“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SÁMSON ÉS DELILA (4/6)
Az Úr eltávozott
“Ekkor monda néki Delila: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd? Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke, És kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember. És mikor látta Delila, hogy kitárta előtte egész szívét, elküldött és elhívatta a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzente: Jöjjetek fel ez egyszer, mert ő nékem kitárta szívét. És felmentek őhozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is felvitték a kezökben. És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdte őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje. És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.” Bír 16,15-20
Szeretnénk Hozzád kiáltani Uram, segíts, hogy néped megtérjen. Könyörülj rajtunk! Köszönjük Uram, hogy minden ezen múlik. Köszönjük, hogy láthattuk már, milyen fontos szerepe van választott népednek ezen a földön. Könyörülj rajtunk, hogy ne legyünk akadálya munkádnak, hogy a pogányok is bejuthassanak Hozzád. Könyörülj rajtunk, hogy élő víznek folyamai ömölhessenek rajtunk keresztül. Kérünk mutasd meg ennek akadályát, és kérünk, hogy ne csak mutasd, hanem vedd is el, véredért, Fiad érdeméért.
Ámen.
Sámsonról beszélünk. Látjuk Sámson Isten választott embere, Isten eszköze, és közben mégis testi, érzéki ember volt. Ez a kettősség teszi tönkre az egész életét. Az a legrettenetesebb, ha valaki az Úré, és mégis kettős életet él. A meg nem tagadott, a meg nem útált, és a le nem vetett óemberi természet visz bele a kettős életbe. A játékos természet, az indulat, a hirtelen harag, amit nem vetett le igazán, ez az ami megmaradt és keveredik. A legveszedelmesebb dolog az át nem adott érzelmi élet. Sámsonnak ez lett a veszte.
Ismétlem, Istennek Szentlelke a pneumámban lakik, és hogy birtokba kívánja venni az értelem, az érzelem, és az akaratvilágomat. A gondolataimon keresztül tudom elmondani, ami bennem van. Ha ezek nem foglyai a bennem lakó Szentléleknek, hogy fogom mondani, amit bennem munkál? Az értelem világomat használhatja-e? Átragyoghat-e rajtam a szeretete? Az akaratvilágomat használhatja-e, hogy akarjam az Ô akaratát? Ez élet-halál kérdés.
Sámson nem adta át igazán önmagát ennek az új életnek, amit Isten helyezett belé. Így lett az át nem adott érzelmi élet a Sámson veszte. Látjuk hogyan folytatódik az élete, hogy megy a veszedelem felé ez az ember. Sámsonban is ott volt a szeretetvágy, de elfelejti, és nagyon sok ember elfelejti, hogy ez a vágy csak egy helyen elégül ki: az Úrban. “Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből.” (Lk 10,27). Mert semmi szeretet nem lesz elég neked, csak az Övé. Amíg ezt meg nem találod, addig mindig több kellene, mindig más.
Az a rettenetes, hogy ebben az emberben nem elégült ki a szeretetvágy az Úrban. Két ember van benne, és két ember van benned. A Római levélben olyan világosan beszél az Ige a kettőnek a harcáról. Ha Jézust befogadtad, ha Isten embere vagy, akkor van egy új embered, amely Isten szerint teremtetett valóságos szentségben. Ez az új ember a benned levő Isten szolgája, akivé Sámsonnak lennie kellett volna. Az óembered Delila. Ne tárgyalj vele! Sámson újra és újra hallgat Delilára.
Rettenetes ez a befolyás ami érvényesül. Ismered a kiváncsi Delilát, akinek mindig mindent meg kell tudni? Te is azért kérdezel, beszélsz emberekkel, hogy valamit megtudjál? A benned levő óember is pénzsóvár? Delila hívja a fejedelmeket, akik rögtön mondják: a pénz a kezünkben van. Delila pénzsóvár és jól számoló. Tulajdonképpen ezért adta oda Sámsont is. Gondoljunk Júdásra, harminc ezüst pénzért oda adta Jézust. Mindenkinek egyforma az óembere. Ne hidd, hogy valakié szebb, vagy jobb, egyformán kíváncsi, anyagias, pénzsóvár. Rettenetes hogy megtűröd ezt az árulót benned! Kérlek ne tanácskozz vele! Pál világosan mondja: Nem tanácskoztam testtel és vérrel. A gondolatvilágodban folyik a harc, kettő beszél, és az egyik győz. Két élet harcol egymással. Így mondja a Róma 7,23: “De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.”
Látod Sámsont, rab lesz, meglátjuk az út végén, – megkötözött rab. Rabul adta az a másik törvény, az a másik személy a bűnnek! Elkezded a tárgyalást vele, akkor amikor megsértenek, figyeld meg mennyire tudod mondani: pontosan az mondja aki…egy darabig harcolsz, ellenkezel, aztán belefáradsz és engedsz. Látod-e már világosan, hogy ez a történet a te történeted? Sámson mindent elmond Delilának. Ma nagyon szeretnélek kérni, az Úrral való dolgaidat ne mondd el Delilának. Ki fogja beszélni, dicsekedni fog vele. Figyeld meg hányszor mondtad már, hogy nem mondom el senkinek, amit most kaptam az Úrtól, de jön egy pillanat, mondod és dicsekszel, kibeszéled. Aztán fáj, hogy miért kellett ezt elmondanom?
Látod Sámson elfáradt, kitárta teljes szívét és elmondott mindent. És mire használta Delila? Rögtön üzent: “Jöjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nékem egész szívét. És felmentek ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is felvitték kezükben.” Én nem tudom valaha a szívetekig ért-e ez a jelenet, mindig sírni szeretnék mikor ezt olvasom: “És elaltatta őt az ő térdein.” Értitek azt ami itt történt? Tudod-e, hogy a te Delilád is elaltat téged? A benned levő Szentlélek szavát elaltatja. Kezd simogatni, és kezd hízelegni; azért csak te vagy a legkomolyabb hívő ebben a faluban. Hogy mondogatja; amit te mondasz annak azért mindig van súlya, arra felfigyel mindenki. És milyen jól esik. Valaki mondta: hazudsz, hazudsz! – de jól esik. Érzem, hogy nem egészen így van, de simogat.
Ott fekszik Sámson a Delila térdein, és eladja magát. Lehet ellenállsz a kísértésnek, mikor mondják, de van egy pillanat, amikor minden előjön. Végiggondolod, hogy azt mondták rólam, milyen jól nézek ki. Talán a külső hiúságod is simogatja. Aztán ugye csak az én imádságom, csak az én szolgálatom, – és jönnek sorban a hízelgő mondatok. Engedek ezeknek az önimádó, öndicsőítő, önszerető mondatoknak.
Amikor jól esik nekem az, amit rólam mondanak, mindig eladom magam. Emlékezz mi lett Heródessel, mert nem az Úrnak adta a dicsőséget. Sokszor mikor olvasom az van bennem, – Istenem régen meg kellett volna hogy rágjanak a férgek, hányszor nem Neked adtam a dicsőséget? Látod Isten embere enged a hízelgésnek, a simogatásnak, és elkezd aludni. Az elaltatott új élet. Nem olyan nagy bűn az amit csináltál. Ez olyan természetes, hát mindenki így csinálja. Elaltatnak!
A lelkiismeret mondja: nem lett volna szabad, de Delila altat, – túlzás az, hogy az ember ennyire komolyan vegye a dolgokat. Az egész Biblia átvitt értelemben van, nem kell ezt olyan komolyan venni. Hogy tud altatni Delila. Talán azt mondja reggel: pihenj Sámson, pihenj, szükséged van neked. A te korodban, a te egészségi állapotodban nem kell olyan korán kelni. Persze régen jó volt korán csendességet tartani, de pihenj még Sámson, ki vagy fáradva Sámson, egy kis pihenés mindenkinek kell.
A Lélek pedig azt mondja: most imádkozz, most van rá a legnagyobb szükség, az áldás után!
Ne pihenj Sámson! Valaki altat! Nem kell mindent elmondani az Úrnak, tudja azt az Úr. Miért sorolod fel, nem fontos ez Sámson. Az Igét is ismered Sámson, hát miért kell azzal annyi időt tölteni? Annyi igehirdetést hallottál már erről, tudod már mi van benne. Igen, köszönöm, – összeteszed a kezed, 2-3 szót elmondasz, – jól van Sámson, nem kell ennél több. Hogy altat, milyen jól esik, hogy simogat. Talán mikor mondanád a bizonyságtételt, – minek ezt mondani, ugysem érti meg. Jár az istentiszteletre, majd meghallja ott. Talán el kellene menned valahova, de azt mondja Delila: inkább neked volna szükséged valakire Sámson. Ismered Delilát, hogy hogy altat a térdein? Úgy szeretnék a szívedbe kiáltani: ébredj fel Sámson igazán! Kelj fel a kényelmes helyről, a Delila térdeiről, állj talpra, rázd le az álmot, mert miközben alszol, vágja a hajadat!
Sámson semmit nem vesz észre, – alszik. Hány hívő álmodja azt, hogy nagyszerű hívő, komoly ember. Álmodsz! Rég nem vagy már az! Álmodod, hogy majd a bizonyságtételedre, meg szolgálatodra hogy lesz. Nem veszed észre, hogy minden megállt, hogy semmi sincs körülötted?! Álmodsz, és közben anélkül hogy észrevennéd, valaki vágja a hajadat. Delila hív egy férfit, és miközben ő cirógatja Sámsont, valaki vágja a haját.
Óh ha felébredt volna, – ha felugrott volna! “És lenyíratta az ő fejének hét fonatékát…” Az egészet mind! Ma úgy szeretnélek kérni: Serkenj fel az álomból aki aluszol, mert levágja a hajadat, és azután elkezd kínozni. Lehet hogy már kínoz, lehet hogy már az egész hívő életed kínlódás. Valaki kínoz, – nem az Isten, nem a Szentlélek, nem Jézus, – ezek a kínzó gondolatok. Ezek a rettenetes gondolatok, amiket mindig vissza szeretnél utasítani. Talán az a borzalmas kritika, ami minden ember felé ott van benned. Tudod ki az? Aki vádolja az Isten válsztottait egymás előtt. Ô súgja: látod milyen? Mindenkit tudsz kritizálni, és utána kínoz, mert fáj, hogy tudtam ilyet gondolni?
Sámson alszol? S látjátok egyszer felébred. Sajnos későn! Elhangzik a kiáltás: “Rajtad a Filiszteusok, Sámson!” Felugrik azzal, hogy azt hiszi, minden rendben van. Nem tudja mi történt, amíg aludt. Sámson kopasz. Mindenki látja, mindenki tudja, csak még ő nem. Mindenki tudja körülötte, hogy ez a szolgálat már nem az, ami volt. Milyen rettenetes, hogy feláll úgy, mint azelőtt. Próbál bizonyságot tenni úgy, mint azelőtt.
Életemben nem fogom elfelejteni, amikor egyszer Saulról beszéltem, hogy az Isten Lelke eltávozott tőle, és ő nem tudta. Valaki azt kérdezte: lehetséges az, hogy minden tovább folyik, jönnek a templomba, szól a harang, a presbiterek beszélnek velem mint eddig, felmegyek a szószékre, és az Isten Lelke már eltávozott tőlem? Az ember nem veszi észre, miközben vágják a haját? Ha alszom minden megtörténhet. Lehet, hogy hirtelen távozik el az Isten Szentlelke, mint Sámsontól, lehet hogy fokozatosan.
Vigyázz testvér, mert egyszer csak ráébredsz, hogy minden úgy van mint ezelőtt, úgy tartom a csendességem mint máskor, összeteszem a kezem mint máskor, csak nem tudok imádkozni. Mondogatok valamit: köszönöm az éjszakai nyugalmat, … előveszem a Bibliát mint máskor, csak éppen nem értem már, mert az Isten Lelke eltávozott tőlem. Üres minden. Olyan mondatokat mondogatok a testvéreknek mint máskor, csak éppen belül kong minden. A szeretet, az öröm, a békesség, ami megtöltötte a szívedet, – valami eltávozott.
Tőled is? Valami ami volt, most már nincs. Valaki azt mondotta: egyszer csak azt vettem észre, ideges vagyok. Nem voltam én ilyen türelmetlen. Mondok mondatokat, amiket azelőtt sosem mondtam volna. Érdekelnek azok a dolgok, amik azelőtt soha nem voltak fontosak. Vedd észre ma! Látod akkor Saulnak is kellett a szórakozás, kellett hogy Dávid pengesse a hárfát, mert valami eltávozott. Közben mondja Delila: ez a normális, eddig nem voltál normális. Itt valami pótszer kell. És akkor talán jön Dávid, és amíg hangzik az igehírdetés, addig jó. Úgy szeretnélek kérni testvér, állj meg, talán még nem késő. Olyan rettenetes volna, ha későn jönnél rá, hogy szárad az életed. Mikor szőlőben járok, látom a lemetszett venyigéket, ó hajt még az, zöldel a levél, csak éppen gyümölcsöt nem terem. Még van benne valami abból a régiből, csak éppen egyre kevesebb, egyre inkább hervad. Az elszáradó szőlővesszőnek tűzrevetés a vége. Ha úgy gondolsz vissza: amikor megtértem, közel voltam az Úrhoz, jó volt, tudtam imádkozni, – akkor a te életed elszáradó élet. Most kevesebb élet van benned, mint akkor.
Nagyon kérlek, ma nézz szembe az állapotoddal, ne engedd, hogy Delila megsimogasson, elaltasson, és elhitesse veled, hogy igazán nincs itt semmi baj. Ez a természetes, az egy másik állapot volt, az első szeretet állapota. Nézzünk szembe a Jelenések könyve mondatával, ahol olyan élesen mondja az Úr: “Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” Ez nem természetes állapot, és ez nem tartható. “Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel 2,4-5). Vigyázz, hamar térj meg, ha még nem mozdította ki a gyertyatartódat, és az előbbi cselekedeteket cselekedd! Ne engedd, hogy ma megint elaltassanak. Újra szeretnélek kérni testvér, serkenj fel, ébredj fel, szakíts el minden szálat, ami Delilához köt. Kergesd ki a házból! Óh, ha Sámson megtette volna!
A teljes szívedet az Úrnak tárd ki. Ô tudja a dolgaidat, mondj el Neki mindent igazán, hogy megújulhasson az életed, mint a sasé. Azt mondja az Ige, hogy: “Elfáradnak…a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40,30-31). Az Isten győzelmes életre hívott el! Vedd birtokba ami a tied. És mindent ami alulról való ma komolyan távoztass el az életedből.
Valaki eltávozik az életedből, vagy az Úr, vagy Delila. A kettő tartósan nem maradhat együtt. Ma kinek mondod ki döntően az igent, és kinek a nemet?
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy annyit hallgattuk és annyit hallgattam a Delila hizelgését. Olyan sokszor élesen megszólalt bennem a Te Lelked, és mégis engedtem magam elaltatni. Olyan sokszor voltam megalkuvó, Te tudod igazán. Kérlek könyörülj, és adj ma nagyon határozott döntést. Adj felserkent, éber, Téged dicsőítő hívő életet, hogy felhasználhass, hogy azzá lehessünk egyenként és együtt, amire a Te népedet szántad ezen a földön, hogy áldássá lehetnénk a föld szélső határáig. Könyörülj rajtunk Uram a Te nevedért!
Ámen.