“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
TUDOM A TE DOLGAIDAT (6/6)
Szegény, vak, mezítelen
“A Laodiceabeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ô királyiszékében. Akinek van füle, hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jel 3,14,22
Köszönjük Jézus Krisztus a bennünk való életedet, ezt a győzelmes életet. Áldunk azért, hogy Te éled ezt az életet. Kérünk áldj meg minket, szólj még hozzánk, amire szüskégünk van add meg igédben. Áldd meg számunkra a hangzó igét, és áldd meg az igét a szent jegyekben. Kérünk készíts fel minket a szolgálatra, és hadd lehessünk boldog közösségben Veled és egymással.
Ámen.
Hadd mondjam el, ma reggel annyira az volt bennem, olyan jó lett volna, ha a tegnapi nappal befejeződik a levél-sorozat. Nehéz most a végén mást mondani, mint eddig. Az volt bennem, hogy valahogy nem aktuális most ez az egész. Aztán megértettem, hogy nagyon is aktuális.
Amit most el szeretnék mondani, így hangzik: “Tudom a te dolgaidat”, – tudom, hogy hitből látásba kell menned. A Galata levél 2,20 miután elmondja, hogy “Krisztussal együtt megfeszíttettem, Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Így folytatja: “Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.” Most hitből látásba megyünk. Az előttünk való útra amit az Úr mond így hangzik: életedben most is két csap folyik. Ha langyos vizet akarunk két csapot nyitunk, hideget, meleget.
Életünkben most is, – bár él bennünk a Krisztus, – két csap folyik, és ez az ami veszélyes az elkövetkező útadra. Előtted van a langyosodás veszélye. Előre mondja az Úr, és úgy érzem, ez az Ô nagy szeretete. Nem akarja, hogy ragyogó módon menjünk el. Az a Pál, aki azt mondotta, “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, – azt is elmondotta önmagáról: nem gondolom, hogy tökéletes volnék. Előre elmondja az Úr, ne ijedj meg, ne csalódj, ott van a langyosodás veszélye, sem hideg nem vagy, sem meleg. Ebben a testben élünk, és ez a mondása, üzenete az Úrnak: vigyázz! a langyosodás veszélye mindig a meggazdagodás veszélye. Amikor úgy érzed, – én most már. Semmire nincs szükségem. Veszélyes állapot, ha azt mondod belül a szívedben: meggazdagodtam, semmire nincs szükségem, Jézusban mindent megkaptam. “És nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen.”
Hitrejutásom után egy testvérem mondta az első szeretet nagy örömében, – mi maradjunk mindig szegények. Olyan furcsa volt akkor ez a mondat. Azóta elmúlt harminc év, és most eszembejutott, – vigyázz! Vigyázz, mert az Ördög ravasz, és belső szövetségese az óember. Ismered a Sátán mélységeit, ő képes felhasználni mindent, amit az Úr ad neked. Ezért mondja az Úr, és ez a legcsodálatosabb ajándék, hogy most még ezt elmondja, hogy minden pillanatban válaszd el a jót a hitványtól. A két vizet ne engedd összefolyni. Amit az óembered tett arra mondd, hogy nem. Nehogy langyossá légy, nehogy keveredjen a kettő. Legyen az ige számodra mindig éles, amelyik döntésre visz, hogy melyik mellett állsz. Komolyan döntsd el, szét akarom választani a kettőt. Mert mindent meg fog tenni, hogy valahogy belekeveredjen a tisztába, a szentbe, az újba, amit Isten adott neked. És máris langyos lesz, nem lesz olyan forró, olyan csodálatos. Észre sem veszed, amikor halkan elkezd csöpögni, folyni, az első mondatokba már belekeverednek, és elkezdesz meggazdagodni, és már nem tudod, hogy ki voltál. Aki elfeledkezik a régi bűneiből való megtisztulásáról, az vak, rövidlátó, – mondja az Ige. (2Pt 1,9). Az Ördög ezt akarja, hogy elfelejtsd. “Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult.” “Óh én nyomorult ember!” – mondja Pál. Ne felejtsd el mennyit küszködtél, mennyire akartad a jót, és nem volt kiút, és nem tudtad cselekedni a jót. Az ember nyavalyás, beteg, a legkülönfélébb bűn-betegségei vannak: “szegény, vak, mezítelen.”
Minél inkább él benned a Krisztus, annál mezítelenebb leszel. Minél nagyobb világosságba kerülsz, annál jobban látsz. Hányszor mondjuk, – ezt nem tudtam. Hányszor döbben rá az ember, amikor Isten rávilágít, – ezt nem gondoltam, hogy ilyen vagyok. Azért mondja meg, hogy vak vagy, mert még mindig az vagy. Van egy csomó dolog, amit nem feltételezel a saját óemberi természetedről.
Isten utolsó útravalóul elmondja: vigyázz, mert megvan a lehetősége annak, hogy újra meggazdagodj, meglangyosodj, ezért ad egy útravaló tanácsot. Úgy szeretem az Urat azért, hogy nem parancsol, – tanácsol. “Azt tanácsolom néked.” Tiszteletben tartja a szabadságodat. A másik ember szabadságát te is tartsd tiszteletben. Amikor Krisztus benned lesz, nem leszel erőszakos. A véleményemmel, elképzelésemmel ne kössek senkit, mert az Úr sem kötött téged sosem. Tanácsolom, – te döntesz. Mennyire fontos ezt a tanácsot meghallgatni, mert ez követ minket az úton. A tanács így hangzik: “Végy tőlem”. Olyan jó, hogy senkihez nincs az Úr olyan közel, mint hozzánk. Nem kell szomszédba menni tanácsért. Ott van bennünk Krisztus, akinek nevét így hívják: “Tanácsos”. (Ézs 9,6). Mehetsz Hozzá tanácsért.
Szeretnélek arra kérni, mást se tanácsolj, amíg nem mentél Hozzá tanácsért. A tanács így hangzik: mindig Tőle végy. Vegyél tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy. Vegyél hitet. Legyél a Jézus hitéből való, és hited legyen tűzben megpróbált hit. A kereszt tüzében kipróbált hitből végy.
Amikor úgy éreztem, elfogy a hitem, az Úr mindig újra biztatott. Nem olyan régen kaptam osztott igének: “De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” (Lk 22,32a). Akkor voltam úgy egy bizonyos dologgal kapcsolatban, most fogy el a hitem, nem bírom tovább. “Imádkoztam érted.” Vehettem Tőle abban a pillanatban. Kiszökött szememből a könny, – ilyen vagy Uram, – azonnal kinyújtod a kezedet?
Ma végy Tőle! Most úgy érzed, a hited mozdíthatatlan, de jöhetnek olyan idők, amikor azt mondod, – nem bírom tovább. Lehetőséged van a benned lakozó Krisztus felé egy gondolat, és vehetsz Tőle.
“Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen.” Jézus Krisztus vérére mindig szükségünk van, lesz, amíg ezen a földön járunk. A bűn mindig újra bepiszkítja ruhánkat, mindig újra foltos lesz. Mindig vegyél Tőle bűnbocsánatot. Nála gazdagon van, bőséges nála a bocsánat. “Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.” (Zsolt 130,4).
Abban a percben, amikor már megint nem fehér a ruhád, vehetsz Tőle. Napközben egy gondolat, este amikor elé állsz, vizsgáld meg a fehér ruhádat. Soha ne feküdj le addig, amíg nem vettél Tőle fehér ruhákat! A vérre mindig szükséged lesz. Nem tudsz olyan tiszta lenni, hogy ne lenne rá szükséged. Végy Tőle naponta, újra és újra, ezt tanácsolja néked az Úr.
“Szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Hajlamosak vagyunk a vakulásra. Új látást vegyél. Ha új a szemed, új lesz az otthonod is, ahová visszamész. Nem az változott meg, de újnak látsz mindent. Végy szemgyógyító írt, hogy a másikban is meglásd az Urat, vagy a nyomorúlt elveszettet. Írgalmas szemet vegyél Tőle, hogy gyógyítsa meg látásodat, ahogy nézed azokat akik körülötted vannak, és ahogyan nézed ezt a világot magad körül.
Végy Tőle, mert hamar meggazdagodik a szíved, és akkor már kritikus lesz a látásod, – miért így, – ne így. Mindig szükséged lesz újra megkenni szemedet, hogy lássad magadat, és másokat. Magadat olyannak, amilyennek az Úr lát.
Elmondja még, engedj a tanításnak, mert “Akiket én szeretek megfeddem és megfenyítem.” Jó volna eldönteni, Uram, ahányszor csak meg akarsz feddeni engedni akarom, mert szükségem van a fenyítésre. Ez által válassza szét a jót a hitványtól.
“Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és Vele vacsorálok, és ő énvelem.” Amíg ezen a földön élsz, Jézus mindig egy ajtó előtt fog állni, mindig zörget, – beljebb, beljebb, teljesebb átadás, még teljesebb átadás. Talán úgy gondoltad: mindent átadtam. De vannak még rejtekajtók! Vajon mindig meg fogod-e nyitni az ajtót a zörgető Jézusnak?
“Ha valaki meghallja az én szómat, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Olyan döbbenetes dolog ezt úrvacsora osztás előtt olvasni: “vele vacsorálok”. Teljesebb közösséget jelent Vele. Ma délelőtt velünk akar vacsorálni. “Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok.”
“Aki győz”, – számunkra jön Jézus győzve, hogy győzzön. A Vele való életedben is mindig újra győzni akar. Győzött egyszer ott a kereszten, – “Elvégeztetett!” – minden kész, és mégis vannak újra és újra győzelmek – fölötted és fölöttem. Vajon legyőzhet-e most? Jézus győzni jött!
Minden nap meglesz a napi futásod, és meglesz a napi győzelmed. Jó volna mindennap úgy várni a napot, – győzhet az Úr fölöttem? A természetem, az igazam, az óemberem fölött győzhet? Ô akkor győz, ha te legyőzött vagy. Engeded-e Ôt ma győzni benned? Ha Jézus győzött, te alulmaradtál. De alulmaradásra van szükségünk, hogy elnyerjük az ígéreteket!
“Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékemben üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ô királyiszékében.” Az utolsó amit mond az Úr így hangzik: Vele a trónon.
Olyan sokat jelentett nekem, hogy valamelyik angol trónörökös, amikor koronázásra került a sor, megkérdezte az udvarmestert, – hol van a helye a menyasszonynak a koronázáskor? Az udvarmester azt mondta, – Felség, a menyasszonynak nincs helye a koronázáskor. A trónörökös azt felelte, – akkor nem kívánok megkoronáztatni!
Az Úr az Ô teljes dicsőségét az Ô népével együtt kívánja átvenni, a menyasszonnyal együtt, amikor egyesül a Fő a testtel. Amikor a menyasszony készen van. Nem te vagy a menyasszony csupán, – hanem az Isten népe, az egyház. Nem tudom megteszel-e mindent azért, hogy a menyasszony minél előbb elkészülhessen. Benne vagy-e abban a szolgálatban a Szentlélekkel együtt, amiben volt Eliézer, hogy kereste a menyasszonyt. Készítsd a menyasszonyt! “Tegyetek tanítványokká minden népeket!” (Mt 28,19). Készítsd őket arra a napra.
Folyik ez a munka, – részed van-e benne? Fáj-e neked a sok sömörgőzés, ami a menyasszonyon van? Nemcsak rajtuk, – rajtunk.
Amikor készen lesz a menyasszony, akkor lesz a királyi mennyegző akkor egyesül Jézus és az egyház, akkor egyesül a Fő a testtel. Csodálatos pillanat lesz az, amikor Jézus átveszi az uralmat az Ô népével együtt. Megteszel-e mindent, hogy készen légy, és hogy az Ô népe készen lehessen? Egy vagy-e azokkal, akik az Úréi? Az Úr készít minket, hogy elfoglaljuk együtt azt a dicsőséges helyet, ami az Övé, és a miénk.
Várod-e azt a pillanatot, amikor elmondhatod a Vőlegénynek, – szeretlek Uram! Milyen jó volna, ha nagyon várnád azt a teljességet, amit itt a földön soha nem tudunk elérni, amikor majd Ô lesz minden mindenekben.
Jó lenne megértenünk az úrvacsorát is, – most erre készülve, – ami a királyi mennyegzőnek az előképe. Nagyszerű és csodálatos dolog, hogy egyek lehetünk egymással, és Vele. Az Ô népe egy kenyér, és benned is lesz egy rész az egy kenyérből. Krisztus bennem, Krisztus a másikban. Valami csodálatos jelkép, amin keresztül megértheted, hogyan vagyunk egyek. Pár óra múlva szétmegyünk, de együtt maradunk, mert az egy kenyérből ettünk, részesedtünk.
Olyan nagyon feloldott engem az úrvacsorával kapcsolatban, amikor először megértettem a csodálatos mondanivalóját. Olyan sokat kínlódtam, – méltó vagyok-e? Bűneim igazán megbántam-e? És egyszer így olvastam: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (1Kor 11,24b). Döbbenten néztem vele szembe, – most is magadra emlékezel, ahelyett, hogy rá emlékeznél!
Az úrvacsora az Ô emlékezetére van. Úrvacsoraosztás közben Rá emlékezel, az Ô szeretetére, Golgotai halálára, arra, hogy hozzátartozol ehhez a megtört testhez. Milyen jó, hogy bor formájában emlékezhetünk arra, hogy most is szükségem van a vérre, és kenyér formájában, hogy szükségem van Jézus életére. Ô erősíti bennem azt az életet, amely él bennem.
Olyan jó így egy kenyérnek lenni, és egy lelki italt inni, és így emlékezni Rá. Úrvacsoraosztás közben ne emlékezzetek magatokra, csak Rá. Mély hálaadással Ôreá. És gondoljunk arra a királyi vacsorára, amikor majd újképpen esszük és isszuk Vele örökkön örökké.
Útravalót kaptunk, tanácsban is, táplálékban is. Úgy indulj el, hogy tudd, mindennap szükségem van a vérre, a bocsánatra, a bennem levő élet megerősítésére. Mindennap szükségem van, hogy vegyek Tőle.
“Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem…” – Ha majd veszed a kenyeret és a bort, – Tőle vedd.
Imádkozzunk:
Uram jó, hogy sokkal jobban tudod, mire van szükségünk. Bocsáss meg, hogy úgy voltam ma reggel, nem erre az Igére van szükségem. Segíts, hogy mindig elválasszam a jót a hitványtól, hadd tudjak rá nemet mondani.
Uram kérlek ne engedd, hogy langyosodjon az életem. Áldalak azért, hogy választhatlak és vehetlek Téged, és áldunk azért is, hogy mint egykenyér vehetünk Tőled, Rád emlékezve hálásan, boldogan, Téged dicsőítve. Áldj meg minket így együtt, és kérünk nagyon, áldd meg a Veled való vacsorálásunkat.
Ámen.
Hajduszoboszló, 1981. augusztus 24-29