“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
DÁNIEL (5/6)
Megmérettél
“Belsazár király nagy lakomát szerzett az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivott. Borozás közben monda Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvitt Nabukodonozor, az ő atyja, a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak abból a király, és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Akkor előhozák az arany edényeket, amelyeket elvittek az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben volt, és ittak azokból a király, és az ő főemberei, és az ő feleségei, és az ő ágyasai. Bort ittak, és dicsérték az arany, ezüst, vas, fa, és kőisteneket. Abban az órában emberi kéznek ujjai tüntek fel, és írtak a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézte azt a kézfejet, amely írt. Ekkor a király ábrázata megváltozott, és az ő gondolatai megháborították őt, és derekának inai megoldódtak, és az ő térdei egymáshoz verődtek. Erősen kiáltozott a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szólt a király és monda a babilóni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetem, és aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
Erre Dánielt a király elé vitték. Szólt a király és mondta Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, aki a judabeli foglyok fiai közül való, akit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? És aki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcsesség találtatott te benned? Csak imént hozattak elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást, és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni, és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, biborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
Erre Dániel felelt, és monda a királynak: Ajándékaid tieid legyenek, és adományaidat másnak adjad: mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. Te oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet adott Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, amelyet adott néki, a népek, nemzetek és nyelvek, mind féltek és rettegtek tőle, megölt akit akart, és életbentartott akit akart; felemelt akit akart, és megalázott akit akart; De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvették tőle; És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lett, mint a barmoké, és a vadszamarakkal lett az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, akit akar. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a te szívedet, noha mindezt tudtad. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az Ô házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid, és a te ágyasaid bort ittak azokból, és az ezüst és az arany, érc, vas, fa és kőisteneket dicséred, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és perzsáknak.
Akkor szólt Belsazár, és öltöztette Dánielt biborba, és aranylácot vettetett nyakába, és kikiáltották felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. Ugyanazon éjszakán megöletett Belsazár a Káldeusok királya.” Dán 5,1-7. 13-30
Úgy tudom, hogy Belsazár unokaöccse volt Nabukodonozornak, nem egyenes leszármazottja, és mégis így írja az Ige: “a te atyád”. Tehát Isten felelőssé teszi az embert a családjáért. Nabukodonozor komolyan megtért. Elmondja: hogy Isten az Úr, hatalma örökkévaló hatalom, az Ô akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között. Ez az ember átélte az ítéletet, meglátta az Isten erejét és hatalmát és valóságosan megalázkodott. De nem tette meg, amit rendezni kellett volna, a szent edényeket nem vitte vissza az Isten templomába.
Ha igazán azt szeretném, hogy éljen bennem a Krisztus, rendezzem amit rendeznem kell. Nabukodonozor nem tette meg, és átokká lett Belsazáron. Szeretném ha most rátok nehezedne, mit örökölhetnek azok, akik utánunk jönnek. Nem úgy lesz-e, hogy azokat a bűnöket amiket te követtél el, ők folytatják? Ami Belsazárral történt Nabukodonozornál kezdődött. Miért? Mert nem vitte vissza a szent edényeket! Nabukodonozor nem ivott belőlük, de nem jutott el oda, hogy visszavigye, hanem ott tartotta a házánál, és Belsazár már iszik belőle. Belsazárnak már arra is van bátorsága, hogy előhozatja az edényeket, és borivás közben az ő ezer főembere előtt dicséri az arany, érc, fa és kőisteneket, és főembereivel, feleségeivel és ágyasaival iszik az edényekből.
Isten a testet nagyon sokszor edénynek nevezi. Belőled nem kell más, csak az edény. Meg akar tölteni önmagával. Aki Istennek szentelte életét az szent edény. Lássuk meg, hogy van hasonatosság Belsazár és közöttünk. Gyermekeidet kereszteléskor, konfirmációkor az Úrnak szentelted. Az Úréi, és van bátorságod arra, hogy élvezeteidre használod őket. Saját magad dicsőségére mutogatod őket. Olyan borzalmas dolog, hogy szűlő mit tud csinálni a gyermekéből. A kedvtelését űzi vele, játszik vele, aztán a mérgét tölti ki rajta.
Belsazár az egész testi életét kiélte itt az emberek előtt. Semmi más nem volt a lakomán, csak a hatalmát mutogatta. Elfelejtette, hogy van valaki, aki mindezt látja, és aki teljes komolysággal számonkéri majd tőle az edényeket. Ha nem a családról, akkor a rád bízottakról beszélek. Szentek, mert drága véren váltattak meg. Te minden embert szentnek látsz? Úgy bánsz velük, vagy csak szórakozol, vagy csak az élvezeteidre használod, férj a feleséget, vagy szülő a gyermeket, vagy hívő testvér a testvért? Nem vagy te Belsazár, aki mindenből a maga nagyságát szeretné mutogatni? A körülötte lévő hívők is csak arravalók, hogy dicsekedjen velük. Az “én” isten amelyik mindent arra használ fel, hogy naggyá legyen, hogy csodáltassa önmagát, amelyik mindenből iszik. Gondolj el részegen egy embert. Nemcsak bortól részeg az ember, a saját dicsőségétől is lehet részeg valaki. Józan vagy, tudod, hogy mit csinálsz? A részeg nem tudja. Tudod mit csinálsz azokkal, akik rád bízattak? Szentnek veszed a szentet? Nem vagy Belsazár, aki a maga gőgjében, elbizakodottságában nem tudja már, hogy mit csinál?
Itt van a lakoma az ezer emberrel, és Belsazár az ezer ember előtt ivott. Abban a pillanatban jelenik meg a kéz a gyertyatartóval szemben a meszelt falon. El tudod képzelni, hogy milyen rémület lehetett ott akkor? Van egy pillanat, amikor az Isten nem fogja tovább tűrni azt, amit csinálunk. Hosszan tűr, de egyszer elég! Emberi kéznek ujjai tűntek fel. Ez már sulyosabb ítélet, mint Nabukodonozor életében. Itt nincs 12 hónap. Ítél és végrehajtja! Rögtönítélő biróság. Azt mondja az Ige: “Ekkor a király ábrázata megváltozott, az ő gondolatai megháborították őt, és derekának inai megoldódnak, és az ő térdei egymáshoz verődnek.”
Hadd mondjam, hogy az ítélet nem játék. Amikor valaki szembekerül az Istennel ez történik vele. Ha majd az utolsó ítéletkor kerülsz oda, ott fognak összeverődni a térdeid. Ott a legerősebb ember is erőtelenné lesz. Ott nem lehet úgy állni, ahogy itt, hogy hallod az Igét, érdekes, szép volt, de nem verődnek össze a térdeid. Itt napról-napra hangzott az ítélet, megtörtént-e veled, hogy összeverődtek a térdeid és azt mondtad: Uram végem van! Merész volt Belsazár, de egy pillanat alatt idejutott, hogy erősen kiáltozott. Ha most nem kiáltozol, majd az ítélet alatt fogsz kiáltozni. De akkor már nem maradunk meg ilyen józanon, akkor már mondod, hogy jaj nekem! Ennek a hatalmas királynak megoldódnak az inai, térdei összeverődnek, erősen kiáltozott ott az ezer főember előtt. Te még vigyázol rá, mit szólnak, ha kiderülne… Belsazárnál már nem számított, mit mond a világ, mit mondanak az alattvalói, hogy elterjed a híre, hogy kiáltozom. Mikor valaki az élő Isten kezébe kerül, nem számít semmi.
Megint hozzák a Káldeusokat, és újra csak Dánielt. Megint Isten népére szorul a világ. Belsazár azt sem tudta, hogy Dániel a világon van. A királyasszony mondja meg neki. Eddig nem volt érdekes számára Dániel, aki az Isten szolgája. De mikor bajban van, tudják hova kell futni.
Dánielben újra megláthatjuk Isten emberét. Dánielék is főemberei voltak az országnak, de nem vettek részt a lakomán. Nem a lakoma vendégei között keresték a négy férfit. Pedig ők is elsők voltak az országban, és volt bátorságuk, hogy nem mentek el a lakomára, nemet tudtak mondani ott, ahol kellett. Királyok változnak, de Dánielék ugyanazok. A rendszer változik, de Isten népe ugyanaz. Jézus Krisztus tegnap és ma, és az utolsó időkig ugyanaz, és aki az Övé, az is ugyanúgy fog járni és viselkedni. Te eltökélted, hogy nem eszel a király ételéből? Lehet hogy belekerül az állásodba. Ôk tudták, hogy az ő Istenük meg tudja őket szabadítani, – de ha nem tenné is! Elszánt vagy arra, hogy nem eszel a király ételéből?
Dánielt soha nem lehetett a király udvarában találni. Mindig elő kellett hozni, mert nincs ott, ahol a világ szórakozik és örül. De hadd mondjam meg, hogy Isten szolgája számára elkészített alkalmak vannak. Mert a lakomán nem vett részt Dániel, azért volt számára elkészítve az alkalom. Látod hogy Isten hihetetlen alkalmakat tud rendezni ezer főemberrel? Ôk nem azért mentek oda, hogy istentiszteleten vegyenek részt, de részt kellett nekik venni, és végighallgatni az ítéletet. Olyan csodálva nézem Pál apostol életét, hogy micsoda evangélizációkat tud rendezni Isten királyi főemberekkel. Isten azokat hív meg akiket akar, és azoknak hirdetteti az Ô Igéjét.
Dánielben mérhetetlen felelőség van, amellyel megint meg meri mondani az igazat. Isten szolgája megvesztegethetetlen. Amint megvesztegethető, már nem Isten szolgája. “Ajándékaid tieid legyenek, és adományaidat másnak adjad.” Szeretném megkérdezni, ha te Isten szolgája akarsz lenni, kell neked a világnak adománya és ennek a világnak a tisztessége? Belsazár mindent ígér Dáneilnek, aranyláncot, bíbort, mint harmadik uralkodhat. Jézus, amikor a Sátán felajánlja a gazdagságot dicsőséget, azt mondja: nem kell. Dániel is azt mondja: ajándékaid tieid legyenek. Aki kezet ráz, nem fogad el ajándékot. Tudod-e a kezed rázni, vagy mindig van valami, ami kellene? Tudod-e mondani a munkahelyeden, a prémium, a nagyobb állás legyen a tietek. Vagy te is futsz utána, mint ez a világ? Istennek csak az lehet szolgája, akinek tiszta a keze. Az ajándék megvakítja a szemeseket. Szeretném, ha minden emberrel szabad lehetnék, hogy bármelyik pillanatban megmondhassam Isten üzenetét. Az ajándék megköti a szívemet. Azt gondolom, ha már ez az ember ilyen kedves, figyelmes volt, csak nem fogok neki súlyos dolgot mondani? Isten szolgája soha nem lehet lekötelezve. Amint lekötelezi magát, már nem Isten szolgája. Ha az Ô szolgája akarsz lenni, akkor mindig olyan szabadnak kell lenned minden ember felé, hogy megmondhasd, bármilyen súlyos is az üzenet. Szeretném ha értenéd mit jelent a félelem nélküli élet. Dániel itt még élesebben beszél, mint Nabukodonozor idejében.
“Te oh király!” Kezd beszélni az apjáról. Miért mondja el, ami az apjával történt? Két dolgot szeretnék aláhúzni: “a szíve felfuvalkodott és a lelke megkeményedett megátalkodottan.” Hogy mindannak ellenére amit hall, és amik történnek kemény marad. Sokszor nagy dolgok történnek egy családban, és kemény marad a szív, nem tud engedni. Egy mondatot szeretnék aláhuzni, úgy érzem ezért mondja el Dániel Belsazárnak: “És te Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg szívedet, noha mindezt tudtad.” Itt szeretnék egy komoly, súlyos üzenetet átadni. Testvér te mindent tudtál! Nagyon jól tudod, hogy mi a bűn, nem mondhatod, hogy nem tudtam. Fölötted nem hangozhat el a Jézus imádsága: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Belsazár nem úgy volt, mint Nabukodonozor. Neki már elmondták, hogy mi történt az apjával. A tudatlanság idejét elnézi Isten, de Belsazár már nem mondhatta, hogy én nem tudtam. Látod ezért van rögtön-ítélkezés.
Júdás követte el a legnagyobb bűnt, mert mindent látott, mindent tudott, csak nem akart. Lehet hogy te is tudsz mindent, hogy mi a bűn az életedben, tudod hogy mit nem akarsz, hogy hol állsz ellen Istennek. Te Belsazár, aki annyi Igét hallottál, aki annyi csodát átéltél, akinek olyan világosan hirdettetett az evangélium, soha nem mondhatod, hogy Uram nem tudtam. Így mondja az Ige: “noha mindezt tudtad, nem aláztad meg a szívedet.” Nagyon kérlek, alázd meg a szívedet. Ne a ruhádat szaggasd meg, nincs rá szükség, ne valami látszatot csinálj itt, senkinek nincs rá szüksége. A szívedet szaggasd meg az Isten színe előtt. Alázd meg magad amíg nem késő! Azt mondja az Ige: aki a fenyítésre is nyakas marad, összetörik menthetetlenül.
Belsazár nem alázta meg szívét, sőt felemelkedett az egek Ura ellen, merész és bátor volt arra, hogy a szent edényeket elébe hozzák, és ivott belőle. Még egy mondat: “Az Istent pedig akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.” Ez a másik üzenet testvér: kezében van a lelked. Nem félsz? Egy mozdulat és összetör, megaláz téged. A kezében van minden eszköz, hogy úgy kiálts te is, mint ez az ember. Hozzányúlhat ahhoz, aki neked a legdrágább. Meg tudja ma tenni veled, hogy összeverődjenek a térdeid. Amíg magadat dicsőíted soha nem fogod Ôt dicsőíteni. Amíg te vagy az isten, addig Ô nem lehet. Amíg te uralkodsz, addig Ô nem uralkodhat.
Szeretném ha látnád azt a drága kezet, amelyik még tartja életedet, amelyik megóvott mindentől. Még mindig nem engedett el ez a mérhetetlen türelmes kéz, amelyik ha vert is olyan irgalmasan ütött. Ebben a kézben van a te lelked, és ezt az Istent nem dicsőítetted. Ezért küldetett Általa ez a kéz, és ez az írás. Bár a te életednek a fehér meszelt falára odaírhatná az isteni kéz: “Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!”A magyarázata ez: “Számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak.” Tudatosan elszámoltat Isten. Végy számba mindent, amíg nem késő! Itt nem véletlenekről van szó, itt számba vett Isten mindent. Minden hiábavaló szóért számot adsz majd az ítélet napján. Isten feljegyzett mindent, otthoni életedet, gyülekezetben való forgolódásodat, a gondolatod, a szíved indulatait, mindent számba vett. Milyen jó volna, ha mernél ma számolni Isten előtt, amíg nem késő.
A hamis sáfárról szóló példázatból csak egy mondatot szeretnék mondani: “Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár!” (Lk 16,3). Milyen jó volna, ha számot adhatnál, és nyugalmat kaphatnál.
A második szó: “megmérettél a mérlegen és híjával találtattál!” Könnyűnek találtattál. Isten megméri az indító-okokat, amik a cselekedeteid mögött vannak, hogy mit miért csinálsz. Könnyű, felszínes, felületes vagy, nem veszed komolyan az Igét.
Jaj csak a harmadik szóig el ne jutnánk: Peresz, vagy Ufarszin, ugyanazt jelenti: “elosztatott a te országod!” Szétszóratott. Van egy külső szétszórattatás, és egy belső szétszórattatás. Nem tudok imádkozni, mert szétszóródnak a gondolataim. Testvér állj meg, a szétszórtságom legbelül kezdődik a szentélyben. Szétszóródik az időd, nem tudod magad összefogni. Annyi ember szórja szét magát, és nem teszi meg az “egy szükségest”. A család, a férj, a gyerek, a munka, nincs minden az egy Úrnak az uralma alatt. Testvér neked hány urad van, ki parancsol az életedben? A család, a körülmények? Jaj szegény, szélvésztől hányatott ember, aki már belülről szétszóródott. Hány család szóratott szét, mert nem az egy Úrnak szolgáltak. A gyerekek mentek minden irányba ahová csak lehetett az idegen istenek után. Már körülted is ott van ez a szétszórtság? Hányszor és mióta figyelmeztet már téged Isten, de azt mondod; nincs itt semmi baj.
Az első szót már felírta Isten, a másodikat is. Most alázkodj meg, hiszen te mindent tudsz, hogy nem éled azt az életet, amit élned kellene. Isten hosszutűrését megtérésre használod, mert felírja a harmadik szót és nincs tovább! Ez a szerencsétlen Belsazár aranyláncot tesz a Dániel nyakába, harmadik uralkodóvá teszi birodalmában, és azon az éjszakán megölik Belsazárt.
Nabukodonozorban láthattad azt az embert, akin nem kellett végrehajtani az ítéletet, csak megőrült. Egy testi nyomoruság segített rajta. Belsazárban láthatod azt az embert, aki felett kimondatott az ítélet: szétszórtalak, és birodalmadat másnak adom.
Lehet hogy most is úgy ülsz itt süketen, és arra gondolsz, hogy igaz, igaz. Kicsit félelmetes is lehet ez az Ige a számodra. De lehet olyan Ige, amelyik nemcsak ítél, de meg is gyógyít. Így mondja az Ige; az Ô keze összezúz és megsebez, de be is kötöz. Az a kéz, amelyik megjelent ott a Belsazár falán, érted szegeztetett át a Golgotán. Az a véres kéz lehet ítélet, de lehet kegyelem is a számodra.