“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
TUDOM A TE DOLGAIDAT (4/6)
Halott vagy
“A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
Megemlékezzél azért hogyan vetted és hallottad, és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
Aki győz, az fehér ruhákba öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ô angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jel 3,1-6
Uram! nagyon kérünk arra, cselekedd meg velünk, hogy ne vággyunk semmi másra, “csupán Feléd”. Tudod, és ismered a szívünk mélyét. Áldd meg a napot, hogy egészen Feléd fordulhassunk és egészen a Tiéd lehessünk. Áldj meg így, és szólj hozzánk, hogy cselekedhess bennünk nagy nevedért.
Ámen.
Megint csak arra szeretnénk figyelni, hogy az üzenet a gyülekezet angyalának szól, mert ő a felelős.
Emlékszem, egy férfihéten arról kellett beszélnem, hogy a családban a férfi a felelős. A szolgálat címe ez volt: “A felelőtlen felelős.”
Mi is ilyen felelőtlen felelősök vagyunk. Az tetszik, hogy a gyülekezet angyala, küldötte vagyok, – de a felelősség…? Az ember olyan dolgokat szeret vállalni, aminek nincs felelőssége.
Gondoljunk arra, hogy ezzel a tisztességgel komoly felelősség jár. Ha igazán Isten küldötte vagy abban a gyülekezetben, azok között a testvérek között, akik közé Isten állított, felelősség is van rajtad.
Az első amit most is olvasunk: “Tudom a te dolgaidat!” Ezt az Igét egyszer úgy olvastam és úgy értettem meg, mintha egy szökésben lévő fegyencnek valaki vállára tenné kezét és azt mondaná: Tudom a te dolgaidat. Téged is úgy ér utol az Úr, – tudok mindent! Azt is, hogy álneved van. Ez a borzasztó, hogy az ember álnevet visel. Álnév, és álarc alatt élünk ebben a világban. Akiről tegnap azt hallottuk, hogy “Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng”, azt mondja, – tudom hogy nem az vagy, akinek mondod magad, és akinek ismernek. Más a neved. Az a neved, hogy hívő, és hitetlen vagy. Milyen rettenetes lesz, ha egyszer majd igazán kiderül, ki vagyok valójában. “Az a neved hogy élsz, pedig halott vagy.”
Tudjátok, hogy Isten Igéje szerint mit jelent, az élő, és hogy élsz? Jézus Krisztus az élet, és az a neved, mintha Jézus élne benned, pedig a halott él, az óembered.
Az a neved, hogy hajnalcsillag, szeretnéd, ha így ismernének, és így beszélnének rólad, a valóság pedig az, hogy él a halott. Életteret engedsz a halottnak.
Szeretném, ha fülünkbe kiáltaná most az Úr: “Vigyázz…mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Lehet most ez a baj, a cselekedet, a döntés nem teljes. Nagyon sokszor teszünk mi dolgokat, csak nem teljesen. A magad meglátása, a természeted, az óembered megítélése teljes-e? Vagy úgy vagy, hogy igen-igen, de azért vannak bennem jó dolgok is.
A legjobb cselekedeted is holt cselekedet, amit a halott cselekszik. A jókodásokat mindig a halott csinálja. Minden rossz, amire eddig azt gondoltam, hogy jó, a kedveskedésem, a szívélyességem. Szembenéztem magammal, amikor tréfálkoztam, és belülről egy hang azt mondta utána, – ezt nem kellett volna. Megengedtem annak az asszonynak, Jézabelnek, hogy megszólaljon. Abban a percben előjönnek a holt cselekedetek.
Vajon teljes a megítélése az óemberednek, a kedvességednek, annak amit szeretnek benned az emberek? Nem igazán mondja az Úr: ezen a héten sem találtam cselekedeteidet teljeseknek! Nem tudtad mindenre kimondani a nemet, arra aki te vagy. Agrippa király mondja Pál apostolnak: “majdnem rávettél”. A “majdnem” annyit jelent, hogy nem. Vannak dolgok, amiket igenlek magamban, a buzgóságom, a nagy akarásom csak jó. Majdnem, – vagyis nem.
Isten igéje most azt mondja neked, nekem: “Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Nem volt teljes tagjaim odaszánása. Cselekedeteimet nem találta teljeseknek. Akkor hiszek, ha asszerint cselekszem. Ezt nem lehet különválasztani. Istennél a hit egyenlő a cselekedettel. Ha hiszem cselekszem. Ha nem cselekszem, hiába mondom, hogy hiszem. Ha valaki bekiabál, hogy tűz van, azonnal cselekszem. Minden hittel azonnali cselekvés jár. Isten cselekedeteidből szeretné látni a hitedet. Mert Ô most azt mondja: cselekedeteidet nem találtam teljeseknek! Nem hitből valók, és ezért nem teljesek. Ha teljes hited volna, elkezdenéd gyakorolni.
Nekünk minden részünk nagyon begyakorlott, csak a hitünk nem. Az eszünket gyakoroltatták az iskolában, testünket munkával, tornával. Hitünk megszületett, de nem gyakorljuk cselekedetekkel. Valahol olvastam, hogy a mi testi életünk mennyire begyakorlott. Furcsa volna, ha fogat akarok mosni, elkezdenék gondolkozni: most előveszem a fogkrémet, teszek belőle a fogkefére, aztán mosom jobbról-balról. Minden olyan begyakorlott, nem kell rajta gondolkozni.
Nem tudom az új életed mögött hány év van már, és mégis amikor valami kellemetlen dolog ér, ösztönösen az érzékenységed válaszol rá, annyira be van gyakorolva, nem kell gondolkoznom, hogyan is reagáljak.
Vajon gyakorolod az új életedet? Nem az a bajod, hogy elfogadsz valamit és nem gyakoroltad? Hány emberrel átéltem, hogy amit valaki megértett, nem vitte át a gyakorlatba. Mi nem vagyunk gyakorló keresztyének, hanem elméleti. Isten azt mondja, – ez nem teljes!
Átléptem egy mondatot: “Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak.” Gondolsz te a többiekre, akik halófélben vannak? Erősítsd meg őket az életben. A kereszt evangéliumával erősítsd, azzal, ami elvégeztetett, mert sokan vannak halófélben. Ha eljutottál oda, hogy igazán halott vagy, és az ÉLÔ él benned, akkor van világosságod, hogy erősítsd őket.
Hányszor mondja Jézus Krisztus: “Maradjatok én bennem!” (Jn 15,4a). Mindig eljutok oda, – persze, az Úrban milyen jó. Maradj hát benne otthon is a gyakorlatban. Győzzön benned az Élő és az Élet. Hogy legyen végre teljes a cselekedeted Isten előtt.
Még valamit mond az Úr, ami a jövőre vonatkozik: “Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad.” Naponta emlékezz hogyan hallottad, ne egy év múlva állapítsd meg, hogy tavaly ezt hallottam. Jó volna várni az Urat, és emlékeztetni a hívőket. Emlékezz az isteni tényekre, hogyan hallottad. Emlékezz mit mondott az Ige: “Krisztussal együtt megfeszíttettem.” Miért nem emlékezel reá egész éven keresztül? Miért nem tartod magadban az Igét? Még az emlékezetedben sem tartod, az első bukás után kiesik az emlékezetedből.
Cselekedd az Igét! Emlékezz, hogyan vetted és hogyan hallottad. Térj meg és emlékezz, mi a valóság. Az a valóság amit hiszel, és nem az amit látsz. Szeretném ha beírnátok szívetekbe nagyon élesen, hogy mi a valóság, ha megint buktam ez csak látszat. A valóság Krisztus! – Emlékezz meg hogyan vetted, és hallottad. Isten már előre látja, mit kell mondani neked, hogy most már el ne felejtsd, hogy ne légy feledékeny hallgató, kezd el már itt gyakorolni a hitedet.
Emlékezz az isteni tényekre, térj vissza az Igéhez és tartsd meg és mindig újra térj vissza magadból Ôhozzá. Gyakorold hitedet valóságos tényszerű cselekedetekkel. Gyakorold az alázatosságban, gyakorold hogy kimond, – nem így volt, rosszul mondtam, vagy tettem. Legyünk végre gyakorlott keresztyének. Ha volna gyakorlott szívünk és hitünk, felismerném, mi az Úrtól való, és mi nem.
Szeretném az egész résznek kulcs-szavává tenni: Vigyázz, és erősítsd a többieket, mert ha nem vigyázol, jön a váratlan látogatás. “Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” Pál apostol így mondja: “Találtassam Ôbenne”, – amikor jön Jézus. Nemcsak akkor, amikor majd Jézus visszajön, hanem amikor váratlanul jön. Ahogy váratlanul jön az ellenőrzés, a rovancs. Amikor pénztáros voltam mindig váratlanul állítottak be, se kivenni, se betenni nem lehetett, – ebben a pillanatban zárunk.
Isten váratlanul jön, vajon benne talál-e Jézusban a nap minden szakában, minden helyzetében. Nem a csendességben, hanem a gyakorlatban, a szolgálatban, konyhádban, gyermekeid között! Vajon ha visszajön Jézus abban a munkában találtatunk-e, amit Ô bízott reánk? Azért mondja többször is egymás után, – vigyázz – vigyázz! Emlékezz hogyan vetted és tartsd meg, – találtass Ôbenne.
Megint egy szép mondat a győzőről. Soha nem húztuk alá világosan, aki győz, – tehát mindig lesz támadás az új életed ellen. Ne hidd, hogy itt lesz pihenés. Itt mindig harc van, mert harcmezőn vagyunk. Állandó támadása lesz az Ördögnek a hited ellen. Az Ördög mindig jár és mondja, – nem látod, hogy nem tudod megtartani a hitet?
Egy régi háborus történetet hallottam. Fiatal fiú vitte a zászlót. A százados, aki szintén abból a faluból való volt mint a fiú, látta hogy a zászlós elesett. A harc végén odament hozzá, hátha életben van még és mond valamit, üzen szüleinek, menyasszonyának. Amikor megmozdult a fehér száj, csak ennyit mondott, – vigyázzatok a zászlóra!
Vajon neked is ilyen az Isten ügye? – Vigyázzatok a zászlóra! Vigyázzatok a szolgálatra!
A történet elmondta, a fiú még észrevette, hogy fölöttese áll mellette, szép lassan fölemelte kezét, – tisztelgett, – és vége volt.
Vigyázz a hitedre! Ha valamit hitben megragadtál, azt a zászlót soha el ne engedd. Mintha Pál is azt mondta volna utoljára, – vége a harcnak, – megyek, – de a hitet megtartottam.
Tartsd meg ami nálad van! Tartsd meg amit elhittél, amit megragadtál, ne engedd, hogy az Ördög kicsavarja kezedből. Hitben járunk, nem látásban. Tartsd a zászlót! Mert “Aki győz, fehér ruhákba öltözik.”
Előbb így mondja még az Ige: “Van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat, és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra.” Amikor Jézust elfogadtad, rád adta a fehér ruhát. Nem tudom nem fertőztetted-e meg azóta már. Emlékezzünk a Biblia azt mondja: “Mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha minden mi igazságaink.” (Ézs 65,5). Úgy félek, hogy a magad igazával fertőztetted meg. Nem a bűneinkkel, mert azokat Jézus vére alá visszük. De sajnos az igazam az ruha, amelyben járok, és sokszor képes vagyok benne járni hetekig, hónapokig, és nem veszem észre, hogy igazságom olyan, mint a megfertőztett ruha.
Az igazam a piszkos ruha, – hadd kérjelek most, hogy vesd le, mert aki győz, fehér ruhákba öltözik, az Úr igazságába öltözik, mert nincs saját igazsága. A győző fehér ruhákba öltözik. Egész idő alatt öltözik. Egyszer elkezdtem az öltözést, és aztán tovább öltözöm. Saját igazságát élete minden területén leveti, és tovább öltözik. A Jelenések könyvében azt mondja az Ige a menyasszonyról, hogy tiszta és fehér gyolcsba öltözik, ami a szenteknek igazságos cselekedetei.
Vajon öltözöl-e folyton attól kezdve, hogy Jézust megismerted? Tudod-e, hogy van mit levetni, és van mit felvenni, felöltözni fehérbe. A fehér a legszebb szín. Jézus ruhájáról olvassuk, – fénylő fehér, olyan fehér, amilyet a ruhamosók nem fehérítettek. Jézus-színű!
Valakivel találkoztam, akit régen nem láttam és azt mondta: maga nem változik, csak fehéredik. Bár igaz lenne. Azt mondtam, – ez a dolgom, hogy fehéredjek. Érzed, hogy ez a dolgod, hogy belülről fehéredj? Mennyit fehéredtél az utóbbi időben? Engeded-e, hogy ez a ragyogó fehér kezdjen beborítani tetőtől talpig? Hajlandó vagy-e színedet, – ami annyira tetszik neked, – végre felcserélni fehérre? Hajlandó vagy-e Jézus-színűvé lenni?
Biztosan ismeritek az éneket: “Tarka nép közt hófehér, Halljátok, hogy mit beszél.” Mi még kicsit tarkák vagyunk, még saját jellegzetésségünket hordjuk. A szenvedések, nehézségek fehérítenek. Hipóba is bele kell kerülni a piszkos ruhának. Mondod-e: mindegy Uram, hogy milyen módon, csak fehéríts.
“Aki győz, az fehér ruhákba öltözik.” “Fehérben fognak velem járni.” Az a kérdés, – akarod-e? Saját színednél jobban tetszik már Jézus színe? Újra felragyog-e neked az a csodálatos megértő, szerető, tiszta Jézus lénye? Mikor az igében meglátom Ôt azt mondom, – Uram ilyen szeretnék lenni.
“Akinek van füle a hallásra, hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
Az első mondatok alapján, – testvér, álnevet viselő testvérem, – tudod-e, hogy névcserére volna szükséged, nemcsak ruha cserére? Milyen jó volna, ha tudnád azt, nem én, bennem a Krisztus. Tudatosítsd egészen világosan, élesen, hogy Ô él bennem. Ki szóljon most? – jaj ne én. Ki menjen el látogatni? – jaj ne én. Kiírja a levelet? – jaj ne én. Ki feleljen gyermekeim kérdésére? – jaj ne én. Milyen jó volna ezt otthon minden helyzetben gyakorolni.
Egy ének így mondja: “Napról-napra tisztítsd meg a fehér ruhád, Jézus Krisztus nemsokára visszajön.” Jó volna addig is fehérben járni. Ha beszennyeztem magamat nagyon komolyan megvallani, és nem járni piszkosan. Mert nem tudod, hogy melyik pillanatban jön vissza az Úr.
Találtass Ôbenne, – ragyogó fehérben.
Imádkozzunk!
Uram bocsásd meg, hogy olyan sokszor még tetszik a színem. Könyörülj meg rajtam, hogy nemet tudjak mondani arra, ami belőlem való. Segíts igazán belülről fehéredni. Segíts, hogy egészen melletted döntsünk, teljesen akarjunk, teljesen nemet mondjunk arra, ami belőlünk való, hogy ne kelljen azt mondanod: nem találtam cselekedeteidet teljeseknek. Adj ma teljes cselekedetet.
Kérünk segíts gyakorolni a hitet, megtartani, emlékezni, benned maradni. Hadd kérjünk Szentlélek Isten, Te magad gyakorold bennünk. Köszönjük, hogy figyelmeztettél a váratlan visszajövetelre. Segíts, hogy egyikünket se találjon készületlenül. Áldj meg így minket.
Ámen.