“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁBRAHÁM (3/6)
E dolgok után
“E dolgok után lett az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És mondta Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szólott az Úr őhozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivitte őt és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és mondta néki: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. 1Móz 15,1-6
“És Szárai, az Ábrám felesége nem szült néki; de volt néki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár volt. Mondta azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet hogy ne szüljek: kérlek menj be az én szolgálómhoz, talán azáltal megépülök: és engedett Ábrahám a Szárai szavának. Vette tehát Szárai, Ábrám felesége az Egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kánaán földén letelepedett és adta azt Ábrámnak, az ő férjének feleségül. És bement Hágárhoz, és az fogadott az ő méhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem volt becsülete az ő asszonyának őelőtte. Mondta azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És mondta Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele amit jónak látsz. Nyomorgatja azért Szárai, és az elfutott őelőle.” 1Móz 16,1-6
“És fiat szült Hágár Ábrámnak, és nevezte Ábrám az ő fiának nevét, akit Hágár szült néki, Ismáelnek. Ábrám pedig nyolcvan esztendős volt, mikor Hágár Ismáelt szülte Ábrámnak.” 15-17
“Megjelent pedig őnéki az Úr Mamré tölgyesében, és ő ült a sátor ajtajában a hő napon. És felemelte az ő szemeit és látta, hogy ímé három férfiú áll őelőtte. És látván, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig meghajtotta magát.” 1Móz 18,1-2
“És mondták néki: Hol van Sára, a te feleséged? Ô pedig felelt: Ímhol van a sátorban. És mondta: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában, mely annak hátamegett volt. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek voltak; megszünt Sáránál az asszonyi természet. Nevetett azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg! És mondta az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: vajon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annakidején esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára pedig megtagadta, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél. De mondta az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.” 9-15
Uram, hálát adunk érthetetlen kegyelmedért, amelyik utánunk járt és megtalált. Kérlek hadd jussunk el oda, hogy mindenünkké lehess. Köszönjük, hogy ezt akarod munkálni. Vidd véghez bennünk a teljes átadást, és segíts, hogy megépülhessen a harmadik oltár, hogy Veled való közösségben élhessünk ettől kezdve mindvégig. Neved dicsőségére.
Ámen.
Igénk ezzel kezdődik: “E dolgok után…” Milyen dolgok után? Isten megengedi hogy visszanézzünk és meglássuk, mi után vagyunk. Nem lehet az embernek úgy továbbmenni, hogy vissza ne nézne, és ne rendezne dolgokat.
Ábrahám amikor elvált Lóttól, rögtön utána azt mondta az Úr; megáldalak, nézz keletre, délre, északra és nyugatra, neked adom a földet. De még történtek dolgok, ami miatt Ábrahám nem úgy gondolkozott, hogy lesz ami lesz Lóttal, hanem amikor fogságba esett, utána ment válogatott legényeivel és kiszabadította.
Volt még egy dolog, aminek utána volt Ábrahám, amikor legyőzte a királyokat, és Sodoma királya felajánlja Ábrahámnak a zsákmányt. “És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt nem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad; én gazdagítottam meg Ábrámot. (1Móz 14,22-23). Szeretném ha látnád a tiszta kezeket, amiket felemel Ábrahám. Ábrahám egy olyan próbában állt most meg, ami után Isten ígéretet adhat neki.
A Biblia azt mondja: “A tisztakezű ember még erősebbé lesz.” (Jób 17,8). Ha anyagi vonalon nem vagy tisztakezű, abban a pillanatban az áldást nem adhatja az Úr. Az anyagi dolog az első, amiben vizsgáztat az Úr. Nem kerülhet semmi az Ô szolgálatába, ami nem tiszta. Nem feltétlenül polgárilag, emberileg lopott dolog kell, hogy nálad legyen. De minden a tied Isten szerint? Az az enyém, amit Ô szánt nekem. Nincsen nálam olyan dolog, amit másnak szánt volna? Nem loptam, csak megtartottam, amit tovább kellett volna adnom. Isten szerint nem az enyém. Lehet ha belépne házunkba, sok dologra kérdezhetné, honnan került ez ide, nem én adtam, – szerezted.
Azt mondja Ábrahám: “Egy fonalszálat, egy sarukötőt sem veszek el.” Nem nagy dologról van szó, hajszál pici dologról, nem nagy dolog egy fonalszál. Sokszor úgy vagyok valamivel, apróság ez. Ábrahám azt mondta: semmit nem veszek el abból, ami a tied.
Ilyen tiszta a szívünk, a kezünk, az indulatunk anyagi vonalon?
“E dolgok után”, amikor levizsgázott Ábrahám ezen a vonalon, és amikor kiálta a próbát, amikor ott volt az óriási zsákmány, amit ő szerzett meg, ott áll, és felemeli tiszta kezeit,- egy fonalszálat, egy sarukötőt nem veszek el, – ezek után szól hozzá az Úr.
Vajon hozzánk nem azért nem szól-e, mert ebben soha nem vizsgáztatott le? Isten ismétlést ad amikor nem állok meg, olyan ismétlést, hogy nem mehetsz tovább, mert nem vagy utána ennek.
Életünkben az első vizsgatétel ez volt, hogy Isten adott olyan időket, hogy kenyeret nem tudtunk venni, de aztán adott sok-sok örömöt. Visszasírom azokat az időket, amikor ott kellett harcolni az Úr előtt, és senki nem tudhatta meg mi van, de kellő időben mindig ott volt minden. Ez az idő elmúlt, mert Isten levizsgáztatott. Csak akkor vihet tovább, ha túl jutottam a vizsgán. Anyagi vonalon levizsgáztathatott-e már úgy, hogy nem tapadhat a kezedhez semmi?
“E dolgok után” – így mondja az ige, – lett az Úr beszéde Ábrahámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám! Én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. Ezért énekeltük az éneket: “Paizsod, jutalmad Ô!” Az Úr önmagát adja. Minden helyett, amire azt mondjuk: nem, amit kiengedünk a kezünkből, azt mondja az Úr: önmagát adja. Amit értem elhagytál minden leszek helyette. Neked nem kellett Sodoma királyának jutalma, – én leszek helyette felette bőséges jutalmad.
Döbbenetes, mit felel erre Ábrahám. Az anyagi vizsgát kiállta, de itt azt mondja: “Uram Isten, mit adhatnál én nekem, holott én magzatok nélkül járok.” Valami olyasmit mond Ábrahám, – nem Te kellesz, nekem egy gyerek kell!
Az Úr a legtöbbet ígéri neki, – mindened leszek. És ő azt mondja, – mit adhatnál? Mi ez ahhoz képest, hogy nincs gyerekem. Jó volna szembenézni vele, nincs-e a mi szívünkben is egy nagy kérés, – Uram de ez nekem nincs! Ilyenkor mindig azt mondjuk: Nem Téged kereslek. Valami mást! Sokszor mondja az Úr: Kérj amit akarsz. Mit kér a szíved? Az Úr csak azt hallja, amit a szíved dobog, – Uram ha megtérne a férjem, a gyermekem. Ez a szívünket szorongató kérés, és az Úr hallja.
Milyen rettenetes, hogy amikor az Úr a legtöbbet ígéri Ábrahámnak, akkor ő azt mondja: “Én magzatok nélkül járok… Ímé énnékem nem adtál magot, és az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.” Mire mondjuk ezt, – Uram nem adtad. Sok mindent adtál, de ezt nem adtad. Nézzünk most szembe vele, mi a szívem legmélyebb kérése és panasza az Úr felé?
Amikor azt ígérte, hogy “paizsod vagyok és jutalmad bőséges,” – ez már Vele együtt minden. De mi azt mondjuk: jó, hogy vagy nekem, de nekem más is kell. Szokták mondani: olyan egyedül vagyok. – Dehát az Úr… Igen-igen, de nekem egy ember kellene. Milyen fájó lehet ez az Úrnak. Jó, de az Úr nem jár itt velem a lakásban, nekem egy férj, vagy egy gyerek kellene.
Csodálatos, hogy az Úr mégis válaszol erre az igényre, és azt mondja Ábrahámnak: “Nem ez lesz a te örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.” Elhangzik a nagy ígéret. Vannak-e ígéreteid, amire tudod, hogy Isten mondta, és amit talán nagynak látsz, teljesíthetetlennek. Hány embernek mondta már az Úr, hogy idvezül a házanépe, és ott van benne a kérdés, hogyan tudná megtenni? Lehetetlen!
Ki tudja mit adott már neked Isten a szolgálatra nézve. Talán nagy ébredést ígért. Na nem! Elég ha néhányan megtérnek. Elég nekem Ismáel. Szeretném ha most visszagondolnál, adott az Úr ígéretet, és “nem lettél-e engedetlen a mennyei látás iránt?” Vagy azzal szemben, amit a tieiddel kapcsolatban, vagy a szolgálattal kapcsolatban mondott. Mondhatta-e már neked: “Számláld meg a csillagokat…Így lesz a te magod. Úgy szeretem az Urat, amikor szemléltető oktatást ad. Menj ki, számold meg, te csak így tudod megérteni, hogy ennyi lesz a te magod.
“És hitt Ábrahám, és tulajdoníttaték néki igazságul.” Nem úgy van-e, hogy amit neked mondott az Úr, azt te nem párosítottad hittel? Amiért Ábrahám a hívők atyja lett, az egyszerűen azért van, mert Isten szavára épített.
A te hited a láthatókon nyugszik, vagy Isten szavára épül? Nem érzésekre, nem láthatókra, hanem az Isten világos, egyszerű, tiszta beszédére. Tudsz-e hinni, messze elhinni, építeni arra amit az Úr mond, mert akkor vagy a hívő Ábrahám magva.
Múlik az idő, múlnak az évek, és nem történik semmi. Érzed-e, milyen rettenetes dolog egy idős ember életében, akinek egyre kevesebb lehetősége van, hogy megtörténhessen amit az Úr ígért. Lehet, mikor először mondta Isten, még nem múlt el Sáránál az asszonyi természet. Hetvenöt éves volt, mikor kijött Ábrahám a földjéből, és száz, amikor Izsák születik. Huszonöt év, – és talán minden nap azt mondja, egyre kevésbbé lehet, múlik az idő, Isten nem csinál semmit. Nap-nap után, év-év után, és Sára nem lesz terhes.
Sára azt mondja, – csináljunk valamit. Látjuk az okos asszonyt, az okos feleséget, aki feláldozza magát, és azt mondja Ábrahámnak: menj be Hágárhoz, hogy Isten ígérete beteljesedhessen.
Okos asszony Sára, nem féltékeny mint más, aki azt mondja: belepusztulok. Ô azt mondja: menj be Hágárhoz. Óriási lépés Sáránál. Melyikünk tudná megtenni? Én adtam az öledbe. – Te meg tudnád tenni? Ez az asszony mindent megtesz, hogy az ígéret beteljesedjen. Nem rajtam keresztül, – nem baj, – csak beteljesedjen.
Kérdezem, Sára a hibás, vagy Ábrahám? Mind a kettő! Elsősorban Ábrahám, mert ő kapta az ígéretet, és ő volt a felelős ezért. Milyen könnyen rá lehet venni egy ingadozó hitű embert. Biztos Ábrahám is megingot már, hogy nem történik semmi. És most jön ez a jó ötlet. Hányszor volt jótanács az életünkben, hátha mégis nekünk is kell tenni valamit, hogy ez megvalósuljon? Ábrahám belemegy, pedig Hágár Egyiptombeli. Ábrahám keresztüllépi az akadályokat, hogy Isten ígérete beteljesedhessen.
“Nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Nem lehet szent ügyet szenteségtelen eszközökkel véghezvinni.
Teherbe esik Hágár, és elkezdődik a tragédia, egy család békessége borul fel ezen, hogy nem tudtak az Úrra várni. Első komoly leckéje Isten gyermekének, hogy tanuljon meg várni. Várjuk az Urat, várjuk az áldást. Különben minden tönkremegy. Megromlik Ábrahám és Sára kapcsolata, a szolgálóval való kapcsolata, tönkremegy az egész ház békessége. Pedig jót akartak, Isten ígéretét akarták elősegíteni és tönkremegy minden.
Milyen rettenetes, hogy odaáll Sára, és azt mondja: “Bántódásom van miattad!” Hát ki kezdte ezt az egészet? És mégis most ki vádol? “Én adtam öledbe szolgálómat!” Én voltam a jó, én akartam segíteni. Te vagy a hibás Ábrahám!
Soha nem más az oka, – mindig csak én! Milyen nehéz eljutni oda, hogy ne okoljak mást. Azt mondja az Ige, majd ha “megszünsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni,” (Ézs 58,9), akkor ígéri az Úr az áldások tömegét.
Sára első dolga, hogy ujjal mutogat, – miattad. Tedd le a kezed, ne mutogass férjedre, gyermekedre, gyülekezetedre. Jó volna mellünket verve eljutni oda, egyedül én vagyok a hibás, – miattam!
“Bántódásom van miattad…nincsen előtte becsületem.” Veszekedett az asszony és a szolgáló, azután az asszony és a férj. Ismerjük a történetet, – Ismáel miatt micsoda rengeteg szenvedés. Gondoljatok arra, milyen rettenetes a világ végéig való szenvedés. Megszületett egy nép. Egy ilyen emberi jó mennyi rosszat tud csinálni Isten dolgában, tervében.
“Tegyen ítéletet az Úr te közötted és én közöttem” – mondja Sára. Nem tudom nem áll-e el a lélegzeted, még az Urat is bizonyságul hívja. Hívő emberek sötét útjaikra elkezdik hívni az Urat. Annyira igaza van Sárának, hogy az Úr tegyen ítéletet.
Jaj Sára, – ne tegyen az Úr ítéletet, – legyen az Úr kegyelmes!
Ezután történik az, hogy tizenhárom évig hallgat az Úr. Megszületik Hágár fia, “És nevezte Ábrahám az ő fiának nevét, akit Hágár szült néki, Ismáelnek. Ábrahám pedig nyolcvanhat esztendős volt, mikor Hágár Ismáelt szülte Ábrahámnak.” Nyolcvanhattól kilencvenkilenc éves korig nem szól az Úr Ábrahámhoz. Tudod testvér mit jelent az, ha csak rövid ideig is nem szól az Úr? Tizenhárom év! Múlik az idő, most már biztos, hogy csak Ismáel lehet az örökös.
Az első várni nemtudás sokkal hosszabb várakozást idéz elő. Bár akkor tudott volna várni. Nem tudom csináltál-e már olyat, hogy nem jól történt, és ujabb várakozás, egy ujabb iskola következett. Ábrahám teljes reménytelenségbe kerülhetett, nincs itt más, Ismáel van, ez az Isten akarata.
Tizenhárom év után megszólal az Isten. Újra ideírhatnám: “Ezek után”. “Én a Mindenható Isten vagyok!” Isten mindig úgy mutatkozik be, ahogyan arra nekünk szükségünk van. Ábrahám, nem hitted, hogy meg tudom tenni, pedig én a Mindenható Isten vagyok! Nem bírtad megvárni cselekvésem.
Ismered úgy az Urat, mint a Mindenható Istent? Nézz a körülményeidre, és kérd, hogy Isten kimondja,- én a Mindenhtaó Isten vagyok. Így mondja tovább Ábrahámnak: “Járj én előttem!” Ki előtt jártál eddig, emberek előtt, saját szemed előtt? Hány szempár előtt járunk mi. És elveszted azt az egyetlen szempárt, aki előtt járnod kellene. Jó volna kimondani: Uram ettől a perctől kezdve egyetlen szempár érdekel, – Te mit szólsz hozzá? Ez a szempár belülről néz rád, és ítéli cselekedeteidet, beszédedet, és azt mondja, amit mondtál, előttem nem áll meg. Lehet emberek nagyra becsülik, de előttem nem áll meg, tisztátalan.
“Járj én előttem és légy tökéletes!” Egészen átadott. Légy tökéletes az odaadásodban, az odaszánásodban. Akarod-e, hogy életed egészen tökéletesen elégőáldozat legyen?
Ábrahám nem előttem jártál, nem volt teljes amit tettél. “Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” (Jel 3,2). Légy tökéletes. És újra mondja az Úr az ígéretet. “Szárainak, a te feleségnek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok őtőle neked, és megáldom, hogy legyen népekké, nemzetek királyai származzanak őtőle.” Isten újra ismétli az ígéretet. Újra lehetőséget ad Ábrahámnak a hitre.
Nem tudom nem gondoltatok-e még arra, hát ilyen a hívők atyja? És még egy rettenetes dolog: “Arcra borult Ábrahám, és nevetett.” (1Móz 17,17). Hogy illik össze ez a kettő? Megalázkodik, alárendeli magát, és közben nevet. Hányszor van bennem ez a kettő, imádkozom, és közben nem hiszem. Arcra borulok, mondom, hogy Uram, és közben nevetek. Hát ilyen a hívők atyja. Egyik a sátorban nevet, másik a szemébe nevet. “Nevetett, és gondolta az ő szívében.” Testvér Isten mindig látja, amit a szívedben gondolsz. Miközben leborulsz és imádkozol, pontosan hall mindent. Azt gondolja Ábrahám: “Vajon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke, avagy Sára kilencven esztendős lévén szülhet-é?
Isten válaszol a gondolataira. De előbb még azt mondja Ábrahám: “Vajha Ismáel élne te előtted.” (1Móz 17,18). Nem kell nekem más, megvan oldva a kérdés, minek megint előlről kezdeni a hitbeli dolgokat? “Az Isten pedig mondta: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezd annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ővele, örökkévaló szövetségül az ő magvának őutána.”
Azért olvastam el, hogy lássuk, azután meg Sára nevet. Azt mondja az Ige: “Hol van Sára, a te feleséged?… Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és ímé akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában, mely annak hátamegett van. Nevetett azért Sára ő magában.”
Az első dolog amit nagyon komolyan szeretnék mondani: ne hallgatózz soha! Ne csak úgy, hogy ne tedd oda a füledet, hanem hogy a másik szobából hallani lehet amit beszélnek. Menj ki a szobából. Amit nem neked mondanak, nem kell hallanod. Akár véletlenül hallotta, akár a kulcslukra tette fülét, mindenképpen hallgatózott. A másod kézből hallott dolog is hallgatózás. Nem neked mondták, Isten előled elrejtette. Kérdezősködés, kiváncsiskodás, jaj nem neked mondta Isten, nem Sárának, Ábrahámnak mondta.
Látjátok Sára letagadta. “nem nevettem én.” Rettenetes dolog, hogy belevisz a hazugságba, a hitetlenségbe. Teljesen lehetetlen, Ábrahám száz esztendős, Sára kilencven, – lehetetlen. Újra kérdezem, testvér, az “Istennél lehetetlen-é valami?”
A Zsidók 11-ben megdöbbenve olvastam: “Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, mivelhogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid 11,11). Hát ez nem így van, hát nem hitt, – hát kinevette Sára azt, aki az ígéretet adta. Hát miért írja akkor?
Mély vígasztalás volt számomra benne. Isten így látta. A kegyelem alatt így látta Sárát. Nem nézte azokat a rettenetes dolgokat, utálatosságokat, hűtlenségeket. Érted már mit jelent a kereszt? Isten téged nem olyannak lát amilyen valójában vagy, ha odamenekülsz a kereszt alá. Az Ószövetségben akik Hozzá menekültek, azokat Isten előre látja a kereszten keresztül. Az Újszövetség népét, minket, visszafele lát a kereszt alatt. A Bárány megöletett a világ alapjainak felvettetése előtt.
Pilátus azt kérdezte: “Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? Feleltek és mondták neki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.” (Jn 18,29-30). Izráel népe, a papok akkor gonosztevőnek látták Jézust.
Te kinek látod, – kinek mondod? Isten is gonosztévőnek mondja Jézust? Különben nem engedte volna két lator közé a fő-lator helyére feszíteni. A latrokon csak az ő bűnük volt. Az a gyilkosság amit ők elkövettek, az a lázadás. De Jézuson egy világ bűne volt. Most már érted, hogy Isten is kimondta rá, – a legnagyobb gonosztevő.
“Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ôbenne.” (2Kor 5,21).
Sárának a hitetlensége, nevetése, a várni nem tudása, az önálló cselekvése mind rajta volt a Bárányon. Egy világ bűne, – az első embertől az utolsóig!
Szeretném ha most felnéznél a keresztre és kimondanád: bűnné lett érettem. Akkor Isten Jézusért úgy lát, mint ahogyan Sárát látta, – “hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” Egyszerűen személycsere történt. Te függsz a kereszten Jézus helyén, és Ô Jézust látja életedben. Látod, – ilyenek a hithősök.
Szeretném ha eljutnál oda, te hitetlen hívő, hogy újra bocsánatot kapj egész eddigi hívő életedre.
Imádkozzunk!
Ur Jézus, köszönöm, hogy mint hívő gonosztevő ott állhatok a Te kereszted előtt, és láthatom, mivé lettél helyettem. Segíts, hogy soha ne legyen a kereszt megszokott nekem. Segíts, hogy mindig átéljem, hogy a tiszta, a szent, a bűn nélkül való ott függ a kereszten két lator között a helyemen.
Úr Jézus kérlek, hogy a hitetlen hívő életem minden bűnét, önálló cselekvését hadd tegyem oda a te véred alá. Kérlek azért adj újra kegyelmet, hogy újra kezdhessük, hogy járhassunk Előtted teljes szívvel és tökéletesen. Kérünk, add meg ezt nekünk, nevedért.
Ámen.