“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁBRAHÁM (5/6)
Vedd a te fiadat…és áldozd meg
“És lett ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és mondta néki: Ábrahám! S az felelt: Ímhol vagyok. És mondta: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked.
Felkelt azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelte az ő szamarát, és maga mellé vette két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkelt és elindult a helyre, melyet néki az Isten mondott. Harmadnapon felemelte az ő szemeit Ábrahám, és látta a helyet messziről.
És mondta Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vette azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltette az ő fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet, és a kést, és mentek ketten együtt.
És szólt Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához, és mondta: Atyám! Az pedig mondta: Ímhol vagyok fiam. És mondta Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És mondta Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról fiam; és mennek ketten együtt. Hogy pedig eljutottak arra a helyre, melyet Isten néki mondott, megépítette ott Ábrahám az oltárt, és reá rakta a fát, és megkötözte Izsákot az ő fiát, és feltette az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtotta Ábrahám az ő kezét, és vette a kést, hogy levágja az ő fiát.
Akkor kiáltott néki az Úrnak angyala az égből, és mondta: Ábrahám! Ábrahám! Ô pedig felelt: Ímhol vagyok. És mondta: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelte Ábrahám az ő szemeit és látta, hogy ímé hátamegett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Odament tehát Ábrahám, és elhozta a kost és azt áldozta meg égő áldozatul az ő fia helyett.
És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. És kiáltott az Úrnak angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És mondta: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” 1Móz 22,1-18
Hadd adjunk hálát Uram azért a kegyelemért, ami eddig hordozott bennünket. Köszönjük, hogy csak kegyelmed által vagyunk, akik vagyunk. Kérünk hogy hadd áradjon sokkal teljesebben életünkbe ez a szeretet, hogy átformálhass. Hadd tudjunk engedni ennek a szeretetnek.
Ámen.
Újra ezzel a szóval kezdődik igerészünk, hogy “És lett ezeknek utána”. Egyszer már olvastuk ezt a mondatot, hogy “ezek után”. Akkor volt, amikor Ábrahám elvált Lóttól, és amikor Melkisédek megáldotta, és Ábrahám kimondhatta: “Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez, Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd.” Kiállott próbák után volt ez, hogy “Ezek után.” A Lóttól való elválás után.
Most, ahogy elkergette Ismáelt, ismét egy komoly döntés után megint csak olvassuk: “Ezeknek utána.” Minden dolognak megvan az előzménye, és okozata.
Jó volna megnézni, mi miért történik az életünkben, mik az összefüggések. Isten gyermekeinek életében sokszor vaktában történnek dolgok, sejtése sincs mi miért van, pedig hihetetlen logikai összefüggések vannak életünkben.
Sok év múlhatott már el közben, hiszen a gyermek akkora lett, hogy fát lehetett tenni a vállára. Nem volt már kisgyermek Izsák. Ábrahám szívében ezek alatt az évek alatt valami történt, amiről talán ő sem tudott. Így mondja az Ige: “Isten megkísértette Ábrahámot.” Ami Isten oldaláról próba, az a Sátán oldaláról kísértés.
Amit Ábrahám kiált az Isten oldaláról próba volt. Miért volt szüksége Ábrahámnak erre a próbára? “Vedd a te fiadat, a te egyetlenegyedet, akit te szeretsz!” Érezzük-e mennyire fájdalmas mondat ez? Isten azt mondja: nem én vagyok már a te egyetlenegyed, akit szeretsz. “Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes erődből.” (5Móz 6,5).
Az Úr észrevette, hogy más az, akit Ábrahám szeret. Ha ma az Úr megszólít, nem ezt kell-é mondania neked is? Észrevétlenül történnek ezek a dolgok, hogy valaki elfoglalja a szívedet. Lépésről-lépésre lopja magát a szívedbe. Valaki az első gondolatom lesz, akivel ébredek. Nem egyik napról a másikra történhetett, hiszen évek múltak el. De Isten Lelke észreveszi szívedben a legkisebb eltérést, mert Ô féltőn szerető Isten.
A “féltőn szerető Isten” nem annyit jelent, hogy féltékeny. Isten engem félt, nem önmagát. A féltékenység önmagát félti, hogy elveszítem a másikat. Engem félt, mert ha elveszítem a másikat, akkor végem van. Ha megszomorítom Isten Szentlelkét és nem veszem észre, ha tartósan megrontom, megyek a teljes elszakadás felé. Már nem Ô a mindenem, már nem Ôt szeretem. Nem nézek fel már Rá naponta sokszor, a gondolataim nincsenek már tele Vele. Nem Ô az első és utolsó gondolatod.
Isten Lelke azt mondja: vigyázz, Ô legyen az egyetlenegy, akit szeretsz. Vedd a te egyetlenegyedet akit szeretsz, – és kimondja a nevét,- Izsákot. Vajon milyen nevet mond nálad? Talán neked is a gyermeked nevét?
Nagyon sokszor dolgok azok, amik bekerülnek az ember szívébe. Életembe mindig belenyúlt Isten, amikor valami nagyon a szívemhez nőtt. Élesen emlékszem, amikor nagyon-nagyon megszerettem otthon egy virágot, amit neveltem, féltettem. És mikor virágot kellett adni valakinek, azt mondta az Úr, hogy ezt add oda. Azt mondtam, hogy csak ezt ne! Nem olyan régen valaki elejtett nálunk egy vázát. Rögtön tudtam miért, nagyon szerettem. A szív nagyon hamar hozzátapad dolgokhoz. Most nézd meg, mi az, amit nem szívesen adnál oda. Persze ezek kicsi dolgok, sokkal komolyabb, ha az anyám, a férjem, vagy a gyerekem az, aki annyira a szívemhez nőtt, hogy mindig ő az első.
Neked milyen név van odaírva? Talán egy testvér, aki naggyá lett számodra, őt szereted, őt kérdezed, ő lett a középpont. Isten ma nagyon világosan, élesen szeretne velünk beszélni: “Vedd a te egyetlenegyedet, akit te szeretsz!” Nézz szembe vele, ne mond, hogy nekem ilyen nincs.
Az is lehet, hogy a halálos szerelmem önmagam vagyok. Az elmúlt héten ítélt meg az Úr, hogy nem szeretek senkit, csak magamat. Egyszer beszéltünk már arról, hogy amikor az Édenben meglátta Ádám és Éva, hogy mezítelenek, akkor született meg az “én”, és attól kezdve tudom magamat. Nem tudunk magunktól szabadulni. Hogyan tettem bizonyságot, hogyan imádkoztam. Rögtöm látom, tudom magamat, és ez csak akkor szünik meg, ha megszületik a Krisztus-tudat. Tegnap óta jobban látjuk, mit jelent a test-tudat. Egy kis nulla vagyok a Krisztustestben. De iszonyú dolog, ha azt látom, hogy én csináltam, én szolgáltam, engem áldott meg Isten. Sokszor megdöbbenek ezen, mikor beszélnek valakiről, hogy megtért, és nem állom meg, hogy ki ne mondjam, – nálunk. Aztán szembenézek vele, hogy kellett ezt mondanod, nem lehetett volna csendben maradni, nem szólni egy szót sem, csak hallgatni. De valahogyan mindig visszatérek önmagamhoz.
Nem tudom az Úr ma kire mutat rá, és hogyan van ez az én-központ. Az Igében az van, hogy “Ôtőle, Ôáltala és Ôreá nézve vannak mindenek.”(Róm 11,36). Nagyon sokszor én vagyok az, akire nézve van minden. Az Úr szeretne megszabadítani ettől az idegen istentől. Most mond ki azt az egyetlenegyet, akit szeretsz, és menj el vele a Mórijára, és áldozd meg ott. Hol, és mikor, az Úr mondja meg. Nem akkor és nem ott, ahol akarom. Megmondja a földet, a helyet, és a mikort. Istennek mindennel kapcsolatban megvan az ideje és alkalma.
Szeretném, ha nem mennénk tovább könnyedén ezen a történeten. Vedd a te egyetlenegyedet, akit szeretsz. Testvér megteszed-e? Úgy szeretem Ábrahámot, hogy megteszi. Azt az éjszakát el tudjátok-e gondolni, amikor megharcolta az engedelmességet a szívében? “Felkelt Ábrahám jó reggel, és megnyergelte az ő szamarát, és maga mellé vette két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkelt, és elindult a helyre, amelyet Isten néki mondott.”
Jó reggel kezdett cselekedni, az Isten választotta időben, és az Isten választotta helyen. “És harmadnapon felemelte szemét Ábrahám, és látta a helyet messziről.” Nem tudom el tudjátok-e képzelni, milyen lehetett az a három utolsó nap, amikor Ábrahám ment a fiával. “És mentek ketten együtt.”
Egy rettenetes kérdés hangzik el, a gyermek kérdése: “Atyám!…ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány?” Mintha kés fordult volna meg Ábrahám szívében erre a rettenetes kérdésre.
Szeretném ha ma fölnéznénk az igazi áldozatra, akinek Izsák csak előképe. Ahogyan föltette az Atya a Fiúra a fát és viszi, pontosan úgy mint Izsák. Izsákot Ábrahám teszi fel az oltárra, Jézust az Atya, – nem emberek. Semmi hatalmad nem volna fölöttem, – mondja Jézus Pilátusnak, – ha fölülről nem adatott volna. Emberi hatalom nem lett volna elég, ha Isten nem adja oda a Fiút.
Bár újra felragyogna előtted ez a legnagyobb szeretet, és látnád az Atyát, látnád amint ketten mennek együtt. Ne gondold, hogy Jézus egyedül megy, láthatatlanul mellette megy az Ôt odaáldozó és odaadó Atya.
Egy szülő tudja, mit jelent, ha szenved az, akit a legjobban szeret. Mentek ketten együtt. A Gecsemánétól a főpap udvaráig, a Pilátus házáig, és megy mellette a szenvedő Isten, és felteszi a keresztre az egyetlenegyét. Testvér nem azok a szögek verték fel Jézust a keresztre. Gondolj csak arra, hogy Isten egy örökkévalóságra odafikszálta Jézus Krisztus kezét a keresztre. A Jelenések könyvében úgy jelenik meg a Bárány, mintegy megöletett.
A kereszt örökkévaló kereszt. Mi is így láthatjuk Ôt ma. Mi is odamehetünk ehhez a kereszthez. Nincsen senkiben nagyobb szeretet. Ô a legnagyobb szeretet. “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged.” (Jer 31,3). Ez a kereszt nagy szerelmi vallomása. Örökkévaló szeretet. Ma is így szeret, mindent odaadón, érted szenvedőn.
Isten ma azt akarja, hogy visszatalálj ehhez a kereszthez. Szeretném, ha értenénk ennek a történetnek a végén amit mond az Úr, mikor azt mondja: “Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.”
Érted-e már, hogy a kereszt Tőle van, – és értem van. Mondhatod az Úrnak, – Atyám nem kedveztél a Te fiadnak a Te egyetlenegyednek, föltetted értem az oltárra. “Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
Emlékszünk, hogy egyszer elmondta már Ábrahámnak az Úr, hogy “mint az ég csillaga, majd ” a föld pora”, és most a kettőt megismétli és együtt mondja. “Mivel nem kedveztél a te egyetlenegyednek.”
Testvér ne várd az áldást, amíg a bálvány ott van az életedben! Ha kikerült az életedből, az Úr akkor mondhatja: “Én magamra esküszöm!” Elég-e neked ez, hogy “megáldván megáldalak téged?” Vidd oda ma lélekben az oltárra azt, ami bálvány az életedben! Mert ettől függ minden áldás. Ettől függ a gyümölcstermő élet. A bőségesen megsokasított mag. Mert azt mondja az Úr: “És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
Úgy érzem, a keresztre egyetlen válasz lehet. Ha nem így válaszolsz, nem ismerted meg a keresztet. Egyetlen válasz a teljes odaszánás. Magamnak, és mindennek föltevése az oltárra. Vajon megtörténik-e ez, amit az Úr olyan sokszor mond ezen a héten?
Megjárod-e lélekben a Móriját?
Imádkozzunk!
Uram tudom, hogy nem járhatom meg a Móriját akkor, amikor én akarom, és nem úgy, ahogyan én akarom. Köszönöm a Tőled eltervezett és elrendelt alkalmakat.
Uram arra kérlek, készítsd fel a szívemet, hadd tudjam lélekben megtenni, amit rövidesen a gyakorlatban kell megtennem. Tudom Uram, ha belül megharcolom a harcot, és úgy megyek el innen, hogy Te vagy az egyetlenegyem akit szeretek, akkor semmi nem érhet váratlanul. Cselekedd ezt mindnyájunkkal. Hadd tudjunk szeretetedre teljes szívvel igent mondani. Áldj meg úgy, hogy elküldhess azzal, hogy megáldván megáldalak, és áldás leszel.
Ámen.