“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
TUDOM A TE DOLGAIDAT (3/6)
A Sátán mélységei
“A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Tudom a te dolgaidat és szeretetedet és szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek. Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.
Ímé én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek az ő cselekedeteitek szerint.
Néktek pedig azt mondom, és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet. Hanem ami nálatok van azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amikképpen én is vettem az én Atyámtól: És adom annak a hajnalcsillagot.
Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jel 2,18-29
Uram, hányszor nem úgy élünk a gyülekezetben, a Te néped között, mint “elszánt legénység”. Bocsáss meg minden gyávaságot, minden meghátrálást. Könyörülj rajtunk, újíts meg minket, hogy valóban mindenre készen vállalhassuk azt az útat, azt a szolgálatot, amire elhívtál. Kérümk Urunk dicsőítsd meg magad általunk, az Úr Jézus nevéért.
Ámen.
Újra csak a gyülekezet angyalának szól a levél, és szeretném ha minden reggel figyelnétek, – a levél nekünk szóló levél. Soha ne nyissunk ki levelet, ami nem nekünk szól. Nézzük meg kinek íródott.
Ez a levél a gyülekezet angyalának, – erre a hétre, – nekünk személyesen adott Ige. Elmondta a megszólítást, – “Tudom a te dolgaidat”. Aztán elolvastam mit tud az Úr: “szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet,” és akkor azt mondtam, – Uram hát mégsem tudod igazán, – bennem nincs szeretet, a szolgálatom nem szolgálat, a hitem semmivé lett, és tűrésem egyáltalán nincs. Azt mondtam, – itt félreértés van, ezek nem az én dolgaim.
A következő mondat: “az utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.” Sokkal inkább elhiszem az előbbi cselekedeteket, de hogy az utolsók többek…?
Szeretném ha megértenénk, – mindig az Úrnak van igaza. Ha azt mondja, hogy dolgainkaz Ô szemével látva ilyenek, el kell hinni, mert Ô mondja. Ez a drága szempár, amelyikről halljuk majd, hogy tűzláng szempár, – másképp lát.
Hányszor döbbentem meg, mikor a gutaütöttet odaviszik Jézushoz, ránéz és azt mondja: “Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid!” (Mk 2,5). Milyen másként látta Jézus, mint azok akik vitték, azok csak a betegségét, gutaütöttségét látták. Jézus szeme a legkisebbet is meglátja. Azt a szeretetet, – na persze nem az enyém, – de azt a szeretetet, amivel Ô hordozott, azt a hitet, azt a türelmet, ami világos, hogy nem az enyém. Érzed-e, hogy Isten rám látja Krisztus minden érdemét. Ôrajta keresztül néz.
Jó lenne belenézni ebbe a csodálatos szempárba, – Uram Te szeretsz? Semmi nincs rajtam szeretnivaló, hogy-hogy ilyennek látsz? Az utolsó cselekedeteim többek az elsőknél, – talán csendesebbek, érettebbek.
Évekkel ezelőtt hallottam egy diakoniszáról, aki azt mondta: annyira szeretlek Uram! tele vagyok örömmel, mégis miért nem térnek meg emberek? – Tudod mit csinálsz? – Mint mikor a fa virágzik, és szétszórja virágját. Ezek az első cselekedeteim, amikor tele vagyok örömmel, szórom az örömöt, a virágot, és nincs gyümölcs. Uram mit tegyek?
Legyél csendben, ha megint virágzol, várd meg, amíg beérik a gyümölcs, akkor szórd el.
Lehet az utóbbi cselekedeteid nem olyan hatásosak, nem vagy tele lelkesedéssel, de többek, mert a szenvedésben, csendben megérett mondataid talán többek, annak lesz gyümölcse. Isten nem azt nézi, amit mi nézünk, mennyi lelkesedés van bennünk, nagyokat mondok, tele van a szám, a szívem, – Ô mondja, higgyem el Neki, – az utóbbiak többek az elsőknél.
Az üzenet ez: “Tudom a te dolgaidat!” Nem te tudod jól. Amikor leginkább sírsz, akkor az Úr azt mondja, – végre jól van. Mikor a legmagalázottabb, összetörtebb, akkor mondja az Úr, – végre igazán a helyén van. Mélyen tudja a gondolataimat, hiszen szíveknek és veséknek vizsgálója. A szív és a vese a legelrejtettebb szerv. Isten azokat vizsgálja. Én nem ismerem magam olyan mélyen, de Ô ismer. Ezért kell elhinnem, amit az Úr mond, mert Ô jobban tudja. “Tudom a te dolgaidat!” Tudom a szeretetedet, hitedet, tűrésedet, és hogy az utóbbi cselekedeteid többek az elsőknél.
És most jön a panasz. Olyan jó ez is, hogy kevés panasz. Ezt eddig nem mondta, – “de van valami kevés panaszom ellened.” Ez a panasz csak egy panasz, nem sok, ahogy eddig többet mondott. És ez az egy panasz egy asszony! “Mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson, és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek.” Istennek egy panasza van ellened, az egy asszony ellen, akit úgy hívnak, hogy “én”. Jézabel annyit jelent, hogy én. Mondd ki helyette saját nevedet. Nincs nálam nagy baj, csak ez az egy asszony, – ez az egy személy, – ez a kevés panasz, hogy ez még mindig él. Még mindig mondja magát. Mert ennek az asszonynak te megengedted, ez a rettenetes, hogy még mindig újra beszélhet, cselekedhet. Engedelmed nélkül nem szólalhatna meg. Ha nem szánnád neki oda a tagjaidat, szádat, szemedet, akkor ennek az asszonynak nem volna élettere.
Nem az a panasza Istennek, hogy van, mert van óembered, hanem hogy megengeded, valahol még beszélhet, cselekedhet. Azt mondja az Ige: engeded ennek az asszonynak, aki magát prófétának mondja. Az óemberem aki én vagyok, mindig magát mondja. Nem Jézust mondja, – önmagát. Mindig valakinek mondja magát, és mutogatja magát. Mindig kicseng a bizonyságtételünkből, hogy mondom magamat.
Másik dolog, hogy elhiteti az én szolgáimat, hogy egyenek abból, amit Isten megtiltott. Ez a rettenetes, hogy Jézabel magával, és másokkal is elhiteti, hogy ez így rendben van, amikor tesz valamit, ami nem az Úr szerint való. Miért, ezt lehet, ez semmi. Ismered Jézabelt belül, aki mindent el akar hitetni? Nem szabad törvényeskedőnek lenni, mondja. Szövege van, amivel elhitet bennünket. Ezt a kettőt tiltotta meg az Úr, hogy ne paráználkodjanak, és ne egyenek a bálványáldozatokból. De Jézabel mindent el akar hitetni magaddal, és másokkal is. Jézabel egészen közeli ismerősöm, aki mindig elhiteti, hogy az a jó, amit én mondok, értsétek meg, hogy úgy a jó ahogyan én csinálom, ez a hívő élet.
Jézabel jellemzője, hogy magát mondja, és elhiteti szolgáimat is. A benned levő új életet is. Sőt! ez az első, amit elhitet. Nézzük meg mivel hiteti el Isten szolgáit. Hogy paráználkodjanak. Érezzük mi a lelki paráznaság lényege? Keresztelő János jut eszembe, a Vőlegény barátja, aki azt mondja: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Jn 3,30). Neked, meg nekem a Vőlegény barátjának kell lenned, akit küldhet a menyasszonyért, és biztos lehet benne, hogy a menyasszonyt nem fogod elszeretni Tőle. Isten szolgáinak legsúlyosabb bűne, hogy a lelkeket, akiknek szolgálok, magamhoz kötöm. Ez a legaljasabb paráznaság, ami létezik a világon, hogy engem szeressenek. Elmegyek Jézus erejével, azzal, amit Ô adott, és a vége az, hogy magamhoz kötöm a menyasszonyt.
Az önistenítés, az önimádat, az énközpont Isten helyett, és ez a másik rettenetes dolog, amiről Keresztelő János olyan világosan beszélt, hogy nem tud eltünni, amikor kellene. Minden Isten szolgájának megvan a maga időszaka, amikor Isten felhasználja egy ember életében. És mint ahogy Filep el tudott tünni, amikor elvégezte szolgálatát, és ahogy Keresztelő János is elmondta: az én szolgálatom betelt, már beszél a Vőlegény, a menyasszonnyal egymásra találtak,- nincs itt dolgom tovább. Érzed-e azt a pillanatot, amikor el kell tünnöd, mert tovább már tönkreteszed a kettejük viszonyát.
Jézabelnek az a célja, hogy elhitesse Isten szolgáit, hogy szerettessék magukat, hogy ünnepeltessék magukat, hogy középponttá legyenek. Ez az egyik, a másik pedig, hogy a bálványáldozatokból egyenek. Pál apostol azt mondja: “Nem ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.” (1Kor 10,21). Ez az evés tulajdonképpen mindig az, hogy a dicsőség kell nekem, abból eszem, ami a király étele. Úgy szeretem Dánielt, hogy nem evett a király ételéből. A bálványáldozat a mindenféle világi élvezet. Amikor elhagytam az Urat, már kell az élvezet. Az élvezetek kulcsa a dicsőség. Eljutok oda, hogy nekem a dicsőség kell.
Eljutottál-e már oda, hogy nem kívánok abból enni, amit az Úr nem nekem szánt. Amit nem Isten ád nekem csak abból eszem. Sem emberi dicsőség, sem emberi élvezetek, sem emberi csodálat, – nem kívánom enni.
Azt mondja az Ige: “Adtam néki időt, hogy megtérjen.” Isten mindenkinek, minden dologból való megtérésre rendelt időt. A Prédikátor könyve szerint mindennek rendelt ideje van. Isten évtizedeken keresztül elszenved olyan dolgokkal, amiket nem láttam. De amikor megértettem valamit, akkor nincs tovább megalkuvásra való idő. “A tudatlanság idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (ApCsel 17,30). Amikor valamit Isten megvilágosít, akkor annak rendelt ideje van. Aminek most van az ideje, hogy abból megtérj, el ne mulaszd, hogy majd.
Vigyázz! mert jönnek a gyakorlati dolgok. “Ímé én ágyba vetem őt… És az ő fiait megölöm halállal.” A lélegzetem elállt, nemcsak a testi gyermekekre gondoltam. Isten sokszor nem tudja megállítani az embert csak a tizedik csapással. Vigyázz testvér, – akár a testi, akár a lelki gyermekeidről van szó. Nagyon sokszor megfigyeltem, ha visszaestem, azok is visszaestek, akik kapcsolatban voltak velem. Meg kellett állapítanom, miattam nem jutnak ők sem tovább.
“Megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója, és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. Néktek pedig azt mondom, és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet.”
Még egy pár mondatot arról, hogy mi a Sátán mélysége. Többen megláttuk világosan, hogy a Sátánnal való kapcsolat olyan, mint egy kétgyökerű fog. Egyik gyökere az okkult kapcsolatok, ezt megvallottuk, letettük. De bent maradt a másik gyökér, és ez ugyanolyan ördögi bűn. Az Ördög nem varázslással csapta be az embert, hanem azzal, hogy azt mondta: olyanok lesztek, mint maga az Isten.
Jézabel bűne az önistenítés bűne. Hiába szakítod el az ördögi szálat, ha ebben benne maradsz. Van az Ördögnek szívedben egy szövetségese, ezt kell megtagadnod, az “én”-t, mert különben ajtót nyit az Ördögnek.
Annyira megdöbbentem magamon, egy sétődésen keresztül kőkemény tudok lenni. Hát hogy jött ez be? Az énen keresztül. Nem tudom ismered-e a sértődékeny királynőt, akire ha nem úgy néznek ahogy szeretné, már kinyitja az ajtót a gyülöletnek, haragnak. Azt mondtam, meg vagyok kötözve, nem tudok ránézni arra akire haragszom, hanem elnézek valamerre. Indulattal, haraggal keveredve telik meg szívem, pedig nem akarom.
A Sátán mélységei! Magadra soha nem mondtál nemet. Jézus Krisztus mondja: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, – mert az Ördög csendben, alattomban kinyittatja veled az ajtót. A féltékenység, hiúság, érzékenység, büszkeség, mind-mind Jézabel arcvonásai. És megengeded annak az asszonynak, hogy éljen? Nem veszed észre, hogy ő nyit ajtót, és megkötöz belülről? Hiába szakadtak el a külső kötelékek, ha a belső megmaradt.
Ismered a Sátán mélységeit? Jézabel a Sátán mélysége, a benned lakozó szeretve féltett éned! Isten Igéje nemcsak azt mondja, hogy álljatok ellene az Ördögnek, hanem azt is: közeledjetek az Istenhez! Annyit jelent: legyen helye Istennek az életedben. Közeledj Hozzá, és akkor betölti szívedet. Vigyázz, mert az a ház, amelyikből kisöpörtek mindent, de nem telt meg az Úrral, annak utolsó állapota rosszabb lesz az elsőnél. Ki a lakó benned, ki tölti meg életedet? Krisztus, vagy te?
Aztán tovább beszél az Ige és azt mondja: “Nem vetek rátok más terhet, ami nálatok van azt tartsátok meg.” Mi az ami nálad van? Milyen jó, hogy nálad van az Ige. Van nálad világosság, amivel az Úr megajándékozott, és van nálad kegyelmi ajándék is. Lehet, hogy nem használtad soha, – nálad van, tartsd meg. Maga az Ige fog benned cselekedni. Világosság sugárzik ki belőled. A kegyelmi ajándék az ami elvégzi, amit Istentől kaptál, te csak tartsd meg. Egyszer ráébredtem, az Igét meg kell tartanom, hordoznom kell, majd az megtart engem a nyomorúság idején. Jó volna azt mondani, – Te adtad Uram, tartani akarom az edényemben.
“És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”, – itt az ígéret, – “annak hatalmat adok a pogányokon. És uralkodik rajtuk vasvesszővel.” Hatalmat ad az Úr a pogányokon, olyanokat vezethetsz az Úrhoz, akik még nem az Övéi. Ez a következmény, ha Jézabel kikerült az életedből. Be kell, hogy töltsön a kegyelem, az Isten kegyelmi ajándéka, mert akkor válik kezedben Istennek vesszeje vasvesszővé, erővé. Isten valamire felhatalmaz. Jaj ha nincs rá hatalmad. Tudod, hogy csinálnod kellene, csak nincs erő hozzá. Kezedben van a vessző, de erőtelen vagy vasvesszővel legeltetni. Ezt csak az Úr tudja megtenni.
“Aki győz, annak adom a hajnalcsillagot.” A legnagyobb ígéret! Annak adom Jézust, – Jézabel helyett, hogy betöltse szívedet. Amíg Jézabel ül a trónon, addig nem lehet tied a hajnalcsillag. Láthatod őt, néha-néha fel-feltűnik, de az kell, hogy ott legyen belül a szívedben, életed középpontjában. Ez jelenti azt, ami belülről boldogság, kífelé ragyogás. Akiben ott van a hajnalcsillag, az átragyog az egész lényén.
Tied a hajnalcsillag, – vagy pontosan ez hiányzik? Isten ma választás elé állít, engedsz-e tovább Jézabelnek, vagy pedig eljutsz oda, hogy megtagadod nemcsak az Ördögöt, hanem a legközelebbi szövetségesét, – magadat.
“Akinek van füle a hallásra, hallja.” Látod, szeret az Úr. Látja benned mindazt, ami az Övé. De van valami kevés panasza, – talán csak egy, – önmagad.
Imádkozzunk!
Uram, annyiszor megtagadtam Jézabelemet, annyiszor kimondtam rá világosan, élesen: nem ismerem ezt a nőt. És valahogy mindig visszacsalja magát. Te tudod, hogy Uramnak, Királyomnak, Hajnalcsillagomnak Téged választottalak.
Könyörülj rajtunk, hogy beragyoghasd az egész külső és belső életünket, hogy lehessünk a Vőlegény barátja úgy, mint soha eddig, hogy minden ember aki bennünket lát, Jézus Krisztus után vágyakozzon. Tedd meg ezt nevedért, dicsőségedre. Köszönjük, hogy hallod szavunkat.
Ámen.