“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
TUDOM A TE DOLGAIDAT (5/6)
Kevés erő
“A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
Ímé eljövök hamar, tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és többé onnét ki nem jő: és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jel 3,7-13
Hálát adunk azért Édesatyánk, hogy Jézusban mindennel megajándékoztál, amire szükségünk van. Hadd dicsőítsünk azért, hogy Benne minden a mienk lett, ennek és a jövendő életnek ígérete. Segíts, hogy megmaradhassunk Ôbenne. Áldd meg a napunkat és amire még szükségünk van, mondd el nekünk. Köszönjük, hogy tudod kik vagyunk. Áldunk Úr Jézus, hogy tudsz velünk beszélni.
Ámen.
A gyülekezet angyalának szól az Ige, vagyis nekünk. A megszólítás is mindig személyes, egyesszám második személyben, – “Tudom a te dolgaidat.” Így is összegezhetném a levéllel kapcsolatban, – tudom ami jön, tudom ami előtted van. Ezért “Adtam elődbe egy nyitott ajtót.” Ez a szó, hogy “adtam”, már megsimogat minket, – ne félj, mindent adtam, amire szükséged van. Mindened van, mert adott Isten Egyszülött Fiút, és Vele együtt mindent.
Csodálatos nyitott ajtót adott. Nagy dolog, ha előttünk van a szolgálatban egy nyitott ajtó. Sokszor próbálunk bezárt ajtón zörgetni. Az Úr azt akarja, menj be azon, amit Ô nyitott meg. Nem kell ajtót zörgetni, kulcsot keresni, ahol Ô akarja, hogy bemenj, ott nyitott ajtó van. Pál apostolnak nagy kaput nyitott a szolgálatra. Lehet neked kiskaput nyit, nem nagyot, – de Ô nyitja ki.
Lehet, hogy sok ajtó nyilik, de Ô azt akarja, hogy egyen menj be. Mi sok mindent látunk, Ô egyet adott. Elég minden napnak a maga gondja. Az “egy” nyitott ajtón mindig lépj be. Keresd meg, ma milyen ajtót nyitott előtted, talán egy beszélgetés, egy jócselekedet ajtaját. Jó volna minden reggel örömmel indulni, nem kell félni, nyitva van az ajtó. “Adtam elődbe egy nyitott ajtót.”
Nagyon sokszor úgy néz ki, hogy becsukódnak előttem az ajtók. Mert az emberekkel való kapcsolatom is egy nyitott ajtó.
Az “adtam” után mondja: “Ímé adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, ímé azt mivelem, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.” Világosan megmondja: ne te térj őhozzájuk, majd ők eljönnek, amikor szükséges lesz. Ha úgy érzed, hazugok, hamisak, megvizsgáltad őket, Jézus azt ígéri, majd eljön az idő, hogy ők eljönnek. Ne foglalkozz túlsokat ezekkel. Csodálatos ígéret számomra, hogy ez az ajtó is megnyilik egyszer, de ők kell, hogy eljöjjenek.
Persze lesz és van olyan idő, amikor minden ajtó becsukódik, de egy ajtód akkor is van, a mennybe nyíló ajtó. Lehet lesznek nehéz helyzetek, Pál azt mondta: “Mindnyájan elhagytak… de az Úr mellettem állott, és megerősített engem.” (2Tim 4,16-17). Bármi, bárhogyan is legyen, az egy nyitott ajtó mindig nyitott számodra, amit Jézus nyitott meg, – Isten szívének ajtaja.
Csendességemben felnézek Rá, jó tapasztalni, – nyitva van az ajtó. A legrettenetesebb, ha zárt ég van fölöttem, ha nem tudok szólni, imádkozni, mintha becsukódott volna fölöttem az ajtó. Akkor sem az ajtó csukódott be, hanem a szíved Isten felé. Nálad van a baj. Az az ajtó, amit Jézus kinyitott, az a meghasadt kárpit az nyitva van. Ezt az ajtót senki be nem zárhatja. Emberek bezárkózhatnak, alkalmak bezáródnak, a földön minden ajtó becsukódhat, – de azt az ajtót, amit neked adott, ami előtted van, soha be nem zárhatja senki.
Isten egyetlen valaki előtt zárta be az ajtót, – Jézus előtt. Amikor az Úr Jézus azt mondotta: “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagyál el engemet?” Az Úr Jézusnak nyitva volt az ajtaja, és az én bűnömért az Atya bezárta. És Jézus hiába nézett fel, és hiába mondta: egyedül vagyok. Az egyetlen Jézus volt, aki előtt bezárta az Atya az ajtót, azért, hogy előtted soha ne kelljen bezárnia.
Te elmehetsz azzal az örömmel, – adott előmbe egy nyitott ajtót! Adtam, – “mert tudom, hogy kevés erőd van.” Látod ennyire ismer. Ô jól tudja, hogy kevés erőd van fizikailag is. Sokszor érzed már, hogy fáradt vagy, fogy az erő. Valaki azt mondja most neked: tudom, hogy kevés erőd van, – nem baj. Az a baj, ha túlsok erőm van. Jó hogy eljutottunk oda, hogy kevés, – most már Ô ad. Annak az embernek, aki eljutott oda, hogy kevés erőm van, annak lehet adni, és az Úr tud adni.
“Tudom a te dolgaidat… hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet.” Ennek a levélnek kulcs-szava: “megtartottad”. Tartsd meg, én is megtartalak. Később így mondja: “Tartsd meg az én beszédemet, ami nálad van.” Kincs a cserépedényben. Kevés erőd van, de van valami nálad, ami sok embernek nincs. Az Ige, az Ô beszéde, és az élő Jézus. Vigyázz, mert a világ el akarja venni. Tartsd meg ami nálad van, a hitedet, örömödet, világosságot, amit az Úr adott. Nehogy elvehesse valaki ezt a bizonyosságot, és ezt az örömöt, ami nálad van, Aki nálad van.
Olyan csodálatos ennek a levélnek az elmenők felé sok-sok biztatása, intése. Tudom a te dolgaidat, tudom ami jön, – ezzel kezdtük. Nemcsak azt tudom ami elmúlt, azt is tudom ami jön. “Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön.” Jön! Azért biztat, azért simogat, erősít, mert Ô tudja azt ami jön, – a megpróbáltatás. Nem kell attól félni. A megpróbáltatás a vizsgaidőszak, és annyit jelent, van már valami, amit meg lehet próbálni. Amíg nincs hitem nem lehet kipróbálni. Amíg nincs szeretetem, örömöm, addig nem lehet próbálni. Ezért megtiszteltetés, kitüntetés, örülj neki, de jó, jön a próba.
Ha igazán van hited nem félsz a megpróbáltatástól, hiszen előre megmondta az Úr: megtartalak téged! Jön az árvíz, fújnak a szelek, persze hogy jön, hogy az Övéi kipróbáltassanak. Nem használhat addig az Úr, amíg ki nem próbál. Az Ige is azt mondja, olyat küldjetek, aki kipróbált. Erőd felett sohasem próbál, túl nehezet sohasem ad. Nem ijesztgetésképpen mondja az Úr, hanem azért, hogy előkészítsen, és előre örömöt adjon.
Azt mondja az Ige: az egész világra eljön a nehéz. Külön-külön nem jön. Nem tudom, neked mi lesz a próbád? Egyik kis keresztlányom 7-8 éves lehetett mikor megtért. Mentünk a felső úton és nagyon boldogan énekelte: Nem tudom, hogy mi próba vár, hogy mit akarsz velem. A következő pillanatban egy nagy kutya ugrott elénk, vicsorgatta ránk a fogát, a kis keresztlányom reszketett a félelemtől, de vele voltam, és neki ez elég volt.
Lehet, hogy már előtted is ott van a nagy kutya, de az Úr azt mondja, – ne félj, kezed a kezemben! Van-e olyan nép, amelyiknek Istene olyan közel volna hozzá, mint nekünk a mi Istenünk? Olyan nincs, – mert nemcsak kezünket fogja, hanem velünk van, – bennünk van.
Az egész világra eljön a megpróbáltatás. Külön-külön hozzád szabott, személyre szabott próba vár, amelyik megtisztít, mint ahogyan a tűz megpróbálja az aranyat. A salak égni fog, soha ne sajnáld. Emlékszünk a három emberre a tüzes kemencében, csak a kötelék égett el, semmi más. Ami éghető az hadd égjen kellő időben, mert jön a megpróbáltatás az egész világra. Utolsó idők! Milyen jó, hogy az Övéiről akkorra már leégnek a kötelek, és ebben a tűzben már ragyogni fognak. Most kell, hogy égjen, nehogy akkor hozzak szégyent az Úrra.
“Tartsd meg ami nálad van”, – én is megtartalak. A végén így mondja az Ige: “Aki győz”. Gondolj arra, ha győzöl oszlop lehetsz. Előbb nem! Ki nem próbált oszlopokra nem épít az Úr! Csak akkor lehetsz oszlop, ha megtisztított a tűzben, ha elégett a szemét, ha használhatóvá váltál. A kipróbáltaknak mondja az Úr: “Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában.” Micsoda nagy ajándék. Milyen jó volna, ha az Ô házában, az Ô dolgaiban lennél, Isten munkájában, Isten dolgaiban.
Csak ennyit szeretnék mondani az oszlopról: “Többé onnét ki nem jön!” Az oszlop nem inog. Mi lenne ha a templomnak oszlopai inogni kezdenének? Olyan emberré kell lenned a helyeden, olyan emberré akar Isten tenni, – mert az oszlopot Ô állítja oda, ahova akarja, – aki nem mozog. Várd az Urat, hogy Ô állítson helyedre, ahol már nem kell inogni, mozogni, hogy biztosan helyemen vagyok-e?
Istentől rendelt helyedre állít, mint oszlopot. Az oszlop nem mozog, nem ugrál, nem úgy van, hogy egyszer fent, máskor lent. Arra építeni lehet. Van ahol csak dísznek csinálnak oszlopot. De ez nem az, – nem az. Ha dísznek csinálják nem oszlop. Az oszlopra terhet raknak. Olyan sokszor éreztem, – ez már sok, ezt is a nyakamra rakják. Olyan világosan, élesen mondta másnap az Úr: “Tartozunk pedig mi erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.” (Róm 15,1).
Oszlop, – köteles vagy, – tartozol! Bármit rád tehetnek!
Isten soha nem fog túlterhelni, szereti, ismeri, érti az oszlopot. Annyit fog rád rakni, amennyire szükséged van. Örömmel hordozd és vedd megtiszteltetésnek, hogy hordozhatod a terhet. Az oszlop egyhelyben áll, és terhet visel.
Erre az oszlopra három jellemző valami van írva. “És felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Három nevet ír rád, és ezt a három nevet kellene viselned. Az elsőt így mondja az Ige: “Az én Istenemnek nevét.” Az Ószövetségben a papok ezt a táblát hordozták magukon: “Szentség az Úrnak!” Isten szentségét kell hordozni. Isten neve mindig a szentség neve. Félelmetes név!
Valaki egyszer Ézsaiásról beszélt, és megrázó volt nekem, amikor azt mondta: “Láttam az Urat ülni magas és felemeltetett széken, és palástja betöltötte a templomot.” (Ézs 6,1). Olyan szent, és olyan határtalan az Isten, hogy csak a palástja betöltötte a templomot.
Hordozod-e ezt a szentséget? Rád van írva? Érzed, hogy amikor megjelenik abban a pillanatban semmivé leszel? Szentség az Úrnak! “Ráírom az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét.” Úgy érzem, az Úr helyrajzi számot ír ránk, az Isten városának nevét. Hogy hova tartozom. Rád lesz-e írva: “Az én országom nem e világból való!” (Jn 18,36). “Mozdíthatatlan országot nyervén legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12,28). Nem idetartozunk, – külföldiek vagyunk. Ránk lesz írva, hogy nem erre a világra való. Egy más világból jött, és ennek minden jellegzetességét magán hordja.
Engeded-e, hogy Isten rád írja az Ô városának, az Ô országának nevét, ahová tartozol? És az Ô új nevét. Úgy szeretném ha ezt megértenéd, mert ezt neked elmondani nem tudom. Mert ez az ami a másik fele annak, hogy csak az tudja, aki kapja a fehér kövecskén az új nevet. A te új nevedet írja fel, és rád az Ô új nevét, ami a kettőtök titka. Minden új embernek, minden Isten szolgájának megvan az Úrral a titka, amit csak te tudsz, amit csak neked jelentett meg, az, ami csak rád van írva.
Úgy érzem, Jézus Krisztusnak nagyon sok új neve van. Minden emberben új neve. Mennyire nem vagyunk egyformák. Minden ember egyszeri, soha vissza nem térő gondolata Istennek.
Jó volna, ha neked is odaadhatná az új nevedet ebben az új kapcsolatban, és te is tudnád az Ô új nevét, amit csak neked jelentett ki.
Három név rajtad, – szentség az Úrnak, – hová tartozol, – és kicsoda neked Jézus! Ezt az új nevet fogod hirdetni, – ezt olvassák rólad.
Újra ismétli az Úr: “Akinek van füle a hallásra, hallja.”
Imádkozzunk!
Köszönöm Úr Jézus, hogy mindezt azért mondtad, mert közben azt is elmondtad, hogy szerettél engem. Köszönöm, hogy már ott a Golgota keresztjén szerettél engem. Köszönöm, hogy egy életen keresztül végig éreztem, hogy szeretsz, és köszönöm, hogy az utolsó percemig szeretni fogsz, és ezért érezhetem, tapasztalhatom a Te simogató kezedet.
Tudod a dolgainkat, ami mögöttünk van, és azt is ami előttünk van. Áldunk azért, hogy ismersz, értesz és szeretsz. Adj nagy, mély bizalmat Feléd. Segíts, hogy senki el ne vegye azt a koronát, azt a legteljesebb kapcsolatot Veled, amit adni akarsz.
Áldj meg minket Uram, és kérünk, hadd mehessünk el úgy, hogy hordozzuk ezt a világos, tiszta, egyszerű életedet ebben a zűrzavaros világban. Kérünk hadd kiáltsunk szívünk mélyéből, – tarts meg minket Uram!
Ámen.