“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÁBRAHÁM (6/6)
Élet vagy halál
“Volt pedig Sárának élete százhuszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei. És meghalt Sára Kirját-Arvában, azaz Hebronban a Kanaán földén, és bement Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt. Felkelt ezután Ábrahám az ő halottja elől, és szólt a Khéth fiainak, mondván: Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem.
Feleltek pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván őnéki: Hallgass meg minket Uram, Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közül amely a legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közülünk senki nem tiltja meg tőled az ő temetési helyét, hogy eltemesd a te halottadat.
És felkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt. És szólt ővelük, mondván: ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én előlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron előtt, Czohár fia előtt. Hogy adja nékem Mekpalá barlangját, mely az övé,mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek, temetésre való örökségül.
Efron pedig ül a Khéth fiai között. Felelt azért Efron, a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak, és mindazoknak hallatára, akik bemennek az ő városának kapuján, mondván: Nem úgy uram, hallgass meg engem, azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.
És meghajtotta magát Ábrahám a földnek népe előtt. És szólt Efronhoz, a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; azután eltemetem ott az én halottamat. És felelt Efron Ábrahámnak, mondván néki: Uram! Hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted. Csak temesd el a te halottadat.
Engedett azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, amelyet mondott a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendő négyszáz ezüst siklust. Így lett Efronnak Makpelában levő mezeje, mely Mamré átellenében van, a mező a benne levő barlanggal, és minden a mezőben levő fa, az egész határban köröskörül. Ábrahámnak birtoka a Khéth fiainak, mindazoknak szeme előtt, akik az ő városának kapuján bemennek.
Azután eltemette Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kánaán földén. Így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségül a Khét fiaitól.” 1Móz 23,1-20
Köszönjük Uram érthetetlen szeretetedet, amellyel utánunk jársz. Te tudod, miben érhettél utol bennünket ezen a héten. Kérlek áldj meg minket, segíts továbbvinni ezt a kegyelmet mindenki felé, aminek mi is részeseivé lehettünk. Áldd meg a kimenetelünket, áldd meg utolsó szolgálatunkat, és légy velünk, erősíts meg minket a reánk váró úton.
Ámen.
Sára élete százhuszonhét év volt az ige szerint. Jó arra gondolni: “Életem ideje kezedben van.” (Zsolt 31,16). Isten már most tudja, életed ideje hány nap, hány év. Mindenki azért hal meg, mert lejárt a kegyelem ideje ezen a földön. Addig fogok élni ezen a földön, ameddig az Úr akarja, rendelte és mérte ki az időmet. Sárának százhuszonhét esztendőt rendelt. Olyan jó félelem nélkül élni ezen a földön, hogy semmi nem történhet velem véletlenül. Sokszor mondják emberek, mikor meghal valaki, – másik orvost kellett volna hívni hozzá. Rettenetes lenne, ha az élet és halál ember kezében lenne. Ha nem az örökkévaló Isten kezében volna. Amikor eljön az Istentől rendelt idő, majd ha megkapom a behívót, nincs tovább ittmaradás. Jó volna erre gondolni, mint akinek zsebében ott van már az útlevél, hogy Jézus Krisztus nyit nekem útat az Ô vérén keresztül. Ô az útnyitó. Van nyitott útunk a mennybe, és jó előrenézni, nincs semmi nyugtalanság a szívemben, mert Jézus Krisztus útat nyitott az Ô országába.
A másik dolog, amit ebben a részben megláthatunk, hogy Ábrahám gyászolta az ő feleségét. Nem kell úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Vannak hívők akik azt hiszik, meg kell játszani, hogy nem sírok.
Pál apostol mondja: “Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Kor 4,7). Ne rejtsd el, ne csinálj úgy, mintha nem volna, akkor látni leginkább a kincset, ha törik az cserépedény. Vakire mondották, hogy szerettének temetésén folytak a könnyei, és közben ragyogott. Nem volt kemény és közömbös. Az sem jó bizonyság emberek felé, ha olyan vagyok, mint a kő. Legyek olyan amilyen vagyok, ha kell sírjak, nem kell megjátszani semmit.
Ábrahám, – pedig ő a hívők atyja, siratta feleségét. Gyászolta Sárát, bement és siratta. De fel tudott kelni a halott mellől. Mindennek ideje van. Nekem aztán fel kell kelni, és megtenni, amit az Úr mond, temessük el a halottat. Nem az a dolgunk, hogy hónapokig temessünk. Ábrahám mindent elrendezett Isten akarata szerint, és ment tovább. Bármi ér is bennünket, tudnunk kell, Isten útja tiszta és világos.
Ábrahám elintézi felesége sírhelyét. Isten temetési helyet is ad nékünk. Az Úrtól így kapta, hogy az ígéret földjén temesse el feleségét. A beszélgetést szeretném, amit a Khéth fiaival folytat Ábrahám. Ingyen akarják adni, de ő azt mondja, – nem, – megveszem. Mi általában úgy alkuszunk, hogy olcsóbban, vagy ingyen. Olyan szép ez a beszélgetés, és Ábrahám olyan alázatos. Meghajtja magát a föld népe előtt. De a végén mégis az lesz, amit az Úrtól kapott, meg kell venni a földet. Ha Isten mond valamit, abból ne alkudj! Ábrahám kifizette az árát annak a barlangnak, nekik kellett engedni. Mondják, hogy hallgass meg, – micsoda az a pénz én közöttem és te közötted, odaadjuk, temesd oda feleséged. Ábrahám ragaszkodik ahhoz, amit az Úrtól valónak látott, és megveszi a barlangot és a földet, és most már van egy talpalattnyi földje az Isten földjén, az ígéret földjén. Fizesd meg az árát, ha az Úr mondja, és ne engedj.
Ábrahám megveszi ezt a barlangot, őt is odatemetik. Feleségének veszi, de az övé is lesz. Ilyen módon tette be Ábrahám lábát az ígéret földjére.
Ábrahám él tovább, éli a hitnek az életét.
A következő részben arról beszél az Ige, hogy Ábrahám feleséget keres fiának, Izsáknak. A legkedvesebb történet a Bibliában, ahogyan Rebekát megtalálják. Ábrahámnak fontos volt, hogy Izsák, aki Isten népének és ügyének örököse volt, kit vesz feleségül. Vajon a szívünkben hordozzuk-e, és az Úr szerint keressük-e gyermekeinknek a társat?
Csodálatos, ahogy Ábrahám elküldi Eliézert. Fontosak az előző dolgok is. Nincsenek ugyan megírva, hogy Izsák hallgatott az apjára. Olyan módon élhettek ők együtt, hogy ebben a közösségben Izsák engedte magát vezettetni.
Nagyon sok szülő akkor szeretné már irányítani gyermekét, amikor már párválasztás előtt áll, és kapkod mindenhova, ahelyett, hogy kapcsolata, és hitelreméltó szava, élete lett volna, hogy gyermeke hallgathatott volna rá. Itt nincs, hogy Izsák mondta volna, kit akarok feleségül venni. Tudta, hogy amit apja mond, az az Úr szava szerint való, és érdemes ráhallgatni.
Hitelre méltó szülő vagy-e, nem játszottad-e el már hiteledet? Nagyon sok ember éli otthon a nem hitből való életet. Ismernek bennünket, tudják hogy más a szavam, és más az életem. Ábrahám a családja előtt is hitelreméltó volt. Látjátok, hogy jó volt feltenni Izsákot az oltárra? Ez ennek az eredménye volt. Ha felteszem a gyermeket az oltárra közöttünk minden megváltozik.
Egy tanártársamnak lehetetlen osztálya volt, a tizenkét éves kamaszok valósággal a fején ugráltak. A tanárnő hitrejutott. Így mondta el nekem az osztály, – nem tudjuk miért kell egy bizonyos idő óta engedelmeskedni a tanárnőnek. Mert az Úr ott volt benne, és attól a perctől kezdve neki hatalma volt, nem kiabálásra, és nem erőszakra. Meg kellett hajolni azelőtt, amit mondott.
Izsák nem szólt egy szót sem, ahogyan az apja jónak látja, úgy legyen. Apja Isten embere, és az lesz ahogyan az Úr látja jónak.
Nem tudom emlékeztek-e a 24. részre, ahogy Eliézer elmegy keresni a menyasszonyt, és ahogy vezeti az Úr. Ha vezetésről beszélek, mindig ezt a példát hozom fel. Megdöbbentő, ahogyan beteljesedik, amit kért az Úrtól. Az a leány legyen, aki inni ad nekem, és tevéimnek. Rebeka jön, és megcsinálja. És miután minden beteljesedik, nem ugrik a Rebeka nyakába, hanem veszteg hallgat, tudni akarván, hogy az Úr jó szerencséssé teszi-é az útját, vagy sem. Az ember esze megáll, – mit hallgat, mikor minden beteljesedett ahogyan kérte.
Soha ne felejtsétek el, ha minden beteljesedik, még veszteg hallgass. Még legyen egy pici időd, hogy végignézd, hogy biztos?
Sokszor van úgy, hogy nagy dolgokat élek át. Elkezdek lelkesedni, és beleugrom valami iszonyú dologba. Miután belülről nem hallgattam, és átléptem jeleket, utólag szembenéztem vele, és akkor rámutatott az Úr egyetlen pontra, amire nem figyeltem. Pedig valahol jelzett a bennem levő élet, hogy ezt ne. Tanulj meg végig veszteg hallgatni, úgy ahogyan Filep is hallgatott, mielőtt a szekérhez járult. Maradj veszteg, figyelő állapotban, hogy az Úr kicsi jeleire is figyelhess útközben.
Uram megyek hazafele, mint Eliézer, hívni, keresni szeretném a menyasszonyt, az egyháznak a meg nem született tagjait. Szeretnék figyelni Rád, vezetés szerint csinálni mindent, és nem elv szerint. Bár megtenné az Úr veled kapcsolatban, hogy valóban Rá figyelhess, mint Eliézer tette.
Jó volt ahogy a menyasszonyt elhívja és ahogy mondják a leány anyja és bátyja: “Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.” A szolga azt mondja: “Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én utamat; bocsássatok el azért engem, hadd menjek az én uramhoz.”
Milyen jó volna most, ahogy készülünk hazafele, még egy napig ittmaradni. De itt az idő, menni kell, – ne késleljetek. Jó volna a leggyorsabb úton hazamenni, menni oda, ahová az Úr küld.
Olyan jó a döntés: “Hívjuk elő a leányt és kérdezzük meg őt. Előhívják azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.” Kérdezem, – akarsz-e elmenni Jézussal? Akarsz-e hazamenni Vele? Mondod-e, hogy elmegyek! Ezzel a Férfiúval elmegyek! Az egész életemet hozzákötöm, és Vele kívánok élni. És akarsz-e majd utána elmenni Érte? Mindig készen lenni elmenni Érte.
Az Ördög sokszor akadályozza az Isten szerinti jószerencsés útakat. Sokszor nehéz menni az úton, a körülmények, az egészséged akadályoznak. Gondolj arra, – “ne késleltessetek!”
Akarsz-e Vele menni, és Érte menni az Ô küldetésében oda, ahová küld? Nem tudjuk mi vár ránk, – élet, vagy halál. Ha élet, akkor menj Vele utolsó leheletedig. Olyan megdöbbentő, hogy amikor Sára meghal, Ábrahám még feleséget vesz, aki szül sok fiakat. Hát az utolsó percig? Istenem, bár az utolsó percemig szülhetnék. Isten nem mond olyat: most már nem szülhettek! Bár eljuthatnék oda, – nem számít mi van velem, csak életem utolsó percéig szülhessek. Jó volna olyan termékenynek lenni, hogy életem utolsó pillanatáig járhatnék a jószerencsés utakon. Hiszen ezért élünk.
Sokszor mondják, – bele fogsz ebbe a szolgálatba pusztulni. Hát ez az amit akarok, ebbe akarok belepusztulni.
Te mibe akarsz belepusztulni? Jó volna a halálos ágyunkon is embereket menteni. A bátyám mindig a szolgálatot kereste és nem találta. A halál volt az ő nagy szolgálata. Azt mondta az orvos a szomszédasszonynak, – mit nyög annyit? Nem látta azt a nagy beteget meghalni a szomszédban? Sokkal nagyobb fájdalmai voltak mint magának, mégis ragyogott.
Ez a beszéd mindenkinek érthető. Itt már nem lehet megjátszani semmit. Jó volna, ha igaz lenne az ének: “Legyen halálom tükörképed.”
Élet, – vagy halál? Úgy menjünk el innen, ha élet, – legyen Érte végzett, Érte járó út, legyen utolsó percemig az Úr áldása rajta.
Eljön a pillanat, amikor Ábrahám is meghal. Így olvassuk: “És kimúlt, és meghalt Ábrahám, jó vénségében, öregen, és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez. És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpela barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiatitól vett: ott temettetett el Ábrahám, és az ő felesége, Sára.” (1Móz 25,8-10). Milyen kicsi az, ami ott történt, ami itt le van írva. Testét tisztességben eltemették jó vénségében.
Tudjuk, hová vitetünk. Az Ábrahám kebelébe! Milyen nagy az Ábrahám kebele, ahová az összes hívők vitetnek. Ebbe a kebelbe szeretnék érkezni, ahol az Úrral leszünk akik hittünk. Olyan jó erre előre gondolni, és előre örülni. Nekünk többet kellene odagondolni. Ha az élet Krisztus, akkor a meghalás nyereség. Nem tudom érzed-e, milyen öröm lesz, amikor a Krisztus egyháza együtt lesz,és te is és én is ottlehetünk. Ha nem én leszek az első, aki közülünk hazamegy, nagyon fogom irigyelni. Ha bármelyikünk hazamegy, úgy gondolhatunk rá,- de jó neki, – de nem baj, pár év múlva én is ott leszek.
De amíg itt vagyok, végzem a munkát. Mert embereket Jézushoz vezetni ott már nem lehet. Amikor a hitből átlépünk a látásba, akkor azt a szolgálatot, amit most végzünk, ott már nem lehet többé végezni. Becsüljük meg az időt itt, és várjuk azt az időt, amikor Jézus visszajön, vagy mi megyünk Hozzá.
Jó volna mondani, ahogyan Pál is mondta: nem tudok választani, itt akarok-e maradni, vagy elmenni, de örülök annak, ha nem is kell választanom, mert ezt az Úr választotta nekünk.
Az utolsó búcsúszavunk egymáshoz, hogy élet, vagy halál? Vagy itt, vagy ott, de mindenképpen együtt leszünk. Mert Isten az Ô népét, a Gyülekezetet életre-halálra egybeszerkesztette. Mindig együtt leszünk az elkövetkező évben is imádságban, és egymásra gondolásban. Ha engem megáld az Úr, akkor az árad tovább, abban részesül a második, a harmadik ember is. Ha engedelmes vagyok, az áldás a föld végső határáig terjed a föld népe számára.
Jó tudni, hogy az áldás áradhat tovább, mi lehetünk egymás javára. Ha pedig hazamegyünk, akkor mindig az Úrral leszünk. Milyen jó, hogy nem kell félni sem az élettől, sem a haláltól. Elmehetünk azzal a csodálatos biztatással, ami háromszázötvennyolcszor fordul elő a Bibliában: “Ne félj!”
Imádkozzunk!
Uram hadd dicsérjünk, hogy lehet nekünk már mindörökre jól lenni, Veled lenni. Segíts, hogy csak ezt az egyet el ne veszítsük.
Köszönöm, hogy ma tőlünk is megkérdezted: “Akarsz-e elmenni ezzel a Féfiúval?” Jézus, innen most Veled akarok elmenni és hűséges akarok maradni. Minden pillanatban szeretném magamon érezni mérő szemedet, áldó szemedet.
Szeretnék semmi mást nem kérni, csak hogy áradhasson az áldás, és terjedhessen az áldás. Bocsásd el most kérünk a Te népedet, és hadd mondjuk most imádságul, – Istennek népe “Áldjon meg tégedet az Úr, és őrízzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Ô orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az Ô orcáját te reád és adjon békességet néked” most és minden időben.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1980. augusztus 25-30