“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
TUDOM A TE DOLGAIDAT (2/6)
Bálám tanítása
“A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne felj azoktól, amiket szenvedned kell: ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját. Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki Győz, annak nem ért a második halál.
A Pergánumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöletett nálatok, ahol a Sátán lakik. De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. Térj meg, ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.
Akinek van füle hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek: A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.” Jel 3,8-17
Uram mi vagyunk néped ezen a földön. Köszönjük hogy megérthettük, megtérésünkön múlik az ébredés. Könyörülj rajtunk, áldd meg számunkra a napot. Vidd véghez bennünk, hogy teljes szívvel Hozzád térhessünk. Kérünk, hogy megtehesd ezt a nagy csodát, hogy véghezvihesd jó munkádat bennünk.
Ámen.
A levél a gyülekezet angyalának szól. A megszólítás minden levélben ugyanaz: “Tudom a te dolgaidat!” Most csak azt szeretném aláhúzni: “dolgaidat”. A dolgaimban minden benne van, külső és belső egyaránt. Minden benne foglaltatik ebben, hogy “a te dolgaidat”.
A Smirnabeli gyülekezetről szeretnék pár szót mondani. Ez a gyülekezet a szenvedés kohójában van. Elmondja az Ige: “Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet” és zárójelben ott van: (“de gazdag vagy”).
Eszembejutott a Laodiceabeli gyülekezet, amelyik azt mondja: “Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorúlt és a nyavalyás, és a szegény és vak és mezítelen.” Itt pedig azt mondja az Úr, hogy szegény, és Ô tudja, hogy te vagy a gazdag, a szenvedés kohójában levő gyülekezet.
Kettős a szenvedése, egyiket a hívőktől szenvedi, akik azt mondják, hogy zsidók, és nem azok. Ismerem azoknak káromkodását. Nem tudom szenvedtetek-e már hívőktől, akik azt mondják, hogy hívők, és Isten szerint nem azok. Nagyon éles emlékem, amikor hívő életem elején a hívők kezdték el mondogatni ami a szívükben volt ellenem, ellenünk. Akkor mindenki rádobja az emberre saját salakját, ami hazugság és káromkodás. Átéltétek már, mikor valaki azt mondta nektek: ez azért van – mert. Mondtak valamit, ami az Úr szerint nem volt igaz.
Ha látjátok Isten gyermekét szenvedni, ne dobjátok rá, ami a szívetekben termelődött. Valaki azt mondta, mikor nehéz időket éltünk át: azért van, mert nem szereted a gyermekeket. Az anyák nem hozhatták magukkal gyermekeiket. Hogy tudtak volna akkor az anyák csendben lenni, az Igére figyelni? Akkor már megvolt a gyermekek házának terve, és néztem, miért kell ezt mondani, mikor ők is tudják, hogy nem igaz. Hamis atyafiak. Ahelyett, hogy vállalnák a velünk szenvedést imádságban, vállalnák Istennek a szenvedésnek leginkább kitett Isten gyermekét.
Szeretném, ha ettől megőrízne minket az Úr, hogy soha ne mondjam amit gondolok, hogy ez miért van. Sokszor a magam gonosz gondolatának adok akkor törvényjogot, amit akkor gondolok. Ez káromkodás, az Urat káromolom.
A szenvedő Isten gyermeke akármilyen módon szenved, mindig szent. Úgy szeretném, ha nagyon tisztelnénk és tudnánk akkor a közösséget vállalni vele. A szenvedés egyrésze, és nem a kisebbik része az, amit azoktól szenved az ember, akik azt mondják, “hogy ők zsidók, és nem azok.” A család tudja a legnagyobb szenvedést okozni, azok, akiket a legjobban szeretsz.
Ez az egyik szenvedése a Smirnabeli gyülekezetnek, a másik amit a világtól szenved. “Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok, és lesz tíz napig való nyomorúságtok.” A tíz nap határidőt jelent, nem a végtelenségig tartó szenvedés, van határa.
Nagyon élesen emlékszem életem első komoly szenvedésére. Azt hittem a tíz nap valóban tíz nap, számoltam és vártam, és nem lett semmi. Isten igéjében a szám annyit jelent, hogy bizonyos számú. Nem úgy, ahogyan különféle szekták kiszámítják, hogy ez a szám mit jelent. Csak bizonyos ideig tartó, amit Isten gyermekének a világtól, a tömlöcben, a Sátántól el kell szenvednie, hogy megpróbáltassanak.
Ne félj a szenvedéstől! Nagyon sok Isten gyermekének az a baja, hogy soha nem szabadult fel a szenvedéstől való félelemtől. Azért nem mer bizonyságot tenni úgy, ahogyan Isten rendeli, mert fél, hogy mi lesz a következménye. Az Úr ez alól akar felszabadítani. “Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell”, mert ez csak próba. A próba megtisztulás. Annyit jelent: van mit próbálni. Amíg nincs igazi hitem, nincs mit próbálni. Azt lehet próbálni, ami van. Azon a hídon megy keresztül a próbajárat, ami már felépült. A próba azt jelenti: kapcsolatom van az Úrral. Ne félj tőle, rajta keresztül erősebb lesz a hited. Kérni kellene, – Uram próbálj hát, hadd erősödjön a hitem ezen keresztül. Hadd legyek bátrabb, hadd tanuljam meg, nem kell tőle félni.
A Biblia azt mondja: különösképpen megnyugszik Istennek Lelke az érte szenvedőkön. Teljes örömnek vedd, megtisztulásnak tudd, általa erősödsz, és megtisztulsz attól az “én”-től, amelyik a szenvedés kohójában ég.
Az egyetlen gyülekezet a Smirnabeli, amelyik ellen az Úrnak nincs panasza. Szegénynek tudod már magad? Végre kicsivé lettél? – most gazdag vagy. Végre elérhetem veled azt, ami az áldásnak egyetlen alapja, – hogy semmivé légy. Ebben az állapotban lehet igazán eljutni oda, hogy igazán, valóságosan szegénnyé lettem.
Még egy mondat, – egy biztatás: “Légy hű mindhalálig!” Úgy szeretem Pál apostolt, amikor önmagáról azt mondja: “A hitet megtartottam.” (2Tim 4,7). Ez a legnagyobb dolog. Vajon eddig megtartottam a hitet? Nemcsak az üdvösségre való hitet, hanem amivel megajándékozott az Úr kegyelmi ajándékképpen. Minden egyes hitbeli utamnál buktam, mindig az Úr volt a győzelmes. Mindig voltak pillanatok, amikor minden összeomlott. De az Úr megtartott azon a pici hitszálon keresztül, ami még megmaradt.
A hitélet nem az, hogy kérek valamit, és lepotyog az égből, hogy minden sikerül és minden jól megy. Pál azt írja: a legtöbb amit elérhettem: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Ezt csak az Úr tudja velem megtenni. Az Ô megtartó kegyelme tartja meg bennem a hitet. Iszonyú próbákon keresztül is meg tudja tartani! Azért mondja itt a Smirnabeli gyülekezetnek: “Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2,10b).
Az “élet koronája” így szeretném mondani: a legcsodálatosabb élet. Innen mi nem tudjuk elképzelni. Az a csodálatos öröm, békesség, szeretet, amit ezen a földön nem tudunk elképzelni. Az élet csúcsa! A legcsodálatosabb élet, amit letehetek majd az Úr lábai elé, mert Tőle kaptam, az Övé ez az élet, csak az Övé, és akkor egy részt mi is kaphatunk majd belőle, – az életnek koronáját! Azért csodálatos nekem mindig a Jakab levelében, hogy “Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az Ôt szeretőknek.” (Jak 1,12). Amikor kitartatok a kísértésben, rögtön átéltek valamit mindennek a csúcsából, amit az Úr tud adni teljességében, és megízlelhetem ezt a mindenekfeletti életet, amire minden ember vágyik. Gondolj mindig erre a nehézségekben, próbákban, kísértésekben, amiben benne vagy, hogy tied legyen a Jézus győzelme, az életnek koronája, a legnagyobb, amit elképzelhet, vagy elérhet az ember. A szenvedőé, – aki kitartott!
Megint csak így kezdi az Ige: “A Pergánumbeli gyülekezet angyalának írd meg.” És újra mondja: “Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyiszéke van.” Megint elmond mindent az Úr, és most ebben a mindenben benne van a lakásod is. Isten megszabta lakásom határait ezen a földön is. Tudja hol lakom: “ahol a Sátán királyiszéke van.”
E világ fejedelme a Sátán. Az ember az oka, hogy itt van a Sátán királyiszéke. Isten királyiszéke lett volna itt, ha nem történik az Édenben az árulás, amikor az ember koronázta meg a Sátánt, és adta oda neki a királyiszéket az alárendelés folytán. Amint hitt az ember a Sátánnak, királyának választotta, és felállíttatott a földön a Sátán királyiszéke. Ennek te és én vagyok az oka, ne vádoljunk senkit sem.
Az Úr tudja, hogy azon a földön lakom, amelyiknek ura lett a Sátán. Megdöbbentő a hely és idő, ahol a Sátán királyiszéke van, és utána azt mondja az Ige: “És az én nevemet megtartottad és az én hitemet nem tagadtad meg, Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöleték nálatok, ahol a Sátán lakik.” Az ördögi idő amiben élünk, az utolsó idők. Jézus mondotta a Gecsemánéban amikor harcolt: “Ez a ti órátok, és a sötétség hatalma.” A világkorszak utolsó idejében mondhatjuk: ez a Sátán időszaka, amikor egyre rosszabb, és egyre sötétebb lesz, amikor olyan törvényerőt nyer minden bűn, minden ami démoni. Ilyen idő nem volt eddig.
Azt mondja a Tesszalonikai levél: “Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.” (2Thessz 2,7). Jézus Krisztusban már félretolatott az, aki visszatartja. Az a bolond, aki nem csinálja. A bűn a Bibliában megvetett dolog, most törvényerőt nyert. Nyugaton vannak munkahelyek, ahol addig nem vesznek fel embert, amíg horoszkópot nem csinálnak, hogy megállapítsák, milyen ember az a valaki. Gondoljunk a pszichológiára, és hogy mennyi démoni dolog férkőzik be a hívatalos dolgokba. A Sátán időben és térben felült a trónra. Sok ember mondja, – nálunk iszonyú erők működnek.
És olyan döbbenetes, hogy ahol a Sátán királyiszéke van, ott nálatok, abban a faluban, vagy városban, az utolsó időkben dicsér az Úr. Olyan szépen mondja: “az én nevemet megtartottad.” Nem volt névváltoztatás. Nagyon sok hívő megváltoztatja nevét, amikor olyan helyre megy, ahol a Sátán királyiszéke van, letörli magáról a hívős jelleget, nem úgy ismerik, mint aki Isten gyermeke.
Az Úr ezt dicséri: viselted nevemet ott, ahol a Sátán királyiszéke van. Megtartottad nevemet, és a hitet, – mert ez a kettő egy. Abban a pillanatban, amikor nem tartod meg nevét, a hitet sem tartod meg. Azért dicséri az Úr a Pergánumbeli gyülekezet angyalát, hogy akkor is megtartotta nevét, amikor a Sátán dühöngött.
De gondoljunk arra is, hogy tovább így mondja az Ige: “De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad…” Szeretném ha értenéd, ami ott nálad van a testvérek között, azért te vagy a felelős. Mert most emberekről beszél, akik nálad vannak, ahol téged az Úr felelőssé tett. Isten az Ô küldöttét, szolgáját teszi felelőssé azokért, akik ott vannak nálatok.
Kétféle emberről beszél, akik ott vannak nálatok, és akik Bálákot tanították. Bálám tanítása keveredés a világgal. Bálám nem átkozta meg Izráelt, de otthagyta az átkot, és azok összeházasodtak a Moáb leányaival. Nem tudom nem te vagy-e az egyik, aki keveredett a világgal? Ennek a világnak vannak bálványai. Nem annyit jelent, hogy ne érintsd, hanem ne legyen számodra bálvány. A múltkor valaki csendeshétről akart elmenni azért, mert Istambulba kell neki menni, mert ott még nem volt. Mindenki elmondja, hogy már hol volt, mert azt gondolja, ezzel nagyobb leszek az emberek szemében. Isten népe tönkremegy, ha a világ lelkületével keveredik.
Az egyik nagy bálvány az élvezet, a has-szeretet, a szex. Esznek a bálványáldozatokból, és paráználkodnak. Mást szeretnek, mást imádnak, más foglalja el gondolatukat, más a középpont.
Ez az egyik vonal, de van egy másik is. “Vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyülölök.” Ugyanaz egy másik előjellel, amikor az “én” nagy akar lenni a világon keresztül, vagy amikor nagy hívővé leszek, kiváló leszek ezen a vonalon. Vigyázz! – a hívők egyrésze a világban van, a másik a rajongásban. Ott akar nagy lenni. Ezek is, azok is vannak nálad. És a rajongás kidobja csápjait abban a pillanatban, amikor azt mondod, hogy “én”. A Krisztus-testben az lesz a rák, aki nagy akar lenni, amikor egy sejt elkezd nőni, csodáltatja magát a többiektől. Ez is, az is az “én”, a botránykő ugyanaz Isten népe számára, csak az előjel, az irány más, de mindig az “én” az, aki nagy akar lenni.
Talán nálad is van ilyen a személyes életedben, hogy ezzel, vagy azzal naggyá szeretnél lenni, hogy felnézzenek rád, csodáljanak. Vigyázz! – ez önistenítés, önimádat!
A következő mondat nagyon világos, nagyon egyszerű: “Térj meg!” Az Úr azt ígéri a megtérőnek: “Akinek van füle, hallja, mint mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Nem tudom van-e füled a hallásra?
“A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából.” Az érvényesülő emberrel szemben, aki valaki akar lenni, annak az Úr felmutatja az elrejtett életet, amiről senki sem tud. “Adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, melyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” Van-e olyan kapcsolatod az Úrral, amit senki nem tud, amit nem beszélsz ki, amivel nem akarsz nagyra lenni? Adhat-e neked az Úr elrejtett mannát? Az Úr Jézus azt mondta: Van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok. Adott neked az Úr az elrejtett mannából? Adhat-e neked igazi csendességet? Milyen rettenetes, ha valakinek az egész élete a piacon folyik, mindent kibeszél és kikiabál. Az Úr azt mondja, – ne az legyen a fontos, kinek néz a világ, vagy a hívők, – térj már meg ebből! Ne az legyen a fontos, hogy vagy itt, vagy ott, – csak csodáljanak valahol. Térj már vissza Hozzá!
Emlékezzünk, hogy azt mondta az Úr: emlékezem az első szeretetedre, amikor velem voltál, amikor boldog voltál. Ezt hagytad el! Nekem is mondott egy fájó mondatot az Úr, – mindenki számára van időd, – csak számomra nincs. Mindig sietsz, mindig a szolgálat, mindig a lelkek. De hogy ráérnél, hogy adnék az elrejtett mannából, – ami csak azoké, akik nem beszélik ki. Kapnál olyan írott nevet a fehér kövecskén, amit senki nem tud, – az én kezemmel írott nevet. Egészen más, ha olyan levelet kapsz, amit kézzel írtak, és nem gépelték. Az én kezemmel írott nevet nem fogod kibeszélni, senki sem tud róla.
Hogy te igazán ki vagy nekem, azt csak az Úr tudja. Azt csak a szerelmes tudja. Nagyon sokszor van olyan név, csak az illető tudja, amit más nem használhat, csak akihez tartozom. Vajon van-e olyan neved az Úr előtt, amit csak Ô tud, meg te. Van-e olyan kapcsolatod, amit még a házastársad sem tud? Mert ő áll a legközelebb hozzád az Úr után. Vajon nem estél-e ki ebből a kapcsolatból, ha valaha volt ilyen.
Ma újra felragyogott nekem az elrejtett manna. Szólíthatom az Urat úgy, ahogyan senki nem szólíthatja, és szólíthat úgy, ahogyan senki nem szólít, – enyém vagy!
Vajon úgy van-e, hogy senkié nem vagyok úgy, ahogyan az Övé.
Térj meg, ide térj vissza, hogy az Úr megáldhasson és felhasználhasson.
Imádkozzunk!
Uram, igazad volt, amikor azt mondtad nekem: elhagytál engem. Köszönöm, hogy olyan világosan elmondtad, hogy miben térjek meg. Kérlek tegyél késszé, tudod, hogy milyen nehéz visszajutni a csendességbe, amit elhagytam, az igazi Isten-közelbe.
Könyörülj rajtam, hogy se a világ előtt, se Isten népe előtt ne akarjak valaki lenni, hogy csak Neked legyek valaki, csak a Tied. Uram, ha másképp nem, végezd ezt el a szenvedés kohójában, neved dicsőségére.
Ámen.