes, hogy nekem a jobb hely, a jobb falat kell. Figyeld meg magadat, hogy ki tudod választani a kedvedrevalót. A ruhákban ahol választani lehet, – ez a nekem való. A lóti lelkület mélyen benne van az emberben.
Olyan jó, hogy Ábrahámnak az Úr választ. Az ígéret földjét választotta az Úr Ábrahámnak.
Egyszer annyira belerémültem a magamnak való választásba. Amikor nyíltan emberek előtt kell választani, akkor a másiknak adom a többet. De bent a szobában egy szelettel többet vettem magamnak. Magamban ez volt, – most az egyszer igazán. És úgy álltam ott az előtt a vacak narancs előtt, – őrület, hát ez vagy? Ilyen vagy? Az a látszat, és ez a valóság? Ezzel a szelet naranccsal akarod magad kárpótolni az életnek a kevesebbjéért? A narancsot áttettem a másik oldalra, de a leckét nem felejtettem el, egy életre bennem maradt, hogy a szívem mélyén ott lakik Lót.
Ábrahám és Lót is benned van. Ha ellfogadtad Jézust benned van Ábrahám, Istennek embere, és mellette ott lakik Lót. Figyelitek a lóti természetetet, amelyiket hoztam magammal? Pedig az Úr megmondta, hogy ne hozd. Hoztam, és csinálja a belső versengést, a háborút.
Ismered Lótot, a hangját, az igazadat, amelyik mondja rogyásig? Ismered, és viszed magaddal az Úr útján. Viszed Lótot, aki mindig mindenben magát keresi. Figyeld meg, mikor bizonyságot teszel hallod a Lót hangját, amelyik mindig olyat mond be, hogy milyen nagy voltam. Mikor bizonyságot tettem mindig el kellett mondanom, hogy milyen nagyszerű ember voltam azelőtt. Figyeld meg, hogy mondja az ember, hogy milyen nagyszerű gyerek voltam. Hadd csodálkozzanak rajtam, – és már ott van Lót. Minden dolgomba beleszól, az imádságomba beleszól, valami szépet mondat velem, amin mások csodálkozhatnak. Amikor őszintén beszélek Isten előtt, megszólal Lót, – szépen imádkoztál. Lót néz, figyel, és megjegyzéseket tesz.
Tudod te ezt a kettősséget belül? Nagyon sokszor figyeli a szolgálatot, és néz a szeme sarkából, tetszik-e amit mondok? Ott van a hiúság. Milyen jó volt a szolgálatom. Lót megdicsér. A benned levő Lót mindenüt ott van. Miért ne menne ő is Ábrahámmal. Lót minden ajándékát magáraveszi az Úrnak, és dicsekszik vele. Ismered Lótot, és mész vele tovább? Nem érzed, hogy ez a kettő nem élhet együtt? Jó volna eljutni ide, – válj el kérlek tőlem! Lásd meg őt igazán a teljes szennyében, és mondd ki a döntő szót, – nem élhetünk együtt, válj el kérlek tőlem.
Megdöbbentő, hogy ez belülről is megtörténhet, elszakadhatsz attól, aki választ magának, attól aki nagy akar lenni, aki a dicsőséget keresi, úgy, hogy mindig megszégyeníted, hogy világosságra hozod. Mennyivel kevesebbet kellene beszélni, ha nem kellene mindig Lótot leigazolni. Ezt nem hiúságból csináltam, nem is haragudtam. Ne fedezd mindig Lótot, ne vállalj közösséget vele. Egyik drága Igém: “Ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam.” (Jer 15,19). Ha azt akarod, hogy az Úr felhasználja a szádat, igehirdetésedet, ki kell mondanod, – válj el kérlek tőlem! El kell választanod a régit az újtól. Olyan jó volna egyszer alapjaiban megtenni, és azután döntően. Eljutunk ma ide, életünknek ehhez a döntő pillanatához?
A 14. vers mondja: “Minekutána elvált tőle Lót,” – testvér, Isten csak akkor tud veled igazán beszélni, új kijelentést adni, ha ez a döntés megtörtént. Lehet azért nem beszél veled az Úr, mert évek óta nem akarsz válni.
Azt mondja az Úr Ábrámnak, minekutána elvált tőle Lót: “Emeld fel szemeidet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre, és nyugatra. Mert mind az egész földet amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.” Értitek milyen nagy ígéretet kapott Ábrahám? Lóttal együtt ezt nem kaphatta volna meg.
Nagyon éles emlékem, és megmelegszik a szívem, ha erre gondolok, nekem is válni kellett valakitől, és attól kezdve mondta ezt az ígéretet az Úr, hogy néked adom ezt a földet. Együtt nem lehetett volna soha. Nem tudom nem azért nem szól-e az Úr, mert nem akarsz elválni Lóttól. Nyilván azért vitte Ábrahám magával, mert szerette Lótot. Mi is azért hordjuk, mert szeretjük. Egyetlen halálos szerelme van mindenkinek, – önmaga. Hogy szeretjük azokat, akik szépeket mondanak. Ide nagyon nehezen jut el az ember, hogy egészen becsületesen, komolyan megtörténjen ez az elválás. Azért nem adhatja oda az Úr a földedet, azért nem mondhatja, hogy tekints északra, délre, keletre, nyugatra, – neked adom.
Csodálatos az az ígéret: “És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora.” “Megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait.” (1Móz 22,17). “Hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.” Tágul az ígéret, a föld pora több. Az egyetlen akadályod Lót, akit nem akarsz megtagadni.Tegnap azt mondottuk, aki meglátja az Urat, meg tudja tagadni önmagát.
Eljutunk-e ide, – válj el kérlek tőlem, – és akkor az Úr mindent adhat, amit adni akar. És akkor olvassuk, hogy megépíti Ábrahám a harmadik oltárt. “Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében, mert neked adom azt. Elébb mozdította azért sátorát Ábrám, és elment, és lakozott Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt épített ott az Úrnak.” Hebron annyit jelent: az Úrral való közösség. A harmadik oltár állandó közösséget jelent az Úrral. Ebben az állandó közösségben Lót akadályoz. Amíg el nem válsz, addig zavarni fogja a közösségedet. Lóttal nem juthatsz el Hebronba.
A kérdésem, – áll-e már a második oltár? Eljutottál-e oda, hogy megint mindent egészen! Jó volna nagyon komolyan felállítani a második oltárt, és feltenni rá mindenedet amid van. Újra mondom: Lóttal együtt nem juthatsz Hebronba! Lehet régóta vágyad az Úrral való zavartalan közösség. Ma add ki a válólevelet Lótnak, ha valóban nem szeretnéd továbbélni a világias hívők életét.
Lót a legrövidebb időn belül fogságra jut, megtámadják a királyok, rabságra jut családja, mindene. Úgy szeretem Ábrahámot, nem ítélte el Lótot, sajnálja, nem mondja: úgy kell neki. Egész erejét latbaveti, hogy kiszabadítsa. Mi lesz a Sodomába menő Lóttal. Ábrahám még utána is imádkozik, még kéri az Urat, nem mondja: bánom is én mi lesz vele.
Ábrahám lelkülete egészen más, mint a mienk.
Aztán minden elvész Lót körül, úgy húzzák ki az angyalok a tűzből. Két lánya is paráznaságban vész el. Értsd meg, a házadnépe van kockán!
Lót vagy, vagy Ábrahám? Melyik leszel? Olyan nagyon komoly kérdés ez. Bár maradna bennünk élesen, külsőleg kitől kell elválnunk. Lehet, hogy vérségi kapcsolat, amelyikre azt mondja az Úr, amíg ezt meg nem szakítod, nincs tovább. De az biztos, hogy a belső Lótodtól válnod kell. Válok, vagy marad minden a régiben. Testvér dönts most. Úgy fogsz-e majd megérkezni, mintegy tűzön keresztül, vagy pedig gazdagon adatik majd néked az Isten országába való bemenetel. Üdvösséged Jézus Kirsztusért van, – de mit építesz erre az alapra? Lehet hogy fellelkesedek, mert szépeket hallok, de marad minden a régiben.
Bár szívünkben maradna ez az egy mondat: “Válj el kérlek tőlem!”
Imádkozzunk!
Uram tudod, hogy én váltam, de azt is tudom, hogy sokszor becsap Lót, hogy valami módon visszajön. Olyan sokszor igazolja magát az óemberem még valami hívős dologban is, hogy ebben aztán valóban igazam van.
Kélek segíts a jót nagyon élesen felismerni, és elválasztani a hitványtól, hogy olyan lehessek, mint a Te szád. Uram egyetlen dolgom van ezen a földön, hogy Igédet élesen, elegyítetlenül szólhassam. Kérlek segíts, hogy betölthessem azt a szolgálatot, amit adtál.
Áldj meg mindannyiunkat, vigyél oda, hogy ezen a héten megépülhessen a harmadik oltár, hogy igazi, zavartalan közösségre juthassunk Veled.
Ámen.