“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SZÁNJÁTOK ODA TAGJAITOKAT (1/6)
Szolgálatra odaszánás által lesznek szentté tagjaink. Az Ószövetség szerint minden edényt, amit a templomban használtak, odaszentelték, és az által lett szentté. A megszentelt, az odaszentelt edényeket másra nem lehetett használni.
Belsazár elvitte az Istennek szentelt edényeket a templomból, és ivott belőlük. Azért jelent meg a kéz, és írt a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, hogy “…megmérettél, és híjjával találtattál.”
A legfelháborítóbb bűn, ha valakinek van bátorsága az odaszánt edényt szentségtelenül használni. A tagjaim, – ha igazán odaszenteltem Istennek, – szent edény, nem lehet másra használni. Amint másra használom ugyanazt a bűnt cselekszem, amit Belsazár.
Az által szent valakinek az élete, hogy odaszentelte. Mert Isten szent, és aki odaszentelte életét az is szent.
Van közöd Istenhez? Odaszentelted életedet?! Hogy mered másra használni életedet? Ez az első kérdés. Ezen a héten tagjainkról beszélünk. Ma reggel az odaszánt fülről lesz szó.
Az odaszánt fül
“Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti, minden reggel fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Úr Isten megnyitotta füelemet, és nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” Ézs 50,4-5
Talán gondolkoztok azon, miért a füllel kezdjük? A hit hallásból van, és a fül az a szervünk, amin keresztül meghallhatjuk az Igét, és hitre juthatunk.
Valaki panaszkodott, hogy nagyon rosszul lát, és azt kérdezte tőlem: mi az amit jobban szeretnék, nagyothallani, vagy megvakulni. Azt mondottam: ha megvakulnék, még tovább hallgathatnám az Igét. A fülön keresztül jutott el hozzád is az Ige, nem a szemen keresztül. Volt füled a hallásra, ahogy a Biblia mondja.
Valaki egyszer azt mondotta: két szervére kell az embernek vigyázni, – a térdére és a szájára. Azt mondja az Ige, hogy minden száj vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr, és minden térd néki hajlik meg. Vigyázzak, mit mond a szám, és mire hajlik meg a térdem.
De vigyázni kell a fülre is, – mit hallok, és mit nem hallok meg. Talán a másik kettőnél is fontosabb a fül, mert ha megkövéredik, nem hallok. Nagyon sokszor annak az embernek kövéredik meg a szíve, és füle, aki sokat hall Igét. Van aki vágyva hall, de van akinek füle már úgy hozzászokott az Igéhez, mint katona az ágyúszóhoz, hogy nem is hallja.
Nem vagyunk-e mi is ilyen megkövéredett szívű és fülű emberek, akik már mindent tudnak, mindent ismernek, akiket már semmi nem ráz meg.
Az Ige két dologról beszél, kettőről szeretnék én is. Az egyik: “fölserkenti minden reggel fülemet”, a másik: “Az Úr Isten megnyitotta fülemet.” Egy egyszerű történés, hogy fölserkenti fülemet, és egy állandó naponkénti folyamat, ami történik az ember életében. Komoly kérdés: megnyitotta-e füledet? Emlékszel arra a csodára, amikor azt mondottad, hallok, – érdekes, hallok. Hát hogy lehet az, hogy eddig nem hallottam, és most egyszer csak hallok? Mikor hívő életemben először mentem istentiszteletre, és hallottam, hogy “Kegyelem néktek, és békesség”, elkezdtem ujjongani. Addig is mondták, csak nem hallottam. Emlékszem erre az emlékre, amikor az Úr Isten megnyitotta fülemet, és beszélt velem.
A fülem hallásán keresztül egy felsőbb világból, a láthatatlan világból kapok üzenetet. Ezért vagyok ember. Az állat nem kap a láthatatlan világból üzenetet. Ezért vagyok magasabbrendű lény az állatnál. Az állat is hall, de nem kap azon keresztül üzenetet. Számára a szó nem közvetít a láthatatlan viágból semmit. Az ember is, aki nem ismeri még Jézust, szót hall, de nincs rajta keresztül üzenet.
“Az Úr Isten megnyitotta fülemet.” Azon az első üzeneten kívül, hogy megbocsáttatak a te bűneid, – a kereszt üzenete után érkeztek-e hozzád üzenetek a láthatatlan világból? Szeretném megkérdezni: hallod-e Isten szavát? Ez kapcsolat kérdése. Be van-e a füled állítva arra, hogy halljad Isten szavát? A csendességedben kapsz-e üzenetet felülről minden reggel? Nem azt kérdezem, hogy olvasod-e a Bibliát, hanem hallod-e Isten hozzád szóló szavát?
“Minden reggel felserkeni fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Ki a tanítvány? Aki hallja Isten szavát. Tanítvány vagy? Hallod a szavát, minden reggel felébreszti füledet? Lehet hogy a szemem felébredt, de a fülem alszik. Van-e úgy, hogy van csendességem, de nem tudok odafigyelni, mert belül zaj van? Mi lármázik az emberben? Lehet hogy néma csendben vagyok, és mégsem tudok odafigyelni. Zavaró adások vannak. Saját terveim, akarásaim, elgondolásaim, vagy eszembejut hogy megsértettek tegnap, és elkezdődik belül a zaj.
Amikor rádión fogni akarjuk Monte Carlót, mennyi zavaró adás jön közbe. Reggel a fülem fogni akarja az Úr hangját, – azért keltem fel korán, – és előjönnek a tegnapi gondok, és már nem tudok odafigyelni. Belejön a mult és a jövő, és már elveszi a jelenemet. Olyan dolog, ami tegnapról átnyúlik a mai napra, vagy holnapról előreveti árnyékát, és már nem vagyok képes hallgatni, miként a tanítványok. Csendességeimnek óriási zavaró adásai vannak, gondolatok innen-onnan, és már nem vagyok képes kapcsolatba kerülni Istennel.
De nekünk nemcsak csendességben kellene hallani az Úr szavát, hanem napközben is. Lehet hogy reggel hallottam, – sokan panaszolják, – reggel olyan jó csendességem volt, aztán napközben elfelejtem, ha jönnek a dolgok, események. Pedig napközben, események közben, a konyhában, boltban, az utcán, hallani kellene szavát. Olyan élő példa erre, amikor az Úr Filepet Gázába küldi. Filep az ébredés közepén áll, és akkor azt mondja neki a Lélek: menj el Gázába, a járatlan útra. Nem merném megtenni, ha most hirtelen azt kapnám, hogy menjek el innen. Azt mondanám: tévedés, az ördög akar becsapni
Filep is mondhatta volna: mi lesz most itt a felébredtekkel? Ez tévedés! Filepnek jó füle lehetett, hogy meghallotta. Hozzá volt szokva Isten hangjához. Olyan sokan kérdezték már: honnan fogom tudni, hogy ez Isten hangja? Filep megértette. Az Ige is azt mondja: “Az én juhaim hallják az én szómat, és követnek engem.” (Jn 10,27). Ha nem tudod megkülönböztetni, nem ismered a pásztor hangját. Annyi éven keresztül szoknod kellett volna már.
Azok ismerik a hangját, akik Vele járnak. Idegent nem követnek. Honnan ismered a férjed hangját? Ha a szomszéd szobában beszél nem látod, mégis tudod, hogy ő beszél. Akikkel együtt élek, azoknak ismerem a hangját. Ha egyszer nagyon régen szólt hozzád, és azóta nem szoktad meg a hangját, vigyázz, – nem vagy a juha! Vedd nagyon komolyan: az Ô juhai megismerik a hangját ezer hang közül is.
Pár nappal ezelőtt beszélgettünk arról, hogy Mária Magdaléna ott állt a sírnál, és megszólalt Jézus, – Mária. Nem volt tovább kétséges, hogy Jézus szólt hozzá. Előtte azt hitte, a kertész van ott, nem ismerhette meg Jézust új testben, de hangját megismerte. Abban a pillanatban megszólalt Mária: Mester!
Amint az igehirdetésen keresztül felhangzik az Úr hangja, rögtön tudod, hogy ez Ô? Újra mondom, Filepnek nagyon jó csendessége lehetett akkor reggel, mert felismerte az Úr hangját, és engedelmeskedett. Azt mondja az Ige: “Az Úr megnyitotta fülemet és nem voltam engedetlen.”
Mitől lehet megsüketülni? Ha hallottam a hangját, és hátra fordultam, engedetlen voltam. Ettől lehet megsüketülni. Ezért nem fogod felismerni. Kérdd az Urat, hogy minden reggel ébressze fel füledet.
Életem legnagyobb nyomorúsága volt, hogy Németországba kellett mennem, és nem tudtam megkülönböztetni az Úr hangját. Olyan zűr-zavarban voltam, egyik percben azt mondtam, igen, másik perben, hogy nem. Aztán megértettem, azért engedett bele az Úr ebbe a helyzetbe, hogy megértsem azokat az embereket, akik zavarban vannak, és nem tudják felismerni hangját.
Ha életed egy pontján engedetlen voltál, akkor most arra van szükséged, hogy felébressze füledet. Ha hátra fordultál, akkor nem hallhatsz. Filep utközben is meghallotta: “Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez.” (ApCsel 8,29). Hallod te az Urat útközben, reggeltől estig, vagy csak a két végállomáson, reggel, és este? Próbáljunk egészen őszinték lenni, mert különben nem tud az Úr rajtunk segíteni. “Vigyázzatok, és őrízkedjetek a farizeusok kovászától.” (Mt 16,6). Mi a farizeusok kovásza? A képmutatás. Aki képmutató módon ül itt, aki mást mond mint ami a valóság, aki elmondja azt amit tud, ahelyett ami a valóság. Mi nagyon sokszor elmondjuk azt, amit már megtanultunk, ahelyett hogy elmondanánk azt ami valóság az életünkben.
Ma reggel végignéztem miben hazudok, és azt kellett mondanom: Uram benne vagyok a farizeusok kovászában. Meg kell tanulnom, semmit ne mondjak kicsit sem másképp, mint ami a valóság.
Újra hadd mondjam, nagyon sokszor úgy vagyunk, hogy hallok reggel, és hallok este, de napközben nem hallok. Valaki azt mondotta: nekem annyira hangosak a dolgok, és hangosabbak az emberek, hogy egyszerűen nem hallok tovább. Napközben elveszítem az Istent. Áthallod az Úr hangját a napi eseményeken keresztül, vagy nem hallod át? Mit jelent ez, hogy áthallani? Jézus azt mondotta: mindenkor hallom az Atyát. Történik valami, és azon keresztül hallom, mit mond az Úr.
Mentem a kis keresztfiammal az utcán, nézegette a kirakatokat, aztán mindig hasraesett. Rászóltam: Péterke előre nézz! Aztán egyszer csak hallottam, hogy nekem mondja az Úr: ne nézegesd a dolgokat, előre nézz! A magam szaván, azon át, hogy a gyerek mindig elesett, áthallottam Istent. Ugyanezt a gyereket mikor sarokba állítottam, áthallottam: hogy állsz a sarokban, mikor kérsz már bocsánatot? Az eseményeken keresztül szüntelen hallom az Atyát. Annyit jelent ez, hogy nemcsak a csendességben, de napközben is nyitott füllel kell járni.
A természeten keresztül is áthallhatom a szavát, a liliomokon, madarakon, szántás-vetésen keresztül, mindenen át hallhatom szavát, és foghatom a láthatatlan adót. Minden példázat, csak hallani kellene. Körülöttem élő emberek élete is példázat. Milyen más élet az, ha a mennyei dolgok a valóság, és nem a testi.
A vonaton egy érdekes német könyvet olvastam ma reggel. A keresztyénség filozófiáját mondja végig, és a mostani időket írja le. A mai világnak ez a mondanivalója: szabad lenni, lerázni mindent ami szülői, családi, társadalmi kötelék. Ezért van a gyerekeknek az a borzalmas lázadása minden ellen. Egy percig végiggondoltam a fiatalok sok furcsaságát. Tulajdonképpen Isten rendjével, amit eldobott az ember, felborul minden. Azt mondtam ahogy olvastam a könyvet, ennek igaza van, hallanunk kellene azt is, mit mond körülöttünk a világ. Nemcsak Isten felé kellene, hogy legyen fülünk, az emberek felé is kellene, hogy legyen, hogy meghalljuk, mit mond ez az ifjúság az egész felfordított világnézetével. Mert nem lesz üzenetem számukra, ha nem értem mit mondanak, ha maradok a magam kis zárt világában, és azt mondom, nem érdekel más.
Ha Isten szolgája akarsz lenni, nemcsak a magad számára kell az üzenet, hanem üzenet kell a világ számára is!
Próbáljunk kilépni a magunk önzéséből. Egy hívő testvéremnek mondta nemrég a munkatársa: ha ti nem léptek ki rövidesen abból az üvegszekrényből amiben éltek, akkor semmire nem vagytok valók. Ha nem fogunk kilépni abból, hogy nem érdekel az egész, az a fontos, hogy nekem jó legyen, hogy boldog legyek. Nagyon sok hívőhöz odaért már a tragédia gyermekén keresztül. Nagyon sok hívőnek már a torkán van a világ keze, mert érzi, hogy most már nem tudom tartani az üvegfalakat a család határain belül sem. Nem tudom magam elkülöníteni.
Ha nekünk nincs fontosabb üzenetünk, mint a világnak, ha nincs erősebb üzenetünk, ha nincs többünk, mint ennek a világnak, akkor hatástalanok leszünk. Ez a világ megkérdezi a keresztyénséget, – van itt erő? Értsétek meg, az energetizmus idejében élünk. Ha nincs erő, lejárt az idő! Andersen meghalt. Kegyes mesék nem érdekelnek senkit.
Neked van üzeneted ennek a nyomorult világ számára?
Nemcsak neked kellene üzenet, – nekik is! Nem szabad bedugni fülem a világ felé sem, hallani kellene a sikolyt, a halálsikolyt.
Van füled, felébredt a füled? Érted ezt a világot? Érted a másik embert? Meg tudsz hallgatni valakit? Nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy nem tudjuk meghallgatni a másikat. Mi van a füleddel? Lehet, hogy végighallgatod, és nem hallod, mit mond a másik a szavak mögött. Erre már nincs füled, mert tele vagy önmagaddal.
Testvér mit hallassz? Mindig csak magadat? Mi annyira tudjuk hallani, és élvezni magunkat. Hallod-e Istent? Ez élet-halál kérdés. Hallod a másik embert? Tudod mi a hívő ember ezen a földön? Híd, két világ között. Hogy mehessenek át emberek innen oda.
Régen olvastam egy traktátust, ez volt a címe: Hegy vagy-e, vagy út? Mi nagyon sokszor hegyek szeretnénk lenni, akire mindenki felnéz, de senki nem jut rajtunk keresztül át.
A másik ember beképzelt szavai mögött, a dicsekedése mögött hallod a sírást? Hallod a megtört szív szavát, a segélyt kérő szavát? Nem azt kell hallani amit mond. Van neked füled arra, hogy áthalljál ott is a szavakon? A külsőn át. Tudod, – mondta nekem valaki egy másikra,- az úgy ki volt festve, az aztán igazán nem keresi az Urat. Honnan tudod ezt? Egy ifjúsági evangélizációra eljött egy kislány. Teljesen kékre volt festve a szeme. Nem számított arra, hogy sírni fog. Miután végigsírta az egészet, nem vette észre, hogy összemaszatolta magát, lesírta a festéket és végigfolyt az arcán. Gondoljátok el mi lett volna, ha nem hívom el, mert ki van festve a szeme.
Van neked szemed, van neked füled a másik ember számára? Úgy szeretném, ha az Úr megnyithatná most, és felserkenthetné minden reggel füledet, hogy hallgathass, miként a tanítványok. Hogy halljál fölfelé, halld az Istent, és halld az embereket. Hogy legyen üzeneted a magad számára, és legyen üzeneted a másik ember számára, a világ számára.
Odaszánod-e most erre a füled?