“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
DÁNIEL (6/6)
Dániel az oroszlánok vermében
“Tetszék Dáriusnak és rendelt a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek. És azok fölé három igazgatót, akik közül egy volt Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. Akkor ez a Dániel felülhaladta az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozott tenni az egész birodalom fölé. Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekeztek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhattak; mert hűséges volt és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtatott benne. Akkor mondák ezek a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!
Akkor az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szóltak: Dárius király, örökké élj! Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől, vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe. Most azért óh király erősítsd meg a tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint. Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.
Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, bement az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörögve és dicséretet tett az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekedett. Akkor azok a férfiak berohantak, és megtalálták Dánielt, amint könyörgött és esedezett az ő Istene előtt. Ekkor bementek és mondták a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harminc napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? És felelt a király és mondta: Áll a szó! a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint. Erre feleltek és mondák a királynak: Dániel, aki a judabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged oh király, sem a tilamat amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.
Akkor a király, amint hallotta ezt, igen restelkedék amiatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedett őt megmenteni. Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg király, hogy ez a médek és perzsák törvénye, hogy semmi tilalom, vagy végzés, amelyet a király rendel, meg ne változtassék. Erre szólt a király és előhozták Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szólt a király és mondá Dánielnek: A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! És hoztak egy követ, és odatették a verem szájára, és megpecsételte a király az ő gyűrűjével, és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.
Erre eltávozék a király az ő palotájába, és étlen töltötte az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hoztak eléje, kerülte őt az álom. Hajnalban a király azonnal felkelt még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment. És mikor közel ért a veremhez, szomorú szóval kiáltott Dánielnek: szólt a király, és mondta Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól? Akkor Dániel szólt a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem árthattak nékem, mert ártatlannak találtattam Ô előtte, és te előtted sem követtem el király semmi vétket. Akkor a király igen örült és Dánielt kihozatta a veremből. És kivették Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtatott ő rajta: mert hitt az ő Istenében.
És parancsolt a király és előhozták azokat a férfiakat, akik Dánielt vádolták, és az oroszlánok vermébe vettettek mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutottak, amikor rájok rontottak az oroszlánok és minden csontjokat összezuzták. Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakoztak: Békességetek bőséges legyen! Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert Ô az élő Isten, és örökké megmarad, és az Ô országa meg nem romol, és uralkodása mindvégig megtart; Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
És ennek a Dánielnek jó szerencsés lett dolga a Dárius országában és a perzsa Círusz országában.” Dán 6,1-28
Sok idő telt el Dárius könyve 5. és 6. része között. Dániel már nyolcvan éves. Dániel könyve Jeruzsálem pusztulásával kezdődött. Végigéltük Babilon fénykorát, emlékezzünk Nabukodonozor és Belsazár uralkodására, királyok jönnek-mennek, és most átveszik az uralkodást a perzsák és médek. Babilonnak vége, egy teljesen más birodalom jön, de Isten népe marad. A fogoly Dániel, aki egy összeomlott népnek a kicsi embere, az állandó. Érdekes látni, hogy minden változik körülöttünk, de Isten népe marad. Királyok válthatják egymást Círusz országában, de az az ország amelyben Dániel él, örökké megmarad.
Az idős Dánielt látjuk. Azt olvassuk a Jelenések könyvében: arasd le a föld aratnivalóit. Bizony érünk az aratásra. Nem tudjuk, mikor jön el a pillanat, hogy rám és rád azt mondhassa az Úr: megérett, arasd. Eljön a pillanat, amikor beérik a gabona. Dániel is érett gabona. Egyre közelebb kerül az aratáshoz. Növekedik, erősödik a hite. Elvitték mint ifjut, és egy életen keresztül megtartotta hitét. Mint ahogy Pál írja: “Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7b). Látjuk a Dániel tisztuló hitéletét. Bár az Úr velünk is véghez vihetné, hogy tisztulna, erősödhetne a hitünk.
A három igazgató közül Dánielt azért állította oda a király, hogy néki adjanak számot. Egy világ, amelyik tele van csalással, lopással, olyan dologgal, ami Isten színe előtt bűn. Semmi kár nem lesz ahol Dániel szolgál. Dániel ezekkel szemben is ugyanaz, mintha Istennek számolna, és nem a hatalmasságnak, amely fölötte van. Engedelmeskedjetek a hatalmasságoknak. Nincsen hatalmasság csak Istentől, mondja az Ige.
Semmi olyan dolog nincs ami miatt Dániel ellen okot találhatnának az igazgatók, sem politika, sem igazgatás vonalán. Nem mondott soha semmit a feletteseire. Úgy élek a világban, hogy ha okot keresnének, semmit nem találnának, egy megjegyzést, egy viccet, semmit? Dániel életvitele olyan, hogy még az ellenségei sem találnak benne hibát. Rendkívüli lélek volt benne; Isten Lelke. Dárius király megszerette és becsülte, és őt akarta a tiszttartók fölé helyezni. Azonnal ott van az irigység. Találni kell ellene valamit, meg kell fúrni. Dániel tisztakezű ember volt, féltek az igazgatók, még minket is ellenőrízni fog, és nem vihetünk haza semmit. Nem dolgozhatunk a saját zsebünkre. Nemcsak most van így, régen is így volt. Az igazgatóknak nem tetszett, hogy Dániel lesz mindennek a feje, és a világ nem csinálhatja a maga bűneit. Így kezdődött a gyűlölet.
Milyen jó, hogy nem találtak benne semmi okot, hogy Dániel a legjobbat akarja annak a hatalomnak, amely fölé rendelte őt Isten. “Igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket”, – mondja Jer 29,7. Ez az ember becsületesen járt ott, és a legjobb munkát végezte. Ezt látták az igazgatók is és meg is beszélték, hogy semmiben nem találunk benne hibát, ha csak a hit dolgában nem. Csak ha az Isten dolgairól van szó, ott lehet megfogni. Az a baj, hogy bennünk más hibát is lehet találni, nemcsak ezt. Aki azt mondja a Bibliára, hogy elavult, olvassa el Dániel könyvét, mintha ma írták volna.
Az igazgatók összebeszéltek. Dárius király szereti Dánielt. De nem gondol semmire, és kiadja a rendeletet. Milyen borzasztó, hogy egyszerűen beleegyezik valamibe, nincs benne, vajon jó lesz ez? Vitetik az emberektől. Az igazgatók hízelegnek a királynak. Ott fog meg az ördög, ahol hízelegnek neked. Oh király! Senki ne kérjen semmit harminc napon belül, csak tőled. Az ördög utolsó csapdája van bennem. Valaki azt mondta: ezt csak te tudod megcsinálni. Ez volt a csalétek, rámentem, és nagyot buktam. Annak ellenére, hogy tudom milyen senki vagyok, de az ördög így csomagolta a dolgot. Szegény Dárius. Az egész történeten keresztül látni, hogy ez egy más ember mint Nabukodonozor és Belsazár. Valószínű, hogy érinthette az Ige Dánielen keresztül. Amikor beteszi az oroszlánok vermébe, az egész szíve vele van. Látja hogy ez igaz ember, mellé kellene állni, de nem mer.
Jó volna felismerni az ördög csapdáját, és nem belemenni. Hány éve jársz már az Úr útján, és nem veszed észre, hogy az ördög csal bele. Dárius megíratja a tilalmat, nem gondolt arra, hogy ki áll mögötte. Ezek a férfiak akik Dániel ellen vannak, mindig rohannak, közbe ne szóljon Isten, tönkre ne menjen a tervem. Kérj időt az Istentől, – telik az örökkévalóságból, semmi nem sürgős. Nem kell rohanni, kérdezd Istent. Isten gyermekeit is a világgal együtt hajtja az ördög, gyorsan, gyorsan. Ezek az emberek berohannak a királyhoz, és a király hagyja magát lerohanni. Aláírja, megpecsételi a végzést.
Dániel, Isten embere megtudja a végzést, és nem véletlenül csinálja tovább. Van az egészben egy hazugság. Azt mondották Dáriusnak, hogy az összes igazgatók tanácsot tartottak. Nem igaz. Dániel nem volt ott. A világ eljárásába mindig belecsúszik a hazugság. Soha ne mondj többet, mint ami van, mert az ördög területére léptél.
Megíratik a végzés, Dániel megtudja. Mit csinál Dániel? Semmit. Ugyanazt, mint máskor. Nagyon szeretném ha meglátnád, ami az Úrtól való az örök! Ha az Úrtól kaptam az életem rendjét, ha az Úr határozza meg a dolgaimat, semmi kívülről jövő dolog nem változtathat rajta, csak az Úr. Szeretem Dánielt abban, hogy úgy cselekszik, ahogyan máskor. Ádámnak, az óembernek két lehetősége van: a gyávaság, hogy meghátrál, vagy a csak azért is! Mind a kettő óemberi.
Dánielt, a nyolcvan éves érett férfiút nem mozditja kivülről, embertől jövő hatás. Ha Krisztusban akarsz maradni, akkor maradni kell. Ne változtass a dolgokon, abban amit Tőle kaptál maradj meg. Álljatok meg a hitben! “Aki meghátrál abban nem gyönyörködik a lelkem!” (Zsid 10,38). Nehémiás könyvében olvastuk: “Avagy ily férfiúnak mint én vagyok, illik-é futni?” (Neh 6,11). Ha Isten embere vagyok, ha az Ô tenyerén nyugszik az életem, ha azt tettem amit Ô mondott, megállhatok úgy, mint máskor.
Dániel be sem csukta az ablakait, nyitva volt Jeruzsálem felé. Kapcsolata volt az Úr felé. Mindig nyisd ki az ablakod Jeruzsálem felé. Mennyei kapcsolatot jelent. Dániel mennyei állampolgár volt, nem tartozott sem Babilonhoz, sem a médek és perzsák birodalmához. A mi országunk nem e világból való. Dániel az Úrra nézett, onnan vette az erőt, arrafelé nyitotta ki az ablakot. Életveszélyes helyzet, világosan tudja, hogy az oroszlánok vermébe vetik érte, de vesz erőt, – nyitva van az ablaka!
Imádkozás közben tartsd nyitva az ablakod, tudd, hogy honnan veszel erőt. Isten gyermeke egy olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak, onnan felülről veszi a táplálékot Isten országából. Megmozdulhat ez a föld alattunk, de levelei nem hervadnak, és gyümölcse meg nem szűnik. Bármi történik ezen a világon, minket nem érint, polgárjogunk a mennyben van. Nekem semmi várnivalóm nincs ebben a világban.
Megírták a tilalmat, Dániel pedig bement az ő házába. Könyörgött, és dicséretet tett az ő Istene előtt, mint azelőtt. Mondhatta volna, hogy most nem térdelek le, mert ha berohannak az igazgatók, legalább ne lássák, hogy imádkozom. Ülni fogok, mert akkor úgy csinálhatok, mintha nem imádkoztam volna. Érzitek, hogy Dániel mozdíthatatlanul az Úrban lévő ember, aki mindent onnan vár, mint azelőtt.
Ezek a férfiak berohantak. Mindig rohannak. Tudták mikor kell berohanni.
Minden Jézus Krisztusban élő embernek rejtett forrása az imádság. Vigyázzunk, mert az ördög erre törekszik, hogy ezt tegye tönkre. Jól tudja, ahogy ettől a rejtett forrástól elszakít, abban a pillanatban száradni kezd az életem.
Berohannak ezek az emberek Dánielhez és ott találják őt imádkozva. Rohannak vissza a királyhoz és mondják: nem megírtad-é a tilalmat? Szegény király még mindig nem tudja, miről van szó, és azt mondja: áll a szó. És azután mondják: Dániel nem becsül téged oh király, hanem napjában háromszor elkönyörgi könyörgését.
Ahogy ezt elolvastam eszembe jutott Jézus Pilátus előtt. Pilátus is ki-be futkos, igyekszik mindent mondani: nem találok benne semmi bűnt. Folyik a ki-be járkálás hogy megmentse Jézust, mert érzi, hogy mellette van az igazság. Dárius is mindent meg akar tenni estig. És ugyanaz a mondat dönti el mint Pilátusnál, arra hívják fel a figyelmét, hogy mit szól majd ehhez a felsőbbség, Círusz. Tudd meg király, hogy semmi tilalom és végzés meg nem változtatható, ez a perzsák és médek törvénye. Te méd és perzsa alattvaló vagy. Ahogy Pilátusnak mondták: nem vagy a császár barátja, ha szabadon bocsátod. Pontosan ez a mondat dönti el itt is. Úgy érzi Dárius, az állásomba kerül, tovább nem csinálom.
Az, hogy Jézus benned élhessen, a királyságodba került. Mikor Jézust megfeszítették, feje fölé írták: a zsidók királya. A zsidók azt mondták; nekünk császárunk van. Neked királyod van, vagy császárod? Én-császárod, vagy Jézus-királyod?
Bedobták Dánielt az oroszlánok vermébe, és ráteszik a követ, – mint mikor Jézust betették a sírba, – és lepecsételik, hogy semmi ne változhassék meg. A király és főemberek gyűrűjével pecsételik le. Dániel Jézus előképe. Szomorú szívvel engedte át Pilátus Jézust, mint ahogy Dárius is szomorú szívvel adja ki Dánielt.
Szeretném ha meglátnád az óembert, melyet megérintett az új élet, de látnád a kettős élet árulását. Pilátus árulását, aki mindent látott, de nem tudott dönteni, és a Dárius árulását. Idáig eljut az óember, megismer sok mindent, de kettős élete van. Jaj haza ne menj így, hogy kettős életed van! Ez a legrosszabb, ahová eljut az ember, a kettős életbe, a legnagyobb nyomorúságba.
Nabukodonozorról azt olvastuk, hogy nem aludt, mikor bevetették az ifjakat a tüzes kemencébe. Dáriusnak végigírja az Ige az egész éjszakáját. Eltávozott a király az ő palotájába és étlen töltötte az éjszakát. Kerülte őt az álom a megterhelt lelkiismeret miatt. A felemás embernek a lelkiismerete, aki már tudja mit csinált, kit árult el, mindent tud, hogy kellett volna eljárnia. Egy felébredt lelkiismeretű ember pokoli gyötrelmei. Ez a pokol, amit Dániel végigélt. Gondold el, milyen rettenetes annak, aki tudja, mégis enged. Kerülte őt az álom, és hajnalban, szürkületkor felkelt. Micsoda éjszakája lehetett szegény Dáriusnak. Ez a kettős élet nyomorusága.
Figyeljétek meg a mondatot, amit Dárius mond: Dániel, meg tudott-e a te Istened szabadítani? Ebben benne van a hitnek a kicsi pislákolása; talán megtudta, de nem biztos. Pislákol, mozog benne a hit, de nem egészen. Csak így ne menj el innen, hogy nem egészen! Dániel szólt a királynak: Király örökké élj! Nem árthattak nékem, mert az én Istenem bezárta az oroszlánok száját.
Testvér, tudod-e mondani, hogy Jézus által az én Istenem és az én Atyám? Nézd milyen drága szó: “Az én Istenem”. Csodálatos az, hogy ez a bizonyságtétel alázatos bizonyságtétel. “Király, örökké élj!” Alázatosan szól a királyhoz; ártatlannak találtattam Isten előtt. Mered ezt mondani Jézus Krisztus által? Ma reggel annak örültem, hogy kimondhattam: ártatlannak találtattam Istenem előtt, mert Jézus Krisztus hordozta bűneimet. Önmagamban sohasem mondhatnám, de Jézus véréért ártatlannak találtattam. Elfedezte minden bűnömet, és azért lehet bizalmam abban, hogy befogja az oroszlánok száját. Oroszlánok között élünk, a veremben vagyunk. Ha körülnézek arra gondolok: benne lakom az oroszlán veremben. Mindig kitátják rád a szájukat innen-onnan. Ott lesnek rád a világban az oroszlánok, a bűneid oroszlánjai. Érzed sokszor, hogy most nyel el a harag oroszlánja, a szenvedések oroszlánja. Hihetetlen tátott szájjal néznek rám. Az ellenségek körülötted, az ördög és az ő angyalai. Mindnek nyitva van a szája. Talán a testi betegség oroszlánja, a saját természeted oroszlánja. Amíg ezen a világon vagyunk, az oroszlán veremben vagyunk. Itt nem lehet megállni testvér, csak hit által!
Még egy mondat búcsúzóul: “Semmi sérelem nem találtatott rajta, mert hitt az ő Istenében.” “Akkor a király örvendezett, és kihozatta Dánielt a veremből.” Az egyetlen ok, amiért semmi sérelem nem találtatott benne az: hogy hitt az ő Istenében. Semmi más nem tarthat meg! Megragadtad te már hittel, hogy Jézus Krisztus által Isten általvitt az Ô szerelmes Fiának országába? Hogy Ádámból Krisztusba helyezett? Hogy semmi közöd tovább ómberedhez, hogy járhatsz Ôbenne? Nincs megmaradás máképp. Amíg hitben jársz, addig maradsz Krisztusban! Ameddig Rá támaszkodsz, addig maradsz Benne!
Péter mondja: Uram add hogy hozzád menjek, – és bátran jár a vízen. Mikor jön a hullám süllyedni kezd, de kiáltott, mert hitt az Ô Istenében. Ne gondold, hogy bukás nélküli életbe mégy vissza. De amikor kiáltasz, kinyújtja érted a kezét. Úgy szeretem azt a képet, amikor a nagy hős Péter csuromvizesen belépett a hajóba. Nem volt az már akkor olyan nagy ember, mint amikor kilépett a vízre. De mérhetetlen boldogság volt a bukás ellenére megalázottan, vizesen visszakerülni a tanítványok közé. De úgy érzem, hogy hihetetlenül boldogan, mert megtapasztalta a hit megtartó erejét.
Szeretném ha a legközelebbi bukásod közben eszedbe jutna: most kiálts! Ô befogja az oroszlánok száját és nem árthatnak néked, még ha buksz akkor sem. A Krisztusban maradás titka, a hitben maradás titka. Bármi fog történni, ne feledkezz el róla: higgy a te Istenedben!
Azokat az embereket akik Dániel ellenségei voltak, ugyanoda dobják, mint Dánielt, és az oroszlánok szétmarcangolják őket, még a csontjuk sem marad meg. Az a védettség, ami Jézus Krisztusban a tied, a Jézus Krisztusban való védettség. Hit által fog megőrizni az Úr. Hit által állhatsz majd meg Előtte. Hit által fogsz hatalmas dolgokat cselekedni.
Ezt a két szót szeretném útravalúl adni: “Hit által!” Ez az egész hétnek a titka. Hit által dicsőítette Istent Nóé. Minden lehetséges a hívőnek – hit által! Ha már hazamégy, nem dicsőítheted az Urat hit által. Vége lesz a hitnek. Ott már a látás dicsőíti Istent!
Sehol nem lehet Ôt úgy megdicsőíteni, mint az oroszlánok vermében! Örülj, hogy a veremben vagy. Örülj, hogy Isten ezt a nagy lehetőséget adta neked, hogy itt élhetsz a földön és napról-napra megdicsőítheted Ôt hit által. Megbizonyíthatod az Ô valóságát ennek a hitetlen világnak az életeden át. Szeretném ha mernéd az egész életedet rábízni és bátran, rendíthetetlen hittel azt tenni, amit mond. Járj Vele engedelmesen, hit által.
Istennek mindnyájunkkal nagy tervei vannak. Az egyetlen út, ahogy a tervek valósággá válhatnak, ha megragadod a hitet, és az elkezdett bizodalmat mindvégig megtartod.
Majd ha hazaérünk az Úr elé, Isten angyalai csodálkozva néznek ránk: “Semmi sérelem nem találtatott benne, mert hitt az ő Istenében.
Ámen.
Noszvaj, 1973. augusztus 13-19