“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁBRAHÁM (4/6)
Kergesd el
“Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondotta volt, és akképpen cselekedett az Úr Sárával, amint mondotta volt. Mert fogadott Sára az ő méhében, és szült fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott néki Isten. És körülmetélte Ábrahám az Ô fiátr Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta néki az Isten. Ábrahám pedig száz esztendős volt, mikor született néki az ő fia, Izsák.
És mondta Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem, aki csak hallja, nevet rajtam. Ismét mondta: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szültem vénségére. És felnevekedett a gyermek és elválasztották; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, melyen Izsákot elválasztották.
Mikor pedig Sára nevetgélni látta az Egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült, Mondta Ábrahámnak: Kergesd el azt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszott e dolog az ő fiáért. De mondta az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. Mindazáltal a szolgáló fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Felkelt azért Ábrahám jó reggel, és vett kenyeret, és egy tömlő vizet, és adta Hágárnak, és feltette azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátotta. Az pedig elment és bujdosott a Beérsaba pusztájában.” 1Móz 21,1-14
Uram, szeretnénk ma újra találkozni a minden értelmet felülhaladó kegyelmeddel. Segíts Jézus, hogy tudjunk befogadni, s félelem nélkül egészen kitárni szívünket előtted. Nevedért kérünk.
Ámen.
A 21. rész első versében kétszer mondja az Ige, hogy “Amint mondotta az Úr”, és “Amikképpen szólt az Úr,” – mondja újra.
Jó volna most mindjárt az elején meglátni: az Úr szava igaz, minden úgy történik, ahogyan megmondta. Az egész teremtettség az Ô szavára lett, és nála nélkül semmi nem lett ami lett. Ami a mi életünkben, és mások életében lett, az Isten szavára lett. Jó volna komolyan venni a szót, és Istennek minden szavát hittel párosítani. A Biblia azt mondja: “De nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsid 4,2b). Az Ige elveszti cselekvő erejét, ha nem párosítom hittel.
Ami történik ezen a földön, az Isten szavában való hit által történik. Ami az életemben történt, ami gyakorlati valóság, hit által történt, Isten igéjét hittel párosítva. Maradjon a szívünk mélyén, – “amint mondotta.”
Emlékszünk még Józsué könyvében erre az igére: “Az Úr beszéde szerint.” Vajon mi történt eddig életünkben az Úr beszéde szerint? “Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim ssemmiképpen el nem múlnak.” (Mt 24,35). Minden megváltozhat, de amit Isten mondott az örök és nem múlhat el.
Jó volna örülni ennek, a kezemben van ez a beszéd. “Sőt felette közel van hozzád ez Ige; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsd azt.” (5Móz 30,14). Örülj annak, hogy szívedben, kezedben, szádban lehet ez a beszéd, amelyikről azt mondja a Biblia: “Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó.” (1Tim 1,15).
A másik megdöbbentő Ige, hogy “Fogadott Sára az ő méhében, és szült fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott néki Isten.” Azt hiszem nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy hittel párosítom az Ô szavát, de nem tudom kivárni Isten idejét. Mi akkor szeretnénk, amikor mi akarjuk. A mi óránk gyorsabban jár, mint Istené. Türelmetlenek vagyunk, nem tudjuk az időt kivárni.
“Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3,1).
Hadd mondjak el egy kedves dolgot. Mondtátok, hogy szép a ruhám. Azért van, mert az Úrtól kaptam. Az anyagot 4-5 évvel ezelőtt kaptam, gondolkoztam, kinek adjam tovább. De a szekrényben maradt. Aztán most elővettem, – nem kellene-e mégis megcsináltatni? Az Ige akkor reggel az volt: “Ideje van…a megvarrásnak…” (Préd 3,7). A megdöbbentő pedig, hogy aznap jött hozzánk valaki, aki azért jött, hogy varrjon. Megint csak kicsordult a könnyem, – ilyen az Úr? Ideje van a varrogatásnak.
Isten mindenről beszél. A leglehetetlenebb kérdéseimre is ad választ. Az Úr megmondja amit akar, csak ne siettessem. Ennek a varrrogatásnak most volt a rendelt ideje, amikor az Úr mondotta. Engeded-e, hogy Ô mutassa meg mindennel kapcsolatban a rendelt időt? Akkor érett meg igazán valami, amikor az Úr akarata szerint való.
Ne siettesd emberek megtérését sem. Egyszer kiszedtem egy félig kész csirkét, soha nem lett belőle csirke. Ne szedegesd ki az embereket a tojásból. Van idő, benne élünk az időben. A világ hajszolja magát, fut mint az őrült. Ha Isten idejében élünk, nyugodtan megvárjuk, míg elhozza mindennek a rendelt idejét. Ma nézz fel rá örömmel, minden megtörténik, csak nem abban az időben, amikor szeretném, hanem amit az Úr mondott. Ha komolyan figyelnénk az Úrra, sok felesleges erőlködéstől kímélnénk meg magunkat. Soha nem jutott még eszünkbe, hogy májusban szilvát szedjünk. De lelkileg annyiszor próbáltam ezt megtenni. Meglesz amit az Úr mondott, rendelt ideje van Nála mindennek úgy, és abban az időben, ahogyan mondotta.
Jó volna belekerülni Isten idejébe és hittel várni Ôt.
Sára fogadott az ő méhében, és szült fiat abban az időben, amit az Úr mondott. Vénségében! A lelki születés is ilyen, hogy vénségedben is szülhetsz. Nem úgy van, hogy bizonyos koron túl már nem szülhet valaki. Vénségemig szülhetek, nem kell nyugdíjba menni. Halálos ágyamon is szülhetek, nincs korhatár, életem utolsó leheletéig lehetek emberhalász.
Szeretném, ha vénségemig szülhetnék fiakat. “Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat?” – Hát csak egy volt, – de utána visszafordítja az ige: “s ímé fiat szültem vénségemre.” Sára “fiakat” szoptat vénségére. Jó volna azt mondani: annyi fiakat szoptathatok, hogy el nem lehet mondani, és annyi gyerekem van, mint az ég csillaga, és a föld pora, – vénségemre.
“Nevezte Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született, akit szült néki Sára, Izsáknak.” Tudjuk, ez a név annyit jelent: nevetés. Ezért mondja Sára: “Nevetést szerzett az Isten énnékem.” Isten szerezte öröm. Egészen más az az öröm, amit Isten szerez.
Hitetlen koromban mindig azt hittem, a hívő élet egy savanyú élet. Soha annyit nem nevettem, mint mióta hívő lettem. Szeretném, ha az Úr úgy ismerne bennünket, mint aki mindig nevet. Akinek a belseje nevet, a szíve is nevet, kijön a szívszerinti nevetés. A 126. Zsoltár 1-2 versére gondoltam: ” Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Vajon a szíved, a szád tele van-e nevetéssel? Csak az tud vigadozással aratni, aki könnyhullatással vetett. Sárának is sok szenvedés volt életében, de most eljött a vigadozás ideje.
Rögtön utána látjuk, hogy Sára nevetgélni látta Hágárnak fiát. A másik emberen való nevetgélés gúny. Soha ne nevetgélj a másik gyengeségén, furcsaságán. Utána mindig szomorúság jön, – nem kellett volna, ez valakinek fáj.
Az Istentől szerzett nevetés senkinek nem fáj. Komoly kérésem, – Uram végy el tőlem minden nevetést, ami hátmögött való. Szabadíts meg a gúnytól, aminek éle van, és adjál számba Tőled való nevetést. Ismáel hátmögött kuncogott és nevetgélt.
Isten örömöt akar adni, hogy eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. Az aratás ideje eljöhet a gyülekezetben, amikor Isten szerez nevetést, talán a sok könnyes vetés után.
“Nevetést szerzett az Isten énnékem; aki csak hallja, örül rajtam.” Ez nem a Hágár fiának nevetése, hanem azt jelenti: örül rajtam. “Vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Kor 12,26b). Isten az egész népnek örömet szerzett. Az Úr Jézus születésénél mondja az angyal: “Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” (Lk 2,10).
“Ábrahám pedig nagy vendéséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.” Amikor új élet születik nagy öröm van a mennyben, de a földön is. Mikor éltél át ilyen nagy örömöt, hogy Isten országában gyermek született? Ha valaki újjászületik, az mindenkinek nagy öröm. Ábrahám akkor szerzett nagy ünnepséget, amikor Izsákot elválasztotta. Miért olyan soká? Miért nem akkor amikor körülmetélték, mint nálunk a kereszteléskor? Érdekes volt számomra, amikor a lelki gyermekekre gondoltam, az is szopik egy darabig. Függőségben van az anyjával, hosszú ideig talán.
Jaj, csak ne hosszú ideig. El kell jönni az időnek, – lehet a gyermek még kegyetlennek látja anyját, – de elválasszák. Azért ünnepelt akkor Ábrahám, mert Izsák akkor lett önállóvá, különálló emberré. Kérdezem, – el vagy már választva? Engedted magad idejében elválasztani? Nagyon sokszor látom az állatoknál, a kicsi tovább akar még szopni, és az anyja elrugja. És jár az anyja után, hátha mégis elkaphatja.
Jó, hogy Isten elválasztott, és meg is maradtál. Isten országában nagyon nagy a csecsemő halandóság. De amikor már valaki önállóan táplálkozik, megmarad.
Olvassuk, hogy Sára nevetni látta Hágár fiát, akit Ábrahámnak szült. Milyen rettenetes, hogy a Hágártól született, és a Sárától született mindig szemben áll egymással. A test szerint született mindig gúnyolódik a Lélek szerint születettel. Azzal, akinek új élete van. És ez olyan természetes.
A Galata levél 4. részének 22-31 versei így mondják: “Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született, a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak, mert azok az asszonyok a két szövetség; az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja. Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz, vigadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint akinek férje van. Mi pedig atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót, és az ő fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annakokáért atyámfiai nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.”
Azt mondja itt nekünk az Újszövetségben Pálon keresztül az Úr, hogy ez a két asszony a két szövetséget jelképezi. Az első Hágár, a törvény szövetsége, a Sinai hegyről való. Bennünk van mind a kettő. A Hágártól született a törvény alatt született. Így szeretném mondani: élet a törvény alatt. Ez Hágárnak és Ismáelnek képe a törvény alatt, cselekedetekből való, így kell, úgy kell, ezt nem szabad, azt nem szabad. Törvény alatt álló élet, amelyiket állandóan a törvény szabályoz, és nem szabad tőle az ember.
Egy asszonynak két férje volt. Az első mindent megkövetelt. Szegény asszony majd belepusztult. Akart volna, szeretett volna, de nem tudott eleget tenni férje követelményének. Meghalt a férj. Az asszony újra férjhezment. Ez a férj is éppen úgy szerette a rendet, tisztaságot, csak éppen maga csinált meg mindent. Milyen boldog volt ennek az asszonynak az élete!
Az első férj a törvény, – soha nem tudsz eleget tenni. Szegény Ismáel test szerint született. Kell, nem kell, szabad, nem szabad, szabályra új szabály, törvényre új törvény. Iszonyú iga, nem tudok eleget tenni. Ha kilencvenkilencnek eleget tettem még mindig ottmaradt az egy. Ha egy ellen vét az ember, az egészben bűnös. Annyi mindent csináltam, ez az egy nem megy, kétségbe vagyok esve.
Ott van-e benned ez az Ismáel, aki mindig igyekszik, de törvény alatt van. Az ítélkezés mindig törvényből születik. Amikor törvény alatt vagyok, másokat is odaszorítok, ez ilyen, ez olyan, ez nem komoly hívő, ezt nem csinál, azt nem csinál, cselekedetek alapján ítélek. Az ítélkezés kőkemény valami.
Isten minden ember életére adott szabályokat. Lehet neked nem enged meg dolgokat. De ne csinálj belőle törvényt. Ha Isten valamit neked megtíltott, ne tedd a másik számára törvénnyé. Ne úgy legyek, hogy ha a másik megteszi azt, amit nekem nem szabad, akkor az már nem is hívő. Vigyázz, nehogy te légy Ismáel, a törvény szülötte. Az is Isten gyermeke, Ábrahám magva, csak félvér. Vigyázz, hogy ne légy félvér hívő, aki az Úrból, és törvényből született furcsa keverék.
Az Ige világosan megmondja: élet a törvény alatt. A másik: élet a kegyelem alatt. Olyan jó az Újszövetségi ige: “Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.” Ez a szolgaság állapota. “De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja.”
Beszéltünk az anyaszentegyházról. Azért anya, mert szül. Isten népe a Krisztustest. Férjed-e a te Teremtőd? Azt is megbeszéltük, menyasszony vagyok, vagy asszony? Benne vagy-e az anyaszentegyázban, amelyiknek az a dolga, hogy szüljön? Isten népe együtt szül. Soha ne gondold, hogy csak egyedül szülsz. Valaki megtér a szolgálatodra, és lehet hogy évek, vagy évtizedek óta imádkoztak érte más hívő testvérek. Hordozta az anya.
A magasságos Jeruzsálem az Isten népe, amelyik egyszer lejön majd mint egy menyasszony, aki elkészíttetett férje számára, hiba nélkül, szeplő és sömörgőzés nélkül. Szereted te a népedet? Nekünk együtt az a dolgunk, hogy szüljünk, a magasságos Jeruzsálem szabad, és erre mondja az ige, hogy ennek vagyunk a gyermekei. Mert mi Izsák szerint ígéretnek a gyermekei vagyunk. “De valamint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy most is.” Tehát a kegyelem alatt élő ember a Szentléleknek a szabadsága alatt áll. És azért engedelmeskedem önként, mert szeretem az Urat. Hányszor megmutat valamit, hogy másképpen kell csinálnom, és annak akit szeretek könnyű engedelmeskedni.
Istennek nem kell a szolgaság alatti engedelmesség! “Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok.” (Róm 8,15). Ennek a szabadságnak a légkörében folyik-e az életed. Ha valamit oda kell adni, szabad odaadni. Ha engedelmeskedni kell szabad engedelmeskedni. Egészen más az, hogy szabad. Azért köszönök sokszor úgy, hogy szabadság. Olyan jó, hogy van, hogy szabadságból történik minden.
Izsák vagy-e, vagy Ismáel? Ahogy azt mondtuk, hogy Lót is bennem van, meg Ábrahám is, éppúgy bennem van Ismáel és Izsák is. Erre mondja élesen Sára, – éles ez a nő, – azt mondja Ábrahámnak: “Kergesd el a szolgálót az Ô fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.” “Ezt a szolgálót”, – akit ő adott ölébe. Emberileg szólva kinyilik a bicska az ember zsebében, – most már kergesd el!
Olyan megrázó nekem, hogy nehéznek tetszett Ábrahámnak, és megszólal az Úr: “Ne lássék előtted nehéznek a szolgálónak és gyermeknek dolga, valamit mond Sára engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.” Lótnál élesen hallottuk: “Válj el kérlek tőlem!” A “Kergesd el!” még élesebb. Kergesd el ezt a félvért benned, ezt a hívő ruhába öltözött óembert, mert ez felöltözik a cselekedetekbe, és nagyobb lesz a másiknál, mert én ebben is engedelmeskedtem, meg abban is.
Ott él benned a félvér, aki emelt fővel jár, mert – engedelmes vagyok. A félvér egy darabig fel tud kapaszkodni, és nevetgélni tud. Ismáel nevetgélt, gúnyolódott, tréfált, amikor nem kellett volna. Ismerd fel magadban a törvény ruhájába felöltözött óembert, amelyik mindennel dicsekszik amit tett.
Isten most nagyon éles. Azt mondtam, – éles nő ez a Sára. De sokkal élesebb Isten szava. Ha úgy érezzük, éles az igehirdetés, Isten még élesebb. “Mert Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél.” (Zsid 4,12). Emberi szó soha nem tud olyan éles lenni. Istennek igéje, szava mindig elválaszt. Nem Lótot Ábrahámtól, hanem Ismáelt Izsáktól. Mindkettő Ábrahámtól született, a hit gyermeke, csak az egyiket el kell kergetni. Nagyon nehéznek tetszett ez a dolog Ábrahámnak. Lehet neked is nehéznek tetszik, ami annyi jócselekedet volt. Ki csinált annyit mint én? Ki van ebben a faluban, aki annyira komolyan veszi a hívő életet, mint én. Nem múlik el nap, hogy ne olvasnék Igét. Van még egy ilyen hívő?
Mindent, amit törvényből csináltam nagyra vagyok vele. Mert ez a test cselekedete. Ma nagyon éles Isten szava: “Kergesd el!” Nem tudom megteszed-e? Ma reggel olvastuk Dávid és Góliát történetében: ma levágom a fejedet. Ma kezembe ad az Úr te csúnya félvér. Azt kértem az Úrtól: Uram segíts, hogy nagyon bátor legyek, hogy ne tessék nehéznek. Ahogyan Pál is mondta: “Sőt annakfelette most is kárnak és szemétnek ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.” (Fil 13,8).
Itt már nemcsak az van, hogy “válj el kérlek tőlem.” “Kergesd el!” – mert különben soha nem megy el, ki vele a házból! Nehéznek tetszik Ábrahámnak, de azt mondta neki az Úr, hogy Tőle való. És akkor megtette.
Nagyon szeretem Ábrahámot ezért a “jó reggel”-ért. Amikor felvitte Izsákot a Mórijára akkor is jó reggel cselekedett. Nem tudom aludt-e, amíg eldőlt benne a nagy harc. A véremből való, az enyém. De felkelt jó reggel, és véghezvitte azt, amiről tudta, hogy Isten akarata.
Nemrégen olvastam, hogy Jézus csak addig harcolt, amíg nem tudta biztosan, mi Isten akarata. Akkor fölkelt és ment, nem volt tovább kérdés. Ha biztos vagy, hogy el kell kergetned ezt a félvért, akkor azonnal cselekedj. “Felkelt azért Ábrahám jó reggel, és vett kenyeret és egy tömlő vizet, és adta Hágárnak, és feltette azt és a gyermeket annak vállára és elbocsátotta.” Amikor nagyon határozott vagyok, annak menni kell.
Gondoljunk most arra, milyen csodálatos, Izsák születése előképe Jézusnak. Emberileg lehetetlen volt, hogy Izsák megszülessen. De Istennél minden lehetséges! A szűz fogan méhében, – emberileg lehetetlen, – de úgy lett, ahogyan az Úr mondotta.
Jézus Krisztus születése csak a Fő születése. A Krisztustest mi vagyunk. Így mondja az Ige: “Hát én csak megindítsam, és ne vigyem véghez a szülést? szól az Úr, vagy én, aki születek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.” (Ézs 66,9).
Jézus elkezdte, Ô az első zsenge, de csak a Fő született meg karácsonykor. Ettől kezdve születik a Krisztustest, és ez a születés még folyik. Az anyaszentegyház még szül. Szereted-e azokat, akik még nem születtek meg? Segítségére vagy-e azoknak, akiknek még születni kell? Szívügyed-e az, hogy minden meglegyen a maga idejére? Vajon nem akadályozzuk-e munkánkkal, okoskodásunkkal Isten munkáját?
Segíts azokon, akiknek még születni kell, hogy Jézus nagyon hamar eljöhessen, és ott állhassunk üdvbe öltözötten nagy örömben. Ahol nem lesz már sírás és könnyhullatás, mert eljön az örök nevetés ideje. Az aratók örömével mész-e majd? Lesz-e a válladon kéve? Részt veszel-e az aratásban?!
Imádkozzunk!
Uram köszönöm ma reggeli személyes szavadat, köszönöm a nagy örömöt amit adtál. Köszönöm, hogy szabad cselekednem bátran a Te szavad szerint. Szeretnék úgy tenni, ahogyan parancsolod, elkergetni a gőgös hívőt, aki él bennem, a törvény alatt élőt, a másokat ítélgetőt.
Kérlek azért Uram, hogy tudjak szabadon engedelmeskedni mindenben. Tedd életünket nevető életté a legnehezebb időkben is. Mindennek ellenére taníts meg minket benned örvendezni. Áldd meg életünket, segíts válni, ahol válni kell, és dicsérni Téged mindenért. Áldj meg bennünket, nevedért.
Ámen.