“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SÁMSON ÉS DELILA (2/6)
Amit nem vágott le
“És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nőt Timnátban a Filiszteusok leányai közül. És mikor hazament elbeszélte ezt atyjának és anyjának és monda: Egy nőt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nékem feleségül. És monda néki az atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az ő atyjának: Ôt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemeim előtt. Az ő atyja és anyja pedig nem tudják, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az időben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett. És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe. És felindítá őt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztá azt, mint ahogyan kettészakasztják a gödölyét, pedig semmi sem volt a kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett.” Bír 14,1-6
“És sírt Sámson felesége őelőtte és monda: Bizony te gyűlölsz engem és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Ô pedig monda néki: Ímé még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg? Az pedig hét napon át sirdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végre a hetedik napon megmondá néki, mert folyvást zaklatta őt. Ô pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak.” 16-17
“Lett pedig néhány nap mulva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét vitt neki és mondta: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak; dehát vajon öccse nem szebb-é nálánál? Legyen ő helyette most az a tied. És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik. 15,1-3
“Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok. És megverte őket keményen válluktól a tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban. A Filiszteusok pedig felmentek és megszállották Judát, és Lehiben telepedtek le. Akkor mondának a Juda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk. Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ô pedig monda nékik: Amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük. És mondának néki: Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám. És azok felelének néki mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk, de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról. És mikor Lehi felé közeledett és a Filiszteusok már ujjongtak elébe: felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz, és lemállottak a kötések kezeiről. És egy nyers szamárállcsontot talált, és kinyújtván kezét, felvette azt, és agyonvert vele ezer embert. 7-15
“És ítélteSámson Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.” 20
Hadd kérjünk most Uram arra, könyörülj meg rajtunk, és végezd bennünk a Te elkezdett munkádat, és segíts, hogy sehol ne akadályozzunk ebben. Kérünk győzzél rajtunk Igéd és Szentlelked által. Szeretnénk most tőled kérni Uram, hogy minden hadd hátráljon meg a Te Lelked előtt, és végezd a munkádat a Te dicsőségedre.
Ámen.
Úgy gondolom, hogy egyik legfurcsább története a Bibliának a Sámson története. A különös részeket nem is olvastam fel, ahogy a rókák farkait meggyújtja és leégeti a vetést, és a találós meséket sem, amiket ki kell találni. Nincs is talán még egy olyan világos képe a Bibliában a pszichikus, az érzéki embernek, mint Sámson. Az érzéki ember nem feltétlen parázna ember, bár róla azt is mondhatjuk. Az érzéki embernek Sámson rettenetes keveréke. Nehogy olyan emberré légy, akit az Úr indít, de aki nem vágja le a saját természetét és lényét. Sámsonban a kettő összekeveredik, hol az Úr, hol ő. Keveredik a kettő és a természeti ember uralma látszik életében.
Ennek érzékeltetésére három dolgot szeretnék mondani: az első a kívánságok uralma. Az érzéki ember mindenben a saját élvezeteit keresi. Olvastátok, hogy az oroszlánból eszi a mézet, útközben nyalogatja. Majd odajut, hogy nem tudok víz nélkül meglenni, szomjan kell meghalnom, most rögtön innom kell. Érzékei uralják. Az ilyen emberek megtagadják az Urat. Az Úr segített rajta, és ez a kegyelem. De látjuk benne a fékezhetetlen érzéki embert, akinek azonnal kell, és az kell amit ő akar. Nem úgy vagyunk-e mi is, hogy most enni, inni, most pihenni kell, mert nem bírom ki. Aki nem ura az ő testének, itt, vagy ott elárulja az Urat. Ha nem vagy ura a testi életednek és nem kerültél az Úr uralma alá, Sámson-keresztyén leszel! Sámsonnak hatalmas erőt adott az Úr és mi lett belőle?
A második dolog a játék. Ez az ember a legkomolyabb pillanatokban játszik. Találós meséket mondogat, rókafarkakat gyújtogat. Az egész ami előttünk van, egy játékos óembernek a cselekedete. Nagyon szembe kellett néznem önmagammal. Nekem is játékos óemberem van, amelyik tréfál, viccet csinál mindenből és ez belekeveredik az Isten dolgaiba. Ideje van a nevetésnek és a nevetés elhagyásának, a tréfa megszűnésének.
Rettenetes a keveredés ennek az embernek az életében, ahogyan élete legkomolyabb pillanataiban Isten dolgaival összekeverednek a jópofa, a szentségtelen dolgok. Nem tudom hogy a te és az én életemben nincs-e összekeverve az Isten dolgaival az, amit nem vágtál le? Tegnap beszéltünk róla mit kell levágni. Vigyázz arra, amit nem vágtál le, ami neked is tetszik, meg másoknak is. Soha nem mondtál határozottan nemet erre. Miközben Sámson tréfál, és találós meséket mond, emberek halnak meg.
A harmadik dolog, amit nem vágott le Sámson: a harag. A 19. versben olvassuk, hogy “felindította őt az Úrnak lelke”, azután pedig, hogy “felgerjedt haragjában elment.” Mindig újra és újra olvassuk, hogy felindította őt az Úrnak lelke, de vele együtt felindult a haragja is. Isten elkezd benne dolgokat, felindítja az Úrnak lelke, győzelmet akar adni a filiszteusok felett, de ami a Sámson haragjából történik, Isten dicsőségét nem munkálja. Amikor a saját indulatunk benne van, akkor már minden szennyes. Az Ige azt mondja: “Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak,”. (Róm 12,19). Tehát a magaménak nem. Ez a harmadik amit élesen láthatunk, hogy belekeveredik a Sámson haragja.
Még lényegileg, központilag a negyedik: Sámsonnak az át nem adott érzelmi élete. Ez az ember erős, kemény, kegyetlen tudott lenni, és mégis olyan lágy ember volt. Milyen lágy mind a két helyen, az első feleségével is, amikor elkezd sírni, hogy gyűlölsz engem és nem szeretsz. Az érzelem-világába férkőzött be ez az asszony. Ezt majd Delilánál is meglátjuk; sír, zaklatja, mondogatja, hogy nem szeretsz. Annyi ilyen férfi van, aki egyet nem bír, a női könnyeket. Hány asszony tudja, ha elkezdek sírni, meglágyul a férjem. Látjátok, hogy egy hatalmas erős férfi micsoda lágy ember. Aki lágyan viseli magát Isten dolgában, testvére annak, aki elveszít. Sámson nem bírta a könnyeket, a nyafogást, ahogy mindig újra mondta Delila: nem szeretsz!
Istennek Szentlelke a lelkemben, a pneumámban lakik, de el kell hogy foglalja a pszichémet, a szívemet, az ézésvilágomat, a gondolatvilágomat, és az akaratvilágomat. El kell hogy foglalja, különben áruló leszek, mint Sámson, akit felindított az Isten lelke, cselekedett rajta keresztül, de ott volt az át nem adott érzelemvilága. Jaj, ha te sem adtad még át! Érzed, miért olyan éles Jézus, amikor azt mondja: ha valaki meg nem gyűlöli apját, anyját…mert itt vannak az érzelmi szálak. Ha az anyám sír, akkor nem tudok nemet mondani. Ha a gyerekemnek fáj valami, vagy szenved, elolvad a szívem. Te tudod hol fog téged az ördög teljes erővel az érzelmeden keresztül. Ha nem jutsz el oda, hogy ezt teljes erővel meggyűlölöd, ha nem tudsz éles, kemény nemet mondani, akkor Sámson-keresztyén leszel. Aki másnak olyan jól megmondja, hogy így kellene, vagy úgy, de ha a saját gyerekéről van szó, azonnal ellágyul. Komoly hívő emberek elvéreztek már ezen. Ahol Isten keményen beszél, ott nincs más mód, – vágni kell! Ha a jobb szemem, a jobb kezem, ha a legdrágább akkor is!
Ezen az egy ponton fog Sámson tönkremenni, nem is a játékon: az érzelemvilágán. Sámson sebezhető pontja a lágy szíve. Megsajnálta az első feleségét és elmondta a találós mesét, majd megsajnálta a második feleségét és ez lett a veszte.
Isten eddig irgalmas volt hozzá, végignézte ezt az egész testi, érzéki indulatot. Az ember csodálkozik, miért segíti Isten? Mikor szomjas miért hasítja meg a zápfogát, hogy víz fakadjon abból? Isten ismeri nyomorult szolgáját, de van egy pont, ahol nincs tovább. Aki a fenyítésre is nyakas marad, összetörik gyógyíthatatlanul.
Sokan azt mondják, nem rossz dolog, ha valaki ilyen érzelmes, lágyszívű. Milyen jó szíve van, szokták mondani, nem bírja látni a szenvedést Vigyázz, mert ez a természetszerinti át nem adott élet árulóddá lesz. Majd megtalálja az ördög azt a valakit, akihez jobban fogsz ragaszkodni, mint az Úrhoz, – a bálványt. Sámson lélekben kezdte, de testben végezte, mert nem vágott ott, ahol vágni kellett volna. Az Úrnak lelke felindítja, hatalmas erőt ad neki, sámsoni erőt, és mi lesz a vége!?
Úgy szeretném eléd állítani a másik embert. Az Igében olyan megdöbbentő Dávid, ahogy az Úr szerint megy a harcba a hatalmas Filiszteus ellen. Egy pillanat alatt olyan világos, ami Dáviddal másképp történik. 1Sám 17,39: “Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteus kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak, eredj el, és az Úr legyen veled.” Az Úr legyen veled, – az Úr! Mondta-e valaha is Sámson, hogy az Úr? A 45. vers azt mondja: “Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened.”
Dávid egy névvel megy, nem játékkal, nem ezekkel a furcsa megnyilatkozásokkal. Nincs más fegyvere, mint a parittya és az öt sima kövecske. És a határozott mondat: “A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.” Hogy mer ilyen határozottan beszélni Dávid? Mert ennek a gyereknek határozott, világos vezetése van. Tudta, hogy mit fog tenni az Úr és azért beszélhetett így.
Illés hogy merte mondani, hogy tűzzel fog válaszolni az Úr? Hogy merte leönteni 12 vödör vízzel? És ha nem teszi Isten? Lehetetlen! Ha Isten mond valamit, azt Ô megteszi. Isten szavát hittel párosító ember az Úr szerint erős ember! Ez az ami hiányzik az életünkből. Nem megyünk biztosra. Nem merjük kimondani, mit fog tenni Isten. Mert nem tudjuk, nincs Vele igazi kapcsolatunk, így nem mondhatjuk, mi következik. Semmit nem cselekszik az Úr, amíg meg nem jelenti az Ô szolgájának.
Szolgái vagyunk, tudjuk mit fog az Úr cselekedni? Az imádságaink ilyen módon hangzanak? Ha tudom, hogy az Úr mit fog cselekedni, már mondhatom. Amit könyörgéstekben kértek meglesz, csak higgyétek. Így olvastam valahol, lehet olyan imádság, amikor a hegyhez szólok, hogy ugorj a tengerbe. Azt mondtam: ez nem imádság. De megnéztem az Igét és azt mondta: “ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen” (Mt 21,21). Szabad úgy imádkoznom az Úr ereje és hatalma által, hogy a hegyhez szólok, ahogy Dávid is szólt a Filiszteushoz, tudva azt, hogy mit fog tenni az Isten. Nem azt mondta Dávid: Uram könyörgök vágd le a Filiszteus fejét. Ô már tudta, és a Filiszteusokhoz beszélt, mert tudta, mit fog Isten cselekedni a Filiszteusok seregével.
Dávid a pneumatikus ember, a lelki ember Sámsonnal szemben! Az ellenség ugyanaz, talán Dávidnál egy kicsit még nagyobb, mert Góliát személyében ott áll a teljes hatalma. Nézzétek ezt a teljes hitbeli bátorságot, ezt a győzelmes, parancsoló imádságot: mondjad a hegynek, – és mondta. Ahogy Illés is imádkozott teljes bizonyossággal.
Imádságaink nyögések, sipogások, jajgatások. Tudd meg testvér, mi az Isten akarata és imádkozz bátran, hittel. És ha Isten szól, akkor bátran mondd annak az akadálynak, ami Isten akarata előtt van, – nem a te akaratod, hanem az Isten kijelentett akarata előtt, hogy ugorj a tengerbe. És Isten azt mondja: meglesz az neked. Az első sima kövecske, az első imádság homlokon találja Góliátot. Hiszem, hogy minden úgy lesz, ahogy nekem megmondatott, mondja Pál apostol. Kijelenti világosan, hova fognak érni, mi fog történni. Nem azt mondta, hogy imádkozom ezért.
Nekünk hihetetlenül beteg a hitéletünk. Miért? Mert testi ember nem értheti meg Isten dolgait. Amíg le nem vágod amit le kell vágni, soha nem fogod megérteni. Mindig bizonytalan lesz: talán ezt akarja az Úr, talán azt. Majd ha meglesz mondom, mert ugye nem biztos. Az Úr arra kér, ne maradj testi keresztyén, akinek akarata, érzésvilága, és esze nem áll a Lélek fegyelme alatt, aki nem eszköze a benne lakó Szentléleknek.
Mit kell levágni ahhoz, hogy Sámsonból Dávid lehess, Isten harcosa? “Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott” (ApCsel 27,25). Mondhatod-e ezt Pállal? Ez a fajta élet belekerül mindenbe. Itt most nem üdvösségről, hanem győzelmes életről van szó, arról amit Jézus megszerzett a kereszten, aki a kígyó fejére taposott, és minden igazi követőjét győztessé akarja tenni. Isten ezt akarná benned elvégezni. Ô majd megmutatja mibe kerül ez.
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg nekünk azt az életet, ami eddig csak szégyent hozott a Te nevedre gyávaságával, bizonytalanságával. Trombitánk olyan bizonytalanul szól, ezért nem indul senki a harcra. Hadd kiáltsunk Hozzád egy szívvel, könyörülj rajtunk, ne legyünk se embereknek, se a hiúságunknak, se a tetszeni vágyásunknak szolgái. Formálj át és tégy bennünket testi emberekből Isten fiaivá, egyedül neved dicsőségére.
Ámen.